Varnus Xavér: "Ha van merszed, állj elő, merd a szemembe mondani"

A múlt héten mi is beszámoltunk róla, amikor egy kétgyermekes apuka a Hit Rádióban arról számolt be, hogy szexuálisan zaklatta őt "egy máig elismert, számos kitüntetést magának tudó, híres magyar orgonaművész". A férfi azt állította, hogy 15 éves volt, amikor a művész szexuális ajánlatot tett neki, majd amikor ezt visszautasította, olyan helyzetbe hozta, hogy egy erdei séta során akaratlanul is szemtanúja lett egy harmadik férfi és az orgonista aktusának.

A férfi ugyan nem nevezte meg az orgonaművészt, de olyan pontosan körülírta személyét, hogy sokak szerint egyértelmű volt, hogy Varnus Xavérről beszél.

Így láthatta maga Varnus Xavér is, aki a Facebookon reagált a vádakra: hosszú bejegyzésben cáfolta a vádakat, megnevezte a névtelen telefonálót - Mérei Tamást -, majd

arra kérte őt, hogy álljon a nyilvánosság elé és vállalja névvel a vádakat.

Az eredeti bejegyzést változtatások nélkül közöljük:

NYILATKOZAT

"A múlt héten névtelen telefonáló hívta élő adásban a Hitrádió egyik műsorvezetőjét, Cseszkó Tamást, és nevemet ki nem mondva, de személyemet felismerhetően körülírva azzal rágalmazott, hogy a rendszerváltás előtt, mikor ő 15 esztendős volt, én, ki szerinte akkorra már hatalmas hírnévnek örvendtem az országban, egy vidéki városban, mint fiatal pályakezdő muzsikussal, kettesben koncerteztem vele, és a hangverseny utáni éjszakán, kedélyes beszélgetés közben, több ízben is szexuális ajánlatot tettem neki, amelyet ő elutasított, vagyis saját bevallása szerint sem történt abúzus.

Következzenek a tények. Tekintve, hogy Kanadában élő magyar disszidens voltam, egykori, illegális külföldön maradásom okán csakis az ötéves elévülés végén, vagyis 1989 utolsó napjaiban jöhettem először vissza Magyarországra, ugyanis ha előbb jövök, börtönbe csuknak, mint jogtalanul nyugaton tartózkodót. Kanadai útlevéllel érkeztem Ferihegyre, benne érvényes magyar vízummal, 1989. november 29-én.

Vagyis az állítás, mely szerint a rendszerváltozás előtt vele koncerteztem volna, nettó hazugság, hiszen sem nem voltam Magyarországon, sem pedig nem voltam idehaza híres.

Első, nyilvános koncertemet (hála Istennek, van egy generáció, amely erre még pontosan emlékszik) a rendszerváltás után, 1990. április 20-án adtam a budapesti Egyetemi-templomban, majd második és harmadik koncertem 1990. augusztusában volt a Mátyás-templomban, amelyet a Magyar Rádió is felvett. Mindezeket a tényeket azért írtam le, mert ha az illető oly pontosan emlékezett arra, hogy ez a rendszerváltás előtt, 15 éves korában történt, feltételezve azt, hogy tisztában van saját születési dátumával, vagyis tudja, hogy melyik esztendőben volt 15 esztendős, eleve hazudott.

A valóság ezzel szemben az, hogy tudom, ki volt a “névtelen” betelefonáló. Megismertem a hangját, és mivel ő a mai szexuális-zaklatásos, vérzivataros időkben elérkezettnek látta az alkalmat, hogy a valóságos áldozatok közé beólálkodjon, és az irántuk érzett őszinte, társadalmi részvétet kihasználva engem ocsmány módon megrágalmazzon, kiírom tehát a nevét: a szombathelyi Mérei Tamás csellóművészről van szó, ki évekig a Szombathelyi Szimfónikus Zenekar igazgatója volt, akit százmillós pénzügyi visszaélés gyanúja miatt 2015. januárjában azonnali hatállyal kirúgtak, és ellene rendőrségi vizsgálatot indítottak. S mit tesz a véletlen: pont az a Cseszkó Tamás készítette vele ezt az interjút, ki Hitrádiós műsorvezetése mellett hosszú ideig Mérei Tamás munkatársa volt, mint a Szombathelyi Szimfónikusok sajtósa, s akit idén áprilisban ítéltek el első fokon egyéves, felfüggesztett börtönbüntetésre a Szombathelyi Járásbíróságon, “üzletszerűen elkövetett költségvetési csalásért és egyéb bűncselekményekért”. Vagyis ők a vádlóim.

A történet a valóságban így zajlott le: 1992. nyarán felhívott ismeretlenül Mérei Mária csellista, aki azév nyarán alakította meg a Musica Pannonica kamarazenekart (ennek cégbejegyzése 1992. nyarán történt), s felkért, vegyek fel egy közös lemezt zenekarukkal a szentgotthárdi apátságban. Ezt el is készítettük 1992. őszén, Petró János vezényletével, hangmérnöke Kondás Ferenc, zenei rendezője pedig Osváth Zoltán volt.

Életemben először, 1992 őszén találkoztam tehát Mérei Tamással, aki 19 esztendős volt ekkor, és zeneakadémista.

Láthatólag nagyon rajongott irántam, talán túlságosan is, de helyesen mondja: valóban nem történt közöttünk semmi. Párkapcsolatban éltem, s ezekben a napokban akkori élettársam is velem volt, mint ahogy azt ő is megemlítette az interjúban. Beszélgettünk vele is, másokkal is, felvettük a lemezt, siker lett (vele kettesben soha nem játszottam), s húsz évig nem is találkoztam Tamással.

Legközelebb akkor, amikor 2014-ben, igazgatóként, nem akarta beengedni a szombathelyi Bartók Terembe Szulák Andival való közös koncertünket. A szervezők megkerülték őt, a koncert létrejött, s ő háttérbe húzódott. Úgy látszik, várt a leszámolásra.

Tamás! Vádollak téged mindenki előtt, mert az interjúban jóval fiatalabbnak hazudtad magad, és ráadásul soha el nem hangzott szavakat adtál a számba, hogy engem eláztass. És mert gyáva voltál ahhoz, hogy névvel-arccal vállald e hazugságokat.

Hát persze, hogy gyáva voltál, hiszen ordas módon hazudsz. Ám, vesztedre, a tényeket, dokumentumokat, évszámokat nem lehet büntetlenül hamisítani. Tehát, ha van merszed, állj elő, s merd a szemembe mondani mindezt. A média nyilvánossága előtt. S ugyanezt üzenem minden leendő anonim rágalmazónak, akár te vagy, akár más: álljatok ki szemtől szembe, ne névtelen levelekben, névtelen rádióinterjúkban akarjatok legyilkolni valakit.

Én nyíltan vállaltam magam sok évvel ezelőtt. Pont azért, hogy a rágalmazás mocska ne tudjon beszennyezni. Nem én voltam a szeplőtelen fogantatás - sok szerelmem és kapcsolatom volt, voltak fiatalabbak és idősebbek, de mindég tiszteletben tartottam a jog által meghatározott korhatárt, s mások szabad akaratát. Mint ahogy megállapításod szerint veled sem, úgy mással sem voltam erőszakos. És szinte egyetlen kapcsolatom sem tartott negyedóráig: rövidebb-hosszabb kapcsolatok követték egymást. S ha valaki velem volt három hétig, vagy velem élt egy évet, talán furcsa lenne zaklatásról beszélni.

Igencsak átlátható volt az életem. Vállaljátok hát a neveteket, bizonyítsátok a tényeket, hozzátok a tanúkat, pontos évszámokat, ellenkező esetben nem csak a jog szigorával fogtok találkozni, merthogy azzal most már biztosan szembe kell néznetek, de az erkölcsi megvetéssel is, amely a másokat elveszejteni akaró morális hullákat sújtja."

Címkép: Facebook