Így óvd meg gyermeked a szexuális zaklatástól
Megdöbbentő, de az európai országokban ötből egy gyerek valamilyen formában szexuális zaklatás áldozatává válik. Azért, hogy ez a szám csökkenjen, az Európa Tanács kidolgozott egy 5 pontból álló egyszerű módszert a szülők számára, amit fehérneműszabálynak neveztek el. Ennek segítségével a szülők könnyen elmagyarázhatják a gyerekeknek, mit tegyenek, ha mások nem megfelelő módon vagy helyen próbálják megérinteni őket, és hogyan tudnak segítséget kérni ilyenkor.
A szülőknek, gondviselőknek készült kiadványhoz mesekönyvet is kiadtak, Kiko and the Hand (Kiko és a Kéz) címmel. Kiko, a mesebeli kisgyerek új barátot talál, a színes Kezet, akivel együtt játszhat. A mesekönyvben Kiko sorra átéli a fenti 4 pontot. Az első pontnál például a Kéz arra kéri, hogy Kiko különféle testrészeit megérinthesse, amikor azonban alsóneműjéhez érne, Kiko határozottan nemet mond neki. Ennek a kapcsán a szülők elmagyarázhatják, hogy a gyerek bármikor nemet mondhat.
Erről rövid animáció is készült
Ehhez hasonlóan Kiko és a Kéz példáján minden pontot érthetően be lehet mutatni és el lehet magyarázni a gyerekeknek. A kiadványt online itt olvashatjátok, a mesekönyvet pedig itt (sajnos egyelőre egyik sem érhető el magyar nyelven).
Ha egy mondatban fogalmaznánk meg, a fehérneműszabály azt jelenti, hogy a gyermek testének azon részeit, amit fehérnemű fed, senki sem érintheti meg, és ők sem érinthetnek meg másokat ezeken a területeken. Most pedig jöjjön mindez részletesen.
1. A tested csak a tiéd
A gyereknek meg kell tanítani, hogy a testük egyedül az övék, és senki sem érintheti meg az engedélyük nélkül. A szülőknek nyíltan és közvetlenül meg kell beszélni már egészen kicsi kortól kezdve a szexualitáshoz és az intim testrészekhez kapcsolódó témákat a gyerekeikkel, beleértve ez utóbbiak neveit is. Ezzel segítenek nekik megérteni, mit szabad, és mit nem, és felismerni, ha egy felnőtt nem megengedhető módon közeledik hozzájuk. Tudatosítani kell bennük, hogy joguk van megtagadni egy puszi elfogadását, joguk van megtagadni, hogy megérintsék őket - akár a közvetlen hozzátartozóiktól is. Meg kell tanítani nekik, hogy tudjanak nemet mondani, azonnal és határozottan, amint valaki nem megfelelő fizikai kapcsolatot próbál velük létesíteni.
Azt is fontos megtanulniuk, hogyan tudnak kilépni az ilyen veszélyes helyzetekből, és hogyan tudnak segítséget kérni egy megbízható felnőttől. Sajnos a felnőtt társadalom sokszor hajlamos figyelmen kívül hagyni a gyerekek jelzéseit, elbagatellizálni azokat, rossz tréfának, gyerekes csínynek bélyegezni a nagyon is komoly, ám esetleg bátortalan segélykérést. Ezért fontos hangsúlyozni, hogyha ilyen helyzetbe kerülnek, a segítségkérésben kitartók legyenek, és addig mondogassák, mi történt, és erőltessék a témát, míg valaki komolyan nem veszi mondandójukat.
2. Jó érintés - rossz érintés
A gyerekeket nagyon könnyen befolyásolhatja egy felnőtt, főleg egy olyan valaki, akit régóta ismernek, és óvodai, iskolai vagy családi környezetükhöz tartozik - a szexuális zaklatások nagy részét pedig pont ilyen személyek követik el. Ezért a gyerekeknek meg kell tanítani, hogy vannak megfelelő és nem megfelelő érintések, hogy ha valaki az intim testrészeiket akarja megnézni, vagy megérinteni, az nem helyes, nincs rendben, bármit mond is az illető. A fehérneműszabály segítségével könnyen azonosíthatják ennek a határát: az alsóneműt. Ha pedig nem tudják megítélni, hogy ami történt, rossz, vagy jó, mindenképpen beszéljék meg a dolgot egy felnőttel, akiben bíznak.
3. Jó titkok - rossz titkok
A gyereket bántalmazók legfőbb fegyvere a titoktartás ("Legyen ez a mi titkunk") - ezért nagyon fontos, hogy a gyerekek megtanulják a különbséget a jó titkok és a rossz titkok között. Ugyanilyen fontos, hogy úgy érezzék, bízhatnak az anyukájukban, apukájukban, és bármit elmondhatnak nekik. Minden olyan titok, amitől a gyerekek kényelmetlenül érzik magukat, nyugtalanok, feszültek, szomorúak lesznek, amitől rettegnek, rossz titok - ezeket nem szabad megtartani! El kell mondani egy olyan felnőttnek, akiben megbíznak – legyen az szülő, tanár, orvos, vagy rendőr.
4. A megelőzésért és a védelemért a felnőtt a felelős - nem a gyerek
A bántalmazott gyerekeket mindig szégyen és bűntudat gyötri, teljesen indokolatlanul, de úgy érzik, ők (is) tehetnek az egészről. Ezért nagyon fontos, hogy a szexualitásból a szülő ne csináljon tabut, éppen ellenkezőleg: kezelje minél nyíltabban ezt a témát, és éreztesse a gyerekekkel, hogy hozzá bármikor, bármivel fordulhatnak. A gyerekek gyakran adnak olyan jelzéseket, amelyek nem szavakként jelennek meg - ezért is fontos, hogy nagyon figyeljünk rájuk. Soha nem szabad őket hibáztatni azért, ami történt - ez mindig a felnőttek felelőssége.
5. További tippek, ötletek
Biztonsági háló
Segíteni kell a gyerekeknek abban, hogy kiválasszák azokat a felnőtteket, akihez baj esetén fordulhatnak. Olyan felnőttekről van szó, akikben bízhatnak, akik baj esetén rendelkezésre állnak, akik készek őket meghallgatni és segíteni nekik. Fontos, hogy a gyerekek közvetlen környezetéből csak egy személy legyen tagja ennek a körnek, csak egy olyan személy, aki velük is lakik, és mindenképpen legyen legalább egy olyan tagja is, aki nem tartozik a szűk családi körhöz.
Ismert elkövetők
Az esetek többségében az elkövetőt ismerik a gyerekek. Különösen nehéz megérteni a kisebbeknek azt, hogy egy olyan személy is bánthatja őket, akit ismernek. Az elkövetők többsége hosszú idő alatt nyeri el a gyerekek bizalmát, ezért fontos, hogy a szülők tudjanak arról, ha valaki a gyereküknek ajándékokat ad, azt kéri tőle, hogy közös titkuk legyen, vagy többször szeretne vele kettesben maradni.
Ismeretlen elkövetők
Olyan is előfordul, hogy a gyerekeket egy ismeretlen környékezi meg - ez ellen néhány egyszerű szabály tudatosításával védekezni lehet. Sose szálljanak be idegen autójába (vagy egyedül egy autóba idegennel), sose fogadjanak el ajándékot vagy meghívást idegentől, ne menjenek el idegennel sehova.
Helyek, intézmények, emberek, ahol segítséget kaphatnak a gyerekek
A gyerekeknek tudniuk kell, hogy vannak olyan szakemberek - tanárok, szociális munkások, ombudsman, gyerekjogi képviselők, orvosok, iskolapszichológus, gyermekjóléti felelős, rendőr – akik a bajban segítséget nyújthatnak, és vannak olyan ingyenes telefonszámok is (pl. a Kék Vonal), ahol tanácsot kérhetnek.
Ha hasznos volt a cikk, nyomj egy lájkot!
