„Az alkoholista szülő mellett felnőni olyan, mintha egy dinoszaurusz ülne a nappali közepén: a gyerek is látja, de tilos tudomást vennie a létezéséről”
Mintegy 400 ezer olyan gyermek élhet ma Magyarországon, akinek a szülei szenvedélybetegséggel küzdenek - mondják a Máltai Szeretetszolgálat munkatársai. A Mattik Dora álnéven író szerző egy ilyen gyerekből lett felnőtt. Most megjelent könyvében arról mesél, milyen volt együtt élni a “dinoszaurusszal a nappaliban” - tehát a ténnyel, hogy az édesapja keményen iszik. Nagy tévedésben van ugyanis az, aki szerint a gyerekek mindebből nem fognak fel semmit.
“Nagyon sokáig eszembe sem jutott, hogy leírjam ezt a történetet. Pár évvel ezelőtt aztán láttam a Kövek a zsebemben című lett animációs filmet, ami több ponton erős párhuzamot mutatott a saját családom történetével. A generációkon átívelő tragédiák, az alkoholizmus és a mentális problémák illetve, hogy ezeket egy kimondatlan családi egyezség miatt tabusítani kellett, tilos volt néven nevezni őket” - meséli a szerző.
„Akkor már évek óta írásból éltem, és igazából nem is érzelmileg álltam a dologhoz. Kívülállóként tekintettem a családom történetére, úgy, mint egy 'nagyon erős anyagra', amiből írni lehet valamit. Utólag azt gondolom, hogy a családom nem különleges. Talán végtelenül sokan vagyunk Kelet-Európában, akik nagyon hasonló dolgokat tudnának mesélni” - mondja a szerző.
A “Dinoszaurusz a nappaliban” a nyolcvanas évekbe, a panelrengetegbe kalauzolja az olvasót. Ahol a felszínen minden normálisan működik a négyfős család életében, és még a hozzátartozók sem látják át, milyen megrázkódtatásnak teszi ki a minden este részeg apa a két kislányát. Ehhez társul az érzelmileg rideg, sokszor elérhetetlen anyuka viselkedése - „Le vagy te füttyentve!”, mondja gyakran a kis Dorának, amikor az támogatásra szorulna.
„Hogy miért akartam nyilvánossá tenni? Azt hiszem, csak és kizárólag azért, hogy ha már elkészült, ne porosodjon feleslegesen egy íróasztal mélyén. Nagyon megtisztelő lenne, ha valaki azt mondaná, valamiféle támogatást nyújtott neki a könyv, de nincs affinitásom bármiféle messianisztikus köntöst magamra húzni” - mondja.
Apa, Anya, Pia
„A Máltai Szeretetszolgálatnak több kiadványa is van, amelyek a szélesebb értelemben vett szenvedélybetegségről szólnak. A célunk azokat a gyerekeket is elérni, aki sem szakmailag, sem a közvélemény szempontjából nincsenek fókuszban” - mondja Frankó András, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezetője. Hozzáteszi: eddig nem volt magyar szerzőtől náluk ilyen tárgyú könyv, ezért is hiánypótló Mattik Dora könyve, amely a könyvesboltokban már országszerte, bevezető áron kapható.
„Ez a könyv teljesen a felnőtt korosztálynak szól. Könnyen elolvasható, nagyon rövid. Hétköznapi, tiszta nyelven beszél. Nem ítélkező, kioktató, nem bántó a hangneme. Az üzenete, hogy az ember magával törődjön, a saját egészségével foglalkozzon, egyszóval maradjon fókuszban saját maga számára” - mondja Kormos Piroska, a Máltai Szeretetszolgálat Fogadó, valamint az Apa Anya Pia program munkatársa.
Mattik Dora elmondja: utólag sem tudja, akkor milyen csatornán lett volna értelme segítséget kérnie. Hogy miben lehetett volna más a környezetében lévő tanárok és más felnőttek viselkedése? Ez is nehéz kérdés.
Dorában az is felmerült, vajon a tanárainak volt-e lehetősége észrevenni bármit? Mint mondja: azt biztosan látták, hogy az átlagnál introvertáltabb, szorongóbb gyerek, de talán az sem jó megoldás, ha az összes ilyen gyerek háza táján nekiállnak „szimatolni” a pedagógusok. Hiszen akkor a gyerekük ellen semmit nem vétő szülők is meggyanúsítva érzik magukat.
„Az is eszembe jut, hogy a lakótelepünk tele volt alkoholista szülőkkel, és talán ők maguk is kissé elfásultak ebben. A tágabb család tagjai meg teljesen más szögből látták apámat, ők az áldozatot is láthatták benne, esetleg saját szemükkel nézték végig azt, hogy nagyapám veri a gyerekeit. Természetesen fájdalmas belegondolni abba, hogy senkinek sem számítottam annyit, hogy ezeken a gátakon túllépve valamiféle empátiát mutasson felém” - teszi hozzá a szerző.
Hová fordulhatnak ma az érintett gyerekek?
„A pedagógusok nagy számban vesznek részt a konferenciáinkon, de nem biztos, hogy ezektől az egyébként is túlterhelt emberektől elvárható minden ilyen eset felderítése. A gyerek számára az a legfontosabb, hogy legyen olyan közeg, akár az iskolában is, ahol biztonságban érzi magát. Ebben nagy szerepe lehet azoknak a pedagógusoknak, akik a gyerekeket tényleg szeretettel veszik körül” - mondja Frankó András.
„Egyesek csendben elvannak, nem lehet őket észrevenni, de látszik rajtuk a szorongás. Ugyanakkor ennek ellentéte is intő jel lehet: van gyerek, aki deviálódik, felhívja magára a figyelmet, minden hülyeségben benne van. Ide tartoznak még az 'osztály bohócai', akik állandóan jópofáskodnak, humorukkal kerülnek a középpontba. És ott vannak azok is, akik csak a tökéletességet fogadják el önmaguktól. Mindenkinek segítenek, mindig túlteljesítenek, hogy így tereljék el a fókuszt az otthoni dolgokról. Sajnos, a tanárok a fentiekből általában csak a deviánsra figyelnek fel.”
Kormos Piroska felhívja rá a figyelmet: a gyerekek segítséget kaphatnak az anyaiszik.kimondhato.hu, illetve az apaiszik.kimondhato.hu honlapokon is.
„A gyerekek ezeken az oldalakon kérhetnek és kaphatnak tájékoztatást, információkat és segítséget. Emellett az iskolapszichológus, a családsegítő, szociális munkás is ki van képezve arra, hogy segítséget nyújtson.”
A Szeretetszolgálatnak vannak kifejezetten gyerekeknek szóló kiadványai, amelyek könyvesboltban is kaphatók, és általában szakember segítségével jutnak el az érintett gyerekhez. Az ilyen könyveket érdemes felnőttel együtt olvasni, aki tud válaszolni a felmerülő kérdésekre. Külön könyv szólítja meg a kiskamasz korosztáyt – ez már önállóan is forgatható –, és a felnőttek részére is íródtak könyvek. A Dinoszaurusz a nappaliban egyedi abban a tekintetben, hogy magyar szerző munkája, a benne szereplő alakok sokunknak ismerősek lehetnek.
Kiléphetünk-e valaha az alkoholista szülő árnyékából?
Mattik Dora szerint az írás sok mindenre megoldás, de nem feltétlenül a feldolgozás szempontjából.
„Bizonyos körökben elismernek, értékelik a munkámat, és ez nagyon sok mindent ellensúlyoz a gyerekkori berögződésekből” - mondja, majd idézi Popper Pétert is, akinek Pilinszky János egyszer azt mondta:
„A valóságban az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti (a pszichológusok) úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.”
Változtatni azonban soha nem késő, még a 30-as, 40-es korosztálynak sem - vélekedik Frankó András.
