Mérgező örökvegyületek szivárognak a Dunába az akkugyárak mellett, a budapesti ivóvízbázist védő szűrőn is átjuthatnak
Aggasztó eredményekkel zárult egy friss magyar kutatás, amely a Duna partjára telepített nagyobb akkumulátorgyárak, valamint egy papírgyár és egy olajfinomító környékén vizsgálta a folyó vizét és üledékét – számolt be róla a Telex.
Az elmúlt években nem csupán a gyáron belüli szennyezések miatt kerültek a figyelem középpontjába a magyarországi akkumulátorgyárak. Négy évvel ezelőtt a gödi talajvízben, majd két éve a gödi kommunális szennyvízben és a szántóföldön is kimutatták az akkugyártáshoz használt, magzatkárosító NMP-t. A Greenpeace pedig az SK komáromi akkugyáránál azt tárta fel, hogy a hatóságok szabálytalanul magas NMP-kibocsátást engedélyeztek a cégnek.
A most vizsgált PFAS-vegyületcsaládba több ezer, különböző mértékben fluorozott szerves vegyület tartozik, amelyek tartósak, az élőlények szöveteiben felhalmozódnak és mérgezőek. Rendkívül nagy kémiai stabilitásuk miatt az ipar kedveli őket, de a környezetbe kerülve éppen ez a tulajdonságuk válik hátrányossá. Míg a hosszú szénláncú PFAS-vegyületeket vízlepergető anyagokhoz, például esőálló textíliákhoz használják, addig az akkumulátorgyártásnál a rövid szénláncú változatokat adalékolják az elektrolitokhoz. Ezek a vegyületek a kezelt ipari szennyvízzel a folyóba jutva az üledékben feldúsulnak.
A HUN-REN kutatói az eredményeiket a Journal of Environmental Chemical Engineering című folyóiratban megjelent közleményükben foglalták össze. A kutatócsoport a PFAS-szennyezőforrásokról az úgynevezett adszorbeálható szerves fluorvegyületek (AOF) összkoncentrációjának mérésével tájékozódott.
„Az így keletkező fluorid anionokat kapcsolt ionkromatográffal mérjük. Az üledékek esetében ezt megelőzi egy metanollal végzett és ultrahanggal támogatott extrakciós lépés” – mondta Záray Gyula professzor emeritus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója és a kutatás egyik szerzője. Hozzátette, hogy a módszer nemcsak költséghatékony, de jelezheti új, ismeretlen szennyezők megjelenését is. „Az általunk alkalmazott AOF-méréstechnika azonban nemcsak a kisebb költségvonzat miatt előnyös, a szerves vegyületekhez kötött fluortartalom megnövekedése már utalhat egy új, ismeretlen célvegyület, egy új PFAS-komponens technológiai alkalmazására is.”
A legmagasabb üledéki koncentrációt a komáromi akkugyár környezetében találták, és a vizsgálati adatok szerint a folyómeder üledékében néhol százszor nagyobb volt a szennyezőanyag-koncentráció, mint a vízben. Az akkumulátorgyáraknál a rövid szénláncú PFAS dominált, ami a parti szűrésnél jelenthet nagyobb környezeti kockázatot. Bár a kutatás nem tudta közvetlenül a gyárak tevékenységéhez kötni a kibocsátást, a koncentráció csökkenése a gyáraktól távolodva erős közvetett bizonyítékot jelent.
– mondta Záray Gyula.
A PFAS-vegyületek a táplálékláncban felhalmozódnak, így a halak és a potenciálisan szennyezett ivóvíz fogyasztásával az emberi szervezetbe is bekerülhetnek. A problémát különösen aktuálissá teszi a január 12-én bevezetett új, európai uniós ivóvízirányelv, ami a PFAS-szennyezők összkoncentrációját 0,5 mikrogramm/liter értékben határozza meg. „Tekintettel arra, hogy az ívóvízellátás több Duna menti településen, így Budapesten is, döntő mértékben parti szűrésű kútrendszereken alapul, és hogy a frissen publikált eredmények szerint számolnunk kell azzal, hogy az akkumulátorokban használt PFAS-komponensek (például GenX vagy ADONA) átjutnak a szűrőrétegen, gyors intézkedésekre van szükség az új előírásoknak megfelelő ívóvízminőség biztosításához” – hangsúlyozta a kutató.
A szakember szerint a megoldást a parti szűrésű kutakból nyert vizek hatékony utókezelése jelenthetné, például granulált aktív szénen való adszorpcióval, ioncserével vagy reverzozmózissal.
– fogalmazott Záray Gyula. A helyzetet nehezíti, hogy egyes cégek titkolóznak. „Sajnos vannak olyan gyárak hazánkban, ahol üzleti titokként kezelik a kétségtelenül jelentős költségű kutatások eredményeként alkalmazást nyert adalékanyagokat, de ezekről nem adnak kellő információt. Biztonsági és környezetvédelmi szempontok miatt azonban tudni kellene, hogy milyen anyagok érkeznek be egy gyár területére, és azt milyen molekulákból álló anyagok hagyják el. Ennek a megvalósítását hatósági szinten biztosítani kell, és ehhez kell adaptálni a hatékony víztisztítási technológiákat” – mondta a professzor.
