Megdobogtatja minden skandináv-krimi rajongó szívét a SkyShowtime legújabb dobása! – The Darkness kritika
A SkyShowtime a premier dátum előtt biztosított számunkra három részt a sorozatból. Ezt külön köszönjük, bár sajnos így most még többet kell várnom, hogy megtudjam, ki is lehet a gyilkos! A The Darkness ugyanis egy nagyon hangulatos skandináv thriller-krimi-dráma egyveleg. A hivatalos összefoglaló szerint Ragnar Jónasson bestseller thrillersorozatán alapuló, The Darkness Hulda Hermannsdóttir (Lena Olin) nyomozó életét követi, aki egy sokkoló gyilkossági ügyben nyomoz, miközben saját személyes traumáival is meg kell birkóznia.
A The Darkness Jónasson a Hidden Iceland-sorozatának része, nem az eredeti Ari Thor detektív főszereplésével készült Dark Iceland sorozatának. Egy biztos, 12 krimi könyvvel a háta mögött Jónasson nagyon jártas a zsánerben. Még, ha Izlandot nem is szoktuk szigorúan véve a skandináv országok tagjának venni, de mégis a nehéz, depresszív atmoszféra, a sötét, kegyetlen, ám gyönyörű táj külön szereplője a történetnek. Pont, mint egy klasszikus Jo Nesbø sztoriban.
Első nagy pozitívum: a főcímet egyszer sem léptettem el. Olyan jó alaphangot ad a történéseknek, hogy vétek kihagyni. Ezt követően elkezdődik a látszólag könnyen megoldható ügy, ami részről részre csak tovább bonyolódik. Az izlandi nevek a hazai füleknek nem egyszerűek, sok lesz a mássalhangzó egymás mellett, de ezen hamar felülkerekedhetünk. Az ügy kellően csavaros, főleg, ha hozzávesszük Hulda belső vívódását és a politikai felhangokat.
Amikor hozzá kerül egy bevándorló nő halála, beletemetkezik a munkába, tudva, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó ügye, mert idő előtt nyugdíjazni fogják. Mint kiderül, nem a hölgy az első menekült, aki életét veszti az amúgy jóléti államban. A helyi nyomozók pedig nem törődnek az „idegenek” életével, letudják annyival, hogy legalább kevesebb a gond. Az egészet színesíti, hogy új társat kap a nyakába, akit be kell tanítania az utódjaként.
A Huldát alakító Oscar-jelölt Lena Olin nagyon erős a szerepben. Nem véletlenül rá esett a választás. Tökéletesen hozza a kőkemény nyomozót és a sebezhető anya karaktert. Társa talán a Pennyworthből lehet legtöbbeknek ismerős, Jack Bannona szerethető „új fiú”, aki minden háttérismeret nélkül csöppen a reykjavíki rendőrség ügyeibe – pont, mint a nézők. De sok izlandi színésszel is találkozhatunk, akiket névről nem, de arcról rögtön meg fogunk ismerni.
De nem kell őt félteni, Hallström stabil kézzel kezeli a nagyobb produkciókat is. Neki köszönhetjük a 2000-es Csokoládét és az 1993-as Gilbert Grapet, vagy a 2017-es Egy kutya négy életét is. Igazi veterán a szakmában. A szövegkönyvet Sam Shore írta, és az első három rész alapján hozza a klasszikus thriller-kliséket.
Talán itt ejthetünk szót egy pár negatívumról. A forgatókönyv tényleg klisékből építkezik. Igazából a migrációs-bevándorló-vonalon kívül minden klasszikus északi krimi/thriller elem. A lendület nem mindig jó, néha kissé leül, legalábbis az első három rész alatt. Bár ez betudható a zsánernek, nem a rohanó tempó jellemző ezekre a filmekre. A melankolikus hangulat a rendezésnek és az operatőri munkának köszönhető, mintsem a történetnek.
Nem is értem, miért nem anyanyelvükön beszélgetnek egymással, kicsit kizökkenti a nézőt a beleélésből, hogy vissza kell tekergetni, hogy mit is mondott pontosan egy-egy szereplő. Amivel visszatértünk megint egy korábban említett elemhez. A történet bonyolultságát csak fokozza a rengeteg név, amivel a sorozat dobálózik. Ráadásul a furcsán hangzó és hasonló izlandi nevek miatt egyértelműen nem ajánlott a The Darkness háttértévézésre. Ez egy péntek esti, összekuckózós téli krimi, azoknak, akik szeretik a zsánert. A kevésbé krimirajongók is tehetnek vele egy próbát, mert megéri. A The Darkness november 1-jén kezd a SkyShowtime-on!
