Amikor intimpista befigyel az ötgyerekes család ablakán
Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.
Bár nem a nagyközönség előtt éljük nagycsaládos életünket, de Intim Pista mindig megtalál. És ha megtalál, akkor kérdez. Én meg válaszolok. A kérdés, hogy ki kerül ki győztesként?
Biztos vagyok benne, hogy az intimpistáskodás, a mások életébe való beleszólás, bekukkantás, a kéretlen tanácsok osztogatása nem magyar találmány. A szomszéd nője fűje nem csak nálunk zöldebb... De ha még így is lenne, akkor sem ez a lényeg, hanem, hogy nem tudunk leszokni róla. Így aztán marad a védekezés. Ki így (durcásan, dacosan, erőből), ki úgy (fül melletti elengedés, világbéke mindenekfelett): a viszontválasz mindenkinek a saját vérmérsékletére van bízva.
Az én módszerem a kölcsönösségen alapul...
Az évek alatt nemcsak öt gyerekkel, hanem – részben nekik köszönhetően – sok-sok tapasztalattal is gazdagabb lettem, egyebek között rájöttem arra is, hogy az intimpistás kérdések mindenképpen megtalálnak, akkor is, ha direktbe nem konfrontálódom, de hát egy anya+egy apa+majd fél tucat gyerek (akikről messziről lerí, hogy összetartoznak) látványa már önmagában is provokáció. A jó öreg darwini evolúciós elmélet semmibe vétele. Mert ugye kettőnknek együttesen is kevesebb kezünk van, mint ahány gyerekünk. Mondtam én, hogy szimpla provokáció. Egyértelmű. Ahogy a kérdezősködés is.
#1 Öt gyerek?!
– Igen. Annyi. Várjon! Mit is mondott? Öööööt? Hát, ezt nem hiszem el! Már megint elhagytuk Pistikét, Lujzikát és az ikreket. Na nem baj, múltkor is hazataláltak egyedül, most sem lesz gond. Remélem… (a plusz hatás kedvéért kicsit elbizonytalankodva)
#2 Mindet maga szülte?
– Jesszuszom! Dehogy! Hova gondol?! Összeálltunk pár szomszédasszonnyal és bevállaltunk egy-két gyereket a másiknak, hogy ne legyen már olyan megterhelő. Kicsit paráztam ugyan az elején, hogy mi lesz így a genetika továbbörökítésével, de hát egy ekkora családban csak nem olyan feltűnő?! (És igen! Megtörtént. A kedvencem az volt, amikor a kérdező tényleg elkezdte fürkészni, hogy melyikük lehet a kakukktojás…)
#3 Egy apától van az összes?
– Elnézést, bocsánat, az egyen vagy az apán van a hangsúly? Mert, ha az apán, akkor persze, hogyne, apától vannak, ki mástól lennének?
#4 Mindegyik gyerek tervezett volt? Vagy csak becsúszott?
– Mindegyiket nagyon tudatosan, tervezetten hagytuk becsúszni az életünkbe.
#5 Ennyi gyerek! Hogy lehet ezt (ki)bírni?
– Őszintén? Őszintén megmondom, hogy néha kicsit nehezen. De akkor például jóval könnyebben megy, ha sikerül elkerülni az olyan embereket, akik folyamatosan azt kérdezik, hogy hogyan lehet ezt kibírni?!
#6 Ahhoz képest, hogy öt gyereke van, egész jól néz ki!
– Ó, köszönöm. Igyekszem. De ha már megtisztelt a véleményével, hadd mondjam el, hogy bennem is hasonló gondolatok fogalmazódnak meg, amikor önre nézek: egész értelmesnek néz ki ahhoz képest, hogy ilyeneket mond.
#7 És mikor érkezik a következő?
– Kérem, szólítson le újra, amikor önnek is ennyi lesz és akkor újratárgyaljuk a kérdést.
#8 De jó magának, otthon van egész nap...
– Cserélünk? De hát most hova fut?! Otthon lehet egész nap!
#9 Jól meggondolták ezt az öt gyerek dolgot?
– Az igazat megvallva nem teszteltük szélesebb körben az ötletet, sőt mélyreható közgazdasági hatástanulmányokat sem végeztünk, és hát szégyen, nem szégyen, de nagyon jó volt a szex.
#10 Miből fogják felnevelni őket? Sokba kerül a taníttatásuk...
– Taníttatás? Azt is kell? Ez most komoly? Hát, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen munkás lesz ez a gyereknevelés. Pedig megcsinálni olyan könnyű volt őket. De hogy taníttatás?! Még egy ilyen úri huncutságot! De amúgy jó, hogy említette, otthon rákeresek majd a neten, biztosan meg lehet oldani ezt valahogy “okosban”.
#11 Akkor most magunknak jó sok a családi pótlék, mi?
– Hát ez nem hiszem el! Ennyire látszik rajtunk, hogy csak ezért csináltuk?! Pedig azt hittem, hogy jól titkoljuk. Aztán tessék!
