Infúzióval ölt a gyilkos ápoló éveken át – A másik nővér
Valamilyen oknál fogva az eredeti címek magyar fordításában gyakran épp a lényeg veszik el. A másik nővér angol címe The Good Nurse, azaz A jó nővér, ami egyszerre utal arra, ki a jó a történetben, és arra, mennyire relatív és sokszínű a jóság fogalma. A Charles Graber regényéből készült film igazi jó nővére, és ezzel nem árulunk el titkot, a Jessica Chastain által alakított Amy.
A másik nővér, ahogy a magyar cím is jelzi, Charlie Cullen (Eddie Redmayne), aki frissen érkezik a kórházba, ahol Amy dolgozik. Mindketten valós személyek, a könyv igaz történet alapján készült, és ezzel a tudással a birtokunkban követjük a sztorit, ami hátborzongató.
Amy túlterhelt egyedülálló anya, akinek komoly szívproblémái és emiatt gyakori rosszullétei vannak, az orvos eltiltaná a munkától, de ahhoz, hogy biztosítása legyen, és fedezze a szükséges szívműtétet, még négy hónapig ki kell bírnia a kórházban. Ha kiderülne, hogy beteg, attól tart, hogy kirúgják, és akkor sem műtét, sem egészség, sem állás. Jessica Chastain alakításában egyébként elmondása szerint abból merítkezett, amit a valódi Amy Loughrennel beszélgetve megtudott a nő akkori élethelyzetéről (a filmben ábrázolt gyilkosságok a kilencvenes években történtek).
Loughren azért vállalt éjjeli műszakot nővérként, hogy a gyermekei azt érezzék, napközben, amikor ők ébren vannak, bármikor számíthat rájuk, de az állandó ébrenléttel teljesen kizsigerelte a szervezetét.
Amynek egy napon új kollégája érkezik, Charlie, együtt ügyelnek éjjelente. A fiatal, nemrég elvált férfi keserűen mesél az exnejéről, láthatóan nagy a szeretetvágya, gyorsan kapcsolódik Amyhez és még segít is neki, amikor az a szíve miatt többször rosszul lesz. Tehát Charlie-nak is van egy gondoskodó, jó oldala, miközben egyre közelebb kerülnek barátként egymáshoz, sőt, Charlie Amy kislányaival is jóban lesz, segít, amiben tud. Örül, hogy nem magányos.
Ezután sötét titkok derülnek ki, a rendőrségnek pedig Amy segítségére is szüksége lesz, hogy ezeknek a végére járjon.
Ami a filmből kiderül, hogy mennyi időn át történhettek borzalmak több kórházban, egészen hihetetlen. És mindez az amerikai egészségügyi rendszer álszent és önvédelemre épült, egyben annak hazug attitűdjére is felhívja a figyelmet, finom szálként meghúzódva a háttérben.
A film dramaturgiailag pontosan és viszonylag kiszámíthatóan halad a belekódolt jelek mentén: a két ember közel kerül egymáshoz, Cullen gyanús lesz, a rendőrök kapcsolatba lépnek Amyvel, együtt összerakják a puzzle-t, már „csak” a megoldás van hátra az ügyben. És innentől lesz trükkös a sztori, pár váratlan eseménnyel
bár még így is olykor együttérzünk a karakter nyomorúságával. A film végére azonban megugrik egy szintet és olyan zsenialitással építi fel a karakter beteg oldalát, amire nem fogunk tudni nem emlékezni. Aki látta a Legbelső félelem című krimit, és emlékszik, mit művelt Edward Norton színészileg a végén, annak eszébe juthat a jelenet, mert Redmayne-ből is ugyanígy bújik elő valami zsigeri és hátborzongató. Az ilyen alakításokat szokás Oscarra jelölni, nem lepődnék meg, ha ezúttal is így lenne.
A film erőssége amúgy is a színészi játék és a visszafogottan esztétizáló, vésztjósló vizualitás. Chastain és Redmayne mellett az egész casting telitalálat, ők ketten ráadásul olyan sok gyönyörű, apró, nüansznyi-rezdülésnyi színészi pillanatot csempésznek az alakításukba, amiért már önmagában érdemes megnézni ezt a feszült thrillert.
Akinek már hunyt el hozzátartozója kétes körülmények között kórházban, tudja, milyen tehetetlenséggel szembesülnek ilyenkor az életben maradtak. És akárcsak a Jeffrey Dahmer-sztoriban, itt is kiélesedik a végére a társadalomkritika: egyszerű filmvégi feliratból tudjuk meg, milyen hihetetlen szám rajzolódik ki a kórházi halottakból. Megint megismertünk egy sorozatgyilkost, akit a rendszer simán hagyott tevékenykedni, amíg csak bírta szusszal, hiába volt gyanús. Mert egyszerűbb elkerülni a rossz hírnevet egy intézménynek, mint vállalni a bélyeget, hogy egy potenciális bűnözőt foglalkoztatott.
