Henry Cavill és Jake Gyllenhaal együtt mentik meg Guy Ritchie legújabb akciófilmjét – A Szürke zóna csak szórakoztat, de nem dob nagyot
Guy Ritchie karrierje az elmúlt években egészen különös irányt vett. Míg korábban hosszabb szüneteket tartott két film között, manapság szinte futószalagon szállítja az új produkciókat. A rendező 2020 óta már a hetedik nagyjátékfilmjét készítette el, és a tempója a jövőben sem lassul.
Akik látták a Fortune hadművelet – A nagy átverést az tudja mire gondolok. A Szürke zóna pontosan ezt a modern Guy Ritchie-érát képviseli. Egy látványos, sztárokkal telepakolt akciófilm, amely tökéletesen illeszkedik a streamingkorszak igényeihez. Tulajdonképpen olyan, mintha egy nagyköltségvetésű streamingprodukció véletlenül mozivászonra került volna.
A történet alapötlete első hallásra kifejezetten ígéretes, de minimum különleges. A világ leggazdagabb bankjainak hátterében természetesen nem mindig makulátlan üzletemberek állnak, és az is előfordul, hogy olyanok kapnak hatalmas pénzeket kölcsön, akiknek nem lehet bizalommal kezet nyújtani.
Ebbe a helyzetbe érkezik Rachel Wilde (Eiza González), az ügyvédnő, aki egy veszélyes küldetés részeként összeáll két különleges operatív csapat vezetőjével, Siddel (Henry Cavill) és Broncóval (Jake Gyllenhaal) egy hatalmas hasznot hozó feladatra. A cél egyszerűnek hangzik: visszaszerezni egy milliárd dollárt egy kegyetlen bűnözőtől. A kivitelezés azonban már jóval bonyolultabb, különösen akkor, amikor a célpont egy jól őrzött magánszigeten bújik meg, saját kis milíciájának védelmében.
A szereposztás önmagában képes eladni a filmet. Henry Cavill és Jake Gyllenhaal az utóbbi években Ritchie visszatérő kedvenceivé váltak, és itt is remek az összhang. Karizmából egyikük sem szenved hiányt, ráadásul a film szerencsére nem áll meg annyinál, hogy két hollywoodi sztárt dob a vászonra.
A rendező rajongói szinte azonnal felismerik a jól ismert stílusjegyeket. Stilizált feliratok, vagány karakterek, gyors ritmusú montázsok, részletesen elmagyarázott tervek, amelyek aztán elkerülhetetlenül félresiklanak. Mindezt fűszerezik a szarkasztikus beszólások és a folyamatos macska-egér játékok. Ezen a téren a Szürke zóna pontosan azt szállítja, amit egy Guy Ritchie-filmtől várni lehet.
A gond inkább ott kezdődik, hogy a film nagyon szeretne intelligens és rafinált lenni, de gyakran válik valószerűtlenné. A forgatókönyv szinte megszállottan ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy a főhősök minden egyes lehetséges eseményre előre felkészültek. Nemcsak a várható akadályokra, hanem olyan pillanatokra is, amelyekre normális körülmények között senki sem gondol, vagy minden felmerülő problémát gond nélkül megoldanak.
Minden problémára létezik egy előre kidolgozott megoldás, minden váratlan fordulat valójában előre kalkulált lépésnek bizonyul. Ez pedig jelentősen csökkenti a feszültséget. Ha a néző biztos benne, hogy a szereplők minden helyzetre rendelkeznek egy titkos B-, C- vagy akár Z-tervvel, akkor a veszélyérzet fokozatosan eltűnik.
Különösen igaz ez a mentőakciókra, amelyek mérete és komplexitása már-már abszurd méreteket ölt. Bár a film hangsúlyozza, hogy egy milliárd dollár megszerzése a tét, a képernyőn látható logisztikai műveletek még így is túlzónak hatnak. Olyan, mintha egy nyolcvanas évekbeli akciófilm grandiózus túlzásai találkoznának egy modern kémthriller komolyságával.
A dialógusok sem hozzák azt a szintet, amit Ritchie legjobb munkáiban megszokhattunk. Bár a karakterek folyamatosan osztják az egymásnak szánt szellemes megjegyzéseket, ezek közül nem mindegyik talál célba. Érezni, hogy a forgatókönyv nagyon menőnek szánta a párbeszédeket, mégis mesterkéltek.
Ami viszont vitathatatlanul működik, az a tempó. A Szürke zóna szinte egyetlen pillanatra sem ül le. Az akciójelenetek lendületesek, a helyszínek látványosak, a párbeszédek gyorsak, a szereplők közötti rivalizálás pedig kifejezetten szórakoztató. Cavill és Gyllenhaal párosa remekül működik, és akkor is képesek fenntartani az érdeklődést, amikor a cselekmény éppen a hihetőség határait feszegeti.
A film végül jól összefoglalja, hol tart jelenleg Guy Ritchie pályafutása. Már nem az a rendező, aki a brit alvilág kusza történeteivel és zseniális csavarjaival hódította meg a közönséget.
A Szürke zóna nem fog felkerülni Ritchie legjobb filmjeinek listájára, de aligha ez volt a cél. Ez egy energikus, sztárokkal megtámogatott akciófilm, amely néha túlságosan okosnak akar látszani, de közben sosem felejti el a legfontosabbat: hogy a néző jól szórakozzon. És ezt a feladatát többnyire teljesíti. Akinek tetszett A piszkos hadviselés minisztériuma, itt kb. ugyanazt kaphatja, csak nem nácikat, hanem zsoldosokat gyilkolnak a jófiúk.
