„Egy korrupt rendszer hosszú távon is életképes tud maradni” – Tóth István János szerint lehet, hogy vágyálom a gyors változás
Az Európai Bizottság 3000 milliárd forint megvonására tett javaslatot a jogállamisági eljárás legújabb lépéseként, elsősorban a rendkívüli magyar korrupciós kockázatok miatt. A magyar korrupciós helyzetről, a mindennapi életünkre és az ország fejlődésére gyakorolt hatásairól a terület egyik vezető hazai kutatójával beszélgettünk.
– Provokatív leszek. Mi értelme van korrupciókutatást végezni, amikor a kormányzat részéről biztosan nem fogadják szívesen a munkáját, az emberek többségéhez meg el sem jut?
– Kicsit pontosítanék. Közgazdász vagyok. Olyan, hogy korrupciókutató, nem létezik, ahogy inflációkutató sem. A gazdasági intézményrendszer működését kutatom, és ezen belül valóban fontos kérdés a korrupció jelenségének vizsgálata.
De nem kerülöm meg a kérdést. Először is, amellett, hogy munkatársaimmal elsősorban magyar adatokkal dolgozunk, olyan jelenségeket vizsgálunk, amelyek más országokban is léteznek. A kutatásaink eredményei más kutatók számára is érdekesek és tanulságosak lehetnek. Remélem ezek az eredmények más ország kutatói számára is segítenek jobban megérteni egy gazdaságban a korrupcióra utaló jeleket. Azonban még ezzel együtt sem igaz, hogy a munkánknak ne lenne közpolitikai eredménye. Az Európai Bizottság Magyarországgal kapcsolatos július 20-i keltezésű dokumentuma hivatkozik például egy, a közbeszerzési szerződéseket vizsgáló tanulmányunkra is.
– Az orosz hadsereg példáján keresztül nagyon érzékletesen írja le, hogy egy korrupt rendszer miért veszélyes az egész társadalomra; előbb-utóbb súlyos működési zavarokhoz vezet...
– Nem simán veszélyes, hanem életveszélyes. Amikor az egyes intézmények működését vizsgáljuk, akkor megnézzük azoknak az integritását, azt, hogy politikai hatásoktól mentesen végzik-e a dolgukat. A politikusnak más szempontjai és érdekei vannak, miközben szakmailag rendezett, kiszámítható működés várható el. A közbeszerzési hatóságot például azért hozzák létre, hogy felügyelje a közbeszerzéseket, a versenyhivatalt pedig azért, hogy adott esetben eljárjon a piaci szereplőkkel szemben, ha azt tapasztalja, hogy a verseny szabályait megsértették. Ha ilyen hatóságoknál politikai szempontok érvényesülnek, az életveszélyes lehet. Először nem látjuk, de később egyre inkább észrevehető lesz ez.
A többségük azért, mert a román egészségügyi rendszerben nem volt olyan ellátórendszer, amely az égési sérülteket ellátta volna. Ugyan volt, voltak ilyen eszközök, de a korrupció miatt nem tudták beüzemelni ezeket. De ne menjünk messzire. Halálozási adatok statisztikai elemzése arra utal, hogy
Ez az információ azonban nehezen értelmezhető az állampolgárok, a választók számára. Ha egy korrupcióval átitatott döntés nyomán bekövetkezik egy katasztrófa és többezer ember meghal, az kiverte volna a biztosítékot. Ez nem. Hiába lehet alátámasztani ezt az összefüggést statisztikai adatokkal. És még mindig ne menjünk tovább. A COVID-19 járvány alatt a magyar kormány mintegy 300 milliárd forintért vásárolt 16 ezer darab lélegeztetőgépet, miközben tudható volt, hogy csak 2000 gép egyidejű működtetéséhez van szakember. Egy ilyen döntés nyilvánvalóan nem racionális. Akik ebben az üzletben, mint közvetítők részt vettek, busás haszonhoz jutottak. Végső soron a magyar adófizetők pénzéből. Ez szürreális. Ott állnak a lélegeztetőgépek a raktárakban, nem nagyon tudják eladni őket. És a 300 milliárd forint olyan nagy összeg, amit a választók már nem tudnak értelmezni, miközben egy ekkora összeg nagyjából megfelel annak az éves nettó költségvetési kiadásnak, ami a tanárok és az óvodapedagógusok 45 százalékos béremeléséhez szükséges lenne.
– Az, hogy mindenfajta előkészítés, tanulmányok nélkül ilyen nagyságrendű döntések születnek, ez is a korrupt rendszer sajátossága?
– Igen, ez így van. Amikor egy intézmény nem a rendeltetésének megfelelően működik, hanem egy politikai vezető kénye-kedve szerint hoz döntéseket, ez bizony nagyon költséges. Nekünk kutatóknak ezeket az eseteket kell feldolgoznunk, elsősorban tudományos szempontok szerint. Az külön öröm, ha sikerül úgy bemutatnunk az eredményeket, hogy ezeket a szélesebb közönség is megértse, és a későbbiekben ilyen, egyébként nemkívánatos jelenségekre, döntésekre ne nagyon kerülhessen sor.
Például olyan híd, ami nem vezet sehonnan sehová. Az ilyen projekteket a politikai gazdaságtan „fehér elefántoknak” hívja. Olyan projektekről van szó, amelyeknél a pénz elköltésén túl semmi célja és társadalmi haszna nincs. Hamarosan megjelenik egy rövid tanulmányunk néhány magyar fehér elefántról. Például ilyen a hatvani bicikli-crosspálya, ami több száz millió forintba került, de nem lehet használni, mert életveszélyes, vagy a tizenegy tyukodi kilátó, amelyekből a falut és a többi kilátót lehet látni.
– Amikor a jogállamisági eljárás miatt (ami leginkább a korrupcióval összefüggő kritikákat jelenti) nem érkezik be Magyarországra az a pénz, amely lélegzethez juttatná az energiaválság kellős közepén, súlyosbítva az amúgy sem könnyű helyzetet, mondhatjuk azt, hogy ez a korrupció ára?
– A korrupt rendszerek jellemzően sokkal nagyobb társadalmi költségekkel működnek, mint a kevésbé korruptak. Igen, ezt látjuk most Magyarországon. De Magyarország csak egy példája annak, amit ugyanígy meg lehet figyelni néhány fejlődő országban Afrikában vagy Latin-Amerikában. Tehát ez egy általános jelenség, és most éppen itthon, Magyarországon ezt láthatjuk testközelből, és magyar állampolgárként ennek vagyunk, leszünk a kárvallottjai.
– Egy írásában a magyar gazdasági berendezkedést az arab tavasz előtti Tunéziához hasonlítja. Első hallásra ez meghökkentő.
– Igen, ez a haveri rendszer, ez egy létező modell...
– Akkor ezt nem Orbánék találták fel?
– Nem. Ez több fejlődő országban megfigyelhető és a politikai gazdaságtani kutatások által jól dokumentált modell, amelynek egyik jellemzői a gyenge, integritásukat vesztett intézmények.
– De ha ez a fejlődő országokra jellemző, akkor hogy kerül ide, Európába?
– Nem tudom a választ.
Egy kollégám mesélte pár éve, hogy indiai kutatók jöttek hozzájuk, akiknek a szegénység és a társadalmi mobilitás volt a kutatási területük. Eljutottak Borsod-Abaúj-Zemplén megye halmozottan hátrányos helyzetű falvaiba is. Azt mondták később, hogy néhány helyen olyan mértékű szegénységgel szembesültek, ami még Indiában is kivételesnek számít. Visszatérve a kérdésre: igen, a magyar rendszer jelenleg hasonlóan működik, mint amit a politikai gazdaságtani kutatások egy-egy fejlődő országban leírtak már. Igen, mint Tunéziában, az arab tavasz előtt. Sok a közös jellemző.
A modern társadalmakban az állam szerepe, hogy kiszámítható működésével biztonságot teremtsen a polgárok számára és bizalmat teremtsen az üzleti életben is. Az modern állam dolga a jogbiztonság, a tulajdonjogok kikényszerítése, a piaci verseny feltételeinek megteremtése és nemcsak az üzleti életben, hanem a közbeszerzések esetében is. Tehát, ha én indulok egy versenyen, akkor azt megnyerhessem, ha az én teljesítményem jobb, mint a vetélytársaimé. Ne lehessen az, hogy valaki azért nyer, mert a főnök embere. A Világbank kutatói által készített tanulmány szerint Tunéziában az állami piacszabályozás például Ben Ali embereit, családját részesítette előnyben. Hasonlót látunk Magyarországon is.
Erre mutatnak azok a kutatási eredmények is, amelyek a közbeszerzések korrupciós kockázatait vizsgálják.
A kiválasztott kör által nyert közbeszerzések korrupciós kockázata számottevően magasabb, mint a többi – politikai kapcsolatok nélküli – cég által nyert tendereké. A kormányzat ezt a kört úgy hívja, hogy nemzeti burzsoázia. Itt igazából arról van szó, hogy a kiválasztottak előnybe kerüljenek. Magyar Bálint maffiaállam-koncepciója is erről szól. De ez nem egyedi jelenség. A nemzetközi irodalom ezt a jelenséget, az ilyen rendszert, haveri rendszerként, rabló államként vagy kleptokrata államként írja le. A politikai gazdaságtanban ezek bevett fogalmak.
– Oké, elfogadom, hogy az ország fejlettsége alacsony. Ezért...
– Azért odébb vagyunk Ugandától. Magyarország sokkal-sokkal fejlettebb, de a gazdasági rendszer, ami 2010 után kezd kialakulni Magyarországon, az ezekkel a fejlődő országbeli rendszerekre emlékeztet.
– De akkor azt nem értem, hogy miért csak nálunk alakult ez így ki? A velünk egy szinten lévő európai országokban nem alakult ki ilyen struktúra? Ez akkor mégsem törvényszerű.
– Ilyen rendszer valóban csak itt épült ki.
– Miért?
– Jó kérdés. Ezt nem tudom. További gazdaság-történeti, politológiai és összehasonlító gazdaságtani kutatásokra van szükség ennek a kérdésnek a megnyugtató megválaszolásához. És nemcsak azért, hogy majd a magyar elit tanuljon belőle, mert nem biztos, hogy fog tanulni, de a tanulságok azért mások számára is hasznosak lehetnek. A CEU Pressnél nemrég jelent meg egy könyvünk, amelyben erről is szó van. Arról beszélünk benne, hogy
És eközben sorra számolja fel az integritással még bíró intézményeket. Most legutóbb például az Országos Meteorológiai Szolgálat volt soron. Elbocsátották a vezetőit és nem egy szakmabelit tettek az élére. Mindezt azért, mert többek között a politikai vezetésnek nem kedvező időjárás-előrejelzést tettek közzé. Ez a folyamat végül olyan rendszert eredményez, amely saját belső jellemzőiből adódóan egyre kevéssé tud a közjót szolgálva, racionálisan működni.
– Hova vezet ez?
– Nem tudom mi lesz a vége. Sokféle kimenetel lehetséges. Nem hiszem, hogy egy arab tavaszhoz hasonló kimenet reális lenne. Lehet egy argentin forgatókönyv is, azaz hosszan, évtizedekig elhúzódóan válságok sorozata, de lehet a bolgár kimenet is. Az utóbbi úgy néz ki, hogy létrejön egy egyensúly, ahol viszont a társadalom képzettebb és mobilisabb része folyamatosan hagyja el az országot, ami így egyre inkább veszíti el humán tőkéjét és ennél fogva gazdaságilag is leszakad, egyre messzebb kerül a fejlett európai országoktól.
– Miért nem tud egy ilyen rendszer gazdaságilag jól működni? Vannak itt is vállalkozások, vállalkozók, mi a baj?
– Ezeknek a társadalmi rendszereknek a dinamikáját a közgazdasági elméleti irodalom már régen bemutatta.
Ebben a modellben a vállalkozók egyre nagyobb erőforrást kénytelenek a politikai kapcsolatok keresése fordítani. Hogy a politikusok kegyeit keressék, előnyökhöz jussanak vagy egyszerűen csak békén hagyják őket. Ez költséges és időigényes tevékenység. Egyre költségesebb és egyre időigényesebb. Ha pedig a vállalkozók elfordulnak a versenypiactól és nem termékfejlesztéssel, innovatív megoldásokkal foglalkoznak, hanem egyre inkább a járadékvadászattal, akkor az adott gazdaságban egyre kisebb lesz a gazdasági növekedés. Magyarországon öt éve még nem gondoltuk, hogy Orbán Viktorhoz közelálló kör fogja a magyar autópályákat kezelni.
Ugyanez a helyzet a Budapest-Belgrád vasútvonallal is. A mostani becslések szerint 800 milliárd forintba kerül, de semmi gazdasági értelme nincsen, egyes becslések szerint kétezer év alatt térül majd meg. Ez teljesen abszurd. Ha megnézzük, kik építik, kiderül, hogy Mészáros Lőrinc „cégei”, az R-Kord és a Fejér-B.Á.L. van az építők között. Ennek a projektnek a költségeit Magyarország következő generációi fogják fizetni. A magyar állam, az adófizetők, végső soron mi, hitelt veszünk fel, hogy ezt a vasutat a kiválasztott „vállalkozók” felépíthessék. Ez Magyarország, de hasonló jelenségeket tártak fel az empirikus kutatások fejlődő országokban is. Az egyik ilyen kutatás például egy afrikai iskolafejlesztési programot vizsgált. Egy afrikai országban nemzetközi támogatásból elindítottak egy iskolaépítési programot, átutalták a pénzt, majd megnézték, hogyan hasznosult. Kiderült, hogy a kapott támogatás egy-két százalékát költötték valójában iskolák építésére, a többi mind a korrupt rendszer fenntartására ment el.
– Miben különbözik ettől a hazai rendszer?
– A mértékek persze teljesen mások, de a mechanizmus hasonló: a korrupt rendszerekben a kormányzatok a nemzetközi támogatások, segélyek jelentős részét magukra, illetve a klientúra táplálására költik.
– Azt írja egy helyen, hogy az ilyen rendszerekben a kedvezményezettek, tisztviselők, politikusok, vállalkozók, sokkal inkább hajlamosabbak külföldre kimenekíteni a pénzüket, mert érzékelik a rendszer instabilitását. De hát én itthon azt látom, hogy itt földeket és kastélyokat vesznek. Nincs veszélyérzetük, tényleg ennyire stabil a pozíciójuk?
– Azért ebben van egy optikai csalódás. Azt nem látja, mennyi pénz vándorol ki. Valószínűleg elég sok. Persze, amiről itt szó van, az sem magyarországi példa, hanem egy nemzetközi vizsgálatot összegző, statisztikai adatokra alapozódó elemzésről van szó. Nevezetesen arról, hogy azok az országok, amelyek több nemzetközi segélyt kapnak, ott magasabb az offshore számlákra történő pénztranszfer volumene is. Kétszáz ország adatait vizsgáló kutatásról van szó. Más kutatásokból pedig azt is tudjuk, hogy általában az egyébként magas korrupciós szinttel jellemezhető országok kapják – az ország fejlettségéhez viszonyítva – a legnagyobb arányú segélyt. Szóval itt a segélyek relatív súlya és a korrupciós szint között is van egy pozitív kapcsolat. A közgazdasági elméletek pedig is azt mondják, hogy ennek így kell történnie:
A joguralom hiányát pedig, amely e rendszerek jellemzője, paradox módon, az a gazdasági és politikai elit is érzékeli, amely egyébként e rendszer haszonélvezője, és ezért neki is ésszerű a korrupcióból származó pénzt külföldre vinni. De a hazai példára visszatérve. Az is lehet, hogy a rendszer kedvezményezettjei között sokan azt gondolják, hogy érdemes itt vásárolni, berendezkedni, piacot foglalni, mert a rendszer stabil és eszük ágában sincs arra gondolni, hogy menekülni kellene innen valamikor. Megtörténhet, hogy nekik van igazuk. Mert lehet, hogy azok csapják be magunkat, akik ennek a rendszernek csak a hosszútávú negatív hatásait látják, és csak vágyvezérelt jóslat, wishful thinking, amikor azt gondolják, hogy ennek a belátható időben vége lesz.
Ahogy korábban említettem, az is egy kimenet, hogy egy ország beleragadhat egy korrupt rendszerbe hosszabb távon. Argentína például, a múlt század közepe óta máig nem tudott ebből kijönni. A múlt században, a ’80-as évekig Argentína fejlettebb volt, mint Chile, de most már fordított a helyzet és az olló egyre nyílik Chile javára.
Lehet, hogy ez lesz Magyarország jövője.
Sok múlik azon is, hogy mit is gondolnak a többi tagállam állampolgárai a 2010 óta kibontakozó magyar modellről, meddig hajlandók ezt finanszírozni.
