Utcalányok és uralkodók a régi Budán és Pesten
Kinek engedték a királyok, és kinek nem a paráználkodást? Miért adtak ingyen földet a szajháknak? Illetve hogy lehet az, hogy Budán éppen akkor virágzott a prostitúció, mikor a legjobban üldözték? A prostitúció kialakulása a városi élet kialakulásával egyidős Magyarországon is. A kurtizán mesterség művelőit azonban minden uralkodó máshogyan tolerálta, tiltotta, vagy támogatta.
A hazai prostitúció legrégebbi nyomait kutatva, egészen addig a korig kell visszatekintenünk, amikor a városi élet kialakult Budán, tehát a társadalmi élet e mellékhajtása már az Árpád-korban is megjelent. A legelső írásos adatok a XIII. századból származnak, mikor Fülöp pápai legátus 1279-ben összehívta a budai zsinatot, és a városi életről adott ki cikkeket. Ezekben már megfogalmazta a prostitúció pontos definícióját is: „Mivel a rossz nőknek és különösen a nyilvános szajháknak... akik testüket hitvány pénzért vagy más díjért válogatás nélkül áruba bocsájtják...”
Az Anjou-k korában új szokások honosodtak meg. Szigorúan büntették a “paráználkodást” - de csak akkor, ha egyszerű emberek követték el. Viszont az teljesen elfogadott volt, ha uralkodók tették ugyanezt, mint például Zsigmond, vagy még inkább felesége, Borbála.
Zsigmond császár állítólag mindent megtett azért, hogy „nőcskékkel szeretkezzék”. Egy jelentés szerint az utcasarkon is leszállt kocsijáról, hogy kezével megérintse a nyilvános szajhákat, pedig ekkor már hatvan éves is lehetett. Korának erkölcsi felfogása nem ítélte el, megbecsülésnek és tiszteletnek örvendett, szintén élvhajhász feleségével együtt. Borbála erkölcsei felett is inkább csak az utókor próbált ítélkezni, mikor őt is császárnak titulálták – a szajhák közt.
Mivel Zsigmond idejében a pezsgő élet és az élénk kereskedelem sok idegent vonzott, a megtűrték, sőt esetenként pártolták is a prostitúciót. Meglepően humánus módon védték a “szabad lányok és hasonlók” életét, ugyanis fejvesztéssel bűnhődött az, aki erőszakoskodott velük. A jogkönyv ugyanakkor a kegyetlenségig szigorú volt a házasságtörőkkel szemben.
A prostitúcióhoz számos hiedelem kapcsolódott. Ezen az illusztráción azt "jeleníteték meg", ahogyan a démonok kurtizán képében lopját el egy férfi magját.
A középkori háborúk válaszolnak arra a kérdésre, hogy honnan verbuválódott ennyi prostituált. Az akkor kóbor szajhaként emlegetett nők a hadsereget kísérő tömegekből szakadtak le.
Igazságos Mátyás azonban a kurtizánokkal nem volt igazságos. Alaposan visszaszorította a prostitúció középkori virágzását.
Nemcsak a polgári életben parancsolt tisztességes, jámbor életet, de még a hadserege körül sem tűrte el a nőhordát. A jogkönyv a kerítőkkel szemben volt a legszigorúbb. Uralkodása idején így a titkos prostitúció a fürdőkbe húzódott vissza.
Mátyás halála után az erkölcsi züllés úgy terjedt, mint a pestis. Pontosabban, mint a szifilisz, ugyanis II. Ulászló alatt a járvány ijesztő mértékben pusztított Budán. A humanisták nagy része, sőt a pápai trónra pályázó Bakócz Tamás bíboros magyar kancellár is e betegségben szenvedett. A "kéjnők" pedig egyszerre nem az emberiség szókaroztatói, hanem megrontói lettek, akik a gyilkos betegséget terjesztették. Lényegében ez a felfogás uralkodott a török időkben is, ráadásul a mohamedán erkölcsi felfogás és a többnejűség gyakorlatilag szinte teljesen kizárta a prostitúciót. Ugyanakkor eltűrték, ha idegenekről volt szó, a vérbaj pedig kísértett tovább.
William Hogart XVIII. századi művész egy teljes sorozatot szentelt a prostitúciónak. Ezen a képen a szifiliszben haldokló kurtizánt ábrázolta.
A sötét középkor végével sem ért véget a prostitúció. Sőt, a török kiűzése után néhány évtizeddel már megjelentek Pesten a „rossz, alávaló épületek és erkölcstelen házak”. A lakosság mindenáron való visszatelepítésnél ugyanis nem válogattak: aki jött, ingyen házhelyet kapott, a Gellérthegyet pedig rövid idő alatt félkaréjba fogták a rosszhírű nők házai. Innen származik az a hiedelem, amely szerint a Gellérthegy a boszorkányok gyülekezőhelye, ugyanis ebben az időben még virágzott a boszorkányhit.
A felvilágosult Mária Terézia már kérhetetlen szigorral üldözte a prostitúciót - Bécsben. Az ott összefogdosott “erkölcstelen nőket” pedig Magyarországra deportálta.
Különös kereskedelmi mérleg volt ez, hiszen míg mi Bécsbe gazdag arisztokratáinkat és erős vitézeinket szállítottunk, cserébe Bécs szemetét kaptuk meg, akik így aztán Budán és Pesten vertek tanyát.
A pesti prostitúciónak már hely kellett. A kéjnők a régi városfalak - a mai kiskörút - mentén telepedtek le, a Dunától a Deák Ferenc térig, majd onnan félkörben ismét a folyóig. Bár a Budai jogkönyv szigorúan ítélte meg a prostitúciót, Pest városa mégis elnéző volt, hiszen vásárok idején sok idegent vonzottak. Ekkor alakultak ki a pesti kiskocsmákból a bordélyházak.
Az első razzia 1767-ben volt, ekkor huszonnégy nőt állítottak elő, voltak köztük terhesek, férjesek, és vérbajosak is. Pár évre rá pedig Mária Terézia parancsára elkezdték felszámolni a prostitúciót Budán és Pesten is. Ám hiába jelentek meg egymás után a rendeletek, kevés eredményt hoztak.
A napóleoni háborúk idején Pest és Buda idegenforgalma soha nem látott méreteket öltött, ugyanakkor a gazdasági nehézségek még több nőt kényszertettek ebbe az iparágba. Kialakult a modern prostitúció.
VIDEÓ: Egy erkölcsös éjszaka - ilyenek voltak a bordélyok a 19-20. század fordulóján. Hunyadvári Sándor A vörös lámpás ház című művéből Makk Károly forgatott filmet 1977-ben.
Érdekes volt a cikk? Ajánld másoknak is!
Fotó: Beroesz/Wikipédia
