KÖZÖSSÉG
A Rovatból

"Szeretném, ha hozzámennél a férjemhez" - a haldokló feleség megindító levele

Amy Krouse Rosenthal amerikai írónő megható levelét a New York Times közölte először. Azóta milliók olvasták.


A sikeres chicágói írónőnél idén állapították meg, hogy petefészekrákja végső stádiumú, gyógyíthatatlan.

A háromgyermekes anyuka a randioldalak stílusában írt levelében próbál meg férjének párt találni, miután ő már nem lesz.

A teljes levél

"Próbálkozom már egy ideje, hogy megírjam ezt a történetet, de a morfium hiánya és az ízletes sajtburgerek (mit nekem 5 hét igazi étel nélkül?!) teljesen leszívták az energiámat - és az írással kapcsolatos eltökéltségem is. Hozzáteszem, az időszakos mikroalvások is visszatartanak a feladat gyors befejezésétől. Akárhogy is, bevallom, ez valamilyen formában élvezet számomra, olyan, mint egy kábítószeres delírium.

Mégis tartanom kell magam a határidőhöz, mely jelenleg elég nyomasztó. Addig kell ezt őszintén elmondanom nektek, amíg kitüntettek figyelmetekkel és szívverésetekkel.

"
A legkülönlegesebb ember felesége vagyok már 26 éve. Még 26 évet terveztünk együtt eltölteni.

Akartok egy beteg viccet hallani? Egy házaspár besétál a sürgősségire 2015 szeptember 5-én, késő délután. Pár órával később, és a tesztek elvégzése után a orvos tisztázza, hogy a feleség szokatlan fájdalmainak oka a jobb oldalon nem vakbélgyulladás, hanem petefészekrák.

Ahogy a pár hazafelé tart szeptember 6-án reggel, valahogy a ködös sokkból ráeszmélnek, hogy a nap, amikor megtudták a végzetes igazságot, egybeesik legfiatalabb gyermekük kirepülésével. Három gyermekük közül ugyanis már egy sem lakik otthon.

Megannyi terv vált köddé aznap.

Illusztráció az eredeti cikkhez

Nem lesz dél-afrikai családi utazás a szülőkkel. Nincs már értelme megpályázni a Loeb-ösztöndíjat a Harvardon. Nincs ázsiai álomnyaralás édesanyámmal. Nincs több írótalálkozó a csodálatos indiai, vancouveri és jakartai iskolákban.

"
No wonder the word cancer and cancel look so similar.*

(*A rák és a törlés - ez esetben egy tervezett program - szavak hasonlóságán alapuló nyelvi játék.)

Ekkor léptem életem új szakaszába, a "B Tervbe" (újabb nyelvi játék, angolul ugyanis a 'B' kiejtve 'be', vagyis: Plan 'Be', tehát 'légy', 'lenni'), amely csak a jelenben él. Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek azt az úriembert, akiről ez a levél szól: Jason Brian Rosenthalt.

"
Könnyű belezúgni. Én is megtettem egyszer.

Hadd fejtsem ezt ki: John bácsi, édesapám legjobb barátja egy nyári táborból ismerte Jasont és engem is külön-külön. Én akkor nem ismertem őt, akkoriban a keleti országrészbe mentem egyetemre, majd dolgozni is. Mikor visszatértem Chicagóba, John bácsikám szervezett egy vakrandit, Jasonnek és nekem.

Mindez 1989-ben volt. Csak 24 éves voltam. Nem vártam semmit ettől a kapcsolattól, de amikor kopogott az ajtómon azt gondoltam: 'Hűha, van ebben a férfiban valami nagyon szerethető.' A vacsora végére már tudtam, hogy feleségül akarok menni hozzá.

És Jason? Nos, ő egy év múltán tudta meg.

Sosem voltam Tinderen, de csinálok Jasonnek egy profilt most azonnal, az együtt töltött idő tapasztalataiból táplálkozva. Nem kevesebb, mint 9490 napról van szó. Először az alapokkal kezdem: körülbelül 178 cm magas, 72 kilogramm súlyú, szőkésbarna hajjal és mogyorószínű szemekkel.

Igen elegánsan öltözik, alkalomhoz illően. Justin és Miles, a két legkisebb fiunk mindig kölcsönveszik a ruháit. Akik ismerik, vagy csak egy pillantást is vetnek rá, tudják, hogy kitűnő ízlése van a zoknikhoz. Fitt, és élvezi ha formában van.

Ha a lakásunk beszélni tudna, nem tartaná magában, hogy Jason hátborzongatóan praktikus. Kiválóan főz. Imádom amikor hazatérve a munkából hoz nekem egy kis olívabogyót sajttal, mielőtt nekiáll a vacsorának. Szereti az élőzenét is, ez a kedvenc időtöltésünk közösen. A 19 éves lányunk, Paris inkább vele megy koncertre, mint bárki mással.

Az első memoárom írása közben a szerkesztő azt mondta, hogy szeretné ezt a karaktert jobban megismerni. Természetesen elfogadtam volna, mivel Jason elbűvölő. De mondhatta volna azt is, hogy szeretném Jasont jobban megismerni. 'Tegyünk még bele Jasonból!'

"
Lenyűgöző apuka, kérdezzetek meg bárkit. Azt a fickót a sarkon. Kérdezzétek meg! El fogja mondani. Ja, és a levegőben fordítja meg a palacsintát!

Amúgy fest is. Szeretem a festészetét. Igazából művésznek hívnám őt, ha nem lenne jogi diplomája, ami egy belvárosi irodába kényszeríti reggel 9 és délután 5 között. Úgy értem kényszerítette, amíg nem voltam beteg.

Amennyiben egy álmodozó, ámde mégsem teketóriázó útitársat keresel, Jason a te embered. Vannak még passziói, főleg a kis dolgokhoz vonzódik: kóstolókanalak, bögrék, szobrok párokról, amint egy padon ülnek - amilyenek kapcsolatunk kezdetén voltunk.

Bizony ilyen Jason: az első terhességem ultrahangvizsgálata közben egy csokor virággal érkezett. Mindig korán kel, és vasárnaponként egy különc arckifejezéssel üdvözöl reggelente a kanalak, a korsók és a banánok közül.

Ő az, aki a benzinkútról vagy a kisboltból visszatérve annyit mond: "Nyújtsd a tenyered!" és voilá, máris ott terem egy kis édesség.

"
Azt hiszem eleget tudsz róla, hogy a Tinderen jobbra húzd. Vagy várj! Mondtam már, hogy hihetetlenül sármos? Az arca végtelenül hiányozni fog...

Mindez úgy hangzik mint egy tündérmese a herceggel, és nem állunk messze tőle. Az alatt a 25 év alatt, amit együtt töltöttünk, a szokásos ház körüli ügyes-bajos dolgokon kívül csak a betegségem húzta keresztül a számításainkat. Micsoda pech!

A legutóbbi memoáromban (melyet teljes egészében a diagnózisom előtt írtam) megkértem az olvasókat, hogy küldjenek tetoválásmintákat, melyekkel összeköthetik magukat az íróval, jelképesen, tintával. Teljesen komolyan gondoltam, és a beküldőktől is ezt a komolyságot vártam. Több száz minta érkezett, majd pár héttel az augusztusi publikáció előtt hallottam egy 62 éves milwaukeei könyvtárosról, Paulette-ről. Ő csak ennyit tanácsolt: "még többet". Első könyvemből vette, amiben kifejtem, hogy az első szavam a "more" volt kiskoromban. Most úgy tűnik ez lesz az utolsó is.

Szeptemberben Paulette ideutazott a chicagói tetoválószalonba. Neki is csináltak egyet a bal csuklójára, míg az enyém a bal alkarom alá került, a lányom kézírásával. Ez volt a második tetoválásom. Az első, egy kiskapitális "j", 25 éve a könyökömön van, bizonyára kitaláljátok, kihez kapcsolódik. Jasonnek is van egy: "AKR".

"
Több időt szeretnék Jasonnel tölteni. Ugyanennyit a gyerekeimmel is.

Szeretnék csütörtök esténként a Green Mill Jazz Clubban Martinit kortyolgatva szórakozni. Ez azonban nem fog megtörténni. Talán csak pár napom van ezen a bolygón. Szóval miért csinálom ezt?

Valentin-napra csomagoltam be ezt a levelet. Nem virágot szeretnék kapni: abban reménykedem, a megfelelő személy elolvassa majd, megtalálja Jasont, és kezdődik egy új szerelmi történet.

Ehhez szándékosan hagyok itt egy üres helyet, hogy tiszta lappal induljatok el a megérdemelt, álomszerű utazásotokon.

Forrás: NY Times


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Felfoghatatlan tragédia: egy hónap alatt halt meg mindkét szülő – öt gyerek maradt árván Orosházán
A fiatal anya tüdőembólia miatt hunyt el, párja egy hónappal később agyvérzésben. A négy kicsi nevelőszülőkhöz került, a legnagyobb lányt a nagypapa vette magához.


Döbbenetes tragédia rázta meg Orosházát és Nagyszénást. Egy fiatal pár egy hónapon belül halt meg, öt gyermekük pedig árván maradt. A hároméves ikerpár, egy 5 éves kisfiú, egy 9 éves és egy 13 éves kislány veszítette el szüleit. A családból senki nem tudta magához venni mind az öt gyermeket. Egyetlen élő nagyszülőjük, az apai nagyapa a legidősebb lányt vállalta, a négy kisebb testvér pedig nevelőszülőkhöz került – számolt be a Blikk.

Egy hónapja Mónika lett rosszul az orosházi albérletükben. Párja, Szabolcs vonattal tartott haza, amikor a nő felhívta, hogy nincs jól. Később már összefüggéstelenül beszélt, mire a férfi hazaért, a mentők próbálták ellátni, de a 36 éves édesanya életét már nem lehetett megmenteni.

„Tüdőembólia, ezt állapította meg a boncolás” – mesélte az elhunyt nő unokatestvére, Hajnalka. „Szabolcsot nagyon megviselték a történtek, de igyekezett tartani magát, méltó módon eltemette a szerelmét, és minden erejét a gyerekekre fordította. Annyiban tudtunk neki segíteni, hogy gyűjtést szerveztünk, legyen miből élniük, míg a hivatalok rendezik a dolgokat. Nem is gondolkozott azon, mi lesz az öt gyerekkel, tudtuk, Szabolcs remek apa.”

Egy hónapig bírta tartani magát, aztán agyvérzést kapott. A család őt is elvesztette. Az öt gyermek teljesen árván maradt. Az apai nagyapa már 73 éves, egyedül él, a többi rokon saját családja miatt nem tudta vállalni a gyerekeket.

„Nem is a pénz lett volna a gond, mert rengetegen segítettek nekünk, milliók gyűltek össze a gyerekek számláján, amit egy rokon nyitott, mert a hagyatéki eljárás miatt Móni és Szabolcs bankszámláját is zárolták. Szabolcs sokat dolgozott az építőiparban, minden fillért hazavitt. A gyerekekkel az a helyzet, hogy – főleg a négy kisebbet – nem lehet szétszakítani őket, annyira szeretik egymást” – mondta a rokon.

A legidősebb gyermek, a 13 éves lány, Mónika előző kapcsolatából született. Ő egy gyulai speciális iskolába jár, hét közben kollégiumban lakik. Egy hét múlva visszatér az iskolába, az ellátását a nagyszénási nagyapa vállalta.

A négy kisebb testvért a gyermekvédelem vette gondozásba. Augusztus 25-én vitték el őket az orosházi albérletből, és nevelőszülőknél helyezték el.

A hivatal nem árulta el, sikerült-e a testvéreket együtt tartani. „Alapállás, hogy a gyámügyi eljárásoknál a testvéreket nem szakítják el egymástól, ám négy, 3-9 év közötti gyermek esetében ez nem egyszerű” – mondta el a Blikknek egy gyermekvédelmi szakjogász. „Nehéz olyan nevelőszülőt találni, ahol éppen van négy szabad hely, ráadásul ezek a gyerekek friss traumán mentek keresztül, így extra figyelmet és pszichológusi segítséget igényelnek” – tette hozzá a szakember.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Önzetlenül felajánlotta a veséjét a főnökének, hogy megmentse az életét, később mégis kirúgták
Debbie Stevens felajánlotta egyik veséjét, hogy főnöke esélyt kapjon az életre. A műtét után komplikációk jelentkeztek, mégis visszatért dolgozni, de alig telt el idő, és lefokozták, végül elbocsátották.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 23.



Előbb aa veséjét adta egy nő, hogy megmentse a főnöke életét, később azonban mégis elveszítette az állását, írja a Unilad. A 47 éves Debbie Stevens az évekkel ezelőtt történtek után azt mondta, elárulva érezte magát, amikor végül 2012-ben elbocsátották.

„Úgy döntöttem, hogy vesedonor leszek a főnökömnek, ő pedig a szívemet vette el” – mondta a Long Island-i nő. „Nagyon elárulva érzem magam. Számomra ez egy rendkívül fájdalmas és borzasztó élmény volt. Úgy kezelte ezt a felajánlást, mintha a földre dobta és belerúgott volna.”

Debbie még 2009 januárjában kezdett dolgozni az Atlantic Automotive Groupnál, ahol megismerkedett Jackie Bruciával. Bár 2010-ben elköltözött és otthagyta a céget, később visszatért Long Islandre, és egy irodai látogatás során tudta meg, hogy Bruciának vesetranszplantációra van szüksége.

Stevens szerint Brucia akkor elmondta neki, hogy van egy lehetséges donor, de ha szükség lesz rá, elfogadná a felajánlását. A jogi iratok szerint így fogalmazott:

„Soha nem tudhatod, lehet, hogy egyszer élnem kell majd ezzel az ajánlattal.”

Nem sokkal később Stevens újra Long Islandre költözött, és visszatért a régi munkahelyére. Röviddel ezután Brucia behívta az irodájába. Stevens állítása szerint ezt kérdezte tőle: „A donoromat elutasították. Komolyan gondoltad, amit mondtál?” Stevens igennel felelt, mert tisztelte a főnökét, és nem akarta, hogy meghaljon.

Ugyan Debbie nem volt megfelelő donor Bruciának, az orvosok lehetővé tették, hogy másnak adja a veséjét. Ezáltal Brucia feljebb került a várólistán.

„Úgy éreztem, visszaadom neki az életét. Az én vesém végül St. Louisba került, az övét pedig San Franciscóból hozták”

– mondta Stevens.

A műtét után a nő komplikációkkal küzdött, mégis visszatért dolgozni. Egy alkalommal rosszul lett és hazament, majd azt állította, hogy Brucia felhívta otthonról. „Azt mondta: »Mit csinálsz? Miért nem vagy a munkahelyeden?« Mondtam neki, hogy rosszul érzem magam. Erre ő: »Nem jöhetsz-mehetsz, ahogy kedved tartja. Az emberek azt fogják hinni, hogy különleges bánásmódot kapsz.«”

Stevens elmondta, hogy ezután előbb elvették az irodáját, a túlórázási lehetőségeit, majd egy 80 kilométerre lévő telephelyre helyezték át, majd pszichés problémái lettek.

„A műtét után borzasztóan, kegyetlenül, embertelenül kezdett bánni velem. Olyan volt, mintha csak azért vett volna vissza, hogy megkapja a vesémet”

– mondta az ABC Newsnak.

Ügyvédei levelet küldtek a cégnek, ezt követően kirúgták.

Az Atlantic Automotive Group és Jackie Brucia akkor nem reagált az ABC News és a The Post megkereséseire. Brucia férje, James viszont azt mondta egy újságírónak, hogy az állítások „messze állnak az igazságtól”, és hozzátette: „Ő senkit sem rúgott ki.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET: