A Rovatból

"30 év után először láttam színházat" – előadások a hajléktalanszállón vagy az idősotthonban

Miért ne juthatna a kultúrából azoknak is, akik nem tudnak színházba menni? Sokan vannak így, akár azért, mert nincs rá pénzük, akár azért, mert már idősek, és nehezen mozognak.
Szurovecz Illés írása (Abcúg) Fotók: Hajdú D. András - szmo.hu
2018. január 23.



Tóth Simon Ferenc színész szerint nincs rendjén, hogy a rászoruló emberek és a művészi értelmiség ennyire távol van egymástól, ezért úgy döntött, hajléktalanszállókra, fogyatékos otthonokba és idősek otthonába viszi a legmenőbb budapesti színészeket. Az első alkalomból kiderült, hogy Örkény-egypercesekkel és egy százlábú lesántulásának szomorú történetével nem nagyon lehet mellényúlni.

– Nem tudom, mennyire járnak önök színházba – kezdte Tóth Simon Ferenc színész. Gondolhatja! – vágta rá az egyik a nagyjából húsz hajléktalan emberből, akik összezsúfolódtak a Vöröskereszt Madridi utcai hajléktalanszállóján. A nappali melegedőben papírdobozok sorakoztak a bejáratnál, az egyik polcon villanyborotva töltődött, a pulton pedig egy nagy kupac Lokál várta, hogy valaki vegyen belőle. Hétfőn este egyáltalán nem fogyott a Lokálból, hiszen mindenki a Katona József Színház színészeire, Pálos Hannára, Mészáros Blankára, Ujlaki Dénesre és Mészáros Bélára figyelt.

Egy órával korábban négy Örkény Színházas színész, Mácsai Pál, Csuja Imre, Bíró Kriszta és Polgár Csaba adott elő a Református Szeretetszolgálat Schweitzer Albert Szeretetotthonában idős és fogyatékkal élő embereknek. Tóth Simon Ferenc a magyar kultúra napja miatt gondolt arra, miért ne lehetne elvinni ismert színészeket olyan emberekhez, akiknek valamiért nincs lehetőségük színházba menni. Például azért, mert nincs pénzük, vagy mert az életkoruk miatt nehezen mozognak.

“Hallod jól? Jól van, jó szórakozást!” – simított végig az idősotthon egyik lakójának vállán egy középkorú nő, valószínűleg a lánya. Éppen Darvas Ferenc zongorista következett, aki a Meseautót és a “Köszönöm, hogy imádott” című dalt játszotta el a Hyppolit, a lakájból.

A színészek szándékosan olyan művekkel készültek, amelyeket a többség valószínűleg ismer, akár még az iskolából is. Így került elő az Anyám tyúkja is, vagy Tóth Árpád Esti sugárkoszorúja. “Köszönöm, nagyon köszönöm a Kosztolányit!” – kiáltotta oda már a műsor végén valaki Mácsai Pálnak, aki többek közt a Hajnali részegséget mondta el. De a legnagyobb tapsot talán egy másik zongoradarab, az “Egy százlábú lesántulásának szomorú története kapta”.

Tóth szerint nincs rendjén, hogy a művészi értelmiség és a rászorulók ennyire zárt, külön világot alkotnak, ezért próbál valamilyen kapcsolatot teremteni a kettő közt. “Ha már bekerült az alkotmányba a művelődéshez való jog, akkor tényleg legyen hozzá joga mindenkinek”. Január 22-e csak az első lépés volt, Tóth szeretne más budapesti és vidéki intézményekbe is eljutni, amiről már meg is állapodott hét nagy segélyszervezettel.

“Sokan nyitottak a kultúrára, diplomások is vannak köztük” – hallottuk a hajléktalanszállón, ahol színjátszó kör is működik AHA Színpad néven. A társulat ötlete Füsti-Molnár Sándor, becenevén Fecske fejéből pattant ki még 2001-ben, azóta egy sor darabot előadtak már, Örkény István “Kivégzési szabályzat” című egypercesével még Portugáliába is eljutottak. Örkény-novellából bőven jutott a hétfői előadásra is, nem is volt semmi, ami népszerűbb lett volna.

“Szokatlan terep ez egy színésznek” – mondta Tóth Simon Ferenc, aki nem először szervezett hasonló eseményt, Csuja Imrével többször jártak már hajléktalanszállókon. Itt bármi előfordulhat, előfordul, hogy valaki együtt mondja a verset a színésszel, vagy éppen táncra perdül, ha olyan nótát játszanak. “Ezekre nem lehet felkészülni” – mondta a műsor után Csuja, akivel hétfőn is együtt szavalta valaki az Anyám tyúkját. Egy férfi még a szöveget is tudta, de hiába, senki se akart énekelni vele.

Sándor nem szeret verseket olvasni, mert úgy nehezen éli át, inkább csak átfutja. De ha valaki más mondja, az mindjárt más. “Ha látom, hogy szenvedéllyel mondja, hogy átérzi, akkor nekem is könnyebb”. Ezért is élvezte nagyon, amikor a színészek hétfőn verset olvastak, többek közt Pilinszky Jánostól vagy Peer Krisztiántól. De nemcsak verset, hanem regényrészletet is, például Háy Jánostól. Sándor 1990-ben vált el a feleségétől, azóta hajléktalan, színházban pedig még régebben, több mint harminc éve járt utoljára. Úgy emlékszik, “Hawaii nők” volt a darab címe, amit Pécsen játszottak, és a Pa-dö-dő tagjai is szerepeltek benne. Manapság krimiket olvas, főleg Leslie L. Lawrence-t.

Tóth szerint “kicsit olyan ez, mint a gyerekszínház, mert itt is olyan emberek vannak, akik nem úgy viselkednek, ahogy a színházban általában kell. Sokkal oldottabb a légkör, nem olyan, mint a szokásos színházi környezetben: a művész a színpadon, a néző a sötétben, aztán a végén taps. Ebből elég megrázó helyzetek is kialakulhatnak” – mondta. Például egy hasonló eseményen egy nagyon idős nő “félkatatón állapotban a színésszel együtt szavalni kezdte a Szózatot. Azért ennek van ereje”.

Kocsis Jánosnak húsz éve már készült egy közös képe Mácsai Pállal. “A régi gyógyszergyárban kiállítást rendeztem az Örkény-relikviákból, akkor volt ott ő is” – emlékezett vissza János, aki ma már szintén a Hermina úti szeretetotthonban lakik. Azt mondta, valaha Örkényt is közelről ismerte, sokat beszélgettek a Lukács fürdőben. Bár nem ismeri az örkényes színészeket, ő örült a “szabad versmondásnak” és meglepően eredetinek tartotta aműsort. Jánost jó érzéssel tölti el, ha arra gondol, hogy egyetlen trolijárat köti össze az idősek otthonát és a Madách téri színházat, de lehetetlen lenne megszervezni egy színházlátogatást. “Nem is lenne érdemes belefogni” – mondta a botjára támaszkodva.

Az idősek otthonában nem mindenki tudott lemenni a földszinti aulába, hogy megnézze a műsort. Ők a szobájukban, a falra szerelt hangszóróból hallgatták végig a műsort. “Gondoltam, lemegyek, de olyan huzat van, meg hideg. Itt fent meleg van, és hát, nem is ismerem őket” – mondta az első emeleten lakó Gitta néni. A színészek nevei nem sokat mondtak neki, pedig valaha sokat járt színházba a férjével. “Akiket mi néztünk, azok már rég meghaltak”. Azért voltak, akik várták, hogy találkozzanak Csuja Imrével, hiszen a tévében futó sorozata, a “Mi kis falunk” elég népszerű az otthonban. Még úgy is, hogy az egyik gondozó szerint a többség azért a régi filmeket, meg persze a híradót szereti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk