KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Egy fotó, amelynek láttán ezrével osztják meg szülőszobás történeteiket az anyák

Szeretethullámot indított el egy bejegyzés és a hozzá tartozó fénykép, amelyen egy szülésznő segít egy kismamának a szülés után.
BoredPanda - szmo.hu
2017. szeptember 18.



Egy jó szülésznő rengeteget segíthet a nagy esemény során és abban is, hogy később milyen emlékeket őriz róla a kismama. Jill Krause, a Baby Rabbies blog szerzője nemrég a Facebookon fejezte ki nagyrabecsülését a szülésznők és dúlák iránt, amellyel jókora szeretethullámot indított el.

Krause megosztott egy bámulatos képet Katie Lacer fotóstól, melyen egy szülésznő segít a vécén ülő kismamának, aki éppen csak megszült, mellékelve szívhez szóló történetét a szülésznőről, aki neki segített ugyanígy a szülése után.

szuleszno cover

Arra senki sem számított, hogy hálás édesanyák sorra osztják majd meg történeteiket és képeiket, ahogy arra sem, hogy Lacer és elképesztő munkássága ilyen elismerő figyelmet kap.

A bejegyzés már több mint 65 ezer megosztásnál jár.

A poszt szövege:

"Sosem fogom elfelejteni a szülésznők arcát, akik a mosdóba kísértek a gyermekeim születése után. Akkor, mikor oly törékeny, fáradt, rémült és erőtlen az ember lánya. Hatalmas pocakom leapadt, szégyenlősségnek már rég nyoma sincs. Jóindulattal és méltósággal gondoskodtak rólam. Számomra ezek a pillanatok adtak erőt és megerősítést, hogy egy egész közösség a segítségemre van, még ha csak arra a röpke pár percre is a mosdóban, a vécén ülve, míg egy türelmes nővérke megmutatja, hogyan rakjam be a hűtőbetétet az eldobható bugyimba. A barátom, MommaKT Shoots fotója ide repített vissza. Szinte most is érzem a sebtapasz illatát. Szóljon ez minden szülésznőnek és dúlának, és mindenkinek, aki megmutatja, hogyan használjuk a hűtőbetétet (vagy segít lezuhanyozni a császár után)."

A bámulatos képet Katie Lacer készítette, akinek a többi fotóját is rengetegen megosztották.

Krause eredeti bejegyzése komoly szeretethullámot indított el a szülésznők iránt, akik az anyukákat segítették, rengeteg történetet kaptak:

Leigh Kathleen

"Mikor már a kitolásnál tartottunk, emlékszem, elhúztam a fejem a szülésznő mellkasától, és láttam, hogy az agyonmosott felsője ÚSZIK a könnyeimtől és a verejtékemtől. Nem győztem bocsánatot kérni, mire ő azt mondta: 'Ez itt az élet maga a felsőmön, kislány! Sehol máshol nem lennék szívesebben! És most nyomjuk ki azt a babát!'

"
Imádtam! Alig várom, hogy én is nővér lehessek!

Laure Self

"Imádtam a szülésznőimet! Két évvel ezelőtt a férjemmel elveszettünk egy kislányt a 23. héten, az ajándék kisfiunk pedig ugyanabban a kórházban született idén májusban. Minden szülésznő tudta, mi történt velünk, és mikor a fiam megszületett, de nem lélegzett, azonnal elvitték az újszülött intenzívre, (fél órával később foghattam meg őt először, úgy két percre,) én meg nem bírtam abbahagyni a zokogást.

"
A szülésznők velem sírtak. Simogatták a hajam, a hátam, és mindent megtettek, hogy fel tudjak kelni és átmehessek az intenzívre az édes kis csöppségemhez.

Hozták róla a fényképeket, egyszerűen fantasztikusak voltak. Ezen a képen először tartom őt a kezemben, mielőtt elvitték. Ezt a rengeteg képet is mind ők készítették nekem!"

Mandy Morrison

"A szülésznők angyalok! Miután úgy kaptam epidurált, hogy elfolyt a gerincfolyadék egy része, amitől brutálisan fájt a fejem és a nyakam, a nővérkének meg kellett pisiltetnie, különben jött volna a katéterfelhelyezés. Figyelmeztetett, hogy szülés UTÁN egy katéter az utolsó dolog, amit szeretnék, de az epidurál miatt a hólyagom meg sem moccant. Ott ültem sírva és próbáltam pisilni, miközben úgy éreztem, hogy a fejem és a nyakam mindjárt szétrobban. A nővér visszajött egy pohár vízzel, benne egy szívószállal, és megkért, hogy fújjam, hadd bugyborékoljon.

Valami olyasmit mondott, hogy bármiféle tevékenység beindítja az izmokat, hogy tegyék, ami a dolguk. És bejött! Kettőnk reakciójából meg simán azt gondoltad volna, hogy újabb gyerek született. Igazából senki se mesél azokról a szülés utáni pillanatokról, mikor már minden méltóságod elszállt, és olyan dolgok történnek a szervezeteddel, amiről nem is gondoltad, hogy lehetséges, ráadásul fáj az összes, téged meg elönt a csodálat, miközben legszívesebben inkább meghalnál. A szülésznőt mindezt tudják, és Beyoncé áldja meg őket!"

Tiffany Barnes

"Sosem felejtem el a nővért, aki kikísért a mosdóba a lányom születése után. Véreztem, ami rendkívül kínos volt, ahogy ott álltam… de az a drága lélek meg se rezdült.

Nem győztem bocsánatot kérni, ő meg csak biztatott, hogy ne aggódjak, ez semmiség. Sose felejtem el, ahogy a lábaim mosta, és közben arra gondoltam, ezt akarhatta a Jóisten, mikor azt mondta, szeresd felebarátodat."

Michelle Scott Lamb

"Az én szülésnőm egy angyal! A köldökzsinór előesett a fiamnál, de Jennifer egy pillanatra sem esett kétségbe. Megnyomta a nővérhívót és elkiáltotta magát, hogy előesés. Mondta, hogy ezren rohannak majd be, de ne izguljak, ő marad. Felemelte az ágyamat, majd megállt, a keze bennem, hogy eltartsa a fiam fejét a köldökzsinórtól, és számolta a szívverését.

Végig ott marad velem a fejet tartva, beöltözve a sürgősségi császárhoz. Megmentette a fiam életét, és a barátom lett."

És a szülésznők? Ők is megosztottak néhány sztorit:

Jeannette Rae Schmit

"Szülészeti nővér vagyok egy nagy kórházban. Az én feladatom, hogy segítsek a kismamáknak méltó módon regenerálódni. A szülés csodálatos, de ami utána jön, már nem annyira. :) Köszönöm, hogy méltányoljátok a szülészeti dolgozókat! Néha nincs köszönet a munkánkban, de mindig megéri. Nagyon sajnálom, ha valakinek szörnyű élményei vannak a szülés utáni időszakról.

Bárcsak az én betegem lettél volna! Nem hagytam volna, hogy így érezd magad. Azt érezhetted volna, hogy szeretnek, és törődnek veled."

Jessica Dlugasch

"Hahó, itt egy szülészeti nővér! Azért csináljuk, mert imádjuk a munkánk. Az a feladatunk, hogy mindenkit újra gatyába rázzunk, ne pedig letörjünk. Szóljon ez a több ezer erős asszonynak, akiket volt szerencsém ápolni!"

Melissa Miner Fridge

"39 éves vagyok és májusban végeztem el a nővérképzőt. Álmaim munkáját végzem egy csecsemőosztályon és egyszerűen imádok a kismamákkal és a babákkal foglalkozni.

"
Nem hinném, hogy jó nővér vagyok. Én SZUPER nővér vagyok!

És ebben megerősítenek az anyukák, akik második este megörülnek nekem váltáskor, vagy azt mondják, öröm volt, hogy én voltam a csecsemős nővérük. De részemről a megtiszteltetés, hogy életük nagy pillanatának kicsit részese lehettem!"

Címlapfotó: illusztráció


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: