Megható kezdeményezéssel segítenek a demenciával élőknek
Az angol My Life Films (Életem filmjei) olyan ötlettel állt elő a demenciával élők mindennapjainak szebbé tételére, ami ráadásul megkönnyíti és szorosabbá teszi a gondozók és a betegek kapcsolatát is.
A cég egyik videóján Jo látható, akin látszik, mennyire örül a filmnek, amit néz. Nem először látja a róla szóló mozgóképet, azonban minden alkalommal újra tud örülni neki, hiszen betegsége miatt nem emlékszik semmire. Fia szerint is ez növeli tovább az élményt, hogy mindig olyan, mintha édesanyja először látná a filmet.
Ilyen filmekkel foglalkozik a My Life Films, ami egy nem régóta működő jótékonysági szervezet.
Munkájuk során videókból, a beteg családjával készített interjúkból és az ő kedvenc zenéiből készítenek 20-30 perces rövidfilmeket. A film pedig nemcsak azért tölti el örömmel a betegeket, mert saját életüket látják, az alkotók szerint ilyenkor az is érezhető, hogy egy pillanatig sztároknak érzik magukat ezek az idős emberek.
Néha még rendes premiereket is szerveznek, ezáltal is erősítik bennük ezt az érzést.
A demenciáról még mindig nem lehet pontosan tudni mindent, de annyi biztos, hogy nem sok jó dolog van benne. Az alkotók ezen szerettek volna változtatni, ezekkel a filmekkel megpróbálnak örömet hozni az idős emberek életébe - még ha csak pillanatokra is. A vállalkozást Jorg Roth és felesége, Carolin alapították, a férfi szerint pedig nem is igazán a szórakoztatás a legfontosabb ebben, hanem hogy érdeklődést mutatnak más iránt, és összehozzák a családokat is.
Ahogy pedig készülnek sorban a filmek, egyre több pozitív visszajelzést kapnak. Családok, szociális otthonok és tanulmányok is jelezték, mennyire pozitív a film hatása. Segítségével például több esetben is meg tudták nyugtatni a beteget anélkül, hogy begyógyszerezték volna. Emellett a gondozók is kapnak a filmből egy példányt, ezáltal pedig sokkal személyesebb kapcsolat alakul ki köztük és a demens páciensek között.
Első látásra akár szentimentálisnak is mondható ez az egész, hiszen a „főhős” kedvenc zenéje szól alatta, és úgy van elkészítve, hogy minél érzelmesebb legyen, azonban a demenciával küzdőknél nagyon jól bevált ez a stílus.
Az időskori pszichiátriára szakosodott Dr Ian Martin szerint fantasztikus az ötlet:
"Amennyiben megtaláljuk azt a zenét, ami valamiért fontos vagy meghatározó volt a beteg életében, azzal könnyebben tudjuk kezelni azokat a helyzeteket is, amikor nyugtalan állapotban vannak."
A demencia mára világszerte súlyos népegészségügyi problémává vált.
Európában több mint hétmillió, Magyarországon legalább 160 ezer embert érint.
Kialakulhat az Alzheimer részeként, azonban nem összekeverendő a kettő. A betegség kialakulásakor először elvékonyodnak az agyi szövetek, majd a betegnek egyre inkább nehezére esik az új információ befogadása. A betegség előrehaladtával a betegek először a régebbi eseményeket felejtik el szép lassan, majd egyre nehezebben ismernek fel másokat, végül pedig a megfelelő szavakat sem találják. A demencia jelenleg nem gyógyítható.
Főleg a késői szakaszokra igaz, hogy szinte semmilyen megoldás nincsen, amivel segíteni lehetne a betegeken.
Dr Martin szerint a legjobb az, amikor egy betegről kell csak gondoskodnia valakinek, ez azonban az állami intézményekben nem megoldható:
Roth egy németországi konferencia után döntötte el, hogy megpróbál tenni valamit a demenciával élőkért. Ezt főleg az motiválta, hogy többek között Nagy-Britannia is hatalmas összegeket költ a betegségre, azonban eddig semmilyen megoldást nem találtak. Mivel feleségével együtt a film világából jönnek, számunkra ez tűnt kézenfekvő megoldásnak. Kezdeményezésüket először családjuk és barátaik támogatták anyagilag, mára azonban egyre több támogatójuk van.
Az elmúlt három évben 120 filmet készítettek, és ami a legfontosabb, ingyen.
Csak a korai stádiumban lévő betegekkel dolgoznak, hiszen ekkor van még értelme a filmnek. A filmek hatása pedig számukra is hihetetlen. És bizony nem csak a betegek élvezik a film minden pillanatát, egyéb hatásai is vannak.
Az egyik nő családja és barátai például a film hatására beosztást készítettek, hogy ki mikor tölt időt az idős hölggyel, ki megy vele sétálni, kávézni. Roth szerint ugyan nem biztos, hogy csak a film miatt, de szerinte az is hozzájárult ahhoz, hogy a nő ezek után sokáig nem szorult még kórházi gondozásra.
Reshad Sufraz pszichiáter szerint édesanyjának a film depressziója leküzdésében segített, nem
csak azért, mert nézhette azt, hanem mert ő annyira fontos volt, hogy valaki filmet készített róla:
Természetesen a filmkészítők álma az, hogy egyfajta terápiaként felírható legyen a film, és támogassa az egészségbiztosítási pénztár is.
Szeretnék, hogy elég bizonyítékuk legyen arra, mennyire segíti az életminőségét a betegeknek, és nem is kerül annyiba, mint a gyógyszerek.
A legfontosabb előnye pedig szerinte a következő:
"Az embereket a film segítségével nem a betegségük határozza meg, hanem az, hogy milyen nagyszerű életük volt!"
Forrás: The Guardian
