A koronavírus-járvány miatt sokkal többen haltak meg Magyarországon vidéken, mint Budapesten és környékén – derül ki a Népszava által közölt összehasonlításából. Ez alapján európai szinten sem sok jó mondható el a magyar járványkezelésről.

Nemcsak nemzetközi szinten, hanem az országon belül is jelentős területi eltérések jellemzik a koronavírus-járvány egész időszakát – hangsúlyozzák azok a szakértők, akik részt vettek a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Közgazdaságtudományi Intézete (KTI) a COVID-19 járvány társadalmi és gazdasági hatásairól szóló, tegnap bemutatott Fehér Könyvének összeállításában.

Kiderült, hogy az egymillió főre jutó többlethalálozás a legtöbb megyében 4000-4500 fő körüli volt a járvány kezdete és idén év eleje között, ugyanakkor Pest és Fejér megyében 2200-2500 fő között alakult az elhunytak száma a járvány előtti adatokkal összevetve, miközben Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében meghaladta az 5500 főt.

A 35 társadalomkutató munkájával készült tanulmánygyűjtemény szerzői főleg azt nehezményezik, hogy nem jutottak elég információhoz, pedig az egészségügyi és oktatási felmérések, foglalkoztatási statisztikák és a lakosság mentális állapotának mutatói alapján pontosabban meg lehetne tervezni, hogy miként csökkentsük a járvány negatív hatásait.

A Fehér Könyv most azt emeli ki, hogy mennyivel rosszabbul állunk a fiatalabb korosztályok többlethalálozásában, mint az európai országok többsége.

A kutatók ugyanakkor, a pontosabb adatok kedvéért, a járvány előtti évek átlagos halálozási adataival összevethető többlethalálozás vizsgálatához nyúltak. Ezek alapján arra jutottak, hogy a fiatalabb generáció tagjai közül sokkal többet veszítettünk el, mint korábban – a 39 év alattiak többlethalálozása az 5. legrosszabb az EU-n belül. Ennél is durvább adatot idéznek a Fehér Könyv szerzői, amikor azt említik, hogy „számos országban 2-3 ezernél kisebb mértékű volt az egymillió főre vetített összesített többlethalálozás a 60-79 éves korcsoportban, míg Magyarországon közel 8500”.

Vizsgálták a magyar egészségügyi ellátórendszer járványra adott válaszait és az egyes emberek hozzáállását is. A kötet is rámutat, hogy a járóbeteg- és fekvőbeteg ellátás visszaesett, a gazdaság befékezése pedig egészségtelenebb életkörülményeket eredményezett, amit a fertőzéstől való félelem tetézett.

A Fehér Könyv külön fejezetben foglalkozik a járvány egyéni és közösségi következményeivel. Egy nagy országos reprezentatív felmérés keretében azt vizsgálták pszichológusok és szociológusok, hogy azok a lélektani tartalékok, amelyeket a járvány első hullámában mértek, hogyan és miért fogyatkoztak meg a pandémia hónapjai alatt 2021 decemberére. Különösen a nők tartalékai merültek ki, a korlátozások és a stressz őket viselte meg jobban.

A magyar társadalom nem végig teljesített jól egymás segítségnyújtásában sem. Az első három hullámban még nőtt is az eredetileg 53 százalékos arány, akiknek voltak kölcsönös segítségnyújtást jelentő kapcsolatai a család más tagjaival, rokonokkal, barátokkal, szomszédokkal, de ez az aktivitás tavaly decemberre 49 százalékra apadt. Kiderült az is, hogy egy elég széles kör épp ezekben a hónapokban veszítette el ezeket a kötelékeket az anyagi ellehetetlenüléssel párhuzamosan.

A társadalomkutatók tanulmányainak utolsó fejezete a könyvben a foglalkoztatással összefüggő adatokat értékeli. A járványban kevéssé érintett területeken dolgozóknak csak az egyébként megszokott 6-7 százaléka váltott foglalkozást az utóbbi két évben, a pandémia miatt elküldött vagy bizonytalan helyzetbe kerültek között jóval magasabb ez az arány. Azt is megmutatják a szerzők, hogy a csodaszernek tekintett távmunka is csak egy rétegnek jelentett megoldást, hiszen a lehetőséggel élni tudók 80 százaléka diplomás volt.