KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Tíz éve mentették meg molesztáló apjától - megható levelet írt nevelőszüleinek a fiú

Édesapja rendszeresen bántalmazta, egyszer még édesanyja hamvait is rászórta, hogy így okozzon neki fájdalmat. Mérhetetlenül hálás nevelőszüleinek.


A 21 éves Joshua Smith újjászületése tizedik évfordulóját ünnepelte: akkor szabadult ki az őt zaklató apja karmai közül.

El sem tudnánk képzelni, hogy a ma már sikeres, magabiztos, elégedett fiatalember egykor sérülékeny, zaklatott fiúcskaként kezdte kiskamasz éveit. Mindez elsősorban nevelőszülei hihetetlen kedvességének és empátiájának köszönhető. Az 54 éves anya, Jane és az 58 éves apa, Bill Aiton az angliai Walsallban él. Fiuk csodálatos, megható levélben köszönte meg azokat az éveket, amit otthonukban eltölthetett.

„Amikor először álltam meg az előszobátokban, mindketten mosolyogtatok. Jane közben noszogatott, hogy menjek beljebb, a nappaliba. Emlékszem, már akkor úgy éreztem, ide tartozom. Annyira megtört voltam, hogy azt hittem, nem tudok még egy lépést megtenni. Nyilván figyelmeztettek benneteket, hogy a sok éven át tartó testi és lelki erőszak, amit apám követett el rajtam, mély nyomokat hagyott bennem. Szavakkal mégsem tudom kifejezni azt a kétségbeesést, amit azon a késő nyári délutánon éreztem. Még kábult voltam apám előző esti kegyetlenkedése miatt.

Anyám hamvait szórta rám, így akart büntetni, mert nem ittam meg a teámat.

Anya abban az évben halt meg. Még csak 11 éves voltam. Most is fájdalmas erre visszaemlékezni.

Csak néhány órátok volt előkészíteni az érkezésemet, miután a rendőrségre rohantam segítséget kérni. Egy szociális munkás vitt el hozzátok. Mindig kíváncsi voltam, vajon tudatos döntés volt-e a részetekről, hogy sosem kellett többé egyedül ennem, és mindig volt egy kevés pénz a zsebemben. Eldöntöttétek, hogy a fiatoknak neveztek majd, és minden családi összejövetelen ott leszek veletek? Hogy sosem kell majd azt éreznem, hogy haragudtok rám?

Tíz év telt el azóta. És ma már jól tudom, nem tudatosan terveztétek, hogy kedvesek lesztek hozzám. Ösztönösen éreztétek, hogy kerülhetünk közelebb egymáshoz.

jane_a

Jane és Bill

De nagy munka volt! Miközben Jane meleg törülközőkről meg tiszta ágyról beszélt, és arról, hogy azt ehetek majd, amit szeretek, a fejemben egy hang végig azt dübörögte: »Ne érezd annyira jól magad! Úgysem tart sokáig.«

Aznap este azzal az érzéssel feküdtem le, hogy furcsák vagytok. Addigra már rengeteg dicséretet kaptam tőletek. Ami korábban nem volt része az életemnek. Mindig félve bújtam ágyba. Vártam a következő verést. Ha túl hangos voltam, ha nem mostam el egy tányért – apám megragadta az első keze ügyébe eső tárgyat, és azzal tángált el. Lehetett az hamutartó vagy távirányító. A keze sosem volt elég. Közben iszonyú dolgokat vágott a fejemhez. Hogy nem szeret senki, nem is akartak, és értéktelen vagyok.

Jane viszont eloltotta az éjjeli lámpát, és azt suttogta: »Jó éjt! Az isten áldjon meg!«

Csak feküdtem a sötétben, és azon gondolkodtam, miért akar valaki hozzám ennyire kedves és gyengéd lenni. Azt hittem, valaki máshoz beszél.

Amikor megérkeztem hozzátok, nem éreztem dühöt, félelmet vagy izgalmat. Csak ürességet. Valahogy mégis becsaltatok a nappaliba. Azt ehettem, amit akartam. Bill megkérdezte, szeretem-e a focit. Jane meg azt mondta, másnap elvisz új ruhákat venni, meg fodrászhoz.

Nagyon hálás vagyok, hogy egyikőtök sem faggatott arról, mi történt akkor este. Vagy bármiről, amit apám tett velem. Se ti, se a fiaitok. Sose szekáltak a korábbi életem miatt. Testvérükként kezeltek.

cspatjoshua_3

Az első hét végén Bill zsebpénzt adott nekem. Életemben először fordult ilyen elő. Egy cserepes virágot vettem belőle.

Akkoriban nem nagyon találtam meg a szavakat. Csak egyszavas válaszokat adtam, vagy bólogattam, nehogy verés legyen a vége. De egy dolgot tudni akartam, először életemben. Amikor átadtam Jane-nek a virágot, megkérdeztem: »Kérem, itt maradhatok?«

És persze, hogy maradhattam. Öt fantasztikus évig. Külföldi nyaralások, focimeccsek, klassz, közös ebédek. Tiszta pizsama a párnára téve, segítség a házi feladatban, fogorvos. Én mindezt ajándéknak éreztem. És sosem voltatok dühösek rám! Ha valami zűrbe keveredtem a suliban, azt mondtátok, hogy senki sem tökéletes. Szükségem volt erre, hogy ne érezzem azt, hogy egy hiba miatt már olyanná válok, mint apám.

Köszönöm a végtelen bátorítást! Megtanultam enni, beszélni és hinni magamban. Jó eredményekkel fejeztem be az iskolát, és úgy költöztem el 17 évesen tőletek, hogy jó életet fogok élni. De sose szűntem meg azt érezni, hogy hozzátartoztok az életemhez.

Tavaly óta a barátnőmmel élek. Jó állásom van. Büszke vagyok arra, amit elértem. Mindeközben a biológiai apám sosem nézett szembe a következményekkel. Megszökött az igazságszolgáltatás elől. Mindig is gyáva volt.

De legalább egy jó dolgot köszönhetek neki: megtaláltalak benneteket.

Remélem, egy napon én is apa leszek. Talán problémás fiatalokat veszek majd magamhoz, akiknek átadom azt a kedvességet, amit tőletek kaptam. Kisfiúként megfogadtam, hogy a saját gyermekeim majd szeretetben és biztonságban nőnek fel. De addig is, köszönöm nektek, hogy pozitív példa van előttem! Olyan példa, amitől esélyem van olyan szülőnek lenni, akire büszke lehet a gyermeke. Minden, amit tőletek kaptam, fantasztikus örökség, azoknak az értékes éveknek a hagyatéka, melyeket veletek tölthettem, fogadott fiatokként.”

joshua_2

Az édesapa, Bill a következő szavakkal reagált nevelt fia levelére:

„Drága Josh...

Emlékszünk a szép kis virágra, amit vettél nekünk – rózsaszín ciklámen volt, gyönyörű halványkék cserépben. Jane alig tudta megállni sírás nélkül, amikor átadtad neki.

Ahogy mindketten ezt éreztük csodálatos leveled olvasása közben is. Harmadik gyermeknek kerültél a családunkba. Jane fel is adta marketing vezetői állását, hogy a nevelőszüleid lehessünk. Abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy miután két fiunk idősebb lett, segíteni tudtunk olyan fiataloknak, akiknek nehezen indult az élete. De nálad több szörnyűséget senkinek sem kellett átélnie.

Egy sápadt, vékony, végtelenül fáradt kisfiúnak nyitottunk akkor ajtót, akinek minden vagyona egy kis táska volt, némi alsóneművel. Igazad van, tényleg nem terveztük előre, hogy kedvesek leszünk hozzád. Minden gyermeket, aki hozzánk került – és az utóbbi tíz évben kilencen voltak – családtagként kezeltünk, nem átmeneti vendégként…

Mindig szívfacsaró volt látni, mennyire megijedtél, ha véletlenül összetörtél egy tányért. Szörnyű múltad jutott az eszedbe…

Nagyon büszkék vagyunk arra az életre, amit megteremtettél magadnak, Josh! Jogosítványt szereztél, bájos barátnőd van, saját otthonod és terveid a jövőre. Tudjuk, mennyire hálás vagy nekünk, hogy segítettünk megváltoztatni az életedet, de mi is legalább ennyire hálásak vagyunk neked. Mert rengeteget tanultunk tőled a rugalmasságról és az egyszerű szeretet, az emberi kedvesség mérhetetlen értékéről. Olyan tapasztalatokkal kerültél hozzánk, amiket egyetlen gyermeknek sem szabadna átélnie.

Mindig hihetetlenül büszkék leszünk arra, hogy szerepünk lehetett abban, hogy most boldog az életed, és reményteli jövő áll előtted.

De kérlek, jól jegyezd meg: a mi életünk lett gazdagabb azzal, hogy te is a része voltál!”

Forrás: Daily Mail, fotók: Facebook


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Éber kómába került a családapa egy injekció után – a család Svájcban reménykedik a gyógyulásban
A 36 éves László augusztus 20. óta van éber kómában. Családja és barátai összefogtak, hogy esélyt kapjon a gyógyulásra egy drága svájci klinikán, amihez segítséget is kérnek.


Egy budapesti család élete egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott. A 36 éves László, aki hangtechnikusként dolgozott, augusztus 20. óta éber kómában van, miután szervezete rosszul reagált egy izomlazító injekcióra. A férfi nyaka egy hosszabb autóút után beállt, ezért orvoshoz fordult, ám a kezelés során allergiás sokkot kapott.

Légzése és keringése leállt, és csak hosszú újraélesztéssel sikerült stabilizálni az állapotát

– számolt be a Blikk.

Jelenleg Magyarországon csak egyetlen kómaosztály működik, ahol azonban Lászlót a jelenlegi állapotában nem tudják fogadni. A család ezért Svájcba utazott, ahol egy különleges klinikán kezdődhet meg a férfi rehabilitációja.

„A svájci orvosok azt mondták, egyértelműen van tudata a férjemnek, ezért nagyon jó eséllyel vághatunk bele a rehabilitációba. Nyilván megígérni nem tudnak semmit azzal kapcsolatban, hogy milyen szintig tudják rehabilitálni, ez a következő hetek, hónapok során dől majd el”

– mondta Zsófia, László felesége.

A három hónapos terápiás kezelés naponta 2200 svájci frankba, vagyis körülbelül 927 ezer forintba kerül. A család számára ez hatalmas kiadás lett volna, ezért Zsófia gyűjtést indított, és rövid idő alatt sikerült összegyűjteni a szükséges összeget.

„Hatalmas összefogást értünk el, szerencsére négy nap alatt összegyűlt a háromhavi kezeléshez szükséges összeg. Hihetetlenül sok ember mozdult meg. Rengetegen ismerik a férjemet, a munkahelyén is sokra tartják, több együttesnek hangosít, nagyra becsülik, úgyhogy sokan segítenek” – mesélte az óvónőként dolgozó édesanya.

Zsófiáék korábban már szembenéztek hasonlóan nehéz helyzettel, és akkor is sikerült csodát tenniük.

„Nyolc évvel ezelőtt a kisfiunk rácáfolt az orvosi jóslatokra, és bebizonyította, hogy az emberi agy milyen csodákra képes” – idézte fel az édesanya. „Boti az agyat érintő rendellenességgel született, ma mégis teljes életet élhet a modern technikának köszönhetően. Rendkívül okos kisfiú, vívni jár, imád focizni, és nagyon jól viseli mindazt, ami az apukájával történt.”

A nyolcéves Boti is örökölte édesapja Fradi iránti szeretetét. Az FTC is jelezte, hogy támogatni szeretné a családot: egy dedikált mezt ajánlottak fel árverésre.

Amennyiben te is támogatnád Lászlót és családját, itt teheted meg:

A Don Bosco Barátai Alapítvány adószáma: 19335238-1-41

A szervezet címe: 1032 Budapest, Bécsi út 173.

Bankszámlaszám: 11734004-20476535

Közlemény: DL gyógykezelésére


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Több száz tonna svéd halászháló védi az ukránokat az orosz drónoktól
„Sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat.”


Svéd halászok leselejtezett hálói mentenek életeket Ukrajnában: ezekkel korábban heringet és tőkehalat fogtak a Balti-tengeren, most viszont a drónok ellen védik meg az ukránokat – olvasható a Szabad Európa cikkében.

Az Operation Change nonprofit szervezet partnerei eddig mintegy 400 tonna halászhálót vittek az országba. Ludvig Ramestam, a szervezet társalapítója közvetlenül azután küldte el az első adagot, hogy Oroszország megtámadta Kijevet. Nem sokkal később újabb csomagot kértek tőlük. „Nem értettük” – meséli Ramestam a Szabad Európának – „mert 16 köbméternyi hálót küldtünk, és egy jó időbe beletelik, amíg abból álcákat csinálnak. Ehhez képest máris többet kértek”.

Kiderült, hogy a hálók az állások vagy a fegyverek álcázására, hanem az FPV drónok elleni védekezésre kellenek. Ramestam egy konkrét esetről is beszélt.

„Volt egy autó, ami köré felszereltük az adományozott hálókat. Néhány nappal később az autót megtámadta egy orosz FPV drón. Az volt a szerencse, hogy a kocsitól körülbelül egy méterre lévő fémrudakra kerültek körben a hálók, amelyek így jelentősen csökkentették a robbanást, és az autóban lévő emberek túlélték. A köszönőlevélben kifejezetten azt írták, hogy ezek a hálók mentették meg az életüket”.

Irina Ribakova, az ukrán 93. gépesített dandár sajtósa szerint a drónok elleni hálókat „mostanában mindenhol felszerelik a donyecki régió útjain”. Mint mondta, „a hálók nem csodaszerek, csak a védelem egy eleme, ami nem biztos, hogy működik. Számos példa van arra, hogy egy drón berepült a háló lyukába, és megvárt egy autót. A mi drónpilótáink ugyanezt teszik”.

Azonban nem minden háló felel meg a feladatra: a nejlonból készült és a mezőgazdasági hálók tűzveszélyesek. A legideálisabb anyag a drótkerítés lenne, de „ez nyilvánvalóan drága és nehéz telepíteni”.

A svéd adományok hátterében változó szabályok állnak. Szigorodtak az uniós környezetvédelmi előírások, 2021-ben a Balti-tengeren teljesen betiltották a tőkehalhalászatot. Sok halász korábban értékes hálója így eredeti céljára használhatatlanná vált, ezért többen elővették a raktárból, és felajánlották az ukrán csapatoknak.

„Svédországban sokan támogatják Ukrajnát az oroszok ellen vívott harcukban” – mondja Ramestam. „Tehát sok halász számára megnyugtató érzés, hogy az ukrán frontvonalra küldik a halászhálóikat. Úgy érzik, hogy ők is tehettek valamit azért, hogy az ukránok megvédhessék hazájukat”.

Finnország svéd nyelvűek által lakott területén, Aland-szigeteken különösen erős ez a hozzáállás. Egy ottani önkéntes, Minnie Regland felidézte, egy 70-es éveiben járó nő elmesélte neki, milyen félelmek kísértették Finnországot évekkel az 1939-es szovjet invázió után.

„Elmondta, hogy amikor hét–nyolc éves volt, a tanára bejött az iskolába, és bejelentette, hogy »jönnek az oroszok!«. Mindenki pánikba esett. Az apja akkoriban éppen kint volt a tengeren”. Meg is tanította a nőt arra, hogyan kell kezelni a halászhálókat, ám ő végül nem ezt a munkát választotta.

„Bár nem folytatta a halászatot, soha nem tudott megválni apja hálóitól. De most azt mondta, szerinte apja is örülne, ha tudná, milyen célt fog a hálójuk szolgálni”

– mondta az önkéntes a Szabad Európának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Nemrég halt meg az édesapja, most saját életéért küzd a 16 éves vízilabdázó – gyűjtést indítottak a család megsegítésére
A Budapesti Honvéd játékosát, Bihari Gábort leukémiával diagnosztizálták. Édesapja temetését követően felerősödtek a tünetei.


Élete legnagyobb harcát vívja egy fiatal vízilabdázó: csak néhány hete veszítette el az édesapját, most pedig kiderült, hogy leukémiával küzd.

A Honvéd U16-os vízilabdacsapatában játszó Bihari Gábort jelenleg a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelik. Édesanyja immár egyedül neveli, és minden erejével azon van, hogy ebben a harcban is segítse őt. Tünde a Blikknek nyilatkozva elmondta, hogy fia tünetei az apa temetését követően erősödtek fel. Kezdetben vírusfertőzésre gyanakodtak, ám a további vizsgálatok megerősítették, hogy nagyobb a baj.

„ Ezután a gyász mellett szorongás, belső feszültség és aggodalom kísérte a napjait, hiszen a tragédiát követően szinte nem maradt idő a feldolgozásra, a diagnózis pedig tovább növelte a lelki terheket. A leukémia fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő, különösen egy fiatal sportoló számára.

A fáradékonyság csak az egyik tünet a sok közül, a kezelések mellékhatásai pedig komoly próbatételt jelentenek. Mindemellett hiányzik számára szeretett sportja és a közössége is. Mindezek ellenére Gábor igyekszik megőrizni azt a kedves, mosolygós személyiséget, amelyet mindenki szeret benne” – mondta el az édesanya.

Nagyon nehéz időszak ez a család számára, hiszen egyszerre küzdenek a gyásszal, a betegség súlyos terheivel, és a hirtelen megnövekedett anyagi kiadásokkal. A speciális étrend, valamint a mellékhatások enyhítéséhez szükséges vitaminok és immunerősítők beszerzése elengedhetetlen. Az édesanya önerőből már nem tudja fedezni ezeket, ezért Nemzeti Oktatási,  Sportpedagógiai És Tehetséggondozó Alapítvány – Gábor egyik sporttársának kezdeményezésére – adománygyűjtést indított. A vízilabda-közösség pedig összefogott: a Budapesti Honvéd Sportegyesület az elsők között ajánlotta fel a támogatását, majd több klub is csatlakozott. A sportolók, szurkolók és más jó szándékú emberek támogatása anyagi és erkölcsi erőt is ad a családnak.

„Ezúton is szeretnénk mindenkinek köszönetet mondani: hálával gondolunk mindazokra, akik bátorítják, támogatják vagy adományaikkal segítik Gábort. Hosszú út áll előttünk, de biztató a tudat, hogy ezt az utat nem egyedül kell végigjárnunk”

– üzente Gábor édesanyja.

Így tudsz segíteni:

A támogatásodat az alábbi alapítványon keresztül juttathatod el a családnak:

NOST Alapítvány (Nemzeti Oktatási Sportpedagógiai és Tehetséggondozó Alapítvány)

Bankszámlaszám: 11718000-22391812

Közlemény: „Bihari Gábor - gyógyulásáért”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Videó: elsírta magát Zacher Gábor a meglepetéstől – így ünnepelték kollégái a nyugdíjas kort elérő mentőorvost
Az ország toxikológusa még nem akar gondolni a visszavonulásra.


Váratlan meglepetésben volt része Zacher Gábornak: azt hitte, egy esethez riasztják, de szerencsére nem egy beteg, hanem munkatársai várták őt a helyszínen.

Az Országos Mentőszolgálat Facebook-bejegyzése szerint az ország toxikológusa elérte a nyugdíjkorhatárt, de ő még gondolni sem akar a visszavonulásra. Mivel a betöltötte a hivatalos "nyugdíjas kort", kollégái szerették volna megünnepelni őt – nem is akárhogyan:

„Tegnapi szolgálata végén a doki egyik kedvenc kávézójába kapott riasztást a rohamkocsi, ahol a bejelentéssel ellentétben nem egy rossz állapotú beteg, hanem szeretett bajtársai és Dr. Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták. A meglepetés remekül sült el, a megható pillanatokról pedig videó is készült”

- olvasható a beszámolóban.

Az Országos Mentőszolgálat egyik meghatározó alakját már orvostanhallgatóként is vonzotta a mentőautó, kezdetben ápolóként, majd mentőtisztként teljesített szolgálatot, 1986-tól pedig mentőorvosként folytatta áldozatos munkáját.

„Zacher doktor fanyar humora, megkérdőjelezhetetlen szaktudása és végtelen embersége hatására mindig a közösség középpontjába került. Bajtársai szeretnek vele dolgozni, pontosan tudja, hogy mivel tud mosolyt csalni az arcukra, még a legnehezebb napokon is. Szakmai tanácsért, segítségért bárki fordulhatott hozzá, mindig szeretett mesélni, tanítani és minden szituációhoz van egy jó sztorija”

– írják róla a Facebook-posztban.

Azt is közölték, hogy miután Zacher további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján.


Link másolása
KÖVESS MINKET: