KÖZÖSSÉG

Hogyan lehet gyermekünk halálával, a világ legnagyobb fájdalmával tovább élni?

Túlélni, feldolgozni és mosolyogni: egy gyógyíthatatlan beteg és egy elhunyt gyermek édesanyja osztotta meg velünk történetét.

Interjúk: Szenes Laura, képek: Mervai Márk - szmo.hu
2017. november 23.

A gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermekeket befogadó Tábitha-házról indított cikksorozatunkban beszélgettünk már a főorvossal, az ott dolgozókkal, és a hozzátartozókat támogató pszichológussal is. Legnagyobb elismerésünk és köszönetünk pedig annak a két édesanyának jár, akik elmesélték, hogyan élnek együtt beteg gyermekük gyógyíthatatlanságával - és halálával.

"Nekünk ezt írták meg odafentről"

Csőszné Eszenyi Zsuzsa egy ismerős révén került kapcsolatba a Tábitha-házzal, ahol a beszélgetésünk is történik. Zsuzsa 14 éves kisfiát a családból már senki sem tudja igazán ellátni. Amíg még kicsi volt Danika, addig sokan ott voltak segítségként, mind a család, mind a barátok. De ahogy a gyerek növekszik, egyre nehezebb az ellátása. Mostanra már csak a Tábitha-ház maradt. Semmi lehetőségük nem lenne, ha ez a ház nem létezne: bármikor idehozhatják, ha például a szülőknek hivatalos dolgot kell elintéznünk, iskolai programon kell részt venni, vagy ha mondjuk a kistestvérével el szeretnének menni moziba, vagy strandolni a nyáron. Olyan helyekre, ahova Danit egyszerűen nem lehet vinni.

Dani halmozottan és súlyosan sérült. Nem tud ülni, állni, beszélni, nem hall, nem szobatiszta. Minden szinten ellátásra szorul.

A terhesség idején már lehetett tudni, hogy gond lesz, főleg az utolsó hónapban észlelt tünetekből. "Számítottunk a nehézségekre. Úgy gondolkodunk: nekünk ezt írták meg odafentről, ezzel kell együtt élnünk."

Danika egyébként egy vidám gyerek, hacsak nincsenek orvosi fájdalmai, problémái. Nevetgél, szereti, ha foglalkoznak vele. Nagyon szeret labdázni.

Megkérdezem, hogy a kistestvér - 9 éves - mennyit ért mindebből. Beleszületett az egészbe, persze eleinte szokatlan volt neki, miért nem jön például játszani vele a bátyja. De ahogy egyre nagyobb, egyre inkább képes elfogadni azt, hogy a bátyja soha nem fog tudni játszani vele. Elfogadja ezeket, és ahol tud, segít.

Ez az élet már nem egy "folyamatos, mindennapos küzdelem". Természetessé válik a helyzet, mindenki teszi a dolgát. Küzdelem csak akkor van, ha fájdalmak, orvosi problémák támadnak.

Szigorú rendszer szerint működnek, ami Danika számára nagyon fontos. Pontos ideje van az evésnek, ivásnak, mindennek.

Nehéz dologra kérem most Zsuzsát: szeretném, ha mondana valami bátorítót a hasonló nehézségekkel vívó olvasóinknak. Azt feleli: nincs két ugyanolyan gyermek, és bármilyen rendellenességgel jönnek is a világra, nagyon szerethetőek.

"Miért akkor szembesüljön a közelgő halálával, amikor már értelemmel is felfogja?"

Bördősné Bátky Judittal egy kávézóban találkozom, és amikor leülök a mosolygós, életteli anyukával szemközt, még nem sejtem, hogy az eddigi legemlékezetesebb interjúm veszi kezdetét. Nem azért, mert meghalt a kislánya. Hanem azért, amit ezzel kapcsolatban mesél. Ahogyan gondolkodik.

A terhesség 33. hetében nála is előbukkantak a gyanús jelek a terhesség alatt: mit sem sejtve ment a szokásos - sokadik - kontrollra, amin mindaddig tökéletesen rendben volt minden. Majd hidegzuhanyként érte az orvosok gyanúja, miszerint lehetséges, hogy azonnal meg kell indítani a szülést. Kislánya szíve ugyanis nem fejlődött ki rendesen.

Judit, aki korábban egy kisfiúnak is életet adott már, kétségbeesve feküdt be a kórházba, ahol napokig várt az orvosok döntésére. Sokan voltak ott hasonló helyzetben lévő ijedt kismamák, egymás támogatása rengeteget jelentett számukra.

A szülés végül császármetszéssel történt. Világra jött Réka, akiről azt sem lehetett tudni, képes lesz-e alkalmazkodni a külvilághoz, képes lesz-e egyáltalán levegőt venni - egy fejletlen szív ugyanis rengeteg más szervre is hatással van, elsősorban a tüdőben okozhat magasnyomást. Érthető módon óriási megkönnyebbülést jelentett, hogy Réka felsírt. Ránézésre tökéletes kisbaba volt, semmilyen rendellenességet, hiányosságot nem lehetett felfedezni rajta. De a szívelégtelenség ettől még ott volt, így aztán

az édesanyja csak a születésekor láthatta egy pár percig, mert rögtön vitték a kardiológiai intézetbe. Másfél hétig nem találkozhatott a kicsivel.

Megkezdődtek a kínzó beszélgetések Réka esélyeiről az orvosokkal, akik egy műtétsorozatot javasoltak nekik a pici esélyeinek javításáért, ami úgynevezett egykamrás keringést alakít ki a szívben - persze csak sikeres beavatkozás esetén. Judit és férje azt akarták tudni: ha ezen a tortúrán végigviszik gyermeküket, az mit jelent, meddig élhet majd, és mennyi esélye van annak, hogy az egy boldognak nevezhető élet lesz. Válaszként annyit kaptak: van olyan húszéves, akit végigvittek ezen a műtétsorozaton, és még él. Miközben persze arra sincs sok esély, hogy a csöppség az első operációt túléli. De - az orvos szerint - mindent meg kell próbálni.

A szülők viszont máshogy vélekedtek. Gondolkodási időt kértek, amit a kardiológus nehezen fogadott el. Egy orvosnál érthető ez a gondolkodás: mindenáron meg akar menteni mindenkit. De egy szülő számára más ez, magyarázza Judit, olyan nyitottsággal és részletességgel, amit eleve nagyon csodálok. Még mosolyog is, miközben egy haldokló gyerek anyjának gondolatait próbálja megértetni.

Végül - persze sok-sok orvosi tanács kikérése, mély beszélgetések után - úgy döntöttek, nem kérik a műtéteket. Önzésnek érezték volna, hogy végigvigyék Rékát ezen a szenvedéssorozaton, cserébe azért, hogy "talán túléli," és még úgy sem lesz esélye egy teljes életre.

"Miért akkor szembesüljön a közelgő halálával, amikor már értelemmel is felfogja? Miért akkor álljon elém azzal, hogy 'Anya, miért kell meghalnom? Mit csináljak? Miért nem segítesz nekem?' Ezt én nem tudtam volna elviselni, és igen, magamat is védtem a döntéssel. Ahogy a férjem is."

A kardiológus nehezen értette meg, hogy nem szeretnék a műtétet, de végül, egy második szívkatéterezés után ő is belátta, hogy a műtétsorozat nagyon nagy kockázattal járna.

Réka hét hónapig élt. Hét hónap boldogság és kőkemény küzdelem. A szülőknek kellett találniuk az egyensúlyt, hiszen bármi is történt, attól még van egy fiúgyermek és egy házastárs is, van munka, van élet. A négyéves nagytesónak eközben mindent helyesen kellett kommunikálni, a gyermeki félelmeit feloldani, megértetni vele a megértethetetlent.

Judit előveszi a fotókat, amiket magával hozott. Lelkesen, mosolygósan mesél róluk, úgy, mint bármelyik édesanya, akinek egészséges gyereke már felnőtt, és csak a régi, szép emlékek miatt mutogatja a babaképeket.

Réka tényleg egy tökéletes, egészséges, csodaszép és nem utolsósorban szuper cuki csecsemőnek tűnik. Boldog, mosolygós és végtelenül kedves baba volt, meséli édesanyja.

Akkor keresték meg a Tábitha-házat, amikor a kicsi szervezete elkezdte feladni a harcot. Mivel nem tudta kivédeni a különféle fertőzéseket, többször megbetegedett, és egy idő után már nem lehetett szájon át etetni, sőt oxigénre is szüksége volt. A kórházban nem akarták hagyni, de azt is tudták: ez az a pont, ahol segítséget kell kérniük.

A Tábithában eltöltött pár nap - mint Judit fogalmaz - a legjobb volt, ami történt velük. Ennél nyugodtabb néhány napot, ennél barátságosabb és elfogadóbb környezetet nem is kívánhattak volna maguknak vagy a kicsinek. "Mindent megtettek azért, hogy Réka utolsó napjai a lehető legjobban, legfájdalom- mentesebben, legnyugodtabban teljenek." Judit reggelente elvitte fiát az óvodába, majd kiment kislányához, és estig ott volt vele.

Egy keddi hajnalon jött a telefonhívás, hogy Réka elment. Ő volt az első csöppség, aki a törökbálinti hospice-házban hunyta le végleg a szemét.

Judit és férje nem tudtak sírni. Csak feküdtek az ágyon.

"Igen, volt bennünk egy megkönnyebbülés is. Szörnyű ezt kimondani, de igaz" - mondja Judit, én pedig maximális tisztelettel hallgatom, ahogy ezt is felvállalja.

Mindenki a maga módján dolgozta fel a történteket a családban. Judit és fia gyakran előveszik a Rékáról készült fényképeket, beszélgetnek róla. A fiúnak nemrég családfát kellett rajzolnia az iskolában - kishúgát is feltüntette rajta. Volt egy játékbabája is, amit ő és édesanyja még Rékának szántak ajándékként, de már nem tudták odaadni. A fiú kishúga halálakor megkérdezte, lehet-e az övé a baba. Panni volt először a neve, de aztán Réka lett. Fontos eszköz volt a négyéves számára testvére halálának feldolgozásában.

De hogy lehet ilyesmit feldolgozni, ha lehetséges egyáltalán? Judit egy szót emel ki nagyon: a támogatást. Számára a családtagok és a legjobb barátok támogatása jelentette a legeslegtöbbet. Hiszi és vallja, hogy nem kell egyedül küzdenünk a fájdalmunkkal: kérhetünk segítséget. Nem mindig az kell, hogy kézzel fogható segítséget nyújtsanak, vagy hogy magáról a fájdalmunkról beszéljünk velük. Sokszor elég, ha a támogatás csak úgy ott van. És beszélgetünk, bármiről, akármiről a világon.

Sőt, Judit még egy nagyon fontos dolgot említ: egy ilyen tragédia után akár az is lehetséges, hogy még értékesebb, minőségibb életet kezdünk élni. A legőszintébb, ragyogó mosollyal mondja:

"Amióta mindez megtörtént velünk, azóta érzem, hogy az életet élni kell, és nem lehet leragadni bizonyos problémáknál. Pedig nem vagyok egy hurráoptimista típus, de nagyon szeretek mosolyogni, nevetni, és megtalálni mindenben azt a pontot, aminek örülhetek. Imádok élni. Akkor miért ne éljek?"

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Megtámadtak egy taxist Budapesten: a támadó pénzt követelt és ököllel ütötte a sofőrt, a társa még biztatta is

A két támadó negyvenezer forintot vett el a taxistól, majd elmenekültek a helyszínről. A rendőrök rövid időn belül elkapták őket.

KÉK HÍREK

Szörnyű baleset: Buliba induló fiatalok nem álltak meg egy stop táblánál, tragédia lett a vége

Az autóban hatan voltak, egyikük életét nem tudták megmenteni, a többiekért még küzdenek az orvosok a kórházban. A másik autó utasai is megsérültek.

KÉK HÍREK

Megszólalt Varga Tibor durva balesete után: „Nagyon beütöttem a fejemet, és még át is hajtottak rajtam”

A fiatal versenyző elárulta, hogy nem is emlékszik az esésre. Ráadásul abban a kanyarban nem is számított arra, hogy eleshet. Azt is elmondta, miért.

Címlapról ajánljuk

KÖZÖSSÉG

„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye

A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.

Szerző: GJ, Fotó: Ágo-strong Facebook-oldala - szmo.hu
2025. július 28.

Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Fejjel lefelé esett a mély kútba egy asszony, a gyorsan kiérkező rendőrök élesztették újra

Az ötven éves nő a lányát látogatta meg. A rokonok vették észre, hogy a kertbe kisétáló asszony eltűnt. Mikor rátaláltak, már nem mutatott életjeleket.

KÉK HÍREK

Hátborzongató: gyerekek csontjai kerültek elő a pincéből egy ház felújításánál

A lancashire-i Lytham városban történt az eset. A csontok egy régi temetőből kerülhettek elő.

KÉK HÍREK

Nagydorogi csecsemőgyilkosság: letartóztatták a 25 éves anyát – videó

A gyerek holttestét szerdán találták meg egy kukoricás szélén. A nő a rendőröknek korábban azt mondta, hogy rosszul lett és elesett, mire pedig magához tért, a csecsemő eltűnt.

KÖZÖSSÉG

Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták

Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.

Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.

Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”

Kapcsolódó

Megható videó: a műtét után tudta meg az apa, hogy saját lányától kapott új vesét

A 25 éves lány 8 hónapig titokban tartotta, hogy ő lesz édesapja donorja. A „leleplezésről” készült videó rengeteg ember szemébe csalt könnyeket.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense

Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.

KÉK HÍREK

Videó: hátulról nekiment egy motoros a budaörsi körforgalomban, kiszállt, aztán el is ütötték

Hihetetlen jelenetek játszódtak le egy budaörsi körforgalomban. A felvétel alapján azonban szerencsére senkinek nem esett komoly baja.

KÉK HÍREK

Telefontöltővel mentettek életet a debreceni rendőrök az M35-ösön

Egy Mitsubishi hátulról belerohant egy Kiába, mindkét autóban ketten utaztak. Az egyik súlyos sérült vérzését a rendőrök egy autóban talált telefontöltő kábellel állították el, amíg a mentők a helyszínre értek.

KÖZÖSSÉG

„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.

Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.

A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG

Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták

KÉK HÍREK

Halálos tömegszerencsétlenség: két fiatal szörnyethalt, sokan megsérültek, mikor egy autó kisbusszal ütközött

Megrázó felvételek készültek a Nyírmihálydi közelében történt tragikus baleset helyszínén. Többen súlyos sérülést szenvedtek.

KÉK HÍREK

Megdöbbentő felvételek és újabb részletek a szolnoki gyermekotthonban történtekről

Egy korábban gyermekfelügyelőként dolgozó elmondta, hogy a speciális ellátást igénylő gyerekek intézményéből a fiatalok gyakran kijárnak, és ilyenkor bármihez hozzájuthatnak. A nevelők pedig tehetetlenek.

KÖZÖSSÉG

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét

Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.

Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.

Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:

Kapcsolódó

„Nagyon fáradtak voltak, a kislány sírt, az apja pedig a karjában tartotta” - megszólalt a két szörfös, akik megmentették a tengerre kisodródó magyar családot

Egy magyar apa és tízéves lánya órákig sodródott a vízben Görögországban. Végül két szörfös vette észre őket, és életmentő segítséget nyújtott.