SZEMPONT
A Rovatból

Mi történt az utolsóként leszálló Malév-gép pilótáival?

Leposa Attila kapitány vezette a Malév utolsó, 5720-as járatát öt éve. Lánya volt a elsőtiszt. Megtaláltuk őket.

Link másolása

Leposa Attiláé volt a Malév történetének legszomorúbb feladata. Ő vitte Norvégiába, a Sandefjord melletti Torp repülőterére az utolsó lízingelt Bombardier gépet. Lánya ült mellette, aki mindössze nyolc hónappal korábban tette le a pilótavizsgát. Edina Horváth Charlie - Nézz az ég felé című dalának egy sorával búcsúzott. "Nézz, nézz az ég felé. Lehet, hogy még látod éppen, ahogyan a gépem egy felhőn száll" - énekelte. Aztán minden elcsendesedett a csatornán.

A Magyar Légiközlekedési Vállalat működése 2012. február 3-án állt le - több ezer dolgozó számára egyik pillanatról a másikra. A többség a sajtóból tudta meg, hogy perceken belül az utcára kerül. A Malév csapata tényleg egy összetartó társaság volt. Szinte már egy család. Végtelen összetartásuk és hitük a jövőben ritka érték.

Videó: az utolsó repülőút

Kíváncsiak voltunk, mi történt az utolsó gép pilótáival azóta. Vajon álmodnak-e még a Malévvel? És álmodnak-e még arról, hogy egyszer újra lesz magyar, nemzeti légitársaság? Edinát Svédországban értük utol.

Méltóság, amit mindenki érzett

Hogy érzed magad a mostani munkádat végezve?

Nagyon élvezem. A SAS-nál repülni Malév-szintű. Mielőtt felhívtál, leültem egy kicsit nézegetni az újabb cikkeket a Malév témájában, és épp elérzékenyültem, el is pityeredtem. Nem vagyok megkeseredve, de ez azért egy döbbenetes sztori volt.

Sok minden szűnik meg, ami magyar és értékes, de a Malév megszűnte nagyon megérintette az egész országot. Gondolkodtál már azon, vajon miért?

Persze.

A Malév egy emberközeli szolgáltatás volt. Ott, ha egy stewardess felvette az egyenruháját, azt olyan méltósággal viselte, amit mindenki érzett.

Még azok is, akik csak látták a pilótákat és a légiutas-kísérőket átmenni egyik helyszínről a másikra, érezték rajtuk azt az életérzést. Nagyon sok légitársaságot látok ma, ahol a személyzet csak annyit akar, legyen már vége a munkaidejének.

Nem látsz már olyat, amilyen a Malév volt?

Külföldön még igen. Szerencsés voltam, a megszűnés után két évvel a Base Airlines-hoz kerültem: ott olyan a hozzáállás, mint a Malévnél volt. Ott, ha egy utas fél a repüléstől, akkor a stewardess - persze ha ideje engedi - leül mellé egy percre, és megnyugtatja. Ilyen volt a Malév is. Ezért volt, hogy ha megjelent bárhol a neve, akkor arra felfigyeltek. Külföldön is.szemelyzet

Az utolsó Malév Dash 8 személyzete a Nemzeti Múzeumban

Úgy érzem, gyakran eszedbe jut a mai napig...

Persze, hogyne. Amikor beszállok itt egy gépbe azon a terminálon, ahol a Malév gépe állt, akkor mindig átvillan a fejemen, hogy hú, most ott állok...

Mennyire hiszel az újraépítésben?

Nagyon rajta vagyok. Van egy kis csapatunk, nagyon komolyan gondolkodunk, számolgatunk. Üzleti terveket szövünk.

Lehetne újra Malév a neve?

Úgy tudom, a cég felszámolása befejeződött, kitörlik a cégjegyzékből. Ami probléma, hogy sajnos sok negatív energia kötődik a Malév nevéhez. Ennek utána kell járnunk, hogy mennyire lenne szerencsés. A név és a design nem egyszerű kérdés, de olyasmi kell, ami újra megmozgatja az embereket, és összeköti Magyarországot a világgal.

Nemrég Amszterdamban vártam a járatomra, és találkoztam egy üzletemberrel, aki Budapestre tartott. Azt mondta, két átszállással jut el hozzánk. Ez elképesztő, és emiatt legtöbbször inkább Bécsben, vagy máshol, a közelben tartanak megbeszéléseket Magyarország helyett.

Hiszem, hogy el kell jutnunk és eljutunk majd oda, hogy ilyen panaszokat nem kell hallanunk külföldi üzletemberektől. És lehet, hogy ez pénzbe fog kerülni, de ezek az üzletemberek szerintem visszahozzák nekünk azt a pénzt, ha normális bejutást biztosítunk nekik az országba. A turista eljön, mert kíváncsi Budapestre, mert gyönyörű, de az egy másik téma.malevcsod

Kép: egekura.blogzona.hu

Mire emlékszel vissza a legtöbbször, a legszívesebben?

Rengeteg mindenre. Nekünk nem volt "munka után" része a napnak: a magánéletünket is egymás társaságában töltöttük. Nagyon szívesen gondolok vissza arra, hogy édesapámmal repülhettem. Az egy hatalmas dolog volt. Az utolsó Dash 8-as visszarepülése nagyon nagy élmény, még ha szomorú is. Megható kavalkád volt az egész: remegő kézzel mentem fel a lépcsőn, de ahogy beléptem a gépbe, azonnal összeszedtem magam, meg kellett csinálni az utat. Majd amikor kiléptem a gépből intézni a dokumentációkat, újra az a hihetetlen érzés lett úrrá rajtam: ennek most tényleg vége van?

Deák Ferenc könyveit olvasgatom mostanában, az az ember egy nagy koponya volt. Kiírtam ide magamnak egy idézetet tőle:

"

Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.

Szerintem ez ránk annyira igaz! És tudod, mi a jó? Hogy mi erről nem mondtunk le! Akivel erről beszélek, az csillogó szemmel kérdezi, mit segítsen, mit tegyen. Elképesztő energiákat képes mindenki beletenni a tervbe annak ellenére, hogy se fizetést, se mást nem kapnak cserébe.edat

Edina és édesapja, Attila

Nem dolgozni ment, hanem repülni

Leposa Attila 60 éves pilóta volt, amikor a Malévet felszámolták. Szívesen repült volna még úgy két évet, mielőtt visszavonul. A csőd után egy kicsit repkedett még kisgéppel, de a lelkesedése inkább új hobbijához, a vitorlázáshoz vitte tovább. Őt is megtaláltuk.

A kapitány urat miként érte a hír?

Éppen mentem be dolgozni. A lányom, Edina hívott fel telefonon, hogy hallottam-e, hogy bedőlt a Malév.

Ne hülyéskedj már, mondtam neki, mitől dőlt volna be, hát most megyek épp dolgozni!

Beértem, és a szolgálatvezetőnél már tíz-tizenöten ácsorogtak. Akkor szembesültem vele, hogy valóban ez történt. Nem volt semmi előzménye. És már jött is az utasítás, hogy délelőtt 10-ig mindenki ürítse ki az öltözőjét, mert akkortól nem tudunk többé belépni a reptér területére, csak utasként.

Szörnyen megrázó lehetett, hiszen még hallgatni is az.

Nekem a Malév volt az életem. 33 évet töltöttem itt a 42-ből. 16 ezer repült óra van mögöttem, baleset nélkül. Még csak egy kerék sem durrant ki alattam.

Én sosem azt éreztem, hogy dolgozni megyek. Én repülni mentem.

A hírt megtudva kipakoltuk a holmijainkat, és akkor repültünk egy utolsót, amikor a lízingelt gépeket vissza kellett vinnünk a tulajdonosaikhoz. A lányommal mi vittük vissza a leges-legutolsót a norvég Sandefjord város Torp nevű repterére.gep

Lesz még magyar légitársaságunk? A lánya elképesztően lelkes, öröm volt hallgatni a szavait.

Edina természetesen lelkes, és ez nagyon helyes. Az én lelkesedésem elmúlt, de azért azt gondolom, ha Albániának van saját légitársasága, akkor egy Európa közepén levő országnak elképzelhetetlen, hogy ne legyen.

Mit gondol az azóta mindenhol elterjedt fapados légitársaságokról?

Ezek már csak a pénzről szólnak. Méltóságát veszítette általuk a repülés.

Régen aki repjegyet vett, az úgy készült, mintha színházba ment volna: felöltözött szépen, elegánsan. Ünnep volt a repülés.

Ma már a repülő egy egyszerű tömegközlekedési eszköz. Nem fontos az sem, hogy a pilóta jól érezze magát. Hajtás van, ami maximumot enged a törvény, azt megkövetelik tőlük.

És ez régen másképp volt?

Igen, a pilótának csak a repüléssel kellett foglalkoznia, minden mást intéztek neki. Például a félévente kötelező szimulációs gyakorlatokhoz lefoglalták neki a szállást és mindent, amit kellett. Ma már saját maguknak kell intézniük az ilyesmit is. Vagy például, anno minden évben volt két hét ingyenes rekreációs üdülés a kapitányoknak. Ma már ez elképzelhetetlen.malev

Fotó: Tóth Béla

Dönci és a retró Malév felirat

Hajdu Gergely ma az ASL Airlines Hungary nevű áruszállító légitársaságnál első tiszt. Ő volt az a Malév pilóta, aki a légitársaság felszámolása után egy évvel egy sokfelé elterjedt, s azóta is minden évben elő-elővett írásban adta ki magából gondolatait, érzéseit.

Hajdu Gergely írása

2012. február 2-án, Prága felől érkezve, a 825-ös járatszám alatt, helyi idő szerint 21:01-kor landoltam Ferihegy 13R pályáján a HA-LQA jelű Dash 8-Q400-assal a Malév színeiben... utoljára. Legalábbis utasokkal a fedélzeten, s ezt akkor még nem tudhattam.

Négyfős személyzetünk egész úton azon viccelődött, leplezni próbálva idegességünket a Malévval kapcsolatban akkorra már mindennapossá vált, kritikus gazdasági helyzetet taglalva, hogy vajon mennyire komolyak azon feltételezések, miszerint ezen a helyzeten már a csoda sem segítheti át az általunk hőn imádott és ugyancsak általunk gyakran szenvedélyesen ostorozott cégünket. Én, személy szerint – minden belső hanggal szembe szállva – akkor is próbáltam tartani a lelket kollégáimban, az addigra már unalomig csépelt, keserű viccel, miszerint olyanok vagyunk, mint a csótányok – elpusztíthatatlanok.

Ezúttal mindez sajnos nem jött be... Másnap reggel 6-kor hívott legjobb barátom, bizalmasom, támaszom, hogy mindennek vége. Leálltunk.

Most mondhatnám, hogy a jeges rémülettől bénultan ültem az ágyam szélén, a hallottaktól megnémulva, de nem így történt. Dóra folytatta: mindenkinek ki kell mennie, hogy az öltöző szekrényét kipakolja és valószínűleg délelőtt már le is zárják a Crew Centernek nevezett, nem is olyan rég átvett, nagyon szép bázisunkat a 2A terminál oldalában. Nem értettem a „kapkodás” okát és még haboztam is egy darabig. Talán akkor próbált úrrá lenni rajtam a tudatalattim, hogy hátha mégis van még megoldás… Mindig volt, most miért ne lenne?!

De győzött a sok-sok év alatt, kiváló oktatók és mentorok által belém vert fegyelem és szinte parancsra cselekedve indultam a repülőtérre. Semmi sírás, semmi szörnyülködés, kizárólag a feladat végrehajtása. Mintha egy rögtönzött osztálytalálkozóra estem volna be azzal a különbséggel, hogy senki sem volt boldog. Sőt! Az a pár kolléga is, főleg légiutas-kísérők, akik még ekkor is mosollyal próbálták kezelni a helyzetet, belülről haldokoltak.

Persze miért is ne mosolyogtak volna? Ezt tanulták, évtizedeken át erre képezték őket, évről-évre bizonyítva profizmusukat a könyörtelen oktatók színe előtt, amitől a Malév név – többek között – azzá lehetett, ami.

Nem véletlenül éreztem én is eltökélten már 9 éves korom óta, hogy bármit is engedjen meg nekem az élet, a munkáltatóm nem lehet más, csak a Malév! Az érettségi után itt eltöltött majd 18 évem egy újabb felnőtté válással ért fel. Sokan mondják, hogy a Malév egy ’nagy család’ volt és maradt. Én – személy szerint – nem osztozom ezen a véleményen, mert túlontúl rózsaszín ködbe burkolnánk ezzel a valóságot. Sokkal inkább gondolom azt, hogy függetlenül bárminemű személyes ellentéttől, rivalizálástól, mi mindannyian, földiek, légiek, irodisták és az üzemelésben dolgozók ugyanannak voltunk a szerelmesei: a repülésnek. Annak a repülésnek, amit lehet „fapadosan” is csinálni, de igazán csak úgy érdemes, ahogy a nagyok teszik és a Malév ennek illúzióját adta meg kis hazánkban nem csak az utazóközönségnek, hanem nekünk is.

Aznap, a Fekete Pénteken nem akartunk elválni egymástól. A különböző területeken dolgozó kollégák nem csak a rögtönzött állománygyűlésen akartak együtt lenni, de aznap még különböző helyeken is együtt töltötték az időt, késő estig erőt öntve egymásba.

Engem még az sem akart meggyőzni a visszavonhatatlanról, hogy este elindult a 737-es flotta Írországba. A következő napokban is próbáltam erősnek látszani és másokban tartani a lelket, de az első „mécses törésre” akkor került sor, amikor Dombi János típus főpilóta a saját gyermekemként szeretett és tisztelt, HA-LQD kirepülésére felkért.

Annak idején én hozhattam őt haza Koppenhágából, kereszteltem el Döncinek és védtem őt minden jogos vagy jogtalan szidalomtól, érkezzen az utastól vagy kollégától. S amikor nem kis felháborodást keltettem vezérigazgató helyettesünk szemében azzal, hogy tudta nélkül, szinte könyörgő levelet írtam az akkori (az én éveim alatt a 12-ik) vezérigazgatónknak a retro festés elfogadtatása érdekében, kivívtam a lehetőséget, hogy hazahozhassam őt a festő bázisról az új „gúnyájában” 2011. február 3-án, pontosan egy évvel a csődöt megelőzően.

Így amikor az utolsó – malévos – útjára kísérhettem, az nem csak megtisztelő volt, de olyan érzés is, mint amikor az ember szíve számára kedves kutyát vagy macskát el kell altatni és ezt a döntést meghozva, felnőttként viselkedve, az injekció beadását követően az ölében tartja a szeretett társat a legutolsó pillanatig. Aki élt át hasonlót, tudja miről beszélek.

Akkor és ott, 2012. február 10-én, a norvégiai Torp repülőterén 5 perc alatt vették el tőlünk Döncit, s a gép elhagyását követően egyedül maradtam vele a fagyos, norvég éjszakában. Nem tudom, hogy a már akkor is hamisnak érzett ígéretem, miszerint hazahozom őt nemsokára vagy az életem eme csodaszép fejezetének ilyen erőszakos és hirtelen lezárása okán, de akkor sírtam először el és azóta is utoljára magam a Malév elvesztése felett, mialatt az állóhelyről a sötét éjszakába kitolták Döncit.

Egy pilótának minden helyzetet meg kell tudni oldani. Higgadtan, nyugodtan, előírásokat követve, szakszerűen és a lehető legrövidebb időn belül.

Sajnos sokunknak ez a tragédia meghaladta a képességeit. Én magam is keresem még az utat, de egyet biztosan tudok: ahogyan eddig sem adtam fel soha, a hitem most is velem van és tudom, hogy ez az ország és a benne élő repülésért rajongó emberek jobbat és többet érdemelnek. Az aviatika terén különösen!

gerimunka

Hajdu Gergely munka közben

Edinához hasonlóan te is repülsz, továbbra is. Élvezed?

Persze, a repülést mindig. Az, hogy hol repül az ember, mindegy. Az, hogy kikkel, az már nem annyira. Én nagyon szerencsés vagyok, mert csupa volt malévossal dolgozom együtt.

Az írásodban, mondhatni, "majdnem-csótányként" utalsz a Malévre, aminek elpusztítását lehetetlennek vélted, aztán mégis megtörtént. Én mégis azt érzem rajtatok, akikkel most beszélgetek, hogy a Malév nagyon is él...

Élnünk kell, hisz nincs más választásunk. Minden változik, nekünk ezt el kell fogadni, és adaptálni kell magunkat a szituációhoz. Egyébként arra jöttem rá, hogy amit sokszor ismételgettek nekem annak idején a kollégáim, nevezetesen, hogy nem pesszimista, hanem épp ellenkezőleg, egy nagyon is optimista ember vagyok - igaz.

Amikor 2012. február 3-án, hajnali hatkor csörgött a telefonom, és megtudtam a hírt, egyből azt gondoltam: oké, persze, most megszűnik, pár napig így lesz, aztán a kormány mindent megtesz majd, hogy rendeződjön ez a helyzet.

Külföldi példákra gondoltam, mint például a Swissair-re, ami megszűnésből egy felújított, még jobb, még erősebb légitársasággá vált. Aztán persze eltelt öt év úgy, hogy nem történt semmi.

Akkor a jövőt illetően mégsem vagy optimista?

Szeretném hinni, hogy lesz még magyar légitársaságunk. A realitásérzékem azt mondja, hogy a következő 2-3 évben nem lesz még, de utána talán lehet.geri3

Gergely fiatalkori képe

Láttad azóta Döncit? Akár csak egy fotón is?

Nem, de tudom, hogy jól van. Egy norvég légitársaságnál repked, él és virul.

Hogy volt ez a retró átfestéses történet, amiről írsz a bejegyzésedben? Nagyon érdekel...

2008-ban érkeztek hozzánk gépek a SAS-tól, ám a negyedik gép átfestésére már elfogyott a pénz: matricát kapott. Egy évvel később ennek köszönhetően már vállalhatatlanul nézett ki. A Malév kiírt egy átfestési pályázatot művészeknek, de végül az ott készült tervek is túlzottan részletgazdagok, macerásak, drágák lettek volna. Én meg ismertem egy csapatot, akiknek akkor már évek óta kész tervük volt egy retró hangulatú Malév festésre.

Körbekérdeztem a pilótatársaimat, hajlandóak lennének-e összedobni a várható különbözetet azért, hogy az a gép retró Malév feliratot kapjon. Teljesen pozitívak voltak a reakciók.

Ekkor írtam meg a kérvényt a német vezérigazgatómnak (18 év alatt 12 vezérigazgatót fogyasztottam el, azért ez beszédes szám...). Ő meg félt, hogy a minta esetleg valami régi önkényuralmi jelképet tartalmaz, nem akarta magára haragítani a kormányt vagy bárkit... A magyar menedzsment megnyugtatta, hogy nincs benne semmi ilyesmi, ekkor kaptunk zöld utat a festéshez, ami végül olcsóbb lett, mint ha egy sima Malév festést akartunk volna adni neki. Ezért az akciómért egyébként megrovásban akart részesíteni a vezérigazgató-helyettes, mivel kikerültem a szolgálati utat. Akkori osztályvezetőm, az írásomban is említett Dombi János főpilóta állt ki mellettem... így végül ő kapta a megrovást. A mai napig együtt dolgozunk, amiért nagyon szerencsésnek tartom magam.donci

Gergely Dombi Jánossal és Döncivel

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Suhajda Szilárd felesége: Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről
Legindi Tímea több okot is mondott, amiért úgy döntött, hogy a serpák a most induló akciójuk során ne hozzák le a férje holttestét. A nepáli hatóságok szeretnék megtisztítani a hegyet a sok hátrahagyott hulladéktól, és több holttestet is lehoznának.

Link másolása

Nem hozzák le Suhajda Szilárd testét a Mount Everestről - ezt özvegye, Legindi Tímea mondta el a Blikknek.

A magyar hegymászó 2023. májusában indult a 8848 méter magas csúcsra, de életét vesztette. Utoljára 23-án adott életjeleket magáról. A holttestét nem találták meg.

A nepáli hatóságok most úgy döntöttek, hogy megtisztítják a hegyet a sok szeméttől, hulladéktől, amit az expedíciók hagytak maguk után. A serpák feladatai között állítólag az is szerepelt, hogy öt alpinista testét is hozzák le. Suhajda Szilárd neve is felmerült, de felesége cáfolta, közölte, hogy erről szó sem lehet.

"Nem szeretném, hogy Szilárd testét lehozzák az Everestről, ez az én személyes elhatározásom és döntésem. Több ok is áll emögött. Egyrészt a keresés során nem találták meg a testét. Másrészt egy ilyen kutatóexpedíció nagyon nehéz, akik megpróbálkoznának vele, önmagukat is veszélybe sodorhatják"

- mondta a lapnak.

Hozzátette: ritka, hogy egy-egy hegymászó holttestét a családtagok megpróbálják lehozatni. Előfordult azonban, például, mikor egy amerikai mászó családja egy hagyatéki ügy miatt indított expedíciót. De ha nincs ilyen ok, vagy vallási meggyőződés, akkor felesleges bolygatni az ott elhunyt személy testét.

Egy ilyen küldetés szinte emberfeletti és nagyon veszélyes. Egy példát is elmesélt: korábban a Broad Peak (8051 méter) csúcs első magassági táborából – ez az alaptábor fölött elhelyezkedő első tábor – egy magatehetetlen hegymászó mentése – akiért több mint egytucatnyian indultak el – csaknem egy napba telt, ennyi idő alatt sikerült visszavinni az alaptáborba. És ez még nem is a csúcsrégióban történt.

A most útnak induló serpák fő feladata a hegy megtisztítása, ebben a nepáli hadsereg 18 katonája is segíti őket. 2019 óta 110 tonna hulladékot hoztak le a Himalájából. Az idei terv szerint 10 tonnányi szeméttől szabadítanák meg a hegyet. A legtöbb hulladék a táboroknál van, mert az expedíciók a felszereléseiket általában ott hagyják, így az üres, széltépte sátrak, oxigénpalackok fent maradnak.

A lap megjegyzi, hogy 2023-ban Suhajda Szilárd emlékére a Szemlő-hegyi barlang feletti parkban tartottak búcsúztatót. Özvegye idén várhatóan a közösségi oldalán emlékezik meg férje elvesztésének első évfordulójáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán Magyar Péterről: A Fidesz helyében nem lennék annyira nyugodt, hogy ebből ők jól jönnek ki
Magyar Péter az elmúlt napokban bebizonyította, hogy vidéken is lehet aktivizálni az embereket. A Political Capital alapítója szerint Magyar furcsa keveréke a celebnek és a politikusnak, aki átveszi a Fidesz szimbólumrendszerét és retorikáját.

Link másolása

Békés után Baranya és Tolna településeit is végigjárta Magyar Péter, a Facebook oldalán a kampány minden percét élőben közvetítve.

Az eddigi országjárásán olyat mutatott fel, amit nagyon régen nem tudott ellenzéki párt elérni: tömegeket, vidéken.

A nem egészen három hónapja feltűnt politikus mára az egyik legnagyobb ellenzéki erő vezetőjévé vált, sőt, az Iránytű felmérése szerint ma már a TISZA Párt a leginkább támogatott ellenzéki párt. Mindeközben Magyar az EP-választásokra szintén rekordidő alatt olyan jelöltlistát állított, melyet bármelyik párt megirigyelhetne, ha a diplomák számát, a nyelvtudást és a szakképzettséget nézzük. A magyar belpolitikát fenekestül felforgató eseményekről Somogyi Zoltánnal, a Political Capital alapítójával beszélgettünk.

– Pécsen gyakorlatilag teljesen megtelt a Széchenyi tér Magyar Péter beszéde alatt, de máshol is sokan voltak rá kíváncsiak. Mennyire látszik ez profibbnak, mint ahogy elindult?

– Régóta azt halljuk a hivatalos ellenzéki erőktől, hogy vidékre nem érdemes menni. A propaganda megszállta a vidéket, ott nincs lehetőség.

Ehhez képest jön valaki, aki felborítja ezt az egészet, és azt mondja, hogy tessék, elmegyünk vidékre. És igenis érdekli a vidéket a politika, ott is vannak ellenzéki emberek, igenis, lehet aktivizálni az embereket.

Ez nagyon érdekes a Magyar Péter jelenségben, hogy megmutatja, igenis lehet így is politizálni. Annyira jól használja a különböző marketing elemeket, marketing technikákat, hogy ebből arra lehet következtetni, hogy profi, felkészült csapattal csinálja a kampányt.

– Ez a felkészült csapat a legnagyobb rejtély az egészben. Erről semmit nem tudunk hivatalosan. Vagy tudhatunk már valamit?

– Nem. De az biztos, hogy átgondolt tevékenység zajlik, és profi csapat van mögötte.

– Mégis, mi az ő titka? Mit csinál másként?

– Vannak azért sajátosságai. Például a bennfentesség. Az, hogy ő belülről jön, és ismeri ezt a világot, amiről beszél, és ez hitelesíti minden mondatát, hogy ő ott volt, meg ott van, és hallotta és látja az eseményeket. Ez alapvetően más dimenzió, mint az ellenzéki pártoké, akik mondhatnak dolgokat, de mondjuk amit mondanak, azok nem biztos, hogy hitelesek. Ha például bármelyik ellenzéki szereplő azt mondta volna, hogy Kocsis Máté és Dúró Dóra hetente egyeztet egymással, akkor az csak olyan keretben hangzott volna el, hogy ezt egy olyan valaki mondja, akinek fogalma sincs erről, csak megvádolja a kormányt, meg az ellenzékinek kikiáltott, kormánnyal együttműködő politikust. Viszont azzal, hogy Magyar Péter mondja ezt, akár így van, akár úgy, akár egyeztet egymással Kocsis Máté és Dúró Dóra, akár nem, hitelességgel tudja mondani. Hiszen onnan jön,

abból a világból jön, neki emlékei vannak arról, történetei vannak arról, így sokkal jobban elhiszik neki, amiket a kormányzat körüli dolgokról állít és mond.

Ő mindezt azzal hitelesíti, hogy ott volt, benne élt, benne volt, és ez nagyon nagy erő, ami neki megvan, és az ellenzéknek nincsen. Amikor Hadházy Ákos azzal jön elő, hogy „lebuktató” fotókat közöl Magyar Péterről, hogy tavaly a miniszterelnök feleségével és a MOL elnökével valamilyen közös partin volt, akkor azt nem érti meg, hogy pontosan ez az ereje Magyar Péternek, hogy ő ott volt és onnan jött. Ezzel nemhogy kritizálni nem lehet, de ez az, ami az emberek számára reményt ad, hogy az ellenséget, az ördögöt talán csak az tudja legyőzni, aki ismeri a technikáit, ismeri azt, hogyan dolgozik. És Magyar Péterben ez benne van.

Emellett valami egészen furcsa keveréke Magyar a celebnek, meg a politikusnak.

Ilyen típusú jelenséget nagyon régen láttunk, hogy valaki így vegye fel a vele szemben jövő kritikákat. Egyrészt építkezik belőle. Azt mondja, jó, kiplakátoltatok, rám költöttetek sok tíz-százmillió forintokat, akkor ezt használjuk úgy, ahogy az aikidóban, ahol a másik energiáját, erejét használjuk fel védekezésre. Alakítsuk át a mi erőnkké és a mi energiánkká. Megvádoltatok azzal, hogy női a napszemüvegem? Hát akkor elárverezem a napszemüvegemet! Lehet licitálni rá napokig. Ha bármilyen támadás éri, bárhonnan, nagyon egyszerűen vág vissza. Ha a kormányzati oldalról támadja valaki, annyit mond, hogy az milliárdos a másik oldalon. Nem cizellál, az egészet egyetlen egyszerű csomagba rakja bele. Azok próbálják őt elhallgattatni, akik az állami pénzekből milliárdosokká váltak. És ez az egyetlenegy üzenet pontosan elég ahhoz, hogy minden vele szembeni támadást a hívei, a tábora, az ellenzékiek úgy éljenek meg, hogy na igen,

nyilvánvalóan azért támadják, mert veszélyes, és nekünk az az ember kell politikusnak, aki veszélyes.

Az eddigi puhány ellenzékiségből elegük van, ami négyévente semmilyen eredményt nem hozott, és végre van valaki, aki nem puhány, hanem kemény, és nyilván azért támadják, mert veszélyes. „Na, ez a jó, nekünk ez kell” – mondja az ellenzéki szavazók egy jókora része.

– Magyar Péter a Fidesztől, tehát a fideszes technikákból is másolt valamit?

– Sokféle helyről lehet érezni a mintát. Akár Trump kampányát nézzük Amerikában, onnan is átvett, de ha a Fidesz kampányait nézzük, ezt a végtelenül egyszerű, lebutított, primitív kampányt, ugyanilyen eszközökkel vág vissza.

Végtelenül egyszerű, lebutított, primitív választ ad a vele szembeni támadásokra, meg az ország helyzetére, ami miatt ő politikussá vált, de akár a saját családi ügyére, akár a kegyelmi ügyre is nagyon egyszerű üzeneteket fogalmaz meg.

Emellett használja azokat a vizuális elemeket, amit a politikai marketingben, meg egyáltalán a marketingben technikaként tanítanak. Lásd például a platós autót, piros-fehér-zöldre festve. Átveszi a Fidesztől a szimbólumrendszerét. Eddig a Fidesz mondta azt, hogy ő mennyire nemzeti. Magyar Péter átveszi ezeket a szimbólumokat, és a legnagyobb természetességgel állítja be a magyar emberek ellenségeként a kormányt, akikkel szemben ő a magyarok érdekében akar kormányváltást elérni.

Tehát pont ugyanazon a területen mozog, ahol a Fidesz. Én a Fidesz helyében nem lennék annyira nyugodt, hogy ebből ők jól jönnek ki.

Most azt mondja a Fidesz, hogy csak az ellenzéknek árt Magyar Péter. A számokból sem ezt látom, de magából a politikából sem ez következik.

– Nemrég jött ki a Závecz Research-től egy mérés, egy másik pedig az Iránytű Intézettől. Ezek eléggé mást mérnek, akár a Fidesz népszerűségét nézzük, akár azt, hogy most Magyar Péter pártja vagy a DK a népszerűbb. Mi lehet ennek az oka?

– Egyrészt az, hogy Magyarországon a közvélemény-kutatásokat nem a legprofesszionálisabban végzik el. Ennél azért lehetne professzionálisabban kutatni. Németországban a kutatóintézetek általában tizedes számok között vitatkoznak, Magyarországon meg fél-egymillió szavazó nagyságrendű a tévesztés lehetősége. Mindezt úgy mondom, hogy az egyik kutatóintézet vezetője három évig tanított nekem kutatásmódszertant az egyetemen, és kiválóan tette ezt, a másiknak a vezetőjét is nagyon jól ismerem. Tehát én semmilyen rossz szándékot nem feltételezek róluk. Egyetlen egy dolgot igen, azt, hogy annyira kevés pénz van Magyarországon a közvélemény-kutatásokra is, hogy senki nem mer egy nagyon professzionálisan felépített közvélemény-kutató céget működtetni, ezért bizonyos szempontból vakrepüléseket vagyunk kénytelenek végrehajtani. Végül is

hitkérdéssé teszik, hogy például a legutóbbi két kutatás közül melyiket fogadjuk el.

Tehát az ellenzékiek is meg tudják találni maguknak azt a kutatóintézetet, amit el tudnak fogadni, és a kormánypártiak is egy másikat.

– És akkor itt van Magyar Péter, aki meg azt mondja, hogy 26 százalékon állnak.

– A két kutatás közül Magyar Péter is elővette azt, ami neki kedvezőbb, és azt mondta, hogy 26 százalékon állnak. Ha a Fideszt kérdeznénk, elmondják, hogy ők 50 százalékon állnak. Ezek ilyen szempontból politikai mondások, mindenki megtalálja a magának legjobb adatot, és azt mondja, hogy azon áll. Ez a kicsikre is igaz, akik néhány százalékon állnak, mindig találnak valami olyan kutatást, ami bejutást mutat, jó eredményt mutat, és akkor arra hivatkoznak. Igazából szerintem nincs ember, aki meg tudná mondani, hogy mi zajlik a magyar politikában.

Egy valamiben biztos vagyok, hogy Magyar Péter nagyon jól áll, az tuti. De neki, ha 16 százalékon állna, az is jó lenne. Ha 8 százalékon, az is.

És ha valaki 26 százalékra állítja be, akkor az is jó, hiszen pár hónappal ezelőtt nem is volt ismert, nem volt politikai tényező. Ilyen szempontból az ő elfogadottsága, ismertsége és népszerűsége példátlan.

– Teljesen szokatlan módon nyilvános pályázattal castingolt az EP-választásra, és elég impozáns csapat jött össze. Hogyan tudott pillanatok alatt ennyi valóban magasan kvalifikált embert összeszedni, akik ráadásul jól is kommunikáltak a bemutatkozójukban?

– Én azt a részét, hogy jelentkeznek emberek, még simán el tudom képzelni, mert ilyen helyzetre nagyon sokan jelentkeznek. De az idő nagyon rövid volt, ezért azt már nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan lehet ennyi idő alatt ennyi jelentkezést feldolgozni?

Az egész ott hibádzik, hogy biztosan nem volt idő arra, hogy a beadott jelentkezéseket tömegével fel lehessen dolgozni.

Ehhez képest pedig tényleg nagyon jók lettek a bemutatkozó videók. Nyilván maga az, hogy tessék pályázni, és pályázat útján az Európai Parlamentbe kijutni, ez egy nagyon jó marketing technika, ugyanakkor valljuk be, végtelenül populista is. De hogy is van az, hogy ő konkrétan azt mondja, hogy az Európai Néppártba igyekszik? Az Európai Néppárt azért mégiscsak egy politikai közösség. Impozáns jelöltekkel állt ki, de kipróbált emberek-e? Akik eddig nem politizáltak, hogy tudnak politikát csinálni, művelni, értik-e a politikai tevékenységet? Azt is azért érdemes egy kicsit lentebbről kezdeni. Persze ugyanakkor fantasztikusan jól néz ki ez a politikai megoldás. Üzenetnek egyáltalán nem rossz.

Ha esetleg előre fel voltak készülve, és tudták, hogy van 5-10 jó jelöltjük, akiknek előre megcsinálták a videóit, akkor bizony bebolondították a többi embert, de közben ezzel a bebolondítással egy óriási politikai marketingfogást végeztek.

Ha az igazi jelölteket ismerik, és azok jól fognak szerepelni, mert már kipróbáltak valamilyen területen, vagy valahogy közelebb vannak a párthoz, mint azt gondolnánk, akkor ez egy nagyszerű, ügyes húzás volt.

– Magyar azt is mondja, hogy ha elég jól szerepelnek, akkor előrehozott választást fognak követelni. Ezt közjogilag nehéz elképzelni. Vagy születhet olyan eredmény, hogy tényleg napirendre kerül?

– Közjogilag nem, de politikai értelemben igen. Megrendíthet egy kormányt a politikai népszerűségvesztés, az biztos. Feltéve, ha olyan ellenzék társul vele, amelyik ezt ki tudja használni. 2006-ban a Gyurcsány-beszéd, és utána az önkormányzati választás elvesztése megrendítette a Gyurcsány-kormányt, nem is tudott abból visszajönni. Az előrehozott választások követelése azért is érdekes, mert ezt Dobrev Klára egy hete üzente meg, és úgy tűnik, hogy Magyar inkább ebből a vitorlából akarja kifogni a szelet azáltal, hogy ő is felvállalja ezt a politikai követelést. Ettől teljesen függetlenül,

ha a Fidesz mondjuk 40 százalék alatt szerepel a választásokon, azaz a szavazók kevesebb mint 40 százaléka támogatná a Fidesz politikáját, az megrendítené Orbán pártját.

Nem mondom, hogy feltétlen előrehozott választáshoz vezetne, de az biztos, hogy megrendítő erejű lenne a Fidesz számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Tegyenek börtönbe, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at, és akkor nem nekik lesz kétharmaduk, hanem nekünk háromnegyedünk
A TISZA Párt alelnöke bohócnak nevezte a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjét, miután Lánczi Tamás azt írta egy posztban Magyarnak: börtönbüntetés jár annak, aki tiltott külföldi támogatást használ fel.

Link másolása

Megalakulása óta az első vizsgálatot indította meg a Szuverenitásvédelmi Hivatal, írja azt rtl.hu. A kormány kezdeményezésére februárban létrehozott intézmény a kormánypárti Magyar Nemzet egyik cikkére hivatkozik. Az állami hírügynökséggel azt közölték: a lap információi alapján felmerül a gyanú, hogy „ugyanaz a külföldi és magyar szereplőkből álló érdekkör” próbál beavatkozni a magyar választásokba, amelyik a 2022-es választás előtt Márki-Zay Péter mozgalmát támogatta.

A hivatal Magyar Péter nevét nem említette, de a Tisza Párt alelnöke tegnap Facebook-posztban reagált. Azt írta, a vizsgálat vele kapcsolatban indult. Azt javasolta Lánczi Tamásnak: kérdezze a Fideszt, „évente hány milliárd forintot költenek 2015 óta az amerikai kampányguruknál, a gyűlölet propaganda mestereinél”.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője erre szintén a közösségi médiában reagált: felhívta Magyar Péter figyelmét arra, hogy „amennyiben egy jelölt vagy jelölő szervezet tiltott külföldi támogatást használ fel, az három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”.

Magyar Péter ma a Békés megyei Mezőhegyesen kampányolt, innen üzent Lánczinak Tamásnak:

„Innen is üzenem neki, hogy irtó nagy bohóc. Kit akar börtönbe tenni, engem? Vagy a magyar népet? Mit gondol, hogy tényleg azt el fogják fogadni az emberek egy ordas kamu alapján, amit a propaganda állít, majd engem börtönbe rakjanak?

De tegyen börtönbe, szerintem annál jobb lesz, akkor nem 50%-ot fogunk elérni, hanem 80-at. És akkor nem nekik lesz kétharmaduk hanem nekünk háromnegyedünk.”

A Magyar Nemzet csütörtökön azt írta, hogy Magyar Péter mozgalma mögött a Bajnai Gordonhoz köthető DATADAT nevű cégcsoport állhat, erre az egyesület honlapjának adatvédelmi tájékoztatójában találtak nyomokat. A cégcsoport ügyvezetője szerint hazugság, ami a Magyar Nemzetben megjelent.

„Sosem találkoztam velük, sem Magyar Péterrel, sem a hozzá kötődő párttal, sem a hozzá kapcsolódó egyesülettel soha semmilyen viszonyt nem ápoltunk”

- mondta Szigetvári Viktor, aki szerint azért szerepeltek az adatvédelmi tájékoztatóban, mert a Magyar Péter által átvett egyesülettel volt kapcsolatuk régebben.

Szigetvári Viktor azt mondta, nem tartnak a vizsgálattól, és együttműködnek majd a Szuverenitásvédelmi Hivatallal, ha felkeresik őket.

A szervezettel kapcsolatban épp tegnap terjesztett be határozattervezetet az Európai Parlament öt frakciója. Eszerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása és működése sérti a szabad és tisztességes választások elvét. Arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését és függessze fel a Magyarországnak adott támogatásokat, amíg az összes korábban támasztott feltételt nem teljesíti a kormány. A tervezetről jövő héten szavazhat az Európai Parlament.

Az RTL Híradójának riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Majdnem összeverte a dühös tömeg az Emirates alkalmazottait” – Beszámoló egy magyartól, aki 20 órán át a dubaji reptéren ragadt
Egy minden bizonnyal mesterségesen előidézett vihar miatt kaotikus állapotok alakultak ki, teljesen megbénult a közlekedés. Olyanok is akadtak, akik négy napon át vesztegeltek a reptéren, mire felszállt a gépük.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. április 19.


Link másolása

Volt kollégánk, Csákvári Péter egy hackerversenyre utazott az Emirátusokba, amit egy jachton rendeztek meg. Az eredetileg tervezett kezdési időpont előtti este viszont nem várt fejlemények történtek.

„A főszervező felső körökből kapott tájékoztatást arról, hogy este 8-kor elkezd esni az eső, és 24 órán keresztül vihar lesz. Ez az illető hozzátette azt is, hogy generált viharról van szó, amit felhővetéses technikával idéznek elő.”

Erre korábban mindig büszkék voltak, most azonban, hogy ekkora káosz lett belőle, Péter szerint már tagadják, hogy bármi közük van hozzá, sőt büntetés is jár érte, ha valaki ezt mondja. „Pedig az intenzitásából ítélve egyértelmű, hogy emberi beavatkozás állt mögötte” – teszi hozzá.

Azzal egyébként alapvetően nem lenne baj, ha esik az eső, az igazi problémát az okozta, hogy nem tudott elfolyni, mert a homokkő nem ereszti át a vizet.

Magát a vihart kollégánk a 62. emeletről nézte végig, elmondása szerint „kegyetlenül durva volt”, az egész felhőkarcoló beázott. És ő még szerencsésnek mondhatta magát, egy másik szállodában lakó ismerőse egy teljes napig áram nélkül volt, el se lehetett őt érni. Végül csónakkal menekítették ki és helyezték át máshová.

Voltak olyan utcák, ahol derékig vagy egyenesen fejmagasságig ért a víz, de mivel Dubajban szinte mindenkinek van legalább egy, vagy inkább több terepjárója, a helyieknek ez pont nem okozott akkora nehézséget. A taxiközlekedés viszont teljesen leállt, a metrók és a villamosok se közlekedtek, tehát a turisták már közel se mondhatták ennyire szerencsésnek magukat.

„A rendezvényt áttették egy nappal későbbre és rendben lement, hiszen eleve vizen volt. Az igazi problémák másnap kezdődtek, amikor realizáltam, hogy még mindig nincs közlekedés, nekem viszont ki kellene jutnom a 30 kilométerre lévő reptérre. Be is pánikoltam teljesen.”

Végül úgy sikerült taxit fognia, hogy a bőröndjére állva kiugrott az autópályára, aminek hatására megállt neki valaki. A sofőr egyébként megnyugtatta, hogy más is csinált már ilyet. A reptérre kiérve aztán kiderült számára, hogy akiket ott ért a vihar, azok azóta is ott vesztegelnek, ekkor már harmadik napja.

„Két gépnyi magyar torlódott fel, elképesztő idegállapotban volt mindenki. Kicsit a Terminál című filmhez hasonlított a helyzet, ráadásul információt se kaptunk senkitől. Amint megjelent valaki Emirates-egyenruhában, azonnal egész tömeg rohanta le, kezdte el rángatni és üvöltözni vele, szóval gyorsan el is tűntek mindig.”

Nagyjából félóránként csúsztatták egyre későbbre a gépek indulási idejét, ez ment 20 órán keresztül. Étel- és italkuponokat ugyan kaptak, de idővel a vendéglátóhelyek készletei is elkezdtek kifogyni.

Egészen szürreális szituációk is adódtak: „Egyszer átírták a gépünket a tel-avivi gépre, majd amikor mindenki felhördült, visszaírták Budapestre. Ekkor viszont az Izraelbe tartók akadtak ki nagyon, úgyhogy végül újra átírták Tel-Avivra, mondván, hogy nagyon kiabáltak, menjenek ők. Ezután viszont a magyarok is majdnem összeverték őket.”

A gépek egyébként rendelkezésre álltak, inkább a személyzet hiányával volt probléma, a fenti esetben is őket rakták át végül a Tel-Avivba tartó járatra. Ezután újabb 6 órán át tartó várakozás következett az éjszaka közepén – aludni a legtöbben egy percet se tudtak –, mígnem ma reggel 8-kor egyszer csak felkiáltott valaki, hogy „B2-es kapu!” Erre már csak szkeptikusan legyintettek, de tényleg ott állt a gép, sőt, személyzet is volt hozzá.

„Amikor megbizonyosodtunk róla, hogy nem viccelnek, mindenki elkezdett tapsolni és ordibálni örömében.”

Végül délután fél 4 körül landoltak Budapesten. Bár időjárás okozta késés esetén általában vis maiorra hivatkozva megtagadják a légitársaságok a kártérítést, Péter szerint ebben az esetben ez az érv aligha fog megállni.

„Nem lehet vis maior egy olyan vihar a sivatag közepén, ami 4 nappal később is megbénítja a közlekedést, szóval mindenképpen rámegyünk egy csoportos perre.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: