SZEMPONT
A Rovatból

Mi történt az utolsóként leszálló Malév-gép pilótáival?

Leposa Attila kapitány vezette a Malév utolsó, 5720-as járatát öt éve. Lánya volt a elsőtiszt. Megtaláltuk őket.


Leposa Attiláé volt a Malév történetének legszomorúbb feladata. Ő vitte Norvégiába, a Sandefjord melletti Torp repülőterére az utolsó lízingelt Bombardier gépet. Lánya ült mellette, aki mindössze nyolc hónappal korábban tette le a pilótavizsgát. Edina Horváth Charlie - Nézz az ég felé című dalának egy sorával búcsúzott. "Nézz, nézz az ég felé. Lehet, hogy még látod éppen, ahogyan a gépem egy felhőn száll" - énekelte. Aztán minden elcsendesedett a csatornán.

A Magyar Légiközlekedési Vállalat működése 2012. február 3-án állt le - több ezer dolgozó számára egyik pillanatról a másikra. A többség a sajtóból tudta meg, hogy perceken belül az utcára kerül. A Malév csapata tényleg egy összetartó társaság volt. Szinte már egy család. Végtelen összetartásuk és hitük a jövőben ritka érték.

Videó: az utolsó repülőút

Kíváncsiak voltunk, mi történt az utolsó gép pilótáival azóta. Vajon álmodnak-e még a Malévvel? És álmodnak-e még arról, hogy egyszer újra lesz magyar, nemzeti légitársaság? Edinát Svédországban értük utol.

Méltóság, amit mindenki érzett

Hogy érzed magad a mostani munkádat végezve?

Nagyon élvezem. A SAS-nál repülni Malév-szintű. Mielőtt felhívtál, leültem egy kicsit nézegetni az újabb cikkeket a Malév témájában, és épp elérzékenyültem, el is pityeredtem. Nem vagyok megkeseredve, de ez azért egy döbbenetes sztori volt.

Sok minden szűnik meg, ami magyar és értékes, de a Malév megszűnte nagyon megérintette az egész országot. Gondolkodtál már azon, vajon miért?

Persze.

A Malév egy emberközeli szolgáltatás volt. Ott, ha egy stewardess felvette az egyenruháját, azt olyan méltósággal viselte, amit mindenki érzett.

Még azok is, akik csak látták a pilótákat és a légiutas-kísérőket átmenni egyik helyszínről a másikra, érezték rajtuk azt az életérzést. Nagyon sok légitársaságot látok ma, ahol a személyzet csak annyit akar, legyen már vége a munkaidejének.

Nem látsz már olyat, amilyen a Malév volt?

Külföldön még igen. Szerencsés voltam, a megszűnés után két évvel a Base Airlines-hoz kerültem: ott olyan a hozzáállás, mint a Malévnél volt. Ott, ha egy utas fél a repüléstől, akkor a stewardess - persze ha ideje engedi - leül mellé egy percre, és megnyugtatja. Ilyen volt a Malév is. Ezért volt, hogy ha megjelent bárhol a neve, akkor arra felfigyeltek. Külföldön is.

szemelyzet

Az utolsó Malév Dash 8 személyzete a Nemzeti Múzeumban

Úgy érzem, gyakran eszedbe jut a mai napig...

Persze, hogyne. Amikor beszállok itt egy gépbe azon a terminálon, ahol a Malév gépe állt, akkor mindig átvillan a fejemen, hogy hú, most ott állok...

Mennyire hiszel az újraépítésben?

Nagyon rajta vagyok. Van egy kis csapatunk, nagyon komolyan gondolkodunk, számolgatunk. Üzleti terveket szövünk.

Lehetne újra Malév a neve?

Úgy tudom, a cég felszámolása befejeződött, kitörlik a cégjegyzékből. Ami probléma, hogy sajnos sok negatív energia kötődik a Malév nevéhez. Ennek utána kell járnunk, hogy mennyire lenne szerencsés. A név és a design nem egyszerű kérdés, de olyasmi kell, ami újra megmozgatja az embereket, és összeköti Magyarországot a világgal.

Nemrég Amszterdamban vártam a járatomra, és találkoztam egy üzletemberrel, aki Budapestre tartott. Azt mondta, két átszállással jut el hozzánk. Ez elképesztő, és emiatt legtöbbször inkább Bécsben, vagy máshol, a közelben tartanak megbeszéléseket Magyarország helyett.

Hiszem, hogy el kell jutnunk és eljutunk majd oda, hogy ilyen panaszokat nem kell hallanunk külföldi üzletemberektől. És lehet, hogy ez pénzbe fog kerülni, de ezek az üzletemberek szerintem visszahozzák nekünk azt a pénzt, ha normális bejutást biztosítunk nekik az országba. A turista eljön, mert kíváncsi Budapestre, mert gyönyörű, de az egy másik téma.

malevcsod

Kép: egekura.blogzona.hu

Mire emlékszel vissza a legtöbbször, a legszívesebben?

Rengeteg mindenre. Nekünk nem volt "munka után" része a napnak: a magánéletünket is egymás társaságában töltöttük. Nagyon szívesen gondolok vissza arra, hogy édesapámmal repülhettem. Az egy hatalmas dolog volt. Az utolsó Dash 8-as visszarepülése nagyon nagy élmény, még ha szomorú is. Megható kavalkád volt az egész: remegő kézzel mentem fel a lépcsőn, de ahogy beléptem a gépbe, azonnal összeszedtem magam, meg kellett csinálni az utat. Majd amikor kiléptem a gépből intézni a dokumentációkat, újra az a hihetetlen érzés lett úrrá rajtam: ennek most tényleg vége van?

Deák Ferenc könyveit olvasgatom mostanában, az az ember egy nagy koponya volt. Kiírtam ide magamnak egy idézetet tőle:

"

Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.

Szerintem ez ránk annyira igaz! És tudod, mi a jó? Hogy mi erről nem mondtunk le! Akivel erről beszélek, az csillogó szemmel kérdezi, mit segítsen, mit tegyen. Elképesztő energiákat képes mindenki beletenni a tervbe annak ellenére, hogy se fizetést, se mást nem kapnak cserébe.

edat

Edina és édesapja, Attila

Nem dolgozni ment, hanem repülni

Leposa Attila 60 éves pilóta volt, amikor a Malévet felszámolták. Szívesen repült volna még úgy két évet, mielőtt visszavonul. A csőd után egy kicsit repkedett még kisgéppel, de a lelkesedése inkább új hobbijához, a vitorlázáshoz vitte tovább. Őt is megtaláltuk.

A kapitány urat miként érte a hír?

Éppen mentem be dolgozni. A lányom, Edina hívott fel telefonon, hogy hallottam-e, hogy bedőlt a Malév.

Ne hülyéskedj már, mondtam neki, mitől dőlt volna be, hát most megyek épp dolgozni!

Beértem, és a szolgálatvezetőnél már tíz-tizenöten ácsorogtak. Akkor szembesültem vele, hogy valóban ez történt. Nem volt semmi előzménye. És már jött is az utasítás, hogy délelőtt 10-ig mindenki ürítse ki az öltözőjét, mert akkortól nem tudunk többé belépni a reptér területére, csak utasként.

Szörnyen megrázó lehetett, hiszen még hallgatni is az.

Nekem a Malév volt az életem. 33 évet töltöttem itt a 42-ből. 16 ezer repült óra van mögöttem, baleset nélkül. Még csak egy kerék sem durrant ki alattam.

Én sosem azt éreztem, hogy dolgozni megyek. Én repülni mentem.

A hírt megtudva kipakoltuk a holmijainkat, és akkor repültünk egy utolsót, amikor a lízingelt gépeket vissza kellett vinnünk a tulajdonosaikhoz. A lányommal mi vittük vissza a leges-legutolsót a norvég Sandefjord város Torp nevű repterére.

gep

Lesz még magyar légitársaságunk? A lánya elképesztően lelkes, öröm volt hallgatni a szavait.

Edina természetesen lelkes, és ez nagyon helyes. Az én lelkesedésem elmúlt, de azért azt gondolom, ha Albániának van saját légitársasága, akkor egy Európa közepén levő országnak elképzelhetetlen, hogy ne legyen.

Mit gondol az azóta mindenhol elterjedt fapados légitársaságokról?

Ezek már csak a pénzről szólnak. Méltóságát veszítette általuk a repülés.

Régen aki repjegyet vett, az úgy készült, mintha színházba ment volna: felöltözött szépen, elegánsan. Ünnep volt a repülés.

Ma már a repülő egy egyszerű tömegközlekedési eszköz. Nem fontos az sem, hogy a pilóta jól érezze magát. Hajtás van, ami maximumot enged a törvény, azt megkövetelik tőlük.

És ez régen másképp volt?

Igen, a pilótának csak a repüléssel kellett foglalkoznia, minden mást intéztek neki. Például a félévente kötelező szimulációs gyakorlatokhoz lefoglalták neki a szállást és mindent, amit kellett. Ma már saját maguknak kell intézniük az ilyesmit is. Vagy például, anno minden évben volt két hét ingyenes rekreációs üdülés a kapitányoknak. Ma már ez elképzelhetetlen.

malev

Fotó: Tóth Béla

Dönci és a retró Malév felirat

Hajdu Gergely ma az ASL Airlines Hungary nevű áruszállító légitársaságnál első tiszt. Ő volt az a Malév pilóta, aki a légitársaság felszámolása után egy évvel egy sokfelé elterjedt, s azóta is minden évben elő-elővett írásban adta ki magából gondolatait, érzéseit.

Hajdu Gergely írása

2012. február 2-án, Prága felől érkezve, a 825-ös járatszám alatt, helyi idő szerint 21:01-kor landoltam Ferihegy 13R pályáján a HA-LQA jelű Dash 8-Q400-assal a Malév színeiben... utoljára. Legalábbis utasokkal a fedélzeten, s ezt akkor még nem tudhattam.

Négyfős személyzetünk egész úton azon viccelődött, leplezni próbálva idegességünket a Malévval kapcsolatban akkorra már mindennapossá vált, kritikus gazdasági helyzetet taglalva, hogy vajon mennyire komolyak azon feltételezések, miszerint ezen a helyzeten már a csoda sem segítheti át az általunk hőn imádott és ugyancsak általunk gyakran szenvedélyesen ostorozott cégünket. Én, személy szerint – minden belső hanggal szembe szállva – akkor is próbáltam tartani a lelket kollégáimban, az addigra már unalomig csépelt, keserű viccel, miszerint olyanok vagyunk, mint a csótányok – elpusztíthatatlanok.

Ezúttal mindez sajnos nem jött be... Másnap reggel 6-kor hívott legjobb barátom, bizalmasom, támaszom, hogy mindennek vége. Leálltunk.

Most mondhatnám, hogy a jeges rémülettől bénultan ültem az ágyam szélén, a hallottaktól megnémulva, de nem így történt. Dóra folytatta: mindenkinek ki kell mennie, hogy az öltöző szekrényét kipakolja és valószínűleg délelőtt már le is zárják a Crew Centernek nevezett, nem is olyan rég átvett, nagyon szép bázisunkat a 2A terminál oldalában. Nem értettem a „kapkodás” okát és még haboztam is egy darabig. Talán akkor próbált úrrá lenni rajtam a tudatalattim, hogy hátha mégis van még megoldás… Mindig volt, most miért ne lenne?!

De győzött a sok-sok év alatt, kiváló oktatók és mentorok által belém vert fegyelem és szinte parancsra cselekedve indultam a repülőtérre. Semmi sírás, semmi szörnyülködés, kizárólag a feladat végrehajtása. Mintha egy rögtönzött osztálytalálkozóra estem volna be azzal a különbséggel, hogy senki sem volt boldog. Sőt! Az a pár kolléga is, főleg légiutas-kísérők, akik még ekkor is mosollyal próbálták kezelni a helyzetet, belülről haldokoltak.

Persze miért is ne mosolyogtak volna? Ezt tanulták, évtizedeken át erre képezték őket, évről-évre bizonyítva profizmusukat a könyörtelen oktatók színe előtt, amitől a Malév név – többek között – azzá lehetett, ami.

Nem véletlenül éreztem én is eltökélten már 9 éves korom óta, hogy bármit is engedjen meg nekem az élet, a munkáltatóm nem lehet más, csak a Malév! Az érettségi után itt eltöltött majd 18 évem egy újabb felnőtté válással ért fel. Sokan mondják, hogy a Malév egy ’nagy család’ volt és maradt. Én – személy szerint – nem osztozom ezen a véleményen, mert túlontúl rózsaszín ködbe burkolnánk ezzel a valóságot. Sokkal inkább gondolom azt, hogy függetlenül bárminemű személyes ellentéttől, rivalizálástól, mi mindannyian, földiek, légiek, irodisták és az üzemelésben dolgozók ugyanannak voltunk a szerelmesei: a repülésnek. Annak a repülésnek, amit lehet „fapadosan” is csinálni, de igazán csak úgy érdemes, ahogy a nagyok teszik és a Malév ennek illúzióját adta meg kis hazánkban nem csak az utazóközönségnek, hanem nekünk is.

Aznap, a Fekete Pénteken nem akartunk elválni egymástól. A különböző területeken dolgozó kollégák nem csak a rögtönzött állománygyűlésen akartak együtt lenni, de aznap még különböző helyeken is együtt töltötték az időt, késő estig erőt öntve egymásba.

Engem még az sem akart meggyőzni a visszavonhatatlanról, hogy este elindult a 737-es flotta Írországba. A következő napokban is próbáltam erősnek látszani és másokban tartani a lelket, de az első „mécses törésre” akkor került sor, amikor Dombi János típus főpilóta a saját gyermekemként szeretett és tisztelt, HA-LQD kirepülésére felkért.

Annak idején én hozhattam őt haza Koppenhágából, kereszteltem el Döncinek és védtem őt minden jogos vagy jogtalan szidalomtól, érkezzen az utastól vagy kollégától. S amikor nem kis felháborodást keltettem vezérigazgató helyettesünk szemében azzal, hogy tudta nélkül, szinte könyörgő levelet írtam az akkori (az én éveim alatt a 12-ik) vezérigazgatónknak a retro festés elfogadtatása érdekében, kivívtam a lehetőséget, hogy hazahozhassam őt a festő bázisról az új „gúnyájában” 2011. február 3-án, pontosan egy évvel a csődöt megelőzően.

Így amikor az utolsó – malévos – útjára kísérhettem, az nem csak megtisztelő volt, de olyan érzés is, mint amikor az ember szíve számára kedves kutyát vagy macskát el kell altatni és ezt a döntést meghozva, felnőttként viselkedve, az injekció beadását követően az ölében tartja a szeretett társat a legutolsó pillanatig. Aki élt át hasonlót, tudja miről beszélek.

Akkor és ott, 2012. február 10-én, a norvégiai Torp repülőterén 5 perc alatt vették el tőlünk Döncit, s a gép elhagyását követően egyedül maradtam vele a fagyos, norvég éjszakában. Nem tudom, hogy a már akkor is hamisnak érzett ígéretem, miszerint hazahozom őt nemsokára vagy az életem eme csodaszép fejezetének ilyen erőszakos és hirtelen lezárása okán, de akkor sírtam először el és azóta is utoljára magam a Malév elvesztése felett, mialatt az állóhelyről a sötét éjszakába kitolták Döncit.

Egy pilótának minden helyzetet meg kell tudni oldani. Higgadtan, nyugodtan, előírásokat követve, szakszerűen és a lehető legrövidebb időn belül.

Sajnos sokunknak ez a tragédia meghaladta a képességeit. Én magam is keresem még az utat, de egyet biztosan tudok: ahogyan eddig sem adtam fel soha, a hitem most is velem van és tudom, hogy ez az ország és a benne élő repülésért rajongó emberek jobbat és többet érdemelnek. Az aviatika terén különösen!

gerimunka

Hajdu Gergely munka közben

Edinához hasonlóan te is repülsz, továbbra is. Élvezed?

Persze, a repülést mindig. Az, hogy hol repül az ember, mindegy. Az, hogy kikkel, az már nem annyira. Én nagyon szerencsés vagyok, mert csupa volt malévossal dolgozom együtt.

Az írásodban, mondhatni, "majdnem-csótányként" utalsz a Malévre, aminek elpusztítását lehetetlennek vélted, aztán mégis megtörtént. Én mégis azt érzem rajtatok, akikkel most beszélgetek, hogy a Malév nagyon is él...

Élnünk kell, hisz nincs más választásunk. Minden változik, nekünk ezt el kell fogadni, és adaptálni kell magunkat a szituációhoz. Egyébként arra jöttem rá, hogy amit sokszor ismételgettek nekem annak idején a kollégáim, nevezetesen, hogy nem pesszimista, hanem épp ellenkezőleg, egy nagyon is optimista ember vagyok - igaz.

Amikor 2012. február 3-án, hajnali hatkor csörgött a telefonom, és megtudtam a hírt, egyből azt gondoltam: oké, persze, most megszűnik, pár napig így lesz, aztán a kormány mindent megtesz majd, hogy rendeződjön ez a helyzet.

Külföldi példákra gondoltam, mint például a Swissair-re, ami megszűnésből egy felújított, még jobb, még erősebb légitársasággá vált. Aztán persze eltelt öt év úgy, hogy nem történt semmi.

Akkor a jövőt illetően mégsem vagy optimista?

Szeretném hinni, hogy lesz még magyar légitársaságunk. A realitásérzékem azt mondja, hogy a következő 2-3 évben nem lesz még, de utána talán lehet.

geri3

Gergely fiatalkori képe

Láttad azóta Döncit? Akár csak egy fotón is?

Nem, de tudom, hogy jól van. Egy norvég légitársaságnál repked, él és virul.

Hogy volt ez a retró átfestéses történet, amiről írsz a bejegyzésedben? Nagyon érdekel...

2008-ban érkeztek hozzánk gépek a SAS-tól, ám a negyedik gép átfestésére már elfogyott a pénz: matricát kapott. Egy évvel később ennek köszönhetően már vállalhatatlanul nézett ki. A Malév kiírt egy átfestési pályázatot művészeknek, de végül az ott készült tervek is túlzottan részletgazdagok, macerásak, drágák lettek volna. Én meg ismertem egy csapatot, akiknek akkor már évek óta kész tervük volt egy retró hangulatú Malév festésre.

Körbekérdeztem a pilótatársaimat, hajlandóak lennének-e összedobni a várható különbözetet azért, hogy az a gép retró Malév feliratot kapjon. Teljesen pozitívak voltak a reakciók.

Ekkor írtam meg a kérvényt a német vezérigazgatómnak (18 év alatt 12 vezérigazgatót fogyasztottam el, azért ez beszédes szám...). Ő meg félt, hogy a minta esetleg valami régi önkényuralmi jelképet tartalmaz, nem akarta magára haragítani a kormányt vagy bárkit... A magyar menedzsment megnyugtatta, hogy nincs benne semmi ilyesmi, ekkor kaptunk zöld utat a festéshez, ami végül olcsóbb lett, mint ha egy sima Malév festést akartunk volna adni neki. Ezért az akciómért egyébként megrovásban akart részesíteni a vezérigazgató-helyettes, mivel kikerültem a szolgálati utat. Akkori osztályvezetőm, az írásomban is említett Dombi János főpilóta állt ki mellettem... így végül ő kapta a megrovást. A mai napig együtt dolgozunk, amiért nagyon szerencsésnek tartom magam.

donci

Gergely Dombi Jánossal és Döncivel

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Otthon Start: Legalább nettó 500 ezer forintos jövedelem kell majd az 50 milliós lakáshitelhez
A szülői segítség jól jön majd az önerőhöz, de egy 8-10 éves gyerek nevére nem vehet majd lakást a 3%-os kedvezményes hitellel a szülő, mert a tanulói jogviszony nem minősül járulékfizetésnek - mondja a szakértő. Így kiesnek az egyetemisták is.


A kormány új lakástámogatási programot indít szeptembertől Otthon Start néven. 50 millió forintig lehet felvenni államilag támogatott, végig fix 3 százalékos kamatozású lakáshitelt, mindössze 10 százalékos önrésszel. Se házasság, se gyerekvállalás nem feltétel, elég, legalább két év magyarországi TB-jogviszony, és az, hogy az első saját ingatlan vásárlására kerüljön sor, illetve ha van  is tulajdonrésze a jelentkezőnek, az nem érheti el az 50 százalékot. A támogatás 100 millió forint alatti lakásokra használható fel, ahol a négyzetméterár nem haladja meg az 1,5 millió forintot.

Fülöp Norbertet, a BiztosDöntés.hu vezető elemzőjét kérdeztük, kinek és hogyan érdemes élni az új lehetőséggel.

– Amikor Gulyás Gergely ismertette az Otthon Start programot, azt mondta, hogy az egyetlen feltétele a 3%-os hitel felvételének a két év TB-jogviszony. Tényleg csak ennyi?

– Valójában a bank minden esetben hitelképességi vizsgálatot végez, és az ő felelőssége eldönteni, hogy hitelez-e valakinek. Tehát

attól, hogy valaki megfelel a meghirdetett személyi feltételeknek, még egyáltalán nem biztos, hogy meg is kapja a kölcsönt. Ez mindig a bank döntése.

Mondok egy példát: lehet, hogy valaki az első ingatlanját vásárolná, van két év TB-jogviszonya, az önerő is rendelkezésre áll, de a bankszámláján látszik, hogy rendszeresen szerencsejátékozik. Ilyen esetben a bank akár el is utasíthatja a kérelmét.

– Azaz csak a kormány részéről egyetlen feltétel a két év TB jogviszony, ez nem jelenti azt, hogy a bank ne támaszthatna további elvárásokat.

– Pontosan. A bank dönti el, hogy kinek hitelez, csak a bank adhat végül zöld utat. Senki más nem kötelezheti arra, hogy hitelt helyezzen ki. Ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy ha valakinek megvan a jövedelme, a TB-jogviszonya, és nem követ el olyan hibákat, amelyek hitelképtelenné teszik, például ha nincs KHR-listán, akkor jó eséllyel megkapja a hitelt. A bank számára biztosítékot jelent, hogy 10% önerőt be kell fizetni. Ha minden kötél szakad, és felmondják a hitelszerződést, akkor az ingatlant értékesítik, a bank kártalanítja magát, és a fennmaradó összeget az adós megkapja. Ebben nincs különbség a többi lakáshitelhez képest.

– Milyen jövedelem mellett reális egy ilyen kölcsön felvétele? Egy 50 milliós hitelhez mennyi a minimális jövedelem, amit igazolni kell?

– Ha 3%-os kamattal számolunk, 50 millió forintos hitel és 25 éves futamidő esetén a havi törlesztőrészlet körülbelül 237 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy

legalább nettó 500 ezer forintos jövedelemmel kell rendelkeznie az igénylőnek, de inkább egy kicsit többel, ha a maximális hitelt szeretné felvenni.

Ez egyébként országos szinten még viszonylag reális. Más kérdés, hogy egy fiatal, aki az első ingatlanját szeretné megvásárolni, rendelkezik-e ekkora jövedelemmel. De azt gondolom, nem kötelező az 50 millió forintot felvenni. Lakáshitelből akár 100 milliót is fel lehet venni piaci alapon, mégsem élnek ezzel tömegesen. Itt is így van: az 50 millió forint egy felső korlát.

– Ha valakinek van 5 millió Ft önrésze, és felveszi a maximális hitelt, 55 millióért kereshet lakást. A fővárosban még ez sem könnyű feladat, tehát most is azok járhatnak jobban, akik számíthatnak még családi támogatásra is.

– Ha például egy szülő tudja támogatni a gyermekét valamennyi összeggel, ami sok esetben nem is irreális, akkor a fiatal kedvezőbb feltételekkel juthat hitelhez. Mivel a támogatott hitel kamata jóval alacsonyabb a piacinál, kevesebb jövedelem is elegendő lehet. Ebben az esetben tehát valóban komoly segítség ez a program.

De ha nincs önerő, akkor hiába az olcsó a hitel, az illető nem fogja tudni felvenni.

Tehát ez a konstrukció azoknak jelent segítséget, akik amúgy is tervezték az ingatlanvásárlást, van is némi önerőjük, és most szeretnék elindítani ezt a folyamatot. Nekik ezáltal alacsonyabb lesz a havi törlesztőrészletük, és kisebb jövedelemmel is elérhető a hitel.

– Megtehetem-e azt, hogy az 8-10 éves gyerekem nevére veszek lakást, és ehhez elintézem neki az 50 milliós hitelt? Hiszen a gyereknek elvileg megvan a TB-jogviszonya, igaz, keresete nincs.

- Nem, ha a gyerek tanuló, akkor hiába van egészégbiztosítása, az nem minősül járulékfizetésnek.

– Akkor kiesnek az egyetemisták is. Mi a helyzet azzal a házaspárral, ahol eddig csak az egyikük volt a tulajdonos?

- Amennyiben van egy házaspár, és az egyik fél nevén van egy ingatlan, ő a tulajdonos, és a másiknak semmi köze az az ingatlanhoz, akkor ő maga vásárolhat, és igénybe veheti a kedvezményes kölcsönt.

- És ha a másik részben tulajdonos?

– 50%-ot elérő lakástulajdonnal már nem lehet igénybe venni a támogatást.

– Az 50% tehát már nem fér bele, de a 49,9 százalék igen? Eszerint ha egy házaspárbák az egyik félnek 51%-a, a másiknak 49%-a van a közös ingatlanban, akkor utóbbi élhet a lehetőséggel, és vehet új lakást?

– Érdekes szituáció, de elméletileg igen. A bank viszont sokszor automatikusan adóstársnak vonja be a házastársat is. Ez már problémát okozhat, mert akkor a másik félnek is meg kellene felelnie a feltételeknek.

Ezt el lehet kerülni, ha vagyonjogi szerződésben rögzítik, hogy a másik félnek nincs köze az új ingatlanhoz, ezt a bank el szokta fogadni.

De nem biztos, hogy minden házaspár számára kívánatos ilyen megállapodás, amiben jogilag rögzítik, hogy az új ingatlan nem számít közös vagyonnak.

– Ha egy fiatal megveszi az első, kisebb lakását, akkor feltételezhető, hogy nem marad ott 25 évig. Később családot alapíthat, amihez nagyobb lakás kell. Ilyenkor mi történik a 3 százalékos hitellel, átviheti az új ingatlanra?

– Ezt jelenleg még nem tudjuk. Később fog kiderülni, hogy lesz-e például lakhatási kötelezettség, mint a CSOK esetében, ahol tíz éven belül csak akkor lehet eladni az ingatlant, ha a támogatást másik megfelelő lakásra viszik át. Ezek a szabályok várhatóan szeptember környékén lesznek ismertek.

– Amit viszont tudni lehet, hogy itt nem kötik meg a vásárló kezét: nem kell új építésű lakást venni.

– Igen, ez óriási engedmény, ahogy az is, hogy nincs gyermekvállalási kötelezettség, és nem szükséges házasnak sem lenni. Ez egy kedvező árú lakáshitel azok számára, akik az első ingatlanjukat vásárolják. Így kell felfogni.

– Hosszú futamidőről van szó. Ma már nem azt a világot éljük, hogy valaki egy munkahelyen dolgozik nyugdíjig. Léteznek ugyan biztosítások a rövid távú munkanélküliségre, ám ezek sokszor nem nyújtanak elegendő védelmet. Ezt is mérlegelnie kell annak, aki hitelt vesz fel, nem?

– Minden hitelfelvétel előtt ezeket a szempontokat mérlegelni kell. Úgy kell bevállalni a havi törlesztőrészleteket, hogy az ember képes legyen kezelni váratlan helyzeteket is.

Az lenne az ideális, ha a törlesztők mellett fél évnyi tartalék is rendelkezésre állna. Azaz, ha valaki elveszíti az állását vagy keresőképtelenné válik, akkor fél évig képes legyen fenntartani magát.

Nem érdemes az összes pénzt önerőként felhasználni. Érdemes inkább egy kicsivel több hitelt felvenni, és a megmaradt tartalékot megőrizni, például állampapírban vagy más gyorsan likvidálható eszközben. Így biztosítható az esetleges keresetkiesés finanszírozása. A hitelfedezeti biztosítások is hasznosak lehetnek, főleg baleset vagy betegség esetén, de munkanélküliségre általában csak rövid ideig nyújtanak fedezetet. Persze a pár hónap törlesztőrészlet kifizetése is komoly segítséget jelenthet.

– Az Otthon Start összevonható a CSOK-kal és más kedvezményekkel. Ha valaki komplexebb megoldásban gondolkodik, érdemes-e szakemberhez fordulni, aki a jövedelmi viszonyok ismeretében segít kiválasztani az optimális kombinációt?

– Igen, mindenképpen érdemes egy független tanácsadóhoz vagy a banki ügyintézőhöz fordulni. Ma már teljesen megszokott, hogy a támogatott hiteleket és más konstrukciókat kombinálják. Például egy pár babaváró hitelt vesz fel, és ezt használja önerőként. Vagy a támogatott hitel nem elegendő, ezért piaci hitelt is felvesznek mellé. Sok bank kedvezményt ad a lakáshitel kamatából, ha a babaváró hitelt is náluk vették fel. Az árazás tehát egyre bonyolultabb, ezért

egy szakember nagyon sokat tud segíteni, és sok esetben ez nem is kerül pénzbe.

– A jelenlegi gazdasági környezet mennyiben befolyásolja a hitelfelvételi hajlandóságot? Ez az új konstrukció beindíthatja a hitelpiacot?

– A gazdasági környezet természetesen hatással van az ingatlanpiacra. Az év elején volt egy nagy fellendülés, amikor sokan kivonták a pénzüket az állampapírokból, és inkább ingatlanba fektettek, főleg a befektetők. Emiatt az ingatlanárak jelentősen emelkedtek, különösen azokban a régiókban, ahol a befektetők megjelentek. Most, hogy ez lecsengett, ez az új konstrukció, várhatóan növeli majd az első lakásvásárlók arányát. Az azonban kérdés, hogy ez ellensúlyozni tudja-e a befektetők visszafogottabb aktivitását. Összességében tehát várható némi élénkülés, de nem számítok piacrobbanásra a közeljövőben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Kuncze Gábor a Pride-ról: A rendőrség meg sem próbál büntetni, akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek
A volt belügyminiszter szerint súlyos tévedés volt Orbán Viktor részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott, a rendőrség pedig a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.


A rendőrség már napok óta hallgat arról, számíthatnak-e büntetésre azok, akik részt vettek a Pride-on, pedig korábban a kormány még a gyülekezési törvényt is megváltoztatta, hogy lehetővé tegye arcfelismerő kamerák bevetését a betiltott rendezvényeken, Tuzson Bence igazságügyi miniszter kijelentette, szabálysértésnek minősül, ha valaki részt vesz a felvonuláson.

Kuncze Gábor 1994 és 1998 között volt Magyarország belügyminisztere. Őt kérdeztük arról, szerinte kell-e bárkinek is büntetéstől tartania, és hogyan értékeli a rendőrség szombati fellépését.

– Miközben a rendőrség folyamatosan azt kommunikálta, hogy a szombati rendezvényt betiltotta, meg sem próbálta feloszlatni a tömeget, ehelyett biztosította az útvonalat. Mi történhetett?

– Ennek a hátterét természetesen nem ismerjük pontosan, de a rendőrség a törvényben foglalt feladatainak megfelelően járt el. Ha elolvassuk a vitában megszólaló jogászokat (nem politikusokat), nekik egyöntetűen az a véleményük, hogy a főváros, vagy bármely önkormányzat a saját területén nem köteles engedélyt kérni rendezvény megtartására. Természetesen, ha közterületet vesznek igénybe, akkor a rendőrségnek jelen kell lennie a rend fenntartása érdekében. Ezen túlmenően a rendőrségnek jelen esetben nem voltak további feladatai.

A rend fenntartását viszont kiválóan ellátták: elterelték a tömeget, és így megelőztek egy spontán összetűzést a szélsőjobboldali tüntetők és a demonstrálók között.

Ez a döntés a rendőrség részéről dicséretes és szakszerű volt.

– Számomra úgy tűnik, mintha a rendőrségnek lenne egy politikai „énje”, amelyik azt kommunikálta, hogy ez egy betiltott rendezvény, miközben engedélyt adott a szélsőjobboldalnak szinte ugyanarra a területre, és van egy szakmai énje, amelyik közben rendben végzi a dolgát.

– Inkább az ön szavaival élve, a rendőrségnek van egy „énje”, és van egy „felettes énje”. Az „énje” az, amelyik ismeri a jogszabályokat és azok szerint cselekszik. Felettesei pedig törvényes felügyeletet gyakorolnak felette, és a dolgok így mennek a maguk útján. Természetesen előfordulnak túlkapások is, láttunk ilyeneket az elmúlt 30 évben bőven, de jelen esetben a rendőrség a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.

Hogy a korábbi napokban és hetekben milyen politikai handabandák kísérték ezt az egészet, az egy más kérdés.

Valószínűleg a rendőrség az utasításoknak megfelelően kommunikált, de a rendezvény során a törvények szerint végezte a dolgát.

– Akkor nézzük ezt a „felettes ént”, amely most akár ismét előtérbe kerülhet, és azt mondhatja: nosza, kezdjünk el büntetni. Az arcfelismerő rendszer használata kapcsán ez egyáltalán lehetséges? Van rá jogszabály, ezt tudjuk, de technikailag kivitelezhető-e, hogy több tízezer emberrel szemben indítsanak eljárást? Van erre elegendő emberi erőforrás, papír, infrastruktúra?

– A rendőrség jelenleg nem akar büntetni. Természetesen lehet büntetni felvételek alapján, például ha valaki közterületen súlyosan megszegi a közlekedési szabályokat, a rendőrség büntethet, és az meg is áll jogilag. De jelen esetben nincs olyan felvétel. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy ha valakinek az volt az ötlete, hogy Budapestet Peking mintájára kamerákkal figyelje meg, az is problémás lenne. Ráadásul maga a rendőrség terelte más útvonalra az embereket. Ha például az Erzsébet hídra terelés ott helyben született döntés volt, akkor utólag nehezen lehetett volna oda kamerákat felszerelni. De ezt nem tudom biztosan.

Viszont, ha a rendőrség mégis ezzel próbálkozna, akkor újra életbe lép a jogállam.

Az ügyek eljutnak a bíróságra, és ott azt vizsgálják majd, hogy a demonstráció törvényes volt-e. Véleményem szerint a bíróság azt fogja megállapítani, hogy az volt, így nincs alapja bírság kiszabásának. Egyébként is, engedély nélküli demonstráción való részvétel miatt büntetni a fővárosi rendezvény résztvevőit, ez teljesen kizárt. Ha a rendőrség önállóan jár el, ebbe bele sem kezd.

– A feljelentéseiről elhíresült Tényi István ezúttal azt javasolta, hogy gyakoroljanak közkegyelmet a Pride-on résztvevőkkel szemben.

– Ez a javaslat körülbelül olyan, mint amikor azt mondták, hogy „Orbán Viktor mesterterve valósult meg”, miszerint ő szándékosan idézte elő ezt a helyzetet, hogy az ellenzéket egy ernyő alá sodorja, ami egyszerűen nevetséges. A közkegyelemre való hivatkozás is hasonló. Ha közkegyelem alapján mindenkit mentesítenének, azzal úgy tüntetnék fel magukat, mint nagyvonalú, megértő szereplők, miközben

valójában elkerülnék azt a vitát, hogy egyáltalán joguk volt-e szankcionálni.

Egyébként közkegyelmet már gyakoroltak korábban. A taxisblokád idején is, majd a 2006-os zavargások résztvevőit részesítette a Fidesz 2010 után, közkegyelemben. De mekkora különbség van a két korábbi eset és a mostani között! A szombati rendezvényen semmilyen atrocitás nem történt, rendben lezajlott, míg 2006-ban súlyos összecsapások voltak. A közkegyelem mostani emlegetése egyszerű kimenekülési kísérlet. A Fidesz így próbálja menteni a menthetőt.

– Van-e annak jogi lehetősége, hogy valaki azt mondja: „én nem kérek közkegyelmet”, és jogi útra tereli az ügyet?

– Ahhoz, hogy jogi útra lehessen terelni az ügyet, előbb valakit konkrétan fel kell jelenteni a részvételéért, névvel, címmel. A trükk éppen az, hogy a közkegyelemre hivatkozva nem indítanak eljárást senki ellen.

– Orbán Viktor eleinte kijelentette, hogy nem lesz Pride, kár is készülni rá. Aztán, ahogy haladtak az események, előálltak azzal, hogy nem fognak beavatkozni, mert „nem szokás Magyarországon bántani egymást”. Majd szombaton minden eddiginél nagyobb Pride-ot rendeztek. Hogyan lehet definiálni egy olyan államhatalmat, amely képtelen érvényt szerezni a saját akaratának?

– Én ezt kissé másként látom. Az állam képes cselekedni, és képes nagyokat hibázni is. Ha hibázik, a legszerencsésebb, ha ezt belátja, és visszavonul. Most ez történt. Súlyos tévedés volt a miniszterelnök részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott.

Ez egyértelműen politikai haszonszerzési kísérlet volt, semmilyen más célja nem volt.

Amikor kiderült, hogy ez nem fog működni, nem visszavonultak, hanem fenyegetőzéssel és törvénykezéssel próbálták érvényt szerezni az akaratuknak. Mikor ez sem vált be, kommunikációs trükkökkel próbálják visszavonulásukat győzelemként beállítani. De a valóság az, hogy egy nagyon rossz elképzelés megbukott. Akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek. Ami ennél is fontosabb: a civil társadalom és a jogállam viszont győzött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pankotai Lili szerint annyira jók lettek a pontjai, hogy „csak isten közbenjárásával” nem fogják felvenni a Közszolgálati Egyetemre
A diáklány úgy látja: ma Magyarországon a szavazatleadásnál nem a hitelesség számít, hanem az, hogy leváltják-e Orbán Viktort.
F. O. - szmo.hu
2025. július 04.



Pankotai Lilit ismét feljelentették, ezúttal egy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen amiatt, hogy részt vett a budapesti Pride-on. A fiatal aktivista azt mondja, nem érte meglepetésként az ügy: „A kormány előzetes kommunikációja alapján számítottam valami hasonlóra. Arra kifejezetten büszke vagyok, hogy ezt elsőként sikerült behúznom. Nem ijedtem meg” - mondta a wmn.hu-nak adott interjúban.

Elmondása szerint az elmúlt hónapokban több hasonló eset is történt, amikor feljelentették, volt rá példa, hogy civil állampolgár, máskor képviselő kezdeményezte az eljárást. „Sajnos van már ebben gyakorlatom” – fogalmazott. Úgy látja,

társadalmi szinten is aggasztó, ha az emberek megfigyelik egymást, és feljelentik a másikat a hatóságoknál. „Bizony szarban a haza, ha itt tartunk”

– mondta.

A korábbi felszólalása, amely a 2022. október 23-i tanártüntetésen hangzott el, országosan ismertté tette őt, azóta azonban több támadás is érte. Bár az utóbbi egy évben jobban viseli a nyilvánosságot, még mindig nehezen dolgozza fel az eseményeket. Legfőképp az érintette meg, hogy az iskoláját is el kellett hagynia. „A perekkel kapcsolatban érzem, ahogy újra és újra végighallgatom a történteket, hogy én ezt a mai napig nem dolgoztam fel.”

Különösen nagy élményt jelentett számára, amikor a budapesti Pride-on több százezer ember között élhette meg a közösség szolidaritását.

Úgy fogalmazott: „Az is csodálatos volt. Semmi nem tudja azt felülmúlni, ami ott volt.” Fontosnak tartja, hogy ez az összetartás az online térben is érezhető maradt. Bár szívesen megköszönné mindenkinek egyenként a támogatást, ezt nem tudja személyesen megtenni.

A közéleti szerepvállalása miatt gyakran kapja meg azt a kritikát, hogy diákként ne politizáljon. Ezzel kapcsolatban azt mondta: „Ha egy csettintésre eltűnne az összes politikus, aktivista, akik fiatal korukban kiálltak ügyekért, akkor nagyon kevés politikai személy maradna a történelmünkben vagy a jelenünkben.” Szerinte már középiskolásként is fontos lehet, hogy valaki közügyekkel foglalkozzon.

A jelenlegi politikai közbeszédről úgy nyilatkozott, hogy

ma már kevésbé mernek durvább eszközökhöz nyúlni, ő pedig nem fél, és nem is tudná magát cenzúrázni.

„Ez egy szabálysértési ügy, amiből nekem ez a negyedik vagy az ötödik” – tette hozzá.

Pankotai szerint a korosztályán belül többféle hozzáállás létezik a közélethez. Vannak, akik már külföldre költöztek, mások a mindennapi életükkel foglalkoznak, és kevésbé figyelnek a politikára. De van egy harmadik csoport is, amely pontosan tisztában van a jelenlegi helyzettel. „Ők nem feltétlenül olvasnak sok hírt, nem így informálódnak, nem ezek alapján foglalnak állást. (…) Viszont annyira képben vannak, hogy tudják, annak, ami jelenleg Magyarországon a politikában folyik, sürgősen véget kell vetni.”

Az érettségi után kihagyott egy évet, nyelvet tanult, dolgozott és utazott.

Mostanra megérkeztek a pontszámai, és úgy érzi, nagy eséllyel bekerül az általa megjelölt képzésre: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karára.

A jövőjével kapcsolatban egyelőre nem tervez konkrétan. „Mindig azon a területen szeretnék dolgozni, ahol a leghatékonyabban lehet az emberek érdekét érvényesíteni” – mondta.

A jelenlegi politikai környezetben azonban nem látja hatékonynak a pártpolitikát, és nem is tudná magát populistaként meghatározni. Szerinte ma Magyarországon a szavazatleadásnál nem a hitelesség számít, hanem az, hogy leváltják-e Orbán Viktort.

Úgy gondolja, most a véleménynyilvánítás és a tartalomgyártás lehet a legjobb eszköz. Ha a jövőben változik a politikai kultúra, el tudja képzelni, hogy politikusként dolgozzon, de ha nem történik szemléletváltás, akkor nem akar részt venni a pártpolitikai működésben. „Ebben a színházban, ami jelenleg nemcsak Magyarországon, de az egész világon a politikát jellemzi, nem vagyok hajlandó beszállni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Timothy Garton Ash: Orbán Viktor Milosevics sorsára juthat jövőre
Egyre világosabb, hogy a nagyhatalmak saját céljaik mentén próbálják befolyásolni az uniós országokat. Ash szerint Európa sorsa a következő években dőlhet el.


Timothy Garton Ash oxfordi professzor szerint ma Európában valóságos eszmei harc zajlik: a liberális és antiliberális, valamint az internacionalista és nacionalista nézőpontok csapnak össze. A világhírű történész szerint az Ukrajna elleni orosz invázió új korszakot nyitott a kontinensen – egy olyan időszakot, amelynek tétje Európa jövője, írja a HVG.

A professzor a Financial Times-ban megjelent véleménycikkében arról ír, hogy a földrész vezetői csak három komoly világpolitikai sokk után ismerték fel a rájuk leselkedő veszélyeket. Ezeket Vlagyimir Putyin orosz, Hszi Csin-ping kínai és Donald Trump amerikai elnök lépései idézték elő. Timothy Garton Ash szerint különösen érdekes, hogy az antiliberális erőket egyszerre támogatja Moszkva és Washington.

A történész kiemeli: Oroszország revansista törekvéseket folytat, vagyis annyi területet akar visszaszerezni a hajdani birodalomból, amennyit csak tud. Ebben jelenleg is hibrid háború eszközeit használja – ilyen például a szabotázs, a gyújtogatás, a digitális támadások és a dezinformáció. Putyin egyik fő szövetségese Kína, de India, Dél-Afrika és Brazília is egyre fontosabb szereplője ennek az új világrendnek.

Ash szerint az Egyesült Államok három szinten jelent kihívást a liberális Európa számára: geopolitikailag Ukrajna és a biztonsági garanciák miatt, gazdaságilag a vámok és a nacionalista piacvédelem révén, ideológiailag pedig azért, mert nyíltan az antiliberális európai pártok mellé állt.

A populista mozgalmakat főként a vidéki, szegényebb, kevésbé iskolázott rétegek támogatják – sokan közülük a migráció miatt érzik magukat kiszolgáltatottnak. A fiatalok ezzel szemben attól félnek, hogy rosszabb körülmények között élnek majd, mint a szüleik, ezért egyre többen állnak be az elitellenes pártok mögé.

A középpártiság hívei gyakran követik el azt a hibát, hogy bevándorlás témájában a szélsőjobboldali retorikát veszik át – véli Ash. Szerinte ugyanakkor fontos lenne, hogy egyszerre lépjenek fel hatékonyan az illegális határátlépések ellen, és közben elmagyarázzák, miért van szükség külső munkaerőre.

A professzor úgy látja, szükség van erős, hiteles politikai vezetőkre, mert például Orbán Viktor a legsikeresebb demagóg Európában – de most kihívója akadt Magyar Péter személyében.

A jövő évi választás szerinte nem lesz sem szabad, sem tisztességes, mégis „meg lehet vívni a kellőképpen népszerűtlen hatalom ellen” – ahogy azt Szlobodan Milosevics is megtapasztalta 2000-ben.

Lengyelországban egyre több fiatalnak van elege abból, hogy két idős politikus, Jaroslaw Kaczynski és Donald Tusk folyamatosan civakodik. Franciaországban pedig az lesz a meghatározó, hogy ki száll szembe Marine Le Pennel vagy Jordan Bardellával az elnökválasztáson.

Ash szerint ha a liberális Európa sikerrel jár a nemzeti küzdelmekben, támogatja Ukrajnát, és az USA-ban négy év múlva a transzatlanti együttműködés hívei kerülnek fölénybe, akkor „egy ragyogó új korszak kezdete lehet a földrészen”. Hozzáteszi: „Nem valószínű, de elképzelhető.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: