KÖZÖSSÉG
A Rovatból

A középiskolások 66%-a élt át rendszeres iskolai bántalmazást tanulmányai kezdete óta – derült ki az UNICEF Magyarország legfrissebb kutatásából

A gyakori ismétlődés különösen a fizikai erőszak esetében, az iskolatípusok közül pedig a szakképző iskolákban és az általános iskolákban jellemző.


Az UNICEF Magyarország megbízásából a Medián Közvélemény-és Piackutató Intézet 2022 őszén országos felmérést készített 12 és 20 év közötti magyar fiatalok körében az iskolai bullyingról, zaklatásról, az erőszak elterjedtségéről és annak működéséről. A Magyar Suzuki Zrt. támogatásával készült kutatás eredményei rávilágítanak arra, hogy a magyar tizenévesek 85%-a már legalább egyszer, 66%-uk pedig rendszeresen is megtapasztalta az iskolai bántalmazást, legtöbbször az osztályteremben, de gyakran az online térben is.

A téma nagyon sok iskolás gyereket érint, ráadásul az óvodai környezetből kikerülve már kisiskolás korban felszínre kerül. A megkérdezettek 66 százaléka arról számolt be, hogy rendszeresen zaklatják, vagy zaklatták, az esetek csaknem felében napi szinten, vagy akár naponta többször is. A gyakori ismétlődés különösen a fizikai erőszak esetében, az iskolatípusok közül pedig a szakképző iskolákban és az általános iskolákban jellemző.

Mit élnek át legtöbbször a fiatalok?

A fizikai agresszión túl a leggyakoribb lelki bántalmazási formák is mindennaposak, mint például egy közös programból való kizárás, teljes kiközösítés vagy a verbális agresszió. Gyakran az online térben is folytatódik a zaklatás: személyes üzenetek (67%), gúnyolódó bejegyzések és fotók az Instagramon (34%), a Facebookon (26%), vagy más közösségi csatornán. A megkérdezettek 49 százalékát az online térben is zaklatták már, az esetek 58%-ánál a zaklató egy osztálytárs volt. Az online térben zajló megalázás, gúnyolódás a lányok körében elterjedtebb, mint a fiúknál és az sem ritka (23%), hogy a bántalmazott nem is ismeri vagy nem tudja beazonosítani az elkövetőt.

Mikortól érheti zaklatás a gyermekeket?

A felmérésből az derült ki, hogy az iskolai zaklatásban érintettek fele kisiskolásként, 6 és 10 éves kora között tapasztalt először bántalmazást az iskolában. A válaszadók közül csak minden ötödik fiatal állítja, hogy osztályközösségében nem ismer sem bántalmazottat, sem bántalmazót. Elgondolkodtató azonban, hogy a válaszadók csupán kétharmada ítéli el az iskolai és online zaklatás minden változatát, ugyanakkor minden harmadik bántalmazott gyerekkel előfordult már, hogy a napi szintű iskolai zaklatás miatt nem ment be az óráira.

Miért olyan fontos a segítségkérés?

Kimutatható, hogy a segítségkérés az esetek körülbelül felében hatékony, érdemi változást idéz elő. Legtöbben először a szülőkhöz, osztályfőnökhöz és az osztálytársakhoz fordulnak, a válaszadók negyede azonban úgy érzi, hogy senkivel nem tudja megosztani a problémáját. Megfelelő eszközök ismeretében viszont a pedagógusok sokat tehetnek azért, hogy megelőzzék az osztályukban kialakuló zaklatást, ezért is fontos a párbeszédre való nyitottságuk a gyerekekkel és a szülőkkel. „Számomra anyaként is különösen fontos témát boncolgatunk. Aggasztó, hogy a kortárs bántalmazás Magyarországon is ilyen súlyos problémát jelent, ráadásul már ilyen kicsi korban megjelenik. A számok sokkolóak és mindenképpen jelzik a helyzet komolyságát, de a megoldásokról is beszélnünk kell. Az UNICEF Magyarország mobilapplikációja és edukációs anyagai sokat segíthetnek az érintetteknek és kiemelt célunk a szakmai párbeszéd fenntartása is” - mondta Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója.

Az UNICEF Magyarország fő célja a szülők és pedagógusok figyelmének felhívása a téma fontosságára és a probléma súlyosságára, a segítségnyújtás, valamint az érintett gyerekek támogatására, ezért a Magyar Suzuki Zrt. támogatásával kifejlesztette HelpApp nevű applikációját, amely lehetőséget biztosít a sértett, vagy a szemtanú számára, hogy szakemberek támogatását vegye igénybe vagy akár egy kattintással segítséget kérjen.

„Autógyártóként a biztonság kiemelten fontos számunkra, azonban nem csak a gyártás, az elkészült autók vagy a közlekedés, de a jövő generációja tekintetében is. Ezért támogatjuk már harmadik éve az UNICEF Magyarország kampányát, mely az online és iskolai zaklatás elleni küzdelem fontosságára hívja fel a figyelmet. Sajnos aggasztó a helyzet Magyarországon: a kortárs bántalmazás már kisiskolás korban megjelenik. Nagyon örülünk, hogy az UNICEF Magyarország által létrehozott HelpApp és egyéb tájékoztató anyagok érdemi segítséget tudnak nyújtani mindazoknak, akik fizikai vagy lelki bántalmazás miatt szorulnak segítségre.” – indokolja Bonnár-Csonka Zsuzsanna, hogy miért álltak idén is a kampány mellé.

További fontos tudnivalók és hasznos tanácsok, mint a Gyermekvédelmi Kisokos és KiberKresz, valamint a kutatás részletes eredményei a szervezet weboldalán érhetők el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET: