"Nem marad más előttük, mint a szülés"
A mélyszegénységben felnövő lányoknál nem ritka, hogy már nagyon fiatalon, 14-15 évesen megszülik első gyereküket. Sokuknak az iskolából kikerülve, érettségi vagy szakképesítés hiányában a családalapítás jelenti az egyetlen alternatívát.
“Ismerünk olyan családot, ahol 12 évesen szült a lány – oda is bemenjünk?”
Az ország egyik legszegényebb településén, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaburán járunk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai olyan roma családoknak mutattak be minket, ahol a lányok már nagyon fiatalon, 14-15 évesen megszülték első gyermeküket.
Senki sem mondta el nekem, miért ne diszkózzak, miért vigyázzak a fiúzással
– meséli keserűen Ildikó, aki még kamaszlányként, 15 évesen szült először, és negyvenévesen már többszörös nagymamának számít. Tizenévesen teljesen magára hagyták a szülei, anyja elköltözött, alkoholista apja pedig nem foglalkozott vele, neki kellett főzni, mosni. Többször ellógott az iskolából, hogy el tudjon menni dolgozni, legyen miből ennie. Hagymát szedett a földeken, előfordult, hogy a munkások rejtették el, amikor keresték a tanárok. Miután megszülte első gyerekét, az általános iskolát már nem is fejezte be.
Hiába figyelmeztette és óvta legidősebb lányát, a 19 éves Erzsébet végül ugyanarra a sorsra jutott, mint ő.
Pedig a lánynak sikerült elvégeznie az általános iskolát: cukrásznak tanult a kunhegyesi szakközépiskolában, amikor megismerkedett élettársával. Terhessége miatt a kilencedik osztályt már nem is fejezte be, második gyermeke néhány hónapja született meg. Csak a vállát vonogatta, amikor arról kérdeztem, nem bánta-e meg, hogy nem tudta kijárni az iskolát.
A néhány utcával arrébb lakó Júliának mindkét lánya fiatalon szült. Elizabet nemrég töltötte be a tizenhetedik életévét, kislánya most lesz lassan kétéves. Onnantól kezdve, hogy az iskolában megtudták, terhes, nem járhatott tovább.
Nem szeretne több gyereket, az elsőt is alig merte bevallani a szüleinek.
Itthon akarok lenni, babázni – foglalta össze röviden céljait. A húga, Barbara hivatalosan magántanuló, de anyja szerint úgysem fejezi be az iskolát.
“Minek? Úgyis csak a napszám van”
Az egész család ebből él, a szomszédos településekre járnak át kukoricát címerezni, kapálni a krumpliföldeken.
Gyere haza, mert kell a tűzifa
A korai gyermekvállalás a környező településeken is nagy probléma. A Tiszaburától 20 kilométerre található Tiszabőn majdnem minden gyermeket vállaló anya 16 éves korára megszüli első gyermekét,
idézi a statisztikát Tasi Krisztina pszichológus és tanár. Ez az országos adatokat tekintve is kiugrónak számít, és jól jellemzi a térség viszonyait - tette hozzá. A pszichológus a helyi általános iskola tanáraként lassan másfél évtizede kíséri figyelemmel a tiszabői családok életét; közvetlen közelről látja, hogyan alakul az ottani gyerekek sorsa az általános iskolától kezdve egészen a középiskoláig.
Tapasztalatai szerint a kilencedik osztály környékén kezdődnek a bajok, amikor a középiskola miatt a gyerekek elhagyják a települést, és kollégiumba költöznek. Nem ritka, hogy őszre a középiskolások nagy része már otthon van, mert haza hívta őket a családjuk. Például azért, mert a tankötelezettség végével megszűnik a veszélye annak is, hogy az iskolai hiányzások miatt eltiltják a szülőket a közmunkától.
Sokszor viszont az az érv, hogy “gyere haza, mert tűzifáért kell mennünk az erdőre.” Erre egy gyerek sem fog nemet mondani, mondja Tasi Krisztina. Egy pontig az iskola is próbál rugalmas lenni, de egy idő után egyértelművé válik, hogy a gyerek – ez igaz mind a lányokra, mind a fiúkra – otthon felnőttszerepbe kényszerül, és onnan már nincs visszaút az iskolába. “Bizonyos értelemben egy hamis felnőttség, hiszen nem ők döntik el, hogy akarják-e ezt."
Egy gyereken nem lehet mit megbánni
Ezek a fiatalok a hazakerülésük után gyakorlatilag légüres térbe kerülnek, mert a térségben 25 éves kor alatt nem nagyon kapnak közmunkát, érettségi és bármiféle szakképesítés nélkül pedig lehetlen rendes munkát találni. “Ekkor jön a családalapítás mint alternatíva.
” Ezt erősíti, hogy míg a többségi társadalomban ez az időszak az ismerkedésről és a próbálgatásról szól, addig ezeknél a gyerekeknél a kamaszkori szerelem egész életre szól, nincs átmenet a gyerekkor és a felnőttség között."
Tasi Krisztina ezt úgy fogalmazta meg, hogy a párválasztás sokuknál egyben a pályaválasztás végét jelenti. Meggyőződése, hogy ha mélyszegénységről van szó, akkor a korai gyermekvállalás nem származás kérdése. Több olyan szegény, nem roma családot ismer a környékbeli falvakban, ahol nagyon hasonló családi mintákkal találkozott.
A Tiszagyendán élő Ági épp egyedül volt otthon kétéves kisfiával, amikor becsöngettünk hozzájuk. A lány 17 évesen szülte meg Kristófot, szüleinek Szenteste jelentette be, hogy gyereket vár; ekkor már három hónapos terhes volt, sokáig észre sem vette az erre utaló jeleket. Édesanyja eleinte nagyon mérges volt rá, apja viszont pezsgőt bontott örömében, hogy végre fiú születik a családban. Jelenleg második gyermekével terhes, szeptemberre várják a babát.
Akárcsak a cikk elején idézett történetekben, a baba Ági esetében is a tanulás végét jelentette: akkor kezdte a középiskolát Kunhegyesen, amikor terhes lett Kristóffal, bolti eladónak tanult volna. Nem is tervezi, hogy valaha visszaüljön az iskolapadba, igaz, olyan állami támogatás vagy program sincs, ami ebben segítené. Ahogy beszélgettünk, úgy tűnt, ő már elfogadta, hogy teljes állású anyaként fogja élni az életét. Egy gyereken nem lehet mit megbánni – válaszolta, amikor ez szóba került.
Érzik a korlátokat, de nem tudnak mit tenni
A Pest megyei Bagon a tudatosság (pl. szexedukáció) és a tervezhetőség hiányát látják a korai gyerekvállalás legfőbb okának. Ezt támasztja alá az ottani szegénytelepen végzett szociológiai felmérés is, amely során a BAGázs Közhasznú Egyesület munkatársai külön rákérdeztek arra, hogy a közeljövőben hányan terveznek szülni. Az adatok megdöbbentőek voltak, mondta Both Emőke, az egyesület alapítója.
A telepen élő 16 évnél idősebb nők mindössze 15 százaléka válaszolta azt, hogy öt éven belül gyereket akar szülni – miközben a bagi családoknál átlagosan négy gyerek születik.
Both Emőke szerint minden azon múlik, hogy szülői támogatás hiányában látnak-e maguk előtt olyan pályaívet, ami segíthet nekik a felelősségteljes tervezésben.
“Ők is érzik a korlátokat, de nem tudnak mit tenni. Nem látják, mit csinálhatnának mást, mint hogy szüljenek.”
Azzal a gyakran emlegetett jelenséggel viszont egyáltalán nem találkoztak, miszerint a gyerekvállalást megélhetési szempontok vezérelnék.
