KULT
A Rovatból

Mi lenne, ha az összes szegény embert egy kerületbe költöztetnénk? – The Kitchen megmutatja, de nem mert keményebb lenni

Nem akarták lefordítani a legújabb netflixes sci-fi címét magyarra, mert megijedtek, hogy mindenki azt hiszi, a Paprika tévére tévedt. Pedig egy korrekt családi dráma, sci-fi disztópiába oltva.


A Netflix legújabb nagy dobása a The Kitchen a londoni film fesztiválon debütált és ez Daniel Kaluuya első rendezése.

Eddig az ő nevével főleg színészként találkozhattunk, de mint kiderült multitalentumhoz van szerencsénk, még a forgatókönyvbe is besegített.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Jordan Peele kedvenc színésze társrendezővel dolgozott Kibwe Tavares személyében, és a forgatókönyvet is a gyakorlottabb Joe Murtagh-val együtt írta. De ez nem vesz el semmit az érdemeiből. The Kitchen egy meglepően visszafogott, személyes történet egy közeljövőben játszódó disztópikus sci-fibe oltva.

Történetünk szerint Izi (Kane Robinson) London egyik legszegényebb negyedében éli mindennapjait, és keményen spórol, hogy kitörhessen a nyomorból. Jó munkája van, de a lakhelye megbélyegzi az életét. Egy temetkezési vállalkozásnál dolgozik, akik az elhunytak hamvait kapszulába helyezik, és facsemetét ültetnek a hamvakból. Egyik alkalommal Izi meglátja egy korábbi szerelmét az elhunytak névsorában és elmegy a temetésére, ahol találkozik a hölgy tizenéves fiával, Benjivel (Jedaiah Bannerman).

A fiú rögtön meglátja főszereplőnkben a nem létező apa képét és megpróbál közelebb kerülni a férfihez, hiszen neki már senkije nem maradt.

Az állam – jó disztópiához híven – nem gondoskodik a fiatal Benjiről, amikor hazamegy, elektromosság nélkül van a lakása, mert nincs ki fizesse az áramszámlát. Ekkor elindul megkeresni Izit a hírhedt Kitchen negyedbe, mert úgy gondolja ő lehet az édesapja.

A címet adó negyed maga, több félig elkészült megakomlexumból áll, mintha a Dreddből szabadult óriás nyomortanya lenne. Több hatalmas épület, amit nem tudtak befejezni a befektetők, és a szegények beköltöztek. A rendőrök nem akarják őket kilakoltatni, mert akkor ez a társaság rászabadulna a társadalom többi részére, igazából egy megtűrt nyomortelep, amit kívülről próbálnak kordában tartani, rendőri razziákkal és drónokkal. A lakók néha víz, néha áram nélkül tengetik az életüket.

Ebbe a számára teljesen ismeretlen világba kerül önként Benji, aki külső szemlélőként ismeri meg ezt az koszos, sötét negyedet, aminek azért megvan a maga szépsége, ha erősen figyelünk.

Természetesen Benji rögtön egy nem túl törvénytisztelő társaságba botlik, akik beveszik a bandájukba, de amikor újra találkozik Izivel, elkezdődik a kötelező apa-fiú ismerkedés.

Mi tetszett? Kezdjük a pozitívumokkal. Nagyon ügyes döntés volt, hogy nem mondják ki a film alatt egyszer se, hogy Izi Benji apja. Inkább úgy látszik a szülők nélkül felnőtt férfi megpróbál gondoskodni az elesett fiatalabb társán. A kapcsolatuk szép és teljesen hihető, az amúgy magányos Izi önmagát látja az apátlan-anyátlan árvában. A disztópikus jövő kép szintén nagyon reális, el tudom képzelni, hogy ha ilyen lehetőség lenne a jövőben Angliában, a gazdagok inkább hagynának egy ilyen „vadnyugati” részt a városban, minthogy segítsenek a szegényeken. Néha túl reális a szociális háló és állami intézmények hiánya.

Érdekesen indít a sztori, egy rablást is látunk, ahol egy motorosbanda kirabol egy élelmiszer-szállító kocsit, hogy legyen étel a Kitchenben.

A vizuális effektek korrektek, nem azt mondom, hogy álleejtő CGI-ban lesz részünk, de tisztességes a megvalósítás, mintha egy közepes költségvetésű Black Mirror epizód lenne. A realisztikus sci-fi rész és a negatív utópia működik, teljesen el tudom hinni, hogy egy pár éven belül ilyen technológia lesz és ekkora önkényuralmi rendszer. A szegények csak szegényebbek lesznek, míg a gazdagok csak tovább gyarapodnak. A film ezen részébe nem lehet belekötni.

Mi volt a baj? Na ez a lista sajnos hosszabb. Ahhoz képest, hogy egy nyomortanya a Kitchen, mindennemű erőszakos atrocitás nélkül jól működik. Egy ilyen törvénytelen hely sokkal kegyetlenebb lenne, már most egy Nyugati aluljáró veszélyesebb helynek tűnik, mint a Kitchen az egész játékidő alatt. Mindenki tiszteli egymást, és próbálnak egymásnak segíteni az emberek. Ha a való életben ilyen vízhiány lenne, már egy hosszabb zuhanyért megkéselnék az embert, az erősebb bandák pedig egyeduralmat alakítanának ki. Nagyon visszavettek az erőszakból, nem akarták a kegyetlenségeket a képernyőn, valószínűleg a korhatár miatt, pedig lett volna helye a történetben. Az sem volt az igazi, hogy ennek világnak csak a szegényebb rétegét mutatták be, semmit nem tudtunk meg a másik oldalról.

A jó kezdés után egyébként erős visszaesés következik, nagyon lelassul a történet.

Az előzetes senkit ne tévesszen meg, ez nem egy akciófilm, sci-fi vagy mozgalmasabb történet, ez egy családi apa-fia dráma. Felnövés-történet, ahogy Izi felnő az apaság szerepére, és Benji elfogadja, hogy már csak ők vannak egymásnak, pedig nem tudjuk igazából, hogy vérrokonok-e. Az első órában az első akciójeleneten kívül szinte semmi nem történik, nagyon lassú a cselekmény, így kicsit elveszik az érdekes jövőkép a művészi koncepcióban.

Az ismeretlenebb brit színészek alapvetően ügyesek, a probléma inkább a karaktereikkel van. Nincs igazán olyan szereplő, akiért drukkolni lehet. Nincs egy főszereplő, aki mögé be lehet állni. Valószínűleg ez volt a cél is, hogy itt mindenki a maga sorsának kovácsa, önző, és nincs egy pozitív hős, aki majd jól megmutatja a rendszernek. Sőt, az egész film kicsit érdektelenül ér véget. Ezt is meg lehet magyarázni, miért van, de nem egy felemelő érzés a film vége. Nem spoilerezni akarok, de akit zavar a befejezetlenség érzése, annak nem tudom ajánlani a The Kitchent. Egy korrekt elsőfilm Kaluuya legújabb dobása.

Hiába tűnik úgy, hogy a negatívumok listája hosszabb, mint a pozitívumoké, de a végére egyértelműen a jó oldalra billen a mérce.

Nem kiemelkedő alkotás, de a készítők büszkék lehetnek arra, amit letettek az asztalra. Nem ajánlható mindenkinek, de egy esti filmezést megér. The Kitchen megtekinthető, magyar szinkronnal a Netflix műsorán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk