prcikk: 5 dolog, ami végleg tönkreteszi a házasságod | szmo.hu
A Rovatból

5 dolog, ami végleg tönkreteszi a házasságod

Nem tudhatjuk, hogy nekünk a másikkal mennyi közös idő adatik meg, de az biztos, hogy minden egyes felesleges vita és bántás elkerülése újabb és újabb közös nappal ajándékoz meg bennünket.
Eszter írása a 7köznapi pszichológia blogon, fotók: pixabay.com - szmo.hu
2018. március 28.



Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Aktuális írásom meglehetősen szubjektív, így bátran biztatnám az olvasót az ellenérvelésre, saját tapasztalatok megosztására. A téma a jól működő házasság/kapcsolat titka. Vagyis talán inkább az ellenkezője: mitől nem működik? Mi vezet oly gyakran és oly gyorsan váláshoz a párok jelentős részénél?

Jól emlékszem az érzésre, mikor a baráti körben az első pár nyújtotta be a válási papírokat csupán egy évvel a házasságkötést követően, a harmincas éveik elején. Ilyenkor persze megijed és elgondolkodik az ember...

Ha náluk így végződött, mitől működne az én házasságom? Lehet, hogy pont ugyanúgy gyűrjük egymást, ahogy ők, csak mi még nem látjuk, ez hova vezet? Egyáltalán honnan tudhatom vagy tudhatom-e, hogy mik az esélyeim a hosszú, jó kapcsolatra?

Valószínűleg butaság lenne esélyeket latolgatni, hiszen ennek akkor lenne értelme, ha az élet egy jól kiszámítható mederben, előre látható algoritmus szerint zajlana, márpedig sokszor halljuk, hogy váratlan események és ismeretségek vezetnek egy-egy kapcsolat megromlásához. Ebből következően talán könnyebb a másik végéről megközelíteni a dolgokat, és azon morfondírozni, hogy mi az, ami biztosan árt egy kapcsolatnak.

A következőkben 5 olyan - véleményem szerint tipikus - területet mutatok be, amelyek rendszeresen vezetnek házasságok megromlásához.

1. Megtépázott szabadság

Valahol a szíve mélyén mindenki érzi, hogy egy megcsaláshoz nem kell egy kitüntetett szombat este, egy bejelentett alkalom, ennek ellenére sokszor okoz komoly problémát a másik szabadságának tiszteletben tartása, baráti vagy kollegiális kimozdulásainak támogatása. És itt nem csak "hisztiző" nőkről van szó, ahogyan azt sokszor sztereotípiák alapján hallani lehet, hanem férfiak is nehezen engedik párjukat egyedül szórakozni, attól félve, hogy ez kiváló alkalom a félrelépésre.

Többek között két fontos jelenséget érdemes kihangsúlyozni e véleményem szerint hibás működés mögött. Az egyik a felek saját magukba vetett hitének hiánya, amely azt sugallja, hogy ők nem elegendőek a másik számára. Ez vezet annak az elengedhetetlen bizalomnak és biztonságnak az elvesztéséhez, hogy bárhol is legyen a másik, nem lesz szüksége mások által nyújtott örömökre. A másik pedig az az ellentétes hatás, amelyet a másik korlátozása kivált. Nem egyszer lehet hallani arról, hogy egyébként tökéletesen hűséges felek kifelé kacsintását lehet szép lassan, néhány megfelelően célzott megjegyzéssel feltüzelni. A korábban teljes mértékben érdektelen titkárnő vagy főnök egyre vonzóbbá válhat, míg magától az adott félnek eszébe sem jutott volna úgy nézni a céltábla közepén álló személyre.

2. Folyamatos kontroll

Amikor a felek, akár viccesen, arról számolnak be, hogy néha-néha egymás üzeneteiben vagy emailjeiben bányásznak, akkor a bizalom alapjai totálisan hiányoznak. Mindenki privát szférájában lehetnek olyan mondatok, amelyek a másik számára bántóan hathatnak, akkor is, ha szó sincs bármilyen csalárdságról. Az, hogy párunk milyen szerepben jelenik meg előttünk, nem jelenti azt, hogy minden kapcsolatában hasonló arcát mutatja meg. Egy férfi feltehetően máshogy kommunikál a családi hétvégéről a haverjaival, még ha csupán jópofaságnak is szánja, ahogy máshogy osztja meg dolgait a feleség a barátnőivel. Mindenkinek jár a privát szféra, a házasság (jó esetben) nem jelent totális szimbiózist. A külső kapcsolatok forrást adhatnak a feleknek a megújulásra, az új ingerek házasságba való bevitelére, vagy egyszerűen a feszültség leadására, ami így nem minden esetben a házasságban kanalizálódik.

3. Játszma

Egy bizonyos életkorig természetes a felek közti cica-egér harc, hiszen a fiatal felnőttek sokszor így próbálgatják felnőtt szerepeiket a kapcsolatokban. Ugyanakkor amikor a házasság még mindig utalásokra, rejtett üzenetekre és egymás lenyomására épül, akkor sok jó hosszú távon nem várható. Bár nevetségesen egyszerűen hangzik, de ha szeretnénk valamit, akkor azt egyszerűen mondjuk ki.

Ne várjuk hogy a másik majd olvas a gondolatainkban, és annak felismerését sem, hogy igazából B-t szeretnénk, bár A-t mondunk.

Mindenki a saját kis csomagjaival érkezik a kapcsolatába, és ez a csomag azokból a tapasztalatokból épül, amelyeket eredeti családjában gyűjtött. Jól belátható, hogy kicsi az esély a minták totális egyezésére, úgyhogy, ha nem szeretnénk folyamatos félreértéseket és vitákat, akkor ne játszmázzunk, hanem törekedjünk az egyértelmű és tiszta kommunikációra. A "tudnia kéne, éreznie kéne, látnia kéne" számtalanszor vezet zsákutcába. Ne mindenáron az igazunkat akarjuk, hanem boldogságra törekedjünk.

4.Minősítés

Tudom, könnyű azt mondani! Aki már jó ideje kapcsolatban él az valószínűleg megtapasztalta, amint összeszorított szájjal fogja vissza magát, hogy ne küldje el a másikat melegebb éghajlatra... Ilyen azt hiszem a legtöbb házasságban és kapcsolatban előfordul. Ugyanakkor annak betartása, hogy a vita során a konkrét tárgy vagy viselkedés maradjon a fókuszban, elengedhetetlen ahhoz, hogy ne mérgesedjenek el a dolgok. Ha már nagyon tele a hócipő, akkor inkább vonuljunk kicsit el, de próbáljuk meg elkerülni a másik pocskondiázásának ösvényét, mert a küszöböt egyszer átlépve valószínűleg sokkal könnyebben tesszük meg újra és újra.

5. Ragaszkodás a nekünk nem fontoshoz

Ez a kérdés tipikusan akkor válik forró talajjá, amikor baba születik a pár életébe és mindenki hozza a saját elképzeléseit. A kimerültség, az új szerepek okozta stressz és a bizonytalanság könnyen változtat korábban semlegesnek tűnő témákat tűzokádó sárkánnyá. Különösen úgy, hogy gyereknevelés kapcsán mindenki hoz valamiféle elképzelést "otthonról". Számtalanszor voltam szemtanúja annak, hogy korábban nagyszerűen működő kapcsolatok bicsaklottak el a családdá válás első évében, sokszor olyan bagatell témákon, hogy éppen hogyan legyen a baba öltöztetve, mit kapjon enni vagy hány órát töltsön a játszótéren. Néha magamon is tapasztaltam, hogy betegesen tudok ragaszkodni ahhoz a plusz egy réteghez 25 fokban...

megronto3

Na de kinek az akarata előbbre való? Kié érvényesüljön? Azt gondolom, hogy mivel a legtöbb esetben tisztán racionális kérdésekről zajlik a vita, érdemes tisztázni, hogy valójában mennyire fontos adott terület egyik és másik résztvevőnek. Egyszerű szabályokkal, mint "az öltöztetés az én reszortom, míg az etetés a tiéd" sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat és párunkat, és nem sodorjuk valójában totálisan indifferens témák által szőnyeg szélére a házasságunkat.

A felsorolt 5 terület természetesen csak csepp a tengerben, hiszen számtalan egyébre, szerelemre, szeretetre, tiszteletre, odafigyelésre, elismerésre van szükség egy jól működő társas élethez, de ezek a kérdések mégis könnyen hatalmasodnak el, és válnak romboló szörnyekké, tönkre téve az elején egyébként meglevő egyéb stabil alapokat.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk