SZEMPONT
A Rovatból

„Az öldöklés nem áll le. Borzalmas. Érthetetlen, hogy ez a mi új valóságunk” - az orosz-ukrán háború egy ukrán tinédzser szemszögéből

„A háború a legborzasztóbb dolog a világon” - írja a lány, aki rajzain keresztül mutatja be, hogyan élte meg, hogy családjának kétszer is el kellett hagynia az otthonát a háborúzás miatt.


A 19 éves Polina Budagovszka építészetet tanul a Kijevi Nemzeti Építőipari és Építészeti Egyetemen. A kelet-ukrajnai Donyeck városában született, ott kezdett el még gyerekként rajzolgatni, iskola után rajzórákra is járt.

2014-ben, amikor az oroszbarát szeparatisták háborúzni kezdtek az ukrán erőkkel, Polina és családja arra kényszerült, hogy elmeneküljön otthonról. Végül a fővárosba költöztek, ahol Polina folytatta a rajzolást, főleg portrékat és természetképeket készített.

Amikor idén februárban Oroszország megtámadta Ukrajnát, Polina családjának ismét költözködnie kellett. A lány úgy döntött, hogy a tabletjén rajzolva örökíti meg a tapasztalatait és érzéseit. A jövőben építészként kamatoztatná vizuális művészeti képességeit, és reméli, hogy a háború után új otthonokat építhet honfitársainak.

Az egyetemista az Al Jazeera oldalán osztotta meg rajzait és történetét arról, hogy kétszer is el kellett hagynia az otthonát a háborúskodás miatt.

2014. május 25.

„12 éves voltam, aznap ballagtam a hatodik osztályból Donyeckben. Búcsúharangozást tartottunk, amely a tanévzáró hagyományos ünnepe nálunk. Ilyenkor egy diák a többiek között sétál harangozva, ezzel jelezve, hogy kezdődik a vakáció. Azt terveztem, hogy a nyarat a barátaimmal töltöm, élvezem a meleg napokat, rajzórára, kortárs táncra és jazz funk órára járok, és magam mögött hagyom a házi feladatokat.

Amikor hazaértem, édesanyám azt mondta, hogy kezdjem el összepakolni a cuccaimat, mert el kell mennünk.

Ez váratlan volt. Éreztem, hogy valami szörnyűség történik, mert anyukám zaklatott volt. Még sosem láttam ilyen szomorúságot a szemében.

A boldogságom azonnal elszállt, és elkezdtem aggódni. Nem értettem, hogy mi történik. Elveszve éreztem magam.

Odamentem a szoba ablakához, amikor egyszer csak a semmiből egy mennydörgő zajt hallottam. Anyukám odaszaladt hozzám, kérte, hogy ne essek pánikba, és elmondta, hogy robbanás történt a repülőtéren.

Túl fiatal voltam még ahhoz, hogy megértsem, ki és miért bombáz. Sosem gondoltam, hogy ilyen közelségből tapasztalhatok meg ilyen veszélyt. Akkor még nem is tudtam, hogy az volt az utolsó napunk a gyönyörű otthonunkban és udvarunkban, ahol a hároméves húgommal hintáztunk, és ahol a barátokkal grilleztünk. Ekkor kezdődött az azóta is tartó háború, amely elvette az otthonomat.

A szüleim gyorsan eldöntötték, hogy el kell menekülnünk Donyeckből, hiszen a harcok a város közelében zajlottak, és nem volt biztonságos maradni. Gyorsan összepakoltuk a legszükségesebb dolgokat. Én ruhákat, a telefonomat, az iPademet és más holmikat pakoltam, majd beszálltunk a kocsiba. A szüleim azt mondták a húgomnak, hogy a tengerpartra megyünk pár hétre.

Hosszú út volt, körülbelül öt órát autóztunk. A szüleim kimerültek.

A jövőnk miatt aggódtak, és egyfolytában telefonáltak családtagokkal és barátokkal. Szívszorító volt látni a fáradtságot a szemükben.

Aznap késő este érkeztünk meg az Azovi-tenger partján fekvő nyugat-ukrajnai városba, Bergyanszkba. Még mindig nem teljesen értettem a történteket, mert a szüleim nem beszéltek a bombázásról és a harcok alakulásáról előttem, hogy ne zaklassanak fel. Így az utazást kalandként fogtam fel. Új barátokat szereztem, velük töltöttem a nyarat. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem, milyen bonyolult és szomorú helyzetbe kerültünk. Számomra ez olyan nyár volt, mint bármelyik másik. Nem értettem, miért voltak a szüleim néha olyan szomorúak.

Nyár végén, az ősz közeledtével a szüleim elkezdtek beszélni az iskoláztatásomról. Nem beszéltek a háborúról, én pedig nem kérdeztem róla. De nem mehettünk haza.

A családunk ezután szétszakadt.

A szüleim elvittek a Donyeck régióban lévő Szlavjanszkba a nagyszüleimhez, hogy ott folytathassam az iskolát. Édesapám Kijevbe ment dolgozni mérnökként, édesanyám és a kishúgom pedig a szintén Donyeck régióban fekvő Szvjatohirszkbe költöztek, ahol anyukám egy humanitárius szervezetnél dolgozott.

Valahogy élveztem ezt az időszakot, mert szeretem a nagyszüleimet. Amíg náluk voltam, sokkal függetlenebb lettem. Sok új barátot szereztem az új iskolámban, és normális életet éltem. De hiányoztak a szüleim és a húgom.

Később anyukám és a húgom Kijevbe utaztak, és apukámmal együtt elkezdtek lakást keresni az egész családnak, miközben én még mindig a nagyszüleimnél laktam. Év végére találtak is egyet, amit elkezdtek felújítani. Mindent maguknak csináltak meg, amíg ott laktunk. Leszedték a régi tapétát, felújították a padlót, rendbe rakták az áramot, stb. Egy hónap után a lakás kész lett, így én is visszamehettem a családomhoz.

A Szvjatohirszkből Kijevbe tartó út nagyon hosszú volt. Anyukám 9 órán át vezetett. Az utazás viszont lehetőséget adott arra, hogy visszatekintsek a múltamra és elképzelhessen a jövőmet egy új helyen.

Amikor megérkeztünk Kijevbe, ámulatba ejtett a város nagysága. Elképesztően nagy és gyönyörű volt. Volt egy olyan érzésem, hogy órákon át utaztunk a városon keresztül. Csodáltam az építészetet, a gyönyörű folyót és a hatalmas hidakat, amelyek összekötik Kijev két oldalát. Autózás közben Kijev nagysága és szépsége inspirált arra, hogy építész legyek.

Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor megérkeztünk Kijevbe, mert már nagyon hiányzott a családom. Nagyon örültem, hogy a szüleimmel és a húgommal lehetek. Az életünk egy családként végre folytatódhatott.

Új iskola, új emberek, új otthon. Beletelt némi időbe, mire hozzászoktam, de hamar rájöttem, hogy nagyon is jól éreztem magam Kijevben. Boldog életem volt, és kezdtem elfelejteni a háborút.

2022. február 24.

Robbanások hangjára ébredtem. A húgom és én ágyban voltunk, amikor édesanyám odajött, és azt mondta, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat, de pakoljuk össze gyorsan a legfontosabb cuccainkat, pl. ruhákat, a laptopot és higiéniai termékeket.

El kellett hagynunk az otthonunkat. Nyolc év után ismét. Déjà vu.

A lakásunk egy 30 emeletes épület nyolcadik emeletén volt, és attól féltünk, hogy egy ilyen nagy épület célpont lehet. Hallottuk a robbanásokat, de nem tudtuk, milyen sokáig tart, mire a rakéták lezuhannak.

A lépcsőn mentünk le, nem akartuk megkockáztatni a liftezést. Úgy tűnt, mintha évekig lépcsőztünk volna lefelé. Meg voltam rémülve és nagyon féltem. Volt egy olyan érzésem, hogy valami szörnyűség fog történni. Sajnos beigazolódott.

Elhagytuk az épületet, és beszálltunk a kocsinkba. Rengeteg lakó rohant az autójukhoz táskákkal, bőröndökkel, háziállatokkal és más holmikkal. Borzasztó volt. Senki nem tudta elhinni, hogy Kijev, a szépséges Kijev támadás alatt lehet. De sajnos szeretett városunk célpont lett. Biztonságos helyre kellett mennünk. Nem akartam végleg elhagyni az otthonomat. Azt reméltem, hogy hamarosan visszatérünk.

Miközben Lviv felé autóztunk, rengeteg embert láttunk az utcákon. Káosz volt. Az emberek nem tudták, hova menjenek, mit csináljanak. Sok autó akarta elhagyni Kijevet, mi is sok időt töltöttünk dugóban. Borzasztó volt látni a pánikba és kétségbe esett embereket, és ráébredni arra, hogy a bizonytalanság van előttünk.

A telefonomon olvastam a híreket a kocsiban, így tudtam meg, hogy az oroszok indítottak légitámadást több ukrán város ellen. Megdöbbentett, hogy milyen sok szenvedést okozott Oroszország civil emberek millióinak.

Gyönyörű városokat bombáznak, és épületeket, kórházakat és más helyeket semmisítettek meg. Nagyon sok ártatlan embert öltek meg ok nélkül. És az öldöklés nem áll le. Borzalmas. Érthetetlen, hogy ez a mi új valóságunk.

Végül megérkeztünk Lvivbe, egy hostelbe. Két napba telt, mire megtettük az 550 kilométeres távolságot. Éjjel meg kellett állnunk, mert nem volt biztonságos folytatni az utunkat, hátha légiriadó lesz. Ráadásul egyes régiókban ellenőrzőpontokat alakítottak ki, ami lassította a forgalmat.

Kihívás volt szállást találni, de szerencsére sikerült egy olyan hostelben szobát szereznünk, amelynek jó óvóhelye van. Azt feltételeztem, hogy nem lesz rá szükségünk, de tévedtem.

Bár eddig Lvivben kevesebb támadás volt, mint máshol, a légiriadó szirénáinak hangja a mindennapjaink része lett. Tudjuk, mit kell tenni, amikor megszólalnak a szirénák, hogyan tudunk eljutni az óvóhelyre, amikor nem lehet elhagyni a hostelt, és hogy milyen dolgokat kell mindig magunknál tartani.

Egy hónap elteltével már hozzászoktam ahhoz, hogy az óvóhelyre kell menni. Szívszorító látni a kishúgom rémületét, amikor meghallja a szirénákat. Fáj látni, ahogy felveszi a játékokkal teli hátizsákját, a telefonját és szalad az óvóhelyre. A gyerekeknek nem lenne szabad ilyesmit átélni. Sajnos Kijevben, Mariupolban, Vonovaktában, Zaporizzsjában és sok más helyen Ukrajnában kénytelenek.

A háború a legborzasztóbb dolog a világon.”

Polina rajzait a fent linkelt cikkben láthatjátok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: