Meddig mennél el a pénzért, és meddig tudsz ember maradni? – Squid Game: Nyerd meg az életed 2. évad kritika
Én már a 2021-es első évadtól sem voltam elájulva. Nem volt rossz, kellően véres és sokkoló, ám néha a szatíra átcsapott kellemetlen humorba. A társadalomkritikát és az üzenetet pedig úgy a néző orra alá tolták, hogy egy gyerek is megértse. Az érdekesség, hogy pont a fiatalabb közösséget sikerült megfogniuk.
A sorozat első szezonjának hangulata vitathatatlanul erős volt. Elnyomta az apró zavaró részleteket, így sokan igencsak pozitívan értékelték Szong Gi-hun történetét. Bár én már akkor panaszkodtam a befejezésre.
Nem azt mondom, hogy a második évad rossz lenne, de valami megváltozott. Akadnak jó pillanatai, de a hangnemet nagyon furán sikerült belőni. Egyik pillanatban kőkemény dráma, máskor meg röhejes vígjáték. Mire gondolok? Mondok egy példát: egyik pillanatban életre-halálra szóló oroszrulett-meccset játszik két szereplő.
Akkora a kognitív disszonancia, hogy a néző nem tudja komolyan venni az eseményeket. Nem ezt a viselkedésmódot várnánk el a szereplőktől egy élet-halál szituációban. Értem, hogy az ázsiai alkotók miatt erős a keleti behatás, de az animékben is jobban kezelik ezeket az átmeneteket és a feszültség oldását a humorral. Ez itt inkább fájdalmas, mint vicces.
A túljátszott, kellemetlen pillanatok miatt azonban a kemény dráma-thriller teljesen lemegy egy brazil szappanopera színvonalára. Lehet, hogy sokkal több pénzből gazdálkodtak – ez látszik is –, de hiába a nagyszabású akciójelenetek, ha sokszor röhejes, amit kapunk. Persze túl lehet lépni ezeken a részeken, legyinteni, hogy ilyen ez a zsáner, de akkor is fura. Az első évadban, mintha ezt jobban kezelték volna. Lássuk mi a történetünk!
Teljesen megtört, mind fizikailag, mind lelkileg. A másik nagy túlélőnk, Hwang Jun-ho (Wi Ha-joon), akit az előző szezon végén lelőttek, de természetesen túlélte. Jun-ho nem tud nyugodni, meg akarja találni a szigetet, ahol bátyja irányítja a gyilkos játékokat (egyébként ő lőtte le). Miközben Gi-hun komplikált terveket sző, hogy elkapja a játékok urát, addig Jun-ho a sziget után kutat. A kezdés erős, a Vonat Busanból ismerős Gong Yoo rövid, de igazán maradandó szerepben köszön vissza, mint a játékok kíméletlen sorozóügynöke. Többször azt éreztem, hogy ez a koreai Fűrész-sorozat, kevésbé túlbonyolított csapdákkal.
Lee Jung-jae továbbra is nagyon jó színész. Az első évad erős hatással volt Gi-hun karakterére, a színész lefogyott, a karaktere megtört, düh, szomorúság és bűntudat állandóan kiül az arcára. Önmagát okolja, hogy megnyerte a játékokat, és nem nyugszik, amíg nem szolgáltat igazságot. A gonosz szerepében Lee Byung-hun még, aki még komolyan vehető.
De rajtuk kívül tényleg mindenki irritálóan túljátssza a szerepét, és olyan, mintha egy animéből szabadult volna. Erre más szó nincs. Amikor kikerekedett szemmel rácsodálkozunk minden új információra… csak azon lepődtem meg, hogy nem kezdett el némelyik karakter orrából ömleni a vér, amikor zavarba esett, vagy nem jelent meg egy nagy izzadságcsepp a halántékán, amikor csalódott volt.
Nem tudom, ez a színházias játék mennyiben köszönhető Hwang Dong-hyuk író-rendezőnek, de valószínűnek tartom, hogy kreatív döntés. Ettől a stílustól nem komolyan vehető az egész. Ha ez volt a cél, akkor sikerült.
Egy pisztolylövést valaki meghall a szakadó esőben, zárt kocsiból egy utcával az épület mellől, de amikor gépfegyverrel lövöldöznek ugyanabban az épületben, az senkit nem zavar.
A másik nagy problémám, hogy a Squid Game is beleesik a folytatások tipikus hibájába:
A kezdeteknél ugyan úgy a kinti világban vagyunk, majd a második rész végére érünk el a játékokig. Itt is van egy beépített ember, ám itt már az első perctől kezdve tudjuk a kilétét. Kicsit a hitchcocki feszültség-fokozásra alapoz, hogy a néző tud valamit, amit a szereplők nem. Ugyanúgy, ahogy az első eresztésben, itt is felbukkan egy vallási őrült. Egy bolond „Erőbenő”, aki csak a fizikai erőszakban hisz. A főszereplőnek egy közeli ismerőse is részt vesz a játékban. Van egy idős játékos, akire vigyázni kell. Ezt mind-mind már láttuk 2021-ben. Minden karakter egy különleges tulajdonsággal rendelkezik, ami miatt meg tudjuk őket különböztetni egymástól, legyen az külső jegy – lila haj, piercing, bubifrizura, állapotos anyuka –, vagy belső tulajdonság, de ennyi.
Amikor pedig elhullanak ezek a játékosok, semmit nem érzünk. A következő jelenetben már nem is emlékezünk rájuk.
Gi-hun megpróbáltatásai mellett, Jun-honak csak annyi jut, hogy keresi a szigetet egy elit kommandós osztaggal a háta mögött, miközben szerintem minden néző rájön az első sanda nézés után, hogy miért nem találják meg azt a bizonyos szigetet. Van egy egész érdekes „C szál”, már az első résztől kezdve követünk egy lányt, akiről azt hisszük, hogy játékos lesz, de egy sokkal érdekesebb csavar történik vele, amit nem akarok lelőni. Annyit viszont elárulok, ahogy a második évad nem ér el sehova, ez a szál is befejezetlen marad, és semmit nem kezdenek vele. Pedig ez legalább érdekes és új volt.
Minden történetszál cliffhangerrel ér véget. Értem, hogy nem akartak mindent lezárni, pénzre és nézettségre hivatkozva, de hogy ennyire pofátlanul vágják el a végét, az már-már felháborító. Legalább valakinek adjanak egy lezárást. Tudom, hogy várhatóan jövőre jön a harmadik évad, de akkor is erős ez a befejezés. Én vártam, hogy hol az utolsó epizód. Lemaradtam valamiről?
Sajnos a második évad nem tudta a folytatni az alapvetően szórakoztató első történetét. Semmi több egy dél-koreai szappanoperánál egy kis Fűrész-fűszerezéssel. A társadalomkritika az orrunk alá van dörgölve, de remek marketinggel még ezt is eladhatják, ha szerencséjük van. Próbálnak az elvárásokkal szembe menni egy-egy ügyes döntéssel, de sajnos így is minden kiszámítható. Amikor a játékok újrakezdődnek, gyakorlatilag az első évadot is berakhatjuk. Erősen túlzásokkal operál, az említett kognitív disszonancia a csúcson pörög: kedves zene, vidám atmoszféra, majd halál mindenütt.
A megtört főszereplő toposzát ügyesen használják, ám egy-egy rossz jelenet egy iskola utáni drámaklub szintjére degradálja. A két főszereplő játékának minősége erősen eltér a körülöttük lévő karikatúráktól. A fordulatok kitalálhatóak, a záróepizód pedig próbál epikus lenni, de csak kiábrándító és felháborító lesz. Megnézem majd a harmadik évadot is, de csak remélni tudom, hogy ennél jobb lesz. A Squid Game: Nyerd meg az életed második szezonja elérhető magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.
