Fesztivál a sártengerben
A Balaton partján régóta nagy hagyománya van a zenei fesztiváloknak. Nem csoda, hiszen a környezet egyszerűen adja magát: este buli, napközben pedig a fáradalmak kipihenéseként strandolás, ennél több nem is kell az ideális nyaraláshoz.
A közelmúltig azonban az elektronikus zene dominálta a magyar tengert, főleg a prémiumfesztiválként beállított Balaton Sound révén. Ennek ugyebár több szempontból is behatárolható volt a közönsége: egyrészt eleve kiestek azok, akik nem szeretik a műfajt, másrészt az átlagos pénztárcával mérve rendkívül magas árszínvonal is sokakat eltántoríthatott a részvételtől.
A fordulópont tavaly jött el, amikor a Sziget, a Volt és a Sound szervezői egy egész sor új, megfizethető belépődíjú rendezvényt álmodtak a tó partjára, összefoglalva Nagyon Balaton néven. Ezek közül a balatonvilágosi B.my.Lake szintén a tánczene kedvelőit célozta meg, a Zamárdiban megrendezett Strand fesztivál viszont teljesen más réteghez szólt.
Bár ugyanúgy a szabad strand adott neki otthont, ahol alig egy hónappal korábban még a Sound közönsége szeletelt, ide a Petőfi rádió által felfuttatott és pörgetett zenekarokat hívták meg, néhány sztárfellépő kíséretében. A koncepció több mint csábító volt, amit az érdeklődés is visszaigazolt, rengetegen mentek le egy kiadós buli reményben.
A vélemények azonban nem voltak épp pozitívak: rengetegen panaszkodtak a szervezésre, a többórás sorban állásra a beengedésnél, a kevés vendéglátóhelyre és még számos olyan bosszantó hiányosságra, amelyek összességében teljesen lehúzták az élményt.
A tavalyi fiaskó után várható volt, hogy ha újra megszervezik a fesztivált, igyekeznek majd tanulni hibáikból. Így is történt: bár én most először voltam, semmit nem tapasztaltam a fentebb említett negatívumok közül. Simán ment a beengedés (igaz, csak csütörtökön érkeztem), volt kulturált mosdó, és az étel- valamint italpultok mennyiségére sem lehetett panasz.
Videó: a Szigethez hasonlóan itt is volt lufireptetés
Úgy tűnt tehát, a fesztivál levetkőzte gyermekbetegségeit, és csodás négy nap van kilátásban. Azonban közbeszólt egy olyan tényező, ami ellen a legkörültekintőbb szervezéssel sem lehetett volna tenni: az időjárás.
Szerdán még minden ideálisan alakult, száraz időben ment le a Tankcsapda 25. születésnapi koncertje, majd a Papa Roach fellépése is. Éjjel azonban megérkezett az ítéletidő: olyan szintű vihar csapott le a fesztiválra, ami a Dél-Ázsiában szokásos monszunokkal is felvehette volna a versenyt.
Órákon át szakadatlanul ömlött az eső, amikor pedig végre elállt, jókora sártengert hagyott maga után. Ebben nyilván az is közrejátszott, hogy már a Sound közönsége kitaposta a füvet a fesztivál területén, aminek pár hét alatt esélye sem lett volna visszanőni.
Különösen kétségbeejtő volt a helyzet a kempingben, ahol sátrak tömegei kerültek víz alá, hiába voltak elvileg vízhatlanok, ekkora mennyiségű csapadékot egyszerűen nem bírhattak ki. A költözködést megnehezítette, hogy eleve hatalmas volt a zsúfoltság, így új helyet találni sem lehetett éppen könnyű.
Videó: táncoslányok a csütörtök délutáni napsütésben
A csütörtöki és pénteki nap ezt követően nyugodtabban alakult, bár a Balatonba csak a legelszántabbak merészkedtek be. A parton viszont a gumicsizma vált az ideális viseletté, igaz a szervezők igyekeztek felszórni a saras területeket homokkal, de csak részsikert értek el.
Csütörtök este hatalmas bulit csinált a Magyarországra szinte már hazajáró Parov Stelar Band, amelynek jellegzetes, elektronikus beütésű swingdalaira ezrek csápoltak. A zenekar énekesnője külön megköszönte a magyar közönség szeretetét, megemlítve, hogy nálunk már akkor népszerűek voltak, amikor egyébként még alig ismerték őket.
Másnap az utcazenészből világhírűvé vált Dub FX fellépése volt az egyik fő attrakció, igaz kissé meglepő módon nem az esti fő sávban, hanem háromnegyed 7 körül állt színpadra. Előtte a Delov Jávor által fémjelzett Random Trip adott szokásosan remek, improvizációra épülő koncertet. Érdekesség, hogy egy korábbi budapesti látogatáskor maga Dub FX is fellépett velük, így titokban reméltem, hogy most is beszáll majd pár szám erejéig, de sajnos erre nem került sor. Sebaj, külön-külön is odatették magukat.
Már-már elkezdtem hinni benne, hogy a fesztivál végéig kegyes marad az időjárás, azonban szombat reggel sajnos ismét zuhogó eső köszöntött. Ezzel minden esély szertefoszlott arra nézve, hogy legalább az utolsó napra felszárad a masszív sárréteg. A kínai üzletek gumicsizmakészlete ekkorra egyébként már Siófokon is kifogyott.
Késő délutánra abbamaradt az égi áldás, azonban még mindig nem lőtte el minden patronját. A kegyelmi állapot a Quimby koncertjének végéig tartott, amikor is varázsütésre ismét elkezdett ömleni, de úgy, ahogy talán még szerda éjjel sem.
Ilyen állapotok mellett állt színpadra az utolsó sztárfellépő, John Newman, akinek logikusan gondolkodva nem sok oka lehetett reménykedni a pozitív fogadtatásban. A közönség azonban megcáfolta a logikát: a szakadó esőre fittyet hányva rengetegen voltak a nagyszínpad előtt, katartikus bulit kerekítve a sárban csúszós helyzetből. Mellesleg a másik, fedett színpadon ugyanekkor játszó Péterfy Bori is megemlítette, hogy ilyen lelkes közönséghez egész nyáron nem volt szerencséje.
Videó: John Newman - Love Me Again, szakadó esőben
Így végződött tehát a második Strand fesztivál, aminek mérlege ezúttal nem a szervezők hibájából nem lehetett pozitív. Az ő részükről egyedül az árképzésben találtunk némi kivetnivalót: bár az étel- és italárak összességében véve nem érték el a Szigeten megszokott szintet, néhány kirívó eset mégis akadt.
Egy deci bor például 400 forintba került, amit annak ellenére sem tudtunk hová tenni, hogy a sör korsója például csak 450 volt, szemben a Sziget 650 forintjával. Ételek terén is volt pár meglepő példa, elég csak az 500 forintos zsíroskenyeret említeni, ami annak ellenére nevetséges ár, hogy a szokásosnál nagyobb méretű volt.
Mindenesetre a fentiek ellenére úgy gondolom, a Strandban megvan a potenciál, hogy hosszabb távon is megkapaszkodjon a hazai mezőnyben. Ha legközelebb is el tudnak csábítani néhány külföldi sztárfellépőt a magyar zenekarok mellett, már csak abban kell bízniuk, hogy a tavaly és/vagy idén csalódottak kiheverik negatív élményeiket, és adnak még egy esélyt a fesztiválnak.
Na meg persze abban, hogy jövőre tényleg strandidő lesz, mert még egy hasonló blamázst (a név elvileg kötelez, ugye...) már nem valószínű, hogy el tudnának feledtetni célközönségükkel - akár rajtuk múlik a dolog, akár nem.
