KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„A Kaczifánt egy olyan gyerek, aki nő, mint a gomba, én pedig futok utána, hogy segítsem” – csodákat művel a gyerekekkel a művészet- és a kutyaterápia

Kiricza Odette művészet-terapeuta közintézményi tapasztalatai után nyitotta meg élmény-, alkotó- és fejlesztőközpontját speciális igényű gyermekeknek.

Link másolása

A gyömrői Kaczifántra akkora az igény, hogy rövid időn belül már a másodikat nyitja Pest megyében. Egy kutyás ismerősével gyorsan összehoztak egy olyan csoportot is, ahol a mozgásterápiát és a művészetterápiát ötvözik az állatasszisztált terápiával. Megkérdeztük tőle, hogy mi a siker titka.

– A honlapod szerint a Kaczifánt egyszerre művészet- és mozgásterápia, sulielőkészítő, kézműves workshopok és rendezvények otthona is egyben. Hogyan írnád le laikusok számára a munkádat?

– Rögtön tudtam, hogy nem egyetlen területtel szeretnék foglalkozni. Hiszem, hogy minél több területet vonunk be egy foglalkozás során, annál erősebb lesz a hatása. Szeretek több irányba gondolkodni, több aspektusból megközelíteni a dolgokat, és mindig tanulni valami újat. Mára, ha aposztrofálnom kell a Kaczifántot, akkor az élmény-, alkotó- és fejlesztőközpont a legtalálóbb kifejezésem rá, amely nemcsak a gyerekeket akarja megszólítani, de a szüleiket és más felnőtteket is, akik szeretnének önmagukkal is törődni, vagy éppen együtt közösséget építeni.

– És pontosan mi az a művészetterápia?

– Amit én leginkább kiemelnék, hogy a segítségével teljesen más szemszögből látod meg magad, és annyi árnyalatodat fedezed fel, ahány csoporttársad ül veled a körben alkalomról alkalomra. Csoportvezetőként a képzőművészetet, a biblioterápiát, a mozgást és a zenét hívjuk segítségül, ezekkel alkotunk, vagy épp ezeket dolgozzuk fel egy adott téma kapcsán. Mindig nagyon fontos kiemelni, hogy egy művészetterápiás csoportfoglalkozáson való részvétel semmilyen művészi gyakorlatot vagy vénát nem igényel. Hallgathatunk zenét is, a lényeg mindig az, hogy figyeljük a felbukkanó érzéseket és gondolatokat, ezt követően pedig azt, hogy a többiek miről számolnak be.

Számomra a művészetterápia egy lehetőség. Lehetőség azoknak, akik úgy érzik, hogy elakadtak, akik nem bíznak magukban, akik szeretnék megtapasztalni azt az érzést, ami a gyerekekre jellemző.

A gyerekek, ha alkotnak valamit, akkor büszkén hordozzák körbe a művüket. Van ez az érzés, ami elérhető a művészetterápia által, és én ezt nagyon szeretem megtapasztalni, meglátni a másik emberen.

– Ahogyan tudom, közintézményből igazoltál át, hogy a saját fejed után menj. Mi az, ami elől „elmenekültél”: mivel nem értettél egyet és miben szerettél volna újítani, mit szerettél volna máshogy csinálni?

– A menekülés szót esetemben azért túlzónak érzem. Egy igen speciális magánintézményben dolgoztam majdnem 10 évig, ahol rengeteget tanultam. Mellette végeztem el a képzéseket, és elkezdtem órákat tartani délutánonként. Ez egy nehéz, konfliktusokkal tarkított, ám izgalmas folyamat volt, de része az útnak, ami a Kaczifánthoz vezetett. Örültem a lehetőségeknek, aztán egy idő után már nem éreztem a haladást. Egy óvodában bármennyire is adódhatnak új feladatok, a napi rutin és az adott hely szokásai nemigen változnak. A Covid előtt már volt egy próbálkozásom, de azt követően éreztem, hogy nekem tovább kell mennem. A járvány sok olyan problémát hozott felszínre, ami már addig is érzékelhető volt, mind intézményi, mind személyes vonatkozásban. Szerettem volna új feladatokat, szerettem volna, ha nem kell nyolc óra munka után tovább indulni a „második műszakra” – amit akkorra már be kellett látnom, hogy sokkal jobban élvezek, mint a nap első felét.

Sem anyagilag, sem emberileg nem voltam már motivált, és sok ötletem volt, amelyeket lehetetlen volt alkalmazottként megvalósítani. Persze ezek nehéz felismerések, de be kellett látnom, hogy nem ugyanazzal a lelkesedéssel indulok el reggelente, ez pedig nem fért bele abba, amit a hivatásomról gondolok és amit önmagamtól is elvárok.

Szerencsém volt, mert felismertem, hogy milyen élethelyzetben vagyok, és van mögöttem egy támogató férj, akinek a segítsége nélkül nem tudtam volna megvalósítani az elképzelésemet.

– Az élet téged igazolt, hiszen mára a második központot nyitjátok, Gyömrő után Sóskúton is. Ezek szerint nagy igény mutatkozik arra, amit csináltok.

– Igazán a Kaczifánt számomra most egy olyan gyerek, aki nő, mint a gomba, én pedig futok utána, hogy segítsem, amiben tudom. Sóskúton épp egy évvel a gyömrői nyitás után nyílik a második Kaczifánt, egy baráti pár ötlete nyomán. Emellett még mindig sok az ötletem, szeretném tovább vinni a rendezvényeken való részvételeket, és különböző eseményeken gyerekprogramokat szervezni, illetve több csapatépítőt tartottunk már felnőtteknek, ezeket kifejezetten élveztük.

Amikor belevágtam, tele voltam kérdésekkel, kétségekkel, de abban az egyben biztos voltam, hogy meg kell próbálnom. Budapestiként először itt próbáltam helyet találni az elképzeléseimnek, de nem igazán találtam meg azt, amit kerestem. Ekkor egy gyömrői barátom felkért, hogy foglalkozzak a gyerekeivel hetente egyszer, és ehhez szerettem volna helyet találni, hogy ne otthon tartsam nekik az órákat. Így jutottam el a városi bölcsődébe, ahol a vezető elmondta, hogy akár több dologban is gondolkodhatnék, és arra jutottam, hogy nincs mit vesztenem, szerencsét próbálok itt.

Azt gondolom, hogy sok, ebben a szférában dolgozó nem tudja egy vállalkozás pénzügyi részét megfelelően menedzselni. Nekem szerencsém van, mert a férjem járatosabb ezen a téren, így sok dologban ő segített. Megbeszéltük, hogy teljesen természetes, ha az első két évben még nem nyereséges egy vállalkozás. Aztán úgy alakult, hogy a Kaczifánt már a nyitása óta látogatott hely lett, nem kellett sok idő ahhoz, hogy a környéken élők felfedezzék maguknak. Míg Budapesten a rengeteg hirdetés közt elvesznek a különböző vállalkozások, addig úgy tapasztalom, hogy itt még megy a szórólapozás, a plakát, a szájhagyomány. Nagy igény van a foglalkozásokra, legyen az a legkisebbek Pacsmagolója, a mozgásfejlesztés vagy akár a felnőtteknek szóló művészetterápiás foglalkozás.

– Szerinted mi a sikeretek kulcsa?

– A sikert én két dologban sejtem. Az egyik a már említett kíváncsiság, ami bennem munkál, ami elvisz még most is a meseterápiás, vagy a robotika tanfolyamra. Hiszen élménnyé kell varázsolni a tanulást. Igyekszem kiszolgálni az igényeket, de élvezem azt, hogy nem alkalmazott vagyok, és ha azt érzem, hogy valami számomra nem fér bele, azt jelzem. Ismerem a kompetencia-határomat, és nem szégyellem tovább küldeni azokat, akikről úgy gondolom, hogy nem rám van szükségük. Nagyon élvezem, és fontosnak tartom, hogy az itteni emberek kifejezetten nyitottak arra, hogy egy közösség szülessen itt, akik alkalmanként már a Kaczifánton kívül is töltenek együtt időt.

Minden foglalkozás beszélgetéssel indul, és előfordul, hogy random feladatot kap az, akinél úgy látom, sokkal nagyobb szüksége van most arra, hogy mozogjon, minthogy alkosson, vagy épp fordítva. Szívvel-lélekkel csinálom és hiszem, hogy ezt lehet is rajtam érezni.

– Hallom, hogy vannak nálatok kutyás foglalkozások is. Hogyan tanítják be a kutyákat erre a feladatra, és eddigi tapasztalataid alapján mit lehet elérni állatterápiával a gyerekeknél?

– Rácz Andit egy gyömrői csoportban ismertem meg: a nyitással nagyjából egy időben költözött Gyömrőre, és megkeresett azzal, hogy szívesen vállalnának feladatot nálunk is Kevinnel, a kutyusával. Ők a Tordasi Közhasznú Állatasszisztált Terápiás és Oktatási Egyesülethez tartoznak, ahol hosszú felkészüléssel és vizsgákkal lehet eljutni addig, hogy végzett terápiás kutyus és felvezető páros lehessenek. A kutyusok temperamentuma egy adottság, a különböző trükköket pedig a gazdik tanítják be nekik.

Kevin nagyon intelligens és proaktív, emellett nagyon érzékeny kutyus. Pontosan érzi, hogy ki fél tőle, vagy hogy kinél kell eltűrni a gyömöszölést. Andival gyorsan összehoztunk egy olyan csoportot, ahol a mozgásterápiát és a művészetterápiát ötvözzük az állatasszisztált terápiával.

A gyakorlatban Kevinnel tornázunk (például ugat számolás gyanánt, vagy forog, amikor forogni kell a gyerekeknek), majd alkotunk valamit, játszunk egyet az asszisztensünkkel és a végén persze megbeszéljük, kinek milyen benyomásai voltak. Egy terápiás állat részvétele segíti a szocializációt és az empátiát, felgyorsítja egy-egy folyamat sikerességét. A kutyus irányítása növeli az önértékelést, erősíti a figyelmet és a szabálytudatot, szabálykövetést. Kevin simizése és jutifalattal etetése pedig már önmagában felér egy szenzoros kánaánnal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Meghalt Csire Zsuzsi, a 21 éves lány, aki bakancslistán szedte össze élete utolsó kívánságait
Kétszer esett át szívátültetésen, de a második szívét sem fogadta be a szervezete. Egy ország fogott össze érte, hogy teljesülhessenek az álmai az utolsó hónapjaiban.

Link másolása

Tíz év küzdelem után meghalt Csire Zsuzsi, a bakancslistás lány – írja a Blikk. Idézik édesanyjának keddi posztját, aki azt írta:

„Imádott Édes Drága Zsuzsikánk tegnap este örökre búcsút vett tőlünk.”

A 21 éves lány kétszer esett át szívátültetésen, ám szervezete a második beültetett szívet sem fogadta be. Zsuzsi azzal a tudattal élt, hogy talán csak hetek, hónapok vannak hátra az életéből, mégis meg tudta őrizni a reményt. Bakancslistát készített terveiről és az egész ország összefogott azért, hogy valóra válthassák kívánságait. Így juthatott el például a tengerhez, nézhette meg az Operát, vagy simogathatott meg egy lovat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Még mindig nem fogtuk fel, hogy már nincs többé” – rengetegen gyászolják a 21 éves Csire Zsuzsit, aki élete utolsó hónapjait bakancslistás céljai elérésével töltötte
„Nemcsak általunk kapott valamit, hanem mi nagyon-nagyon sokat kaptunk tőle. Tehát az a pozitív életszemlélet, amit ő adott, az nagyon sok mindenkit megérintett”.

Link másolása

Elhunyt Csire Zsuzsi. A 21 éves debreceni lányt sokan a szívükbe zárták. Mindig mosolygott és nála jobb szívű embert nem ismertek - így emlékeztek rá a segítői. A lány két szívtranszplantáció után hétfőn este halt meg. Mikor kiderült, hogy harmadik műtétre már nem lehet esélye, akkor bakancslistát írt, hogy mi mindent szeretne még megcsinálni. Sokan segítették az álmai megvalósításában.

Beállhatott tűzoltónak, különféle gyakorlatokon is részt vett, még az emelőkosárba is beszállt. A programot a Magyar Református Szeretetszolgálat Kutató- és Mentőcsoportja szervezte neki. De elvitték Rómába is.

Hegedűs Gábor, Magyar Református Szeretetszolgálat Kutató- és Mentőcsoport vezetője elmondta:

"Nemcsak általunk kapott valamit, hanem mi nagyon-nagyon sokat kaptunk tőle. Tehát az a pozitív életszemlélet, amit ő adott, az nagyon sok mindenkit megérintett".

A lánynak 10 éves korában volt az első szívátültetése, majd 2021 nyarán a második beavatkozásra várt, ekkor mondta el édesanyja az RTL Híradónak: "A mosolya ad erőt. Meg az, hogy nagyon nehéz neki is, és nagyon sokszor ő is azt mondta, hogy hagyjatok engem, mert ez így nem élet, de annyira édes természete van, melegszívű, segítőkész, jól tanul egy csupa szív kis lény. Minden ember megérdemli úgy gondolom, hogy esélyt kapjon".

Mikor kiderült, hogy a második szív is kilökődik, és a harmadik beültetésre már nincs esélye, akkor döntött úgy, hogy minden pillantot meg akar élni. Számtalan új dolgot próbált ki, fotózáson volt, hőlégballonnal emelkedett Budapest fölé.

Akkoriban nyilatkozta: "Annyi területen mutatja meg az élet nekem is, hogy van miért küzdeni és hogy mindenhol vannak kis túlélők".

Még a DEAC egyik mérkőzésén is ott volt, ahol a korongot ő dobta be. Nyitrai Daniella, sajtóreferens elondta: "A DEAC család tagja lett, tehét nagyon szerette a klubot és mi is nagyon megszerettük őt. Nagyon fog nekünk hiányozni az biztos, a mosolya, a kedvessége, a vidámsága, még mindig nem fogtuk fel, hogy már nincs többé."

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Kiderült, hogy ki volt a mentős, akit milliók hallottak, ahogy telefonon át segített megmenteni egy három hónapos babát
Berényi Bálint családjában többen is az egészségügyben dolgoznak, így nem volt kérdés, hogy ő is az életmentést választja hivatásául.

Link másolása

Nemrégiben bejárta a netet egy hangfelvétel, melyet az Országos Mentőszolgálat osztott meg. Ezen egy édesanya hallható, aki azért hívta fel a mentősöket, mert a három hónapos babája nem vett levegőt. A csecsemő életét megmentette egy mentésirányító az édesanya segítségével.

Most pedig az is kiderült, hogy ki volt akkor a telefonnál, ki segítette a kétségbeesett anyát és a picit a távolból.

A mentőszolgálat a közösségi oldalán írta:

A mentésirányító, akinek milliók hallották a hangját

"Múlt héten az egész médiát bejárta az a hangfelvétel, amelyen a mentésirányító segítségével egy édesanya 3 hónapos gyermekén végez újraélesztést, sikerrel.

A felvételen Berényi Bálint bajtársunk hangja hallható, aki 2020. január 1-én csatlakozott az Országos Mentőszolgálat bajtársi közösségéhez, mint gépkocsivezető. Azóta elvégezte ápolói tanulmányait is és már mentőtechnikusként teljesít szolgálatot Kistelek Mentőállomáson. Idén új kihívásokat keresett, így kivonulói szolgálata mellett év elején mentésirányítói feladatot vállalt a Szegedi Mentésirányításon.

Bálint családjában többen is az egészségügyben dolgoznak, így nem volt kérdés, hogy ő is az életmentést választja hivatásául. Munkájában a változatosság és a bajtársi közösség motiválja. Köszönjük áldozatos munkáját, további sikereket kívánunk, a mentésben résztvevőknek gratulálunk!"

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elromlott a tévéd, a biciklid vagy a kedvenc ruhád? Javítsd meg egy szakemberrel közösen, és még fizetned sem kell érte
A Repair Café decemberben nyitott meg a VIII. kerületben, de bizonyos területeken máris több hetes a várólistájuk. A koncepció egyszerű: csinálj valami hasznosat, miközben spórolsz is.

Link másolása

A Teleki László téri helyiség, ahová belépünk, leginkább egy jól felszerelt, multifunkciós műhelyhez hasonlít. Az egyik sarokban varrógép zümmög, a másikban épp kalapács zaja hallatszik a szerszámokkal telerakott fal előtt.

Nincs nagy tömeg, aki viszont ott van, az vagy maga is dolgozik, vagy elmélyülten figyeli a munkafolyamatot.

„Ez nem egy klasszikus szerviz, ahol otthagyod az elromlott tárgyadat, majd ha megszerelték, érte mész és kifizeted. A munka itt a szakemberekkel közösen zajlik” – meséli Gégény Noémi, a Repair Café Budapest alapítója.

Egy ingyenes tudásmegosztásra épülő modellprogramról van szó, ami Hollandiából indult 15 évvel ezelőtt. Napjainkra már nagyjából 3000 hasonló egység működik világszerte. A legtöbb Európában, de akad belőle Amerikában is. Kapcsolódik hozzá egy iFixit nevű oldal is, amelyre már több tízezer javítós-bütykölős videót töltöttek fel.

Na de mi a helyzet a technikai analfabétákkal? – merülhet fel jogosan a kérdés. A válasz pedig biztató: mindenki a képességei szerint vesz részt javításban, nem fogják őt amiatt elküldeni, mert hiába magyarázzák neki, mi a teendő, nem tudja megcsinálni. Valamennyire viszont részt kell venni, ez alapfeltétel. Cserébe nincs munkadíj, a javításhoz szükséges alkatrészeket viszont mindenki magának szerzi be és hozza el.

Gégény Noémi

Üzlethelyiség Józsefvárostól, 50 millió forint a Fővárostól

2012-2015 körül már működött egy Repair Café Magyarországon, ennek azonban nem sikerült tartósan fennmaradnia. Az ötletet a Parafitt Sportegyesület vette elő újra, akik értelmi sérült fiatalok sport- és szabadidős elfoglaltságaival foglalkoznak 25 éve.

Emellé szoktak kitalálni időről időre új tevékenységeket – ilyen volt a műanyag-újrahasznosítás is, amit szintén egy holland modellprogram, a Precious Plastic adaptálásával honosítottak meg nálunk.

Létrehoztak egy kis műhelyt, ott válogatták és darálták a műanyagot, de ennek a befogadóképessége nagyon korlátozott volt. Szerettek volna egy olyan állandó helyet, ahol többen is elférnek, és ebben végül a Józsefvárosi Önkormányzat segítette ki őket: nyertek a civil szervezeteknek meghirdetett kedvezményes helyiségbérleti pályázaton, így nagyon olcsón, a közös költséggel megegyező bérleti díjért vehettek ki egy üzlethelyiséget a Teleki téren.

„Kitaláltuk, hogy idehozzuk az újrahasznosító műhelyünket, emellett pedig közösségi helyet is csinálunk belőle. Ehhez jött hozzá a Repair Café koncepciója, amit akkor már ismertünk egy ideje, és úgy gondoltuk, az újrahasznosítás és tudásmegosztás révén abszolút hozzákapcsolható a profilunkhoz” – idézi fel Noémi.

Elhatározták, hogy beadják az ötletet a Főváros közösségi költségvetési pályázatára, ahol sikerült bekerülniük a legjobb 50 kezdeményezés közé, amelyek megvalósulhattak. 50 millió forintot ítéltek meg nekik, arra viszont újra pályázniuk kellett, hogy ők is valósíthassák meg a projektet. Végül ezt az akadályt is sikerrel vették: kidolgozták a részletes üzemeltetési koncepciót, amit elfogadott a zsűri.

Adott volt egy szakemberbázisuk, vagyis nagyjából tudták azt is, milyen területeket szeretnének lefedni. Végül a kisgépszerelés, a barkácsolás, a szabás-varrás és a kerékpárszerelés mellett döntöttek, valamint az Alföldi utcai hajléktalanszálló lakói számára kerekesszékek szerelését is vállalják.

Már több hetes a várólista

Az 50 millió forintból minimum 3 évig kell üzemeltetniük a helyet, és az is szempont volt, hogy munkaidőn kívül is tartsanak nyitva, ezért keddtől péntekig 14 és 18 óra között, szombaton pedig 10 és 14 óra között várják az érdeklődőket,

A közösségi szerelde mellett workshopokat, szakköröket, csapatépítő foglalkozásokat is rendeznek, ezek egy része szintén fizetős. Maga a kávézó ugyanakkor becsületkasszás rendszerben működik, mivel kereskedelmi tevékenységet nem folytathatnak, ahhoz másféle engedélyekre lenne szükségük.

Az ugyanitt berendezett műanyagműhelyben egy kézi fröccsöntő gépbe nyomják bele a megolvasztott műanyagot (zőmében kupakokat és flakonokat), majd abból formálnak különféle használati tárgyakat. Ezen a területen rendszeresen tartanak céges csapatépítőket is, amiből szintén számítanak majd bevételre.

A szakembereket megbízási szerződéssel foglalkoztatják, Gégény Noémi pedig részmunkaidős alkalmazottként irányítja a helyet, a Sportegyesület ügyeinek intézése mellett.

Decemberben nyitottak, egyelőre a kisgépek (pl. kávéfőző, porszívó, tévé, diavetítő, stb.) javítása iránt a legnagyobb az érdeklődés: jelenleg 2-3 hetes várólistára számíthat, aki bejelentkezne.

Noémi elmondása szerint nagyon sok olyan eszközt hoznak el, amire a szervizben azt mondták, hogy nem javítható, náluk viszont 90 százalékban mégis megjavítják őket. A szabás-varrásra, barkácsolásra és a bicikliszerelésre egyelőre könnyebb időpontot kapni, de ott is folyamatosak a jelentkezések. Az emberek fő szempontja az eddigi tapasztalatok alapján a spórolás és a környezettudatosság.

Fröccsöntött műanyagból készült fiókgombok

A Precious Plastic tavaly a Good Impact kezdeményezésbe a is bekerült, ennek lényege, hogy a nonprofit szektor képviselői szolgáltatásokat adhatnak el a forprofit szektorból érdeklődőknek. Már többen is jelezték, hogy tartanának náluk csapatépítőt, illetve családi napokra is meghívták őket, hogy települjenek ki a fröccsöntő gépeikkel. Ez az a bevételi láb, ami reményeik szerint akár hosszabb távon, az 50 millió forintos keretösszeg felélése után is eltarthatja majd a szereldét.

Repair Café Budapest

Helyszín: 1086 Budapest, Teleki László tér 7.

Telefon: +36 20 514 8496

E-mail: [email protected]

Nyitvatartási idő:

Kedd: 14:00 - 18:00

Asztalos munkák, fúrás-faragás | Szakember: 16:00-18:00-ig

Szerda, csütörtök: 14:00 - 18:00

Varrás | Szakember: 16:30-18:00-ig

Péntek: 14:00 - 18:00

Kisgépszerelés | Szakember: 16:00-18:00-ig

Szombat: 10:00 - 14:00

Kerékpár és kerekesszék szerelés| Szakember: 10:00-14:00ig

Vasárnap és hétfő: Zárva

Bejelentkezés e-mailben, telefonon vagy személyesen lehetséges nyitvatartási időben.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET: