Halljátok meg a nemet mostantól!
Úgy gondolom, ebben a hangulatban először is nagyon fontos tisztázni, hogy minden egyes kéretlen, szexuális tartalmú fénykép, videó és hangüzenet is AZ. Minden egyes olyan érintés, beszólás és poénnak gondolt félnyomulás is AZ, ami a két ember között kialakult kapcsolatba abban a pillanatban nem illik bele.
Minden AZ, amit nem kértek, lehessen ez ilyen egyszerű.
Akkor is, ha apróság, akkor is, ha nem követi fizikai erőszak, akkor is, ha poénként is lehet értelmezni utólag.
Nekünk ez nem vicces. És nem szólok, mert akkor általában jön egy gúnyos válasz arról, hogy én vagyok a „prűd”, az „öreg”, a „hisztis”. Nem vagyok. Egyszerűen arról van szó, hogy egyvalakitől akarom ezeket megkapni, és nem bárkitől, akinek eszébe jut.
Ugyanakkor a „mitúzásról” egyúttal azt is gondolom, hogy abba az irányba sem szabad elmennie a felháborodásnak, hogy innentől kezdve minden kedves közeledés baj legyen, minden egyes poénos beszóláson fel kelljen háborodni, és minden egyes 25 évvel ezelőtti idétlen próbálkozást zaklatásnak nevezzünk.
Nehéz lehet férfinak lenni, jól közeledni, udvariasan, de már láthatóan. Ezt tudjuk mi is. Nem a végtelen nyavalygás és a teljes elzárkózás a nők célja mostantól. Nem ezt akarjuk, nem ezért örülünk most, nem ezért beszélünk róla.
A #metoo-kampány, -hullám és -összefogás leginkább arra jó, hogy mostantól ne lehessen minden zaklatásra ráfogni, hogy poén, és mindenre azt mondani utólag, hogy teljesen ártalmatlan volt. Nem te döntöd el, hogy „mi volt”, nem te döntöd el, hogy mekkora károkat okozott! Honnan tudod, hogy én évekig elbarikádoztam otthon az összes ajtót, miután követtél a táncról hazafelé menet? Honnan tudhatnád, hogy ártalmatlan volt-e? Annyit tudsz, hogy te minek szántad. Tudod-e, hogy azóta utálom a piros autókat és mindig belenézek az összesbe, és csak akkor vagyok nyugodt, ha ül benne nő is, mert akkor valószínűleg nem szólnak majd ki belőle? Most 35 vagyok, akkor voltam 12, és te most „úgy döntesz”, hogy ártalmatlan volt?
Nem volt az, mert évekig féltem utána.
Persze, te csak sétáltál és mondtál valamit, csak kiszóltál a kocsiból, csak beállsz mögém szorosan a munkahelyemen poénból, mert haveroknál belefér. Csak mutogatod magad az utcán, csak elmondod a többiek előtt, hogy mit csinálnál velem, csak elküldöd, ahogy elélvezel a fotómra. Honnan tudod, mennyire volt ártalmatlan, és miből gondolod, hogy ezt te döntheted el?
Nem akarom ezeket megkapni, meglátni, elolvasni, nem győznek meg semmiről, maximum arról, hogy nem vagy százas.
Olyantól akarom megkapni, akitől kérem, és ennyi az egész.
Rengeteg kéretlen szexuális ajánlat és közeledés van a mindennapjainkban, és minden érintett nőnek egy kicsit több erőt ad az, hogy most beszélhetünk róla és érezzük a támogatást. Eddig hallgattunk, és azt hittük, túlreagáljuk, ezért vagyunk most ennyire a témán, ha valaki nem értené.
Végre el merjük mondani, és végre kiderült, hogy másoknak is rosszul esett valamilyen „ártalmatlan apróság”. Végre valaki más is azt mondja, hogy ami sok, ami bánt, az nem helyes.
Nemrég volt a hírekben az apa, aki megerőszakolta a lányát, és több gyereket is csinált neki. Azt mondja, véletlen volt. Szabadul pár év múlva, nem úgy gondolta, egyem meg.
A lány nem szabadul.
A lány egész életében börtönben marad, miközben semmi ok arra, hogy bűnhődjön.
Nem tudhatjátok, hogy milyen károkat okoz, nem tudhatjátok, hogy mi fejben minimum fujjogunk ilyenkor.
Igen, ezt mondjuk, így: „fujfujfuffujfujfufjfujjjj!!!!!!!”
És ha ezt egy nőnek így sorozatban elmondom, akkor tudni fogja, hogy mi történt már megint.
Gyengébb vagyok, halkabb vagyok, nem akarok és nem fogok lökdösődni, balhézni, nem az én stílusom. Továbbra sem szeretnék. Azt szeretném, ha események hatására annyi változna, hogy erre ne is legyen szükség.
Halljátok meg a nemet mostantól.
A kedvesen megfogalmazott elutasítás is nemet jelent.
És mondjátok ki a nemet mostantól.
Úgy, hogy világos legyen.
Képek: Pixabay