prcikk: Női agy, férfi agy: vélemények az egyéjszakás kalandról | szmo.hu
A Rovatból

Női agy, férfi agy: vélemények az egyéjszakás kalandról

Valóban csak az elhanyagolt feleségek és a szélhámos pasik élnek a lehetőséggel? Mit gondol erről egy férfi és egy nő?
Laskai Nelli írása aNegyven múltam ...és élvezem blogon, , Címkép: Laskai Nelli/Szávics Attila - szmo.hu
2018. november 05.



Azon embereket várjuk ide és az Instagramra, akik közelednek a negyven felé, vagy épp már elhagyták azt. Ahogy a Szex és New York-ban hallottuk: A negyven az új harminc. Bármit is jelentsen ez. Mármint a kor csak egy szám, a napunk meg olyan, amilyenné tesszük.

Az eltérő nemek különbözőségéből fakadó véleményeinket tesszük egymás mellé hétről hétre. A férfi oldalt Szávics Attila, a nőit pedig én képviselem. A kérdés mindkettőnknek ugyanaz, a válasz azonban nem mindig egyezik, sőt...

Megkérdeztem néhány ismerősömet, hogy mit gondolnak az egyéjszakás kalandokról. Jellemzően a bulizó fiatalok, a hódító, szélhámos férfiak, és az elhanyagolt háziasszonyok jutottak eszükbe. De vajon tényleg csak a férfiak szeretnek élni ezzel a lehetőséggel? Szávics Attilával mindketten kifejtettük a nézőpontunkat a témát illetően. Már a téma egyeztetésekor is előfordult, hogy ellentétek fogalmazódtak meg bennünk, úgyhogy, kíváncsian vártam, hogy a “férfi agyat” képviselő szerzőtársam milyen válaszokat fog hozni az e heti kérdéssorra.

Jó ötlet egy ilyen testi kapcsolat?

Laskai Nelli: Az egyéjszakás kaland szerintem ritkán fogalmazódik meg ötletként. Inkább az érzések azok, amik életre hívják ezeket az alkalmakat. A vágy érzését pedig racionális érvekkel kiütni olykor talán lehetetlen.

Szávics Attila: Véleményünk az egyéjszakás kalandokról nagyon eltérőek. Vannak, akik szerit ez a fő bűnök egyike, és pokolra kell jusson, aki valaha is részt vett ilyesmiben. Mások elfogadóbbak, és nem ítélik meg az ilyen rövid kapcsolódást (bár nem is támogatják), és persze vannak azok az emberek, akik ennél többet nem tudnak, vagy egész egyszerűen nem akarnak kivenni a női-férfi kapcsolatokból. Az egyéjszakás kalandok legtöbbször csak a testiségről szólnak, hiszen ennyi idő alatt nehéz kiemelni a másik ember belső értékeit, éppen azért, mert nincs rá elég idő, hogy kiaknázzuk. Hogy jó ötlet-e? Ha úgy érezzük ez az, amire vágyunk, ami a pillanatnyi élethelyzetünkben szükséges, akkor igen. De csak akkor, ha a lélek elbírja. Figyeljük a bensőnket, és csakis akkor, és csakis olyannal, aki erről tud, és Ő is ugyanezt szeretné tőlünk. Minden más esetben kihasználássá válik, mert a másik fél nem sejti, hogy csak egy alkalomban gondolkodunk. Ez pedig sérüléseket okoz.

Ha helyén kezelik ezt a fajta kapcsolatot, akkor ideig-óráig adhat pozitív energiákat, de a legtöbb esetben ugyanúgy végződik. Az egyik fél lassan többet kezd el érezni. Ennek pedig nincs egészségesen végződő kimenetele.

Melyik nem és korcsoportra lehet jellemző inkább, hogy egyéjszakás kalandokba bonyolódnak?

LN: Nem ismerem a statisztikát, és nem is hiszem, hogy valódi számokat mutatnának, mert szerintem a nők nem vallanának be minden alkalmat (az őket érő megítélés miatt), míg a férfiak talán túlszámolnák ezeket az akciókat, hogy meglegyen az „alfahím- érzés”. De feltételezem, hogy minél fiatalabb, és minél hosszabb ideig szingli valaki, annál sanszosabb egy ilyen kaland az életében. Velem is fordult elő ilyen kapcsolódás, és a baráti körömből is tudok ilyen helyzetekről. Ezek alapján is megerősödik bennem a gondolat, hogy a fiatal szinglikre jellemzőbb inkább. És mindkét nemre igaz.

SZA: Azokra az emberekre jellemző, akik az életük azon szakaszában vannak, amikor leginkább magukra összpontosítanak. Akár azért, mert nincs idejük, vagy nem akarnak energiát belefektetni a komolyabb szintű kapcsolatkialakításba, akár azért, mert már eleget csalódtak, és úgy gondolják, ez az egy-két alkalom nem fogja őket összetörni lelkileg. Éppen ezért nem gondolnám, hogy korcsoporthoz kellene kötni (bár valószínűleg alátámasztható lenne statisztikákkal, hogy a tinédzserkorban lévők, és a korai negyvenesek választják legtöbbször ezt a kapcsolódási formulát).

Ha nemekre szeretnénk bontani, akkor köztudott és kijelenthető, hogy a férfiak a „kicsapongóbbak” és szabadabb elvűek, bár én ilyenkor azért megkérdezném, hogy „ha a férfiak „egyéjszakáznak” inkább, akkor azt mégis kivel teszik meg? Ugyanazon a pár nőn osztoznak?” Na ugye, kérem. Vonatkoztassunk ezért inkább el, mind a nemektől, mind a korosztályoktól, és mondjuk azt, hogy azok élnek ebben a miliőben, akik nem kívánnak komolyabb kapcsolatot kialakítani, és nem akarnak külső embereket beemelni az életükbe.

Szükséges-e, hogy szóljunk az alkalmi partnerünknek előre, hogy csak ebben az egy alkalomban gondolkodunk?

LN: Nem tűnik életszerűnek, hogy előre megbeszélik ezt a felek, pedig szerintem úgy lenne fair. Noha sosem tudhatjuk, hogy milyen érzéseket, gondolatokat indít el a találkozás. Talán túl romantikusnak tűnik, de akár párkapcsolat is lehet a kalandból.

SZA: Az, hogy egy egyéjszakás kaland valóban csupán egy alkalomról szól, előre nem tudhatjuk. Kivéve, ha kifejezetten ilyen szabályok mentén indulunk útnak. Ami viszont fontos, hogy ezt kommunikáljuk aktuális partnerünknek. Joga van tudni arról, hogy az Ő személyiségétől és emberi mivoltától függetlenül, mi nem szeretnék hosszabb távú kapcsolatot. Amennyiben ez neki sem gond, akkor minden a „törvényes” keretek között történik.

Mikor járhat sérüléssel az egyéjszakás kaland? Mik a szabályok?

LN: Testi és lelki sérülésekkel járhat, ha nem tisztelik egymást a felek. A szabály azonos, mint az összes szexuális érintkezéskor. A „nem”, az nemet jelent, és ha megegyeznek abban, hogy ez csak egy alkalomra szól, akkor nem ér további kapcsolódásokat, információkat kierőszakolni az alkalmi partnertől. Mindemellett hitegetni sem ér az új partnert a további találkozások reményével.

SZA: Ha az egyik fél többet szeretne a kapcsolódástól. Független ez attól, hogy le lettek e fektetve a szabályok, vagy nem. Ha az érzelmek beindulnak, nem sok mindent lehet tenni. Éppen ezért a legfontosabb szabályok egyike, hogy nem csapjuk be a másikat. Őszinteség! A legfontosabb szabályok egyike, mely minden kapcsolatban tűzoszlopként kell álljon előttünk. Nem csak a szerelmi életünkben, hanem minden kapcsolatban. Még a kiskutyánkkal is őszintének kell lennünk.

A kalandorok jobb, ha inkognitóban maradnak, vagy „illik” mesélniük magukról, a párkapcsolati hátterükről?

LN: Egy ilyen helyzetben mindenki annyit mond el magáról, amennyit szeretne. Egyébként, előfordul az is, hogy nem is a saját nevükön mutatkoznak be a felek. Hiszen úgysem találkoznak többet... elvileg.

SZA: Akik rutinosak az egyéjszakás kapcsolatokban, bizonyosan menettervvel és kialakított szabályrendszerrel rendelkeznek. Ettől függően vannak olyanok, akik nem csupán a partnerük testét, de a lelkét is igénylik. Kíváncsiak a másikra, érdekli őket az ember is, ott belül – és ezzel párhuzamosan magukat is át merik adni – nem csak fizikai síkokban gondolkodva. Az ilyen típusú emberek szöges ellentéte az, aki csak a legszükségesebbeket árulja el magáról, és a partneréről is a lehető legkevesebbet akarja tudni. Éppen ezért, nem minden esetben hangzanak el a következő kérdések: „Van jelenleg valakid? Férjed? Feleséged? Esetleg családod?” Csakis akkor szükséges ezekről beszélni, ha akarunk. Ha tudni akarjuk ezt az információt, mert segít a további lépésekben, akkor kérdezzük meg bátran.

Egy ilyen együttlét során mennyire legyenek őszinték a felek a vágyaikról?

LN: Az aktus során hasznos, ha úgy zajlik, hogy azt élvezik is az érintettek, és mivel egy ilyen spontán történő szexuális érintkezésnek nincs előzménye, feltérképezési szakasza, célravezetőbb lehet beszélni a vágyakról, irányítani a partnert. Mindezt természetesen úgy, hogy ne bántsuk meg a másik felet. Tisztelni kell a partnert egyetlen éjszakai kaland során is.

SZA: A női-férfi kapcsolat legintimebb része a szexualitás. Ha valahol, akkor itt élet-halál kérdése az őszinteség. Egy-egy elhallgatott, elnyomott vágy, vagy probléma hónapokkal később, óriási problémákat okozva törhet a felszínre. Akár a kapcsolatot is tönkreteheti. A szexuális vágyainkról merni kell beszélni. Ez nem barkóba, és nem torpedó. Kommunikálnunk kell, amit szeretünk, amire vágyunk, és azt is, ami már nem fér bele. Ez nem csak az egyéjszakás kapcsolatoknál fontos, hanem minden kapcsolatnál.

Szabad-e egy baráttal egyéjszakás kalandba bonyolódni?

LN: Törést eredményezhet a barátságban (főleg, ha csapnivaló volt a szex), de az érzéseknek, vágyaknak olykor nehéz parancsolni. Persze, egy rossz élmény után még az is lehet, hogy könnyebb nem beszélni a dologról, és úgy tenni, mintha semmi nem történt volna.

SZA: Régebben a barát mást jelentett, mint manapság. A mai lazább életszemlélet mellett bekúszott ebbe a kapcsolati formába a szexuális kalandozás is. A barátomban megbízom, rá számíthatok, a barátomat kedvelem, sőt, kötődöm hozzá. A barátom jófej és laza. Miért nem férhet ebbe bele néha a szex is? Jó a kérdés. Nagyon veszélyes vizekre eveznek azok, akik ezt beleveszik a barátság „csomagjukba”. A szexualitás teljesen megváltoztathatja a két fél közötti érzelmeket, és felbillentheti a baráti egyensúlyt. Véleményem szerint onnantól már soha többet nem lehet barátságról beszélni.

A témát illetően a férfiak vagy a nők esetében elfogadóbb a közvélemény?

LN: Egyértelmű, hogy a férfiak esetében elfogadóbb a világ. Sajnos még mindig gyakori a nézet, hogy a férfiakban ösztönösen kódolva van a hódítás, azonban, ha egy nő enged a feltámadt vágyainak, akkor ő egy megbízhatatlan, tiszteletlen nőszemély. Pedig úgy gondolom, a hormonok dolgoznak mindkét esetben...

SZA: A nőket ítéli el jobban a közvélemény, mert az elmúlt évezredekben ez így rögzült. Mivel azonban mára már jelentősen fellazult a szexuális felfogás, ezért kijelenthetjük, hogy szinte kiegyenlítődött a megítélése.

Mi a jó reakció arra, ha a szexuális együttlét után a másik fél elkéri a telefonszámot egy következő éjszakai élmény lehetőségére?

LN: Ha jól érezték magukat együtt, miért ne lehetne folytatása a dolognak? Azt viszont nem tartom fair dolognak, ha egy ilyen esetben hazugsággal folytatódik a reggel, és hamis telefonszámot ad meg valaki, vagy hitegetni kezdi a partnert, miközben pontosan tudja, hogy nem fogja többet keresni őt.

SZA: Őszintén kell reagálni erre is. Ha van esély a folytatásra, ne álljunk hát ellen. Ha azonban biztosak vagyunk abban, hogy nem akarunk többet, kedvesen, de lényegre törően közöljük. Bizonyosan megérti majd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekig tartó viszony a tanárnővel: Ricsi könnyek között tálalt ki a manipulációról és a kihasználásról
Egy ártatlannak tűnő öleléssel kezdődött minden, ami aztán nyolc évig tartó titkos viszonyba torkollott. Horváth Richárd a Partizánnak mesélt a pokoli évekről.


A Partizánnak adott interjút Horváth Richárd, aki arról beszélt, hogyan használta ki és manipulálta őt gyerekként a középiskolai angoltanára, akivel éveken át viszonya volt. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy mivel ő férfi, biztosra veszi az áldozathibáztatást.

„Jönnek a viccesek majd, hogy bárcsak az ő idejükben lettek volna ilyen női tanárok. Ja, mindenki meg akarja dugni a jónő tanárnőt. Aztán én meg megtettem, és itt ülök mégis. És nem hiszem, hogy bármelyik osztálytársam cserélne velem most”

– fogalmazott.

Elmondása szerint a kapcsolat 2012-ben kezdődött, amikor 15 évesen megpillantotta a tanárnőt, akit „a világ legszebb hölgyének” látott. A viszony egy ártatlannak tűnő helyzettel indult: Ricsi egy családi probléma miatt nem készítette el a házi feladatát, és megkérte a tanárnőt, hogy ne csak egyest ne adjon neki, de ne is beszéljen senkinek a dologról. Állítása szerint a tanárnő ezt nem tartotta be, és szólt az osztályfőnökének. Ricsi erre egy bizalomról szóló Facebook-poszttal reagált, amiből a tanárnő tudta, hogy neki szól. Behívta a tanterembe, bocsánatot kért, majd megkérdezte, megölelheti-e. „Az az ölelés nagyon jól esett ott abban az adott pillanatban, és innentől kezdtünk el mi beszélgetni Facebookon, és egyre inkább elmélyültek ezek a beszélgetések” – emlékezett vissza.

Bár egy ponton Ricsi javasolta, hogy hagyják abba a beszélgetéseket, amibe a tanárnő először beleegyezett, pár nap múlva mégis újra megkereste azzal, hogy „szerinte semmi rossz nincs abban, ha mi ketten beszélgetünk, ha lelkizünk, mert hát mindkettőnknek jó”.

A fiú elmondása szerint ettől különlegesnek érezte magát. „Tök megtisztelve, meg különlegesnek éreztem magam. És valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” – mondta. A kapcsolat hamarosan fizikai síkra terelődött, miután a tanárnő egy ajándékátadás ürügyén felhívta a lakására. Először csak ölelések és kézfogások történtek, majd a tanárnő elkezdte csókolgatni a nyakát, amit a fiú viszonzott, de közben végig bűntudata volt. „De mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie” – idézte fel.

A tanárnő először a harmadik fiának, majd a kisöccsének nevezte, végül „lelkitársak” lettek. Az első csók a nő lakásán, a kanapén történt meg, ami után a tanárnő azt mondta, legközelebb egy hónap múlva kaphat hasonlót.

Ricsi állítása szerint nem ő volt az, aki ezt a határt átlépte, innentől kezdve rendszeresen csókolóztak a tanteremben, a lakáson vagy az utcán elbújva.

A nő féltékeny lett, amikor Ricsi kortárs lányokkal próbált ismerkedni. „Ő azt szeretné, hogy kizárólag vele randizzak, mert ő szerelmes belém. Sajnos ez is jól esett akkor, és nagyon szupernek gondoltam magam, hogy hát egy felnőtt nő tényleg szerelmes belém”

– mondta Ricsi, aki szerint ezután a kapcsolat egyre inkább testivé vált, az érzelmi beszélgetések pedig eltűntek, ami miatt úgy érezte, kihasználják.

Az első szexuális együttlétre 2014. július 15-én került sor, amikor Ricsi már betöltötte a 17. életévét, a tanárnő pedig 18 évvel volt idősebb nála.

Elmondása szerint a tanárnő ekkor már egy közös jövőt ígért neki. „Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg” – emlékezett vissza a férfi, aki szerint a tanárnő már a kapcsolatuk elején manipulálni kezdte, hogy a saját szükségleteit kielégíthesse vele.

A viszonyról Ricsi apja is tudomást szerzett, miután a fia egy egész hetet a tanárnőnél töltött. Bár az apa nagyon kiakadt, végül nem szólt az iskolának.

„Azt mondta, hogy félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm, érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” – mondta Ricsi. A viszonyról állítása szerint a tanárnő egyik kolléganője, egy magyartanár is tudott, aki nemhogy nem szólt, de még az osztályfőnököt is lebeszélte a gyanakvásáról, amikor az aggályait fejezte ki a diák és az angoltanár furcsa kapcsolatáról.

A titkolózás egyre jobban megviselte Ricsit, akinek egy alkalommal dühkitörése volt az osztályban. Ezt követően a tanárnővel közösen mentek el egy pszichiáterhez, aki Ricsi szerint nem mondta ki, hogy a kapcsolatuk nem normális. „Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet” – mondta. A tanárnő manipulációi miatt Ricsi szociális élete beszűkült, elmaradtak a barátai. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy basszus, már tényleg csak ő van nekem.”

Egy ponton megpróbált szakítani, letiltotta a tanárnőt mindenhonnan, és nem ment iskolába. Ekkor a tanárnő barátnője és a beavatott kolléganője is keresték telefonon, hogy vegye fel újra a kapcsolatot.

Ricsi ekkor az apjához fordult, hogy segítsen neki iskolát váltani, de ő azt mondta, a maradék két évet már bírja ki. „Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – fogalmazott.

Az érettségi után, 2018-tól Ricsi dolgozni kezdett, hogy a közös életükhöz gyűjtsön, de a tanárnő mindig kifogásokat talált. Végül 2019 decemberében szakított vele, de a nő 2020 márciusában albérletbe költözött, és újra összejöttek.

A kapcsolatnak 2020. április 5-én lett vége, amikor a tanárnő azt mondta, nem bírja nézni a gyerekei fájdalmát, ezért mégsem hagyja el a férjét. „Talán soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint aznap, mert nem tudtam megszólalni, csak ültem egy helyben, és úgy éreztem, hogy most belülről széttörtem”

– mondta.

Ricsi állítja, nem akar bosszút állni. A szakítás után tudatosult benne, hogy ez nem szerelem volt, hanem a lelki kizsákmányolása. „Egyetlen egy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – jelentette ki. Terápiára kezdett járni, ahol a kapcsolat hatásai mellett a gyerekkorával is foglalkozott. Elmondása szerint sosem érezte magát eléggé szeretve, apja érzelmileg elérhetetlen volt, és gyerekként végig kellett néznie, ahogy nagyapja bántalmazza a nagymamáját. A terápia segített feldolgozni a traumáit, és rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akik elmondása szerint sajnálják, ami történt. „Amit az egyik legnagyobb terápiás eredményemnek gondolok, az pedig az, hogy életemben először sikerült megölelnem úgy az anyukámat, hogy az jó érzés volt” – zárta a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk