KULT
A Rovatból

Klasszikus macska-egér párharc: bérgyilkos vs. titkosügynök – Senkiben se lehet megbízni A sakál napjában

Az Oscar-díjas Eddie Redmayne élete egyik legjobb alakítását hozza, mint a szótlan, precíz bérgyilkos, aki egyszerre vadászik áldozataira, és menekül a hatóságok elől. Igazi antihős mesterlövész puskával.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. január 30.



Újrázták A sakál napját és milyen jól tették! Frederick Forsyth 1971-es regényéből már több feldolgozás született.

Minőségben azért eléggé ingadoztak a filmek, az 1973-as verziót sokan klasszikusként emlegetik, míg az 1997-es Bruce Willis és Richard Gere nevével fémjelzett verziót nem is említik a feldolgozások között.

Tény, sok mindent változtatott az eredeti felvetéshez képest. Ám ha innen közelítenénk meg, akkor A sakál napja 2024-es verzióját se nevezhetnénk feldolgozásnak.

Ronan Bennett 10 részes minisorozata ékes példája a macska-egér játékon alapuló sorozatoknak. Amikor egyformán követjük az üldöző és az üldözött karaktert is. Címszereplőnk, a sakál (a motyogás Oscar-díjas királya, Eddie Redmayne) egy névtelen bérgyilkost alakít, aki bárkit el tud tenni láb alól.

Kíméletlenül kiszámol mindent előre, gondol minden lehetőségre, és a legjobb döntéseket hozza stresszhelyzetben. Ez a svájci óra precizitásával működő orgyilkos felkelti az MI6 egyik ügynökének, Biancanak (Lashana Lynch) figyelmét is.

A fegyverőrült kormányügynök megszállottjává válik az ismeretlen lövésznek, aki képes több kilométerről halálos lövést leadni.

Sorozatunk elején a sakált szakmai környezetében ismerhetjük meg. A szigorúan metodikusan működő, precíz gyilkológépet élmény akció közben nézni. Ennek a küldetésének végén rögtön érkezik is a következő megbízás, ám ez olyan üzletnek tűnik, ami tökéletes befejezése lehet karrierjének.

A hatalmas ajánlat egy 100 milliós célpont: egy üzletember, Ulle Dag Charles (Khalid Abdalla), aki egy olyan programot szeretne bevezetni, ami nyilvánossá teszi és visszaköveti a világ pénzmozgásait.

Ez persze az ultragazadagoknak nem tetszik, így megbízzák a sakált. Innentől a sakál történetszála erre az üzletre és pár mellékes „melóra” koncentrál. Emellett párhuzamosan követhetjük a MI6 ügynök nyomozását, hasonló precizitással párosulva. Biancának ráadásul nem csak az állami bürokráciával kell megküzdenie, de úgy tűnik van egy tégla is az ügynökségnél. Senkiben se lehet megbízni!

A két szál természetesen folyamatosan közeledik egymáshoz, egészen a fináléig, ahol is a két fél egymásnak feszül. Nem mondom, hogy lerágtam mind a tíz körmömet a sorozat nézése közben, de egyértelműen izgalmasnak nevezhető. Nem az a kimondottan feszült thriller, inkább egy abból a nyomasztó, lassú fajtából.

David Fincher műveihez tudnám hasonlítani.

A szótlan gyilkos módszereit, áldozatait szinte szakmai szemmel mutatják be, majd átváltunk a „jók” oldalára, ahol szintén megkérdőjelezhetően működik morális iránytű. Mondhatnám, hogy egyszerre drukkolunk azért, hogy elfogják a gyilkost, és azért, hogy megússza a sakál, de ez nem így van. Eddie Redmayne még kevés szóval is köröket ver Lashana Lynchre. Nemcsak mert jobb színész – bár azért is –, hanem mert jobban írták meg, így karaktere sokkal közelebb kerül a nézőhöz. Hiába tűnik egyszerűnek, kegyetlennek és érzéketlennek, rengeteg érzelem van minden arcrezdülése mögött. Ráadásul úgy marad szimpatikus, hogy közben szörnyűségeket csinál. Míg az MI6 ügynököt egy munkamániás, nem túl szimpatikus, szinte irritáló karakternek ábrázolják.

A nő még a családjának szétesése árán is el akarja kapni a mesterlövészt.

Értem az okot, amiért ehhez az írói fogáshoz nyúltak, (spoiler lenne, ezért nem fejtem ki…) az utolsó részt figyelembe véve, de nem tartom jó megoldásnak. Túlságosan a sakál oldalára áll a néző. A bérgyilkos történetszála mellett ráadásul a nyomozás kimondottan unalmasnak tűnik. Mondom ezt úgy, hogy amúgy is egy lassú sorozatról beszélünk.

Egy biztos, a színészek terén nem lőttek mellé. Lashana Lynch a James Bond-filmek után itt is megmutatta, hogy bátran lehet neki adni egy kemény női szerepet.

Eddie Redmayne-t már dicsértem, tovább nem akarom húzni vele az időt, de ő a SAKÁL nagybetűvel.

Chukwudi Iwuji, mint MI6 főnök hozza a kötelezőt, őt sokan a Galaxis őrzői 3 főgonoszaként ismerhették. Úrsula Coberó gyönyörű és összetett karaktert hoz, mint a sakál szerelmének tárgya. Charles Dance-t pedig öröm látni, bármilyen szerepben, még ha oly apróban is, mint a gazdag üzletember, aki felbérli az orgyilkost. A színészekkel nincs baj, inkább a forgatókönyvben lelni fel némi hibát, ami a karakterek szórványos logikátlan döntéseiért felel.

Vicces volt látni, ahogy Budapest is egy szereplő a sorozatban. Egyszer Párizst, máskor Münchent, de még a tengerparti Tallinnt is alakítja fővárosunk. Sőt még önmagát is, hiszen több rész Magyarországon játszódik a történet szerint is, nemcsak itt forgatták. Sok híresebb magyar színész is felbukkan kisebb-nagyobb szerepben.

Maga a történet végig érdekes marad, bár én a 10 részt sokallom, hiába akadtak kiemelkedő pillanatai, a közepe felé kissé leül a lendület, és sokszor az írói „szerencsének” és forgatókönyvpáncélnak köszönheti főhősünk, vagyis antihősünk, hogy megússza a halált/börtönt.

Az elején azért is írtam, hogy nem tekinteném szigorúan feldolgozásnak a sorozatot, mert nagyon sok mindent megváltoztattak. Egyrészt a jelenben járunk, így a fő célpont értelemszerűen nem Charles de Gaulle francia elnök, hanem egy techmilliárdos. Az üzenetet erősen képünkbe tolják a sok politikai gyilkosságon keresztül. A gyilkos is sokkal emberibb, a könyves sakál senkit nem kímélt meg. Ez a sakál legalább annyira különbözik az alapanyagtól, mint a 97-es verzió, és mégis ezt közelebbinek érzem a könyvhöz, mint a Bruce Willis-változatot. Valószínűleg az alaphangulata lehet az oka.

Egyelőre úgy tűnik, siker lesz a 2024-es változat, úgyhogy várható belőle egy második évad. Nem érzem elvesztegetett időnek, amit megkívánt a sorozat.

Eddie Redmayne játéka egyedül megérte, hogy kövessük a politikai gyilkosságok történetét.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kezdjen bele Ronan Bennett sorozatába. Megéri. A sakál napja teljes első szezonja megtekinthető magyar szinkronnal és budapesti látképpel a SkyShowtime streamingszolgáltató műsorán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk