KULT
A Rovatból

Gary Oldman lubickol az undorító, ám szerethető szerepében, csak túl akar lenni az életnek nevezett viccen – Utolsó befutók 4. évada

Gary Oldman, Jonathan Pryce, Hugo Weaving, AppleTV+, kémjátszma, mi kell ennél több? Aki nem ismeri az Utolsó befutókat, az nagyon meg fogja köszönni, hogy felhívom rá a figyelmét. Milyen lett a negyedik évad?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. október 10.



Lassú víz partot mos, tartja a mondás. Amikor először láttam a sorozat címét, azt hittem, hogy valami lóversenyes Gary Oldman-dráma lesz. Annyit tudtam az egészről, hogy a főszereplő az igazi nagy húzónév, és meg kell néznem az összes részt, mire véget ér a negyedik évad. Pánikba estem, és nem gondoltam, hogy sikerülni fog.

Egészen addig tartott az aggodalom, amíg vége nem lett az első résznek, és onnantól nem volt megállás,

az első napon ledaráltam másfél évadot. Ekkor tudtam, valami különlegesre bukkantam. Ez egy erős szarkazmussal és fekete humorral operáló kém-thriller.

A meglepetésem amúgy teljesen alaptalan volt, hiszen az AppleTV+-t gyakran a legminőségibb streaming-szolgáltatónak titulálom. Ritkán látok silány minőségű tartalmat. De az Utolsó befutók különösen jó sorozat. Nekem eddig teljesen a radarom alatt repült, pedig már a negyedik évad ért véget.

A 2024-es Emmy-díjátadón 9 kategóriában is jelölték, amiből az egyik legfontosabbat a kiemelkedő forgatókönyvért járó díjat be is zsebelte a showrunner maga.

Will Smith – nem, nem AZ a Will Smith – immáron harmadik Emmy-jét nyerte. Korábban vígjáték kategóriában kapott kettőt 2015-ben és 2016-ban Az alelnökért teljesen megérdemelten. Egyébként az Utolsó befutók egy adaptáció, Mick Harron 14 könyves Slough House-könyvfolyamának a feldolgozása.

Kicsit úgy lehet tekinteni a sorozatra, mint a brit anti-Reacherre. Itt nem a tökéletes katona a főszereplő, hanem pont a mindenki által lenézett, semmirekellő ügynökök, akikre semmilyen komoly feladatot nem bíznak. Ez a csapat, az MI5 szemeteskosara, ahova azok az ügynökök kerülnek, akiket nagyobb gond lenne kirúgni, ezért inkább azt próbálják elérni, hogy ők mondjanak fel. Ennek a selejtes csapatnak a vezetője Jackson Lamb (Gary Oldman), egy iszákos, erkölcstelen, gusztustalan ember, ám remek ügynök.

Ő önszántából vezeti ezt a szakaszt, csak túl akar lenni az életnek nevezett viccen, mert már undorodik a kémszakmától, pedig nagyon jó benne.

Az első évadban megismert „befutóktól” már nem sokan vannak, két ügynök élte túl az összes kalandot, River Cartwright (Jack Lowden) és Louisa Guy (Rosalind Eleazar). Az egész sorozatra jellemző, hogy eléggé szabadon kezeli az emberéletet, nem igazán törődve a karakterek szerepének fontosságával. Will Smith minden lelkiismeret nélkül ír ki szereplőket, még akkor is, ha nagyobb nevű színészek játszák azt… aki látta az első évadot, tudja, kire gondolok.

A negyedik évad szinte James Bond-i stílusú nemzetközi nyomozással indít. Cartwright ügynök bejárja Franciaországot, hogy magyarázatot találjon nagyapja (a mindig brillírozó Jonathan Pryce) ellen elkövetett gyilkossági kísérletre. River szinte személyre szóló évadot kap a negyedik eresztésre. Smith kicsit túlbonyolította a történetet, a cselekmény követhető, de szerintem a végső nagy csavar csalódás a korábbi évadokhoz képest. A színészek továbbra is elsőrangúak, Gary Oldman lubickol az undorító, ám szerethető szerepében.

A Cartwright család is erősen képviselteti magát színészek terén, a Pryce-Lowden kettős nagyon minőségi munkát tett le az asztalra.

De a főszereplőkön kívül a visszatérő mellékszereplők és az új belépők is jók. A csodálatos Kristin Scott Thomas továbbra is a kiismerhetetlen MI5 kisfőnök szerepében, aki próbálja megszerezni főnöke munkáját, akár emberéletek árán is. A Sloguh House-ban dolgozó (így nevezik az MI5-ban ezt az osztagot) ügynökök is nagyon szuperek, Christopher Chung még mindig imádnivalóan irritáló, mint a számítógépes guru, Ho. Saskia Reeves zseniálisan alakítja Jackson Lamb jó barátját, Catherine Standisht. Az Aimee-Ffion Edwards-Kadiff Kirwan páros is csak jobban a szívünkhöz nőtt az előző évad óta. Ez akár bajt is jelenthet… ismerve a sorozatot.

Az új karakterek is remekül illenek a történetbe, Hugo Weaving a legújabb antagonista, a gyönyörű Ruth Bradley játssza a kémek „kutyáinak” a főnökét. Kutyáknak hívják a kémügynökség belső biztonsági csapatát, szinte teljhatalommal bírnak, csak az igazgató áll csak felettük.

Remekül áll az amúgy törékeny Bradleynek ez a kemény szerep, így kell erős női karaktert írni!

Egyik kedvenc új szereplőm a terminátori strapabírásával küzdő Tom Wozniczka, mint a francia gyilkológép Patrice. De az MI5 új nagyfőnöke is megér egy misét, James Callis tökéletes választás volt a nyálkás, tehetetlen, és emellett igazán önző vezető szerepére.

Már most tudjuk, hogy jön az ötödik évad. Az AppleTV+ nem cicázott, már láthattuk is a negyedik szezon végén a következő előzetesét. Egy biztos, nem fog unatkozni a Lamb-Cartwright páros. Akik ismerik a sorozatot, azok nem fognak meglepődni a negyedik évad keserédes lezárásán.

Tipikus a szinte már csalódást keltő, direkt melankolikus befejezés az Utolsó befutóknál.

Sosem kapunk happy end-et, csak úgy, mint az életben, itt nincsenek győztesek és vesztesek. Sosem azok kapják az elismerést, akik tényleg megdolgoztak a pozitív végeredményért. Aki egyszer a süllyesztőbe került, az nagyon nehezen mászik vissza, és Cartwright ügynök talán már nem is akar. Az Utolsó befutók negyedik szezonja teljes egészben megtekinthető magyar felirattal az AppleTV+ streaming szolgáltató katalógusában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk