„Elképzelhető, hogy csak hetek, hónapok múlva kerül elő, vagy talán soha” – szinte kizárt a véletlen Egressy Mátyás ügyében a volt főnyomozó szerint
Egressy Mátyás eltűnése kapcsán a 24.hu Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredessel, az ORFK „döglött ügyek” osztályának volt vezetőjével beszélgetett a nyomozás menetéről és a hasonló esetekben alkalmazott protokollokról.
„Út-idő grafikont kell csinálni, hogy hány órakor és hol látták. Ezt össze kell hasonlítani a kamerafelvételekkel és azoknak a tanúknak a vallomásaival, akikről a legvalószínűbb, hogy valóban látták őt, és személyesen is ismerik” – fejtette ki.
Hozzátette, hogy az eljárás során beérkező összes információt komplexitásában kell értékelni, és az objektív hitelesség alapján kell fontossági sorrendet felállítani. „Ha a kulcs tényleg Mátyásé, és azt a szülők, vagy a rendőrök belepróbálták a fiú lakásának, vagy szobájának a zárjába, akkor tényként kell elkönyvelni, hogy járt a hídon” – magyarázta a bizonyítékok súlyozását.
Így zajlik a nyomozás
A volt nyomozó elmondta, hogy amint valaki eltűnik, elrendelik a körözését, és bekerül egy országos nyilvántartásba, amit minden rendőr lát igazoltatáskor. „Van egy belső körözési hírlánc is. A körözési mutató pedig rajta van a számítógépes rendszereken. Ez azt jelenti, hogy minden rendőr számítógépén ott lesz a kép a fiúról” – részletezte a belső rendszerek működését. A nagy erőkkel való keresés a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rendőrök sűrűbben járőröznek azokon a területeken, ahol az eltűnt személy megfordulhatott.
Kovács Lajos szerint van egy rutineljárás, amit minden eltűnési ügynél elvégeznek: leellenőrzik a kórházakat, hátha az illetőt ismeretlen személyként szállították be a mentők.
A nyomozás során a rendőrség meghallgatja azokat is, akikkel az eltűnt utoljára együtt volt. „Biztos, hogy meghallgatta a rendőrség azokat, akikkel egy társaságban volt Mátyás. És kikérdezték őket arról: hogyan viselkedett, mennyit ivott, zavart volt-e, milyen volt az egészségügyi állapota, panaszkodott-e, csalódott volt–e, és volt-e konfliktusa bárkivel is?” – sorolta a kulcsfontosságú kérdéseket. A szakértő szerint a fiú másfél napos bolyongása számos kérdést felvet, különösen a hideg időjárás miatt. Felmerülhet, hogy egy esetleges telefontolvajlás vagy a tárgy elvesztése okozott-e benne olyan érzelmi vihart, ami befolyásolta a mozgását.
Kizárható a véletlen egybeesés
A Lánchídról készült felvétellel és a megtalált kulcscsomóval kapcsolatban Kovács Lajos úgy véli, a véletlen egybeesés szinte kizárható. „Ha a család ezt elfogadja és elhiszi, akkor valószínűleg ez igaz is.
Ilyen véletlen nem nagyon van, amit ráadásul rögzít egy hajó kamerája is” – állította. Arra a kérdésre, hogy ilyenkor megmutatják-e a felvételt a családnak, azt válaszolta, ez a felvétel minőségétől függ. „Ha felismerhető rajta az, aki beleesett a Dunába, akkor én valószínűleg megmutatnám. Ha viszont rosszabb minőségű a kép, akkor nem. Nagyon fontos, hogy a család méltóságát, érzelmi életét és érzékenységét messzemenően figyelembe kell venni.”
A holttest azonosításáról elmondta, hogy az sokszor a hozzátartozók bevonása nélkül is lehetséges a ruházat, tetoválások, műtéti hegek vagy egyéb különös ismertetőjegyek alapján. A bejelentéseket, miszerint valahol látni vélték a fiút, fenntartásokkal kell kezelni, de mindegyiket le kell ellenőrizni, elsősorban a térfigyelő kamerák felvételei segítségével.
Az aktív keresés harminc napig tart, de meghosszabbítható, a körözés pedig egészen addig érvényben marad, amíg az eltűnt személy elő nem kerül. Kovács szerint, ha Mátyás valóban a Dunába zuhant, a víz messzire elvihette. „Elképzelhető, hogy csak hetek, hónapok múlva kerül elő, vagy talán soha.”
A körözési eljárás mindaddig nyitva marad, amíg a fiút meg nem találják. „A halál ténye ugyanis csak akkor állapítható meg, ha előkerül a holttest” – szögezte le a szakértő, hozzátéve, hogy a törvény öt év után lehetővé teszi a holttá nyilvánítás kezdeményezését.
