KULT
A Rovatból

„Unalmas, amatőr kínzáspornó” – az utóbbi tíz év egyik legrosszabb filmje a Micimackó: Vér és méz

A Micimackó horror verziója nem más, mint egy egyszerű, ugyanakkor kreatív alapötletből megvalósított unalmas, amatőr kínzáspornó. Kritika.
B. M.; képek forrása: imDb és YouTube - szmo.hu
2023. március 05.



Miután 2023-ban a Micimackó licensze közkincs lett, egy csapat szemfüles alkotó kapott az alkalmon, és megpróbálták elsőként kihasználni a könnyű pénz lehetőségét. Rhys Frake-Waterfield volt az egyik főelkövető. Ő az egyik ügyvezető producer, mi több, írta és rendezte is ezt a borzalmat. Sajnálom, nem tudtam tovább magamban tartani, mit gondolok erről a „műremekről”: égetnivaló!

A Micimackó horrorverziója nem más, mint egy egyszerű, ugyanakkor kreatív alapötletből megvalósított unalmas, amatőr kínzáspornó.

Az egész produkció büdzséje talán a magyar tévéfilmek szintjén mozoghat. A maszkok gyengék, a történet unalmas, a fényképezés olykor moziminőségű, de vannak olyan pillanatok, amikor követhetetlen, mi történik a vásznon. Ez nem mozifilm, sőt… nem is igazán értelmes film.

Hogyan került a mozikba ez a rettenet? Nagy valószínűséggel azért, mert nincs elég hollywoodi sikerfilm, ezért mindent felvesznek a filmszínházak. Arról ne is beszéljünk, hogy a Micimackó név nemzetközileg elismert, és sokan nem tudják, hogy már nem csak kizárólag a Disney kezében van a karakter joga, így sokakat könnyen megtéveszthetnek vele.

A horrorral pedig bármit el lehet adni,

így egyértelmű, hogy itt bizony teljesen mindegy, hogy a kritikusok mit mondanak, elkerülhetetlen a siker. Hiába gyenge a film, a mikróbüdzséjét be fogja hozni, sőt biztos vagyok benne, hogy hasznot fog hozni a készítőknek. Egy biztos, sokan fognak beszélni róla.

Egy jó részt tudok kiemelni, az is az elején lévő bizarr rajzfilmes etap. Ezt is valószínűleg az alacsony költségvetésnek köszönhetjük, mert nem tudták leforgatni a prológust. A bevezetés ad némi reményt, egészen, amíg nem vált a film élőszereplős változatra. Ekkor szétesik minden. A színészek, akikkel találkozunk, mintha most jöttek volna a Családi titkok forgatásáról.

Itt mindenki egyformán béna: teljesen mindegy a kamera melyik oldalán áll.

Nem nagyon találkozunk ismert nevekkel a stáblistán, főleg feltörekvő modellek és lecsúszott tévészínészek alkotják a gárdát.

A forgatókönyv amúgy érdekesen indul: a Százholdas pagonyban az éhségtől megkergült állatok végső elkeseredésükben megeszik Fülest, és beleőrülnek. Az emberek hibája minden, bár nem magyarázzák, miért okolják őket, főleg Róbert Gidát, és bosszút esküsznek Füles emlékére. Ezt követően a történet átmegy egy gyenge „nyaraló az erdőben” típusú klisés slasherbe. Egy csapat lány együtt nyaral a Százholdas pagonyban lévő házban, hiába olvasható az újságokban és hírekben, hogy a környék veszélyes.

Semmi sem akadályozza meg potenciális áldozatainkat, hogy aláfeküdjenek Micimackó pofonjainak.

Ők jönnek, látnak és meghalnak, nem túl változatosan, ugyanakkor néha egészen véresen. Ami az egyik legröhejesebb az egészben: mindenki kedvenc macija úgy osztja a kegyetlen pofonokat, mint egy strici a Hollywood Boulevard-on. Nagyon vicces, hogy a „halálos fogása” egy béna visszakezes nyakleves. Mondjuk, mivel egy medve-ember hibridről van szó, mindezt kegyetlen erővel teszi.

Mindenről lerí, hogy olcsó és silány. A gyilkosok maszkja egy bénább Halloween-jelmez szintjén mozog. A díszletek, a legolcsóbb erdő és ház klisét erősítik. A 80’-as években sikeres VHS-trashfilmek mondása volt, hogy ha nincs díszleted, menj ki az erdőbe, vagy a sivatagba, ez a két megoldás a tuti nyerő.

Az alkotók is tudták, hogy amit készítettek, elég gagyi lesz, és bár próbálták magukat komolyan venni, nem sikerült…

A kötelező elem, a félmeztelen csajok azért fellelhető itt is, és mindenki megnyugodhat, mielőtt a szép lányok meghalnak, a vadállat gyilkosaink előtte jól levetkőztetik őket, legalább derékig. Teljesen logikus.

Ez egyébként mind-mind akár megbocsátható is lenne, ha szórakoztatóan lenne béna a Micimackó. De nem. Unalmasan ügyefogyott: 40 perc, mire történik valami érdemleges, addig csak lötyög a történet. Ha a nyolcvanperces játékidő alatt nem lennének céltalan lassítások, talán egyórányi se lenne.

Még Zack Snyder is elismerően biccentene ezen a lassításmennyiségen.

A forgatókönyv egyébként egy hihetetlenül kiszámítható és gyenge formulát követ. Új jelenet, áldozat gyanútlanul lézeng, elkapják, megkínozzák, „hőseink” megtalálják, majd együtt menekülnek tovább, hogy másokat is megtalálhassanak, és közben egyesével elhulljanak. Ez egymás után háromszor is megtörténik a rövidke játékidő alatt.

Ami mellett pedig nem tudok elmenni, hogy a filmnek nincs lezárása: egyszer csak elindul a vége főcím egy véres akciódúsabb jelenet kellős közepén. Ha tippelnem kellene, elfogyhatott a büdzsé.

Elmondható, hogy nemcsak minden motivációt és értelmet mellőz a Micimackó: Vér és méz, hanem a klasszikus filmes bevezetés-tárgyalás-befejezés hármast is. Ne nézze meg senki, ez 100% idő- és pénzpazarlás. Nem viccesen, hanem feleslegesen gagyi slasher horror.

A készítőknek már most odaadnék minden díjat az éves Arany málnán, de lehet, hogy még a „szakmai” zsűri se fogja filmnek tekinteni ezt a terméket.

Ne dőljön be senki a címnek, ezt pusztán egy csapat pénzéhes amatőrfilmes gyenge próbálkozása a könnyű jövedelem reményében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Bakács Tibor Szőke Andrásról: Őt tartom a fő csicskának. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak
Augusztus közepén derült ki, hogy Szőke András filmrendező-színész csatlakozott a Gyopáros Alpár által vezetett Vidéki Digitális Polgári Körhöz.


A hírre Bakács Tibor a Facebookon reagált, majd a Blikknek is elmondta a véleményét.

Bejegyzésében több kérdést is feltett Szőkének. Arra volt kíváncsi, „egyetért-e a magyar szuverenitás feladásával az orosz hatalmi politika miatt”, illetve hogy „tetszenek-e neki Rákay Philip, mint a legtámogatottabb mozgóképes alkotó filmjei”. Azt is megkérdezte, „milyen pálinkát iszik, s mennyit”. Posztját azzal zárta: „nekem nem Dopeman, hanem Bandi lett a vezércsicska”.

Bakács szerint egy művészembernek nagyobb a felelőssége a közéletben, mint egy rappernek.

„Szőke Andrást nagyon régóta ismerem, és megkérdezném tőle a posztomban említetteket, hogy mi a véleménye azokról a dolgokról. Itt nem arról van szó, hogy melyik politikai párthoz tartozik, csak megdöbbentő volt számomra, hogy pont ő… Az a legkétségbeejtőbb gyanúm, hogy András nem gondolja, hogy ez a rendszer jó, hanem csak pénzre van szüksége. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak, és mivel ő művész, ez jobban fáj, de joga van ehhez, viszont akkor nekem is jogom van ahhoz, hogy egy csicska! A legijesztőbb az lesz, hogy ha ez a Digitális Polgári Harcos Kör még egyszer eléri a győzelmet, akkor az egész magyar népre fogom ezt mondani” – mondta.

Hozzátette, körülbelül tíz éve nem tartja a kapcsolatot Szőkével, így nem emiatt romlott meg a viszonyuk.

„Őt tartom a fő csicskának az értelmiségieken belül, nem Dopemant, bár nem tudom, mennyire tanult. Meg kell értenem azt, hogy a pénz nagyobb úr mindennél, csak lassan jut el ez a tudatomig” – fogalmazott.

A Blikk kereste Szőke Andrást is, de a rendező nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A legjobb Guy Ritchie-film, amit nem Guy Ritchie rendezett – A Rajtakapva vicces, véres, szívvel teli és kegyetlen
Mintha a ’90-es években forgatták volna, csak most került elő: a Rekviem egy álomért, a Fekete hattyú, A pankrátor és A bálna rendezője bebizonyítja, hogy ehhez is ért.


Na, ezt nem vártuk Darren Aronofskytól! Az 56 éves direktor gyorsan nevet szerzett magának a szakmában, amikor néhány rövidfilm után 1998-ban megrendezte a Pi című agymenést, majd 2000-ben a Rekviem egy álomért című, a drog- és egyéb függőségekről szóló filmek közt alapműnek számító zseniális őrületet. Később Aronofsky olyan, főként művészi, független, de mindenképpen szerzői filmeket dobott össze, mint A forrás (2006), A pankrátor (2009), a Fekete hattyú (2010), az Anyám! (2017) vagy A bálna (2022), szóval igen, a kemény dráma műfaján belül mozgott többnyire, csak maximum megspékelte azt más zsánerek (sci-fi, fantasy, thriller, horror stb.) elemeivel. Egyetlen kivételt eddig maximum a 2014-es, nagy költségvetésű bibliai látványfilmje, a Noé jelentett, amely, bár sikeres lett a mozik kasszáinál, azért keményen megosztónak bizonyult mind a kritikusok, mind a nézők körében.

Szóval a fenti filmográfiát tekintve a Rajtakapva egyértelműen rendhagyónak, kitérőnek mondható Aronofsky pályáján belül, hiszen a filmet nézve olyan érzésünk támadhat, mintha a kilencvenes években Guy Ritchie és Quentin Tarantino együtt leforgattak volna egy filmet, ám az elveszett, és csak most, 30 évvel később került elő, s pattant fel a mozik vásznaira.

Nyilván azért is lehet ilyen benyomásunk, mivel a film cselekménye 1998-ban játszódik. De hogy Aronofsky ennyire ért a humorhoz is, azt nem sejtettük.

A Rajtakapva eredetileg Charlie Huston 2004-ben megjelent regénye, egyben a Henry Thompson-trilógia első kötete. Huston pedig abban a kivételes kegyben részesült, hogy ő maga írhatta át a könyvét forgatókönyvvé, amikor a Sony lecsapott a megfilmesítésre. Hustonnak persze volt már tapasztalata e téren is, hiszen sokat dolgozott a Powers (2015-2016) című sorozaton, valamint a Gothamen (2014-2019) is.

A sztori szerint Henry „Hank” Thompson (Austin Butler), egykori baseballjátékos egy súlyos és traumatikus baleset után lesérül, ezért kénytelen abbahagyni a sportot, jelenleg pedig egy New York-i kocsma csaposa, és bár van egy csini és határozottan jófej barátnője, Yvonne (Zoë Kravitz), végső soron nem éppen azt az életet éli, amit anno eltervezett. Egy nap a punk szomszédja, Russ (Matt Smith) rábízza Hankre a macskáját, Budot, mert neki el kell utaznia pár napra.

Amikor azonban nem sokkal később orosz maffiózók Hanken keresik Russt, majd félholtra verik, a srác gyanítani kezdi, hogy a szomszédja igen nagy bajba keveredett.

Valamit nagyon keresnek az oroszok, sőt, nemcsak ők, hanem a Puerto Ricó-iak (Bad Bunny) és egy kegyetlen hászid zsidó testvérpár (Liev Schreiber, Vincent D’Onofrio) is. Hank egyetlen reménye pedig az ügyben nyomozó detektív, Roman (Regina King).

Ennél többet nem szabad elárulni, de igazából nem is érdemes, vagy kvázi nem is lehet, annyira gubancos, fordulatos, sokrétű és káosszal teli a cselekmény, amelynek közepén akarata ellenére a boxzsákká avanzsáló Hank kerül, akit igen sokszor helyben hagynak a sztori során.

Ezért pedig nemcsak az meglepő, hogy Darren Aronofsky egy „gájricsis” vicces-véres-krimis, az alvilág furcsa figuráit mozgató filmet hozott össze, hanem az is, hogy Austin Butler végre egyáltalán nem a coolságát és a keménységét kiemelő figurát játszik.

Hanket ugyanis tényleg sokat vegzálják, ő pedig ezek hatására éppúgy reagál, ahogy egy átlagember tenné: kihívja a rendőrséget, bevallja, hogy fél, és eleinte próbál elmenekülni az őt üldözők/keresők elől. Amikor azonban igazán komolyra fordulnak a dolgok, és számára is több mint személyes üggyé válik a titokzatos kulcs által kinyitható „valami” utáni hajsza, sőt, még Russ is visszatér, végre kezdeményezővé válik, és megpróbálja rendbe hozni az életét. Persze ez sem jelenti azt, hogy mindig tudja, mit csinál…

A Rajtakapva első körben a kilencvenes évek atmoszférájával varázsolja el a nézőit: a ruhák, a kütyük, az akkori New York, sőt, még valahogy a film minősége is olyan, mintha konkrétan ’98-ban rögzítették volna mindezt – ez utóbbi Aronosfky állandó operatőre, Matthew Libatique szakértelmét dicséri. Ezután kapjuk meg a szórakoztató karaktereket, köztük olyanokat, akikért szívből tudunk szurkolni és olyanokat, akiket szívből tudunk gyűlölni. Majd egyre jobban bepörög a sztori is, de ne egy körmönfont történetre gondoljunk, már ami a karakterek döntéseit és cselekedeteit illeti, a dolgok alakulását sokkal inkább a rengeteg bénázás, véletlen, pech, avagy épp szerencse határozza meg.

Szóval Aronofskyhoz képest egy jóval könnyedebb, ugyanakkor egyáltalán nem súlytalan filmről van szó, amelynél a rendező most inkább a szórakoztatófaktort helyezte előtérbe a mondanivaló helyett. És ennek eleget is tesz.

Talán annyit lehet felróni neki, hogy néha identitászavaros, vagyis nem tudja, hogy vígjáték vagy komoly krimi akar lenni, mivel, bár a poénok folyamatosan érkeznek, a hangvétel néha olyan súyos, hogy eszünk ágában sincs nevetni, s ilyenkor kissé idegen testként löki ki a film szervezete az oda nem illő poénokat.

De ez legyen a legnagyobb baj, mivel Aronofsky profin levezényelt egy ilyen retró krimi-komédiát is, ami végig fenntartja a figyelmet, fergeteges jelenetekben bővelkedik, kiváló színészek alakítanak benne nagyot, és ami a legfontosabb, odafigyel a karaktereire, még a kevésbé fontosakra is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
„Ha Szergejnek ajándék kell, elviszi magángéppel” – Repülős Petiről szól a Bankrupt legújabb dala
A rendszerkritikus, közéleti punkrock slágereket futószalagon szállító zenekar ismét odaszúrt egyet a hatalomnak. Premier!


„Peti szeret repülni. De nem fapadoson nyomorogva, hanem privát luxus repcsivel. Peti szereti a medvét. De nem a rendes medvét, hanem a vodkaszagú, rosszarcú, részegen lövöldöző suttyó medvét. Peti nem szereti a Nyugatot. Mi meg nem szeretjük Petit, ezért írtunk róla egy számot.”

A fenti szavakkal jellemzi a Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a most debütáló, Repülős Peti című dalukat. A zenekar legutóbbi slágere, a Zebra 3 hónap alatt 140 ezres nézettséget ért el „a Zebratagadó DPK legnagyobb bánatára, és a sugárhajtással közlekedő Repülős Petitől is hasonló teljesítményt várunk el, különben bekéretjük” – teszi hozzá.

A klip szokás szerint a szövegre asszociáló filmes montázs lett, és megint készült belőle angol változat Jet Set Pete címmel, ami nem egészen same in English.

Repülős Peti:

Jet Set Pete:

Repülős Peti szeptember 12-én landol majd Spotify-on és valamennyi streaming platformon. Élőben pedig a zenekar valamennyi őszi koncertjén felcsendül majd, Budapesten először szeptember 19-én, az Akváriumban. (A folyamatosan frissülő koncertlista a Bankrupt honlapján érhető el.) A borítógrafika Vass Richárd munkája, a hangfelvétel pedig a Grenma Stúdióban készült Botlik Matyival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Biztonsági okok miatt Budapesten forgatják a Fauda következő évadát
Az ötödik évad eredetileg Marseille-ben készült volna, de a készítők túl kockázatosnak ítélték a helyszínt. Az új részekben a Hamász támadásai és a háború eseményei is helyet kapnak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 05.



A Fauda ötödik évadát eredetileg Marseille-ben forgatták volna, de a készítők végül biztonsági okok miatt Budapestre hozták a produkciót – írja a Jerusalem Post az N12 izraeli csatorna alapján.

A világszerte ismert sorozat főszereplője Lior Raz, aki Avi Issacharoffal közösen alkotta meg a történetet. A legújabb évadban a Tarantino-féle Becstelen brigantykban feltűnt Mélanie Laurent is fontos szerepet kapott volna, ezért is terveztek sok jelenetet Franciaországban.

A 2023. október 7-i események után azonban Raz és Issacharoff átírták a forgatókönyvet, hogy a Hamász támadása és a háború is megjelenjen az új részekben.

A sorozat egyik sztárja, Idan Amedi, aki énekesként is ismert, a harcok kitörése után önként jelentkezett a hadseregbe. Néhány hónappal később, 2024 elején súlyos sérülésekkel került kórházba.

A Fauda új évada 2026-ban debütál az izraeli Yes csatornán, ezt követően pedig a Netflixen is látható lesz világszerte.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk