ÉLET-STÍLUS

Dr. Almási Kitti: a járványhelyzetnek vannak nagy nyertesei és nagy vesztesei is

Milyen hatással van ránk jelenleg a bezártság, milyen következményei lehetnek ennek az időszaknak hosszútávon, és mire érdemes odafigyelni annak érdekében, hogy ne daráljon be minket ez a helyzet? Erről beszélgettünk dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológussal.
Fartek Patrícia - szmo.hu
2021. február 20.



A koronavírus-járvány az életünk számos területén nagy változást hozott, negatív és pozitív értelemben egyaránt. A korlátozások miatt rengeteget változott a társadalmi életünk is: kevesebbet járunk társaságba, otthonról dolgozunk és tanulunk. Néhány hete például olyan fiatalokkal beszélgettem, akik éppen érettségi előtt állnak, vagy már a járványhelyzet alatt végeztek a középiskolában és kerültek a munkaerőpiacra, illetve egyetemre. Meséltek arról, hogyan élik meg az online oktatást, illetve azt, hogy életük talán legmeghatározóbb éveiben nem járhatnak közösségbe: nincsenek nagy bulik, összejövetelek, szalagavatók, ballagások és többnyire a barátokkal is csak a közösségi médiában tudják tartani a kapcsolatot.

A téma folytatásaként most dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológussal beszélgettem arról, hogy milyen hatással van ránk jelenleg a bezártság, milyen következményei lehetnek hosszútávon, és mire érdemes odafigyelni annak érdekében, hogy ne daráljon be minket ez a helyzet.

- Nagyon megoszlanak a vélemények az online oktatás és a home office körül, mert sokan teherként élik meg, viszont valaki sokkal jobban működik így. Neked mik a tapasztalataid, milyen hatással van ez az időszak az emberekre, főként a fiatalokra?

- Ennek az időszaknak vannak nagy nyertesei és nagy vesztesei is.

Általánosságban, ha az otthontanulást vagy az otthoni munkát nézzük, akkor a nagy többségre igaz az, hogy szenved tőle, vagy nehézségeket okoz neki. De ez a fajta életmód nem mindenkinek olyan óriási teher, mint ahogy általánosságban beszélünk róla.

Vannak gyerekek, emberek, akik egyszerűen jobban működnek úgy, hogyha az otthoni környezetben vannak, biztonságban érzik magukat.

Például azokra gondolok, akik nehezebben teremtenek társas kapcsolatokat, esetleg bármilyen kirekesztés, bántalmazás érte őket. Tehát van, aki jobban érzi így magát, sőt attól jobban szorong, hogy mi lesz, ha majd újra vissza kell menni a társasági életbe. Ez már a fiataloknál is megjelent, de még gyakrabban találkozom azzal, hogy a cégeknél, kollégák esetében említik a bezártságnak ezt a hozadékát. Emiatt pedig sok helyen el is gondolkodtak rajta, hogy majd a nagy visszatéréskor valamilyen formában megtartják a home office rendszerét részben vagy egészben azon kollégák esetében, akik otthonról jobban, hatékonyabban tudnak dolgozni.

- Mi a helyzet azokkal, akikre inkább negatív hatással van ez a helyzet? Miért nehezebb az online oktatás számukra?

- Sokan például könnyebben, másképp mernek kérdezni, ha jelen vannak.

A képernyő előtt ülve nem úgy kommunikálnak, mint élőben, és ez nagyon visszafogja a hatékonyságot.

Az online órákon más a szereplésélmény, mint amikor ott ülnek a padban, és mondjuk csak úgy be tudja mondani valaki egy fél szóval, amit gondol. De ez az online térben teljesen más, eleve sokakban az, hogy egy kamera veszi őket, szerepléstudatot kelt, és így nehezebb.

Az viszont, hogy sokkal több az önálló feladat - mert vannak órák, amiket nem mindig tartanak meg, hanem otthoni feladatokra cserélik őket - a nehézségei mellett önállóságra is sarkall, ami aztán később nagyon hasznos lesz.

A gond inkább azzal van, hogy ha a gyerekre még sok más probléma is szakad, például a háztartás, az ebéd elkészítése stb. és ez egyszerre sok.

Ezek is persze olyan szokások, amiket ha most felvesznek, hosszútávon hasznosak, mert később, amikor mondjuk bekerülnek egy kollégiumba vagy albérletbe, tudják kamatoztatni. Csak ez a sok változás most nagyon hirtelen jött, főleg tavasszal. Ezzel a teljes életmódváltással nehezen küzdenek meg, nyilván amellett, hogy nincs meg az a töltekezés sem, hogy mindezt aztán a haverokkal, sztorizgatásokban feloldják.

- Mi a helyzet a társasági élettel? Az szinte tényleg nullára csökkent, a fiatalabb korosztálynak viszont ez egy elég fontos dolog lenne.

- A nagyobb társas összejöveteleket, nyilvános helyeken történő találkozókat hiányolják inkább. A fiatalok többsége egy-két nagyon közeli baráttal megpróbálja most is személyesen tartani a kapcsolatot, de nincsenek baráti társaságok, bulik, spontán találkozások.

Tulajdonképpen abba, amivel a náluk idősebb korosztály már régóta küzd, hogy nem tudnak például szórakozóhelyeken ismerkedni, most belecsöppentek a nagyon fiatalok is. Ők viszont nehezebb helyzetben vannak, mint az idősebbek, mert még kevesebb önismerettel, tapasztalattal rendelkeznek.

Sokan ugyanúgy az online térben alkotott kép alapján próbálnak ismeretségeket kötni, és emiatt az amúgy is nagyon illékony dolgok még inkább előtérbe kerültek. Egyik nap írogatnak egy emberrel, pár nap után meg inkább mással. A másik eset a rákattanás, hogy a távolból nagyon imádják egymást, beleképzelnek valamit a másikba, csak azért, hogy hirtelen tartozhassanak valakihez. Ez pedig nagyon nem kedvez a valódi kapcsolatok kialakításának. Ebben a korosztályban ez azért is nagyon veszélyes, mert ilyenkor érzékenyen formálódik az énkép, hogy én mitől vagyok valamilyen, mitől vagyok értékes, mi szerethető bennem - a visszajelzések alapján. Az online térben viszont egy csomó olyan helyzet nem is tud kialakulni, ami élőben igen. Emiatt pedig nemcsak a valódi értékek nem jönnek felszínre, hanem azok tudnak így tarolni, akiknek eleve jók az ehhez passzoló készségeik és tulajdonságaik, például előnyös külsejűek, vagy jól írnak, fogalmaznak. De azok, akinek olyan szerethető tulajdonságai vannak, amik inkább akkor érvényesülnek, ha személyesen jelen van az illető, most teljesen háttérbe szorulhatnak.

- Az előző cikkemben volt egy fiú, aki például azt mesélte, hogy több osztálytársa is depresszióközeli állapotba került ebben a helyzetben.

- Rengeteg szorongásos zavarral és depresszióval küzdő fiatal van most, akiknek tényleg kicsúszott a talaj a lába alól. Ebben a helyzetben akik támaszt, bázist adhatnak, legfőképp a családtagok, akikkel lehet találkozni. Azoknál a családoknál azonban, ahol eleve társas magányban élnek az emberek, nem szoktak beszélgetni egymással, ott most még nehezebb.

Emellett ne feledkezzünk meg azokról a családokról sem, ahol családon belüli bántalmazás is jelen van, ahol a szülők közötti helyzet most még feszültebb lett, anyagi nehézségekkel, esetleg alkohol problémákkal küzdenek, vagy konkrét fizikai bántalmazás is történik.

Ezek most sokkal nagyobb súllyal nehezednek a fiatalokra, akik eddig napközben nem voltak otthon, esetleg suli után elmentek edzésre, találkoztak a barátokkal.

Számos gyerek ezektől a családi nehézségektől úgy menekült, hogy alig volt otthon. Most pedig ezeknek a nyomasztó körülményeknek a kényszerű elviselése mellett még a tanulásban is önállóságot várnak tőlük.

- Hogyan vehetjük észre, ha tényleg nagy a baj, ha valakit jobban megvisel ez a helyzet? Milyen jelekre érdemes figyelni akár barátként, családtagként?

- Általánosságban arra kell figyelni, hogyha jelentősen megváltozik valakinek a viselkedése. Azért fogalmazok így, hogy általánosságban, mert például, ha valaki eleve csendesebb, mint az átlag, az nem tünetértékű, ha most is kevésbé kommunikatív. Ha azonban nem szokott csendes lenni és most az lett egy ideje, akkor érdemes fokozottan figyelni rá. Mindig önmagához képest kell viszonyítani ezeket a tulajdonságokat, szokásokat. Ha valakitől karakteridegen viselkedést, megjegyzéseket hallunk, fontos a szokásosnál jobban támogatni. A depressziónak számos tünete ismert: kedvetlenség, motiválatlanság, fáradtság, az étkezés és az alvás megváltozása, reményvesztettség. Figyelni lehet a döntéskészségét, azt, hogy örömét leli-e valamiben az a fiatal, illetve jellemzően negatívan látja-e önmagát és a lehetőségeit. Nyilván ezek a tulajdonságok mindannyiunknál előfordulhatnak egy-egy nap erejéig, de ha ez az állapot heteken keresztül fennáll és több jellegzetes tünet is egyszerre, akkor mindenképp gondolnunk kell depresszióra és érdemes szakembertől is segítséget kérni.

- Kívülállóként hogyan tudunk segíteni a jelenlegi helyzetben?

- Ez nagyon függ az egyéni körülményektől is, de a legfontosabb, hogy őt kérdezzük meg, számára mi jelentené a segítséget. Valakinek már az is sokat ad, ha igenis heti egyszer megoldjuk, hogy találkozzunk, sétálunk egyet a az erdőben, valakinek az, hogy csak meghallgatjuk, megint másnak lehet, hogy egy online terapeuta felkutatása lesz a segítség.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A spanyolok 10.000 önkéntest keresnek, akik négy éven át vállalják, hogy minden nap isznak bort a tudomány nevében
Az eredmények eldönthetik a WHO és a mediterrán étrend hívei közti vitát.


Spanyolországban épp most zajlik a tudománytörténet talán legkellemesebbnek hangzó kísérlete: 10 000 önkéntest toboroztak, hogy derítsék ki, mi történik az emberrel, ha rendszeresen iszik egy kevés bort. Mielőtt azonban bárki csomagolna és repülőjegyet foglalna, a helyzet ennél bonyolultabb. A Navarrai Egyetem gigantikus, négyéves vizsgálata

nem egy államilag finanszírozott, végtelenített borfesztivál, hanem egy kőkemény klinikai kutatás, ami végre pontot tehet egy évtizedes vita végére: a mértékletes piálás tényleg segít, vagy csak egy elegánsabb módja annak, hogy lassan kinyírjuk magunkat?

A felállás pofonegyszerű: fogtak 10 000, már eleve mérsékelt alkoholfogyasztó spanyolt – 50 és 75 év közötti férfiakat és nőket –, majd két csoportra osztották őket. Az egyik csapat azt a tanácsot kapja, hogy hagyja abba teljesen az ivást. A másik csoport folytathatja a „mediterrán ivási mintát”:

a nők legfeljebb heti hét, a férfiak legfeljebb heti tizennégy italt fogyaszthatnak, de azt is szigorúan étkezéshez kötve,

a hét folyamán elosztva, a rohamivást kerülve. Senkit nem biztatnak az ivás elkezdésére, és ingyen bort sem osztogatnak. A kutatók négy éven át követik a szív- és érrendszeri betegségek, a rák, a demencia és a depresszió kockázatának alakulását mindkét csoportban. A tét nem kicsi, a projektet vezető Miguel Ángel Martínez-González szerint ugyanis „ez fogja kimondani a végső szót” a témában.

A spanyol professzor nem rejti véka alá a frusztrációját az eddigi kutatásokkal kapcsolatban.

„Felháborító, hogy milliókat költöttünk több ezer beteggel végzett gyógyszervizsgálatokra, miközben az alkohol hatásairól rendelkezésre álló legnagyobb randomizált vizsgálat mindössze 224 önkéntest követett 2 éven át”

– nyilatkozta az El Españolnak. Az UNATI nevű projekt, amelynek hivatalos adatai a ClinicalTrials.gov adatbázisában is elérhetők, ezzel szemben 10 000 embert vizsgál négy éven keresztül, ami nagyságrendekkel nagyobb és megbízhatóbb mintát jelent. A hitelesség kulcsfontosságú, ezért a kutatók messziről elkerülik az alkoholipart. A 2,5 millió eurós (mai árfolyamon nagyjából 950 millió forintos) költségvetést teljes egészében az Európai Kutatási Tanács állja.

„Egyetlen fillért sem fogadunk el az alkoholipartól, a kutatásunkat az Európai Kutatási Tanács közpénzből finanszírozza”

– szögezte le Martínez-González.

A tudományos buligyilkosok, vagyis az Egészségügyi Világszervezet európai irodája szerint azonban a vita már rég lezárult. Pár éve kiadtak egy közleményt, amelyben feketén-fehéren leírták:

„Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholszintről. Mindegy, mennyit iszunk – az egészségkockázat az első kortytól kezdődik.” A WHO szerint az alkohol bizonyítottan rákkeltő, legalább hét daganattípus kialakulásáért felelős, és a kockázat már egészen kis mennyiségnél is fennáll.

Ezzel a kőkemény állásponttal megy szembe a spanyol kutatás, amely azt a hipotézist teszteli, hogy a kulturált, étkezéshez kötött, mértékletes borfogyasztás hosszú távon legalább annyira biztonságos lehet, mint a teljes absztinencia.

A projekt vezetője sem egy elvakult alkoholrajongó. Miközben az idősebb korosztály mértékletes ivásának lehetséges előnyeit vizsgálja, a fiataloknak egészen mást üzen. „Egy 35 év alatti embernek azt mondanám, hagyja abba, még ha csak egy pohár bort is iszik” – mondta egy interjúban. A toborzásra januárra már közel 7000 jelentkező akadt, a kutatás pedig a tervek szerint 2028 közepén zárul le, az első komolyabb eredményekre tehát még bő két évet kell várni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A legkegyetlenebb pillanat: kiderült, mit hallanak a betegek, miután leállt a szívük
Egy kutatás a klinikai halál legfélelmetesebb titkát tárta fel újraélesztett betegek beszámolói alapján.


Mi történik, ha a szívünk megáll, de az agyunk még működik? A legrosszabb rémálom válhat valóra: egy új kutatás szerint a betegek hallhatják, amikor az orvosok kimondják a halál beálltát, miközben már nem tudnak jelezni a külvilágnak. Dr. Sam Parnia, a New York-i NYU Langone Medical Center kutatóorvosa és csapata a Resuscitation című tudományos folyóiratban tette közzé azokat a meghökkentő eredményeket, amelyekről a New York Post is beszámolt februárban.

A kutatók 25, többségében amerikai és brit kórházban vizsgáltak 53 szívleállás-túlélőt. A túlélők közel 40 százaléka számolt be arról, hogy a klinikai halál állapota alatt tudatos gondolatai vagy emlékei voltak.

Az orvosok elektroencefalográffal mérték az agyi aktivitást, és a gondolkodással összefüggő gamma, delta, théta, alfa és béta agyhullámokat észleltek még 35-60 perccel a szív leállása után is.

„Ők [a túlélők] úgy érezték, hogy teljesen tudatuknál vannak” – mondta Dr. Parnia. „Nemcsak a tiszta tudatosság jeleit tudtuk kimutatni, hanem azt is, hogy ezek az élmények egyediek és univerzálisak. Különböznek az álmoktól, illúzióktól és téveszméktől.”

A jelenség magyarázata az agy úgynevezett diszinhibíciója lehet. Amikor a szívleállás miatt megszűnik a vérellátás, az agyban lévő természetes gátlórendszerek kikapcsolnak. Ez egyfajta szuperfókuszált állapotot hozhat létre, ami megmagyarázhatja a részletes emlékeket és az „élet filmjének lepörgését” is. „Ahogy az agy a vérellátás hiánya miatt leáll, a normál fékrendszerek kioldanak, ezt nevezzük diszinhibíciónak.

Ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy hozzáférjenek a teljes tudatukhoz: minden gondolatukhoz, emlékükhöz, érzelmi állapotukhoz, mindenhez, amit valaha tettek, és amit az erkölcs és etika szemszögéből élnek újra.”

Ezek az eredmények alapjaiban változtathatják meg az újraélesztési protokollokat. Ha a tudatosság részben megmaradhat, egyáltalán nem mindegy, mi hangzik el a beteg mellett a beavatkozások során. „Bár az orvosok régóta úgy gondolták, hogy az agy körülbelül 10 perc után maradandó károsodást szenved, miután a szív leállítja az oxigénellátását, a munkánk azt találta, hogy

az agy az elektromos helyreállás jeleit mutathatja a folyamatos újraélesztés alatt is”

– tette hozzá Dr. Parnia.

A tudományos közösség ugyanakkor óvatosságra int. A kutatásban vizsgált túlélők alcsoportja kicsi volt, és a rögzített agyi aktivitás és a későbbi élménybeszámolók közötti közvetlen ok-okozati kapcsolatot nem sikerült egyértelműen bizonyítani. A vita mindenesetre rávilágít, hogy a halál nem egyetlen pillanat, hanem egy folyamat.

A szívleállás utáni agyi aktivitás léte komoly etikai kérdéseket is felvet, például a szervdonáció időzítésével kapcsolatban.

A kutatók szerint a következő lépés nagyobb mintákon végzett, folyamatos agyi monitorozás lehet, hogy pontosabb képet kapjanak a haldoklás folyamatáról. Az eredmények addig is arra figyelmeztetnek: sosem tudhatjuk, ki hallja, ami egy kórházi ágy mellett elhangzik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Innen tudhatod, hogy a kolléganőd valójában pszichopata – és így kerüld el, hogy kicsináljon
Számtalan apró jelből derülhet ki számodra, hogy gond van vele. Mutatjuk a legfontosabbakat.


Először is: a „pszichopata” kifejezés pszichológiai fogalom, és pontos diagnózist kizárólag képzett szakember állíthat fel.

Másodszor is, pszichopaták mindenütt előfordulhatnak, munkahelyen is, nők között is.

Amit viszont te is meg tudsz tenni, az az, hogy felismered a káros viselkedésmintákat, és úgy húzod meg a határaidat, úgy alakítod a kommunikációdat és a bizonyítékaidat, hogy ne lehessen könnyen csapdába csalni.

Nőknél nehezebb kiszúrni a a mintázatot, mert több szakmai forrás szerint a női pszichopátiát gyakran nem azonosítják.

A társadalom és a mérőeszközök is sokszor inkább férfiakhoz társítják a „klasszikus” jeleket. nőknél a manipuláció és a kapcsolati agresszió lehet hangsúlyosabb.

Miért épp a munkahely a „játszóterük”?

A munkahely ideális terep a státusz-, erőforrás- és figyelemvadász viselkedéseknek a projektek, előléptetések, informális szövetségek, pletykahálózatok miatt.

A „vállalati pszichopátia” irodalma (különösen vezetői környezetben) régóta beszél arról, hogy a pszichopátiás vonásokkal bíró szereplők fokozhatják a munkahelyi bántalmazást, igazságtalan felügyeletet és mérgező légkört.

És itt jön a csavar: a női agresszió sok esetben nem direkt és fizikai, hanem kapcsolatokon és szavakon keresztül dolgozik (pletyka, kiközösítés, karaktergyilkosság, a másik besarazása a háta mögött, gázlángozás, verbális agresszió).

A felismerés jelei: mit figyelj a viselkedésben, beszédben, nonverbális jelzésekben?

A női pszichopátiáról szóló szakmai narratívák egyik visszatérő eleme, hogy a felsőbbrendűség érzése nem mindig harsány dicsekvés, inkább finom, rejtett leértékelés: szemtől szembe kedves, a hátad mögött „értékel”, rangsorol, minősít. Mézesmázos veled a kolléganőd, ugyanakkor fölényes is a viselkedése.

Tipikus minták:

1. „Én csak segíteni akarok…” – majd a „segítség” ára a kontroll.

2. Látszólag empátiát mutat, de odaszúr neked és verbálisan bánt („Pont téged sajnállak a legjobban… amúgy ezt kár volt így elrontani.”).

3. Úgy dicsér meg, hogy abban nincsen köszönet, mert az valójában minősítés: „Ügyes voltál, ahhoz képest, hogy”

4. Kapcsolati agressziót alkalmaz, vagyis pletykát, triangulációt vagyis háromszögelést, kiközösítést

A munkahelyi rombolás gyakran nem közvetlen támadásban jelentkezik, hanem a manipuláció eszközeivel.

Ilyen például a trianguláció: A-t B ellen hangolja, majd fordítva. „Én nem mondtam semmit, csak aggódom, hogy X mit gondol rólad.”

Megfigyelhető a munkahelyi történések átkeretezése is: például a pszichopata munkatárs a (gyakran általa gerjesztett) konfliktust úgy állítja be, mintha ő lenne a „józan, profi” fél, te pedig az „érzékeny, problémás”, aki megsértődik.

Jellemző a kiközösítés is, úgy, hogy ne legyen nyilvánvaló: „Nem hívtunk a meetre, nehogy túlterheljünk.”

Szívesen él a gázlángozás eszközével. Simán letagad vagy másképp állít be dolgokat annak érdekében, hogy a környezetét elbizonytalanítsa, és úgy állítsa be, mintha mások emlékeznének rosszul bizonyos dolgokra.

A gaslighting lényege, hogy a másik szisztematikusan megkérdőjelezi az észlelésedet, emlékezetedet, ítélőképességedet, és ettől egyre bizonytalanabb leszel. Munkahelyen ez sokszor konkrét taktikai elemekben jelenik meg: tagadás, felelősségáthárítás, „túlreagálod”, „nem így történt”, „félreérted”.

Jellegzetes mondatok:

„Ezt sose mondtam.” (miközben ott volt a megbeszélésen) „Te mindig, mindent túlreagálsz.” „Túlérzékeny vagy.” „Jaj, nem értetted, hogy csak vicceltem.” „Én csak tényeket mondok.” (valójában értékítéletet)

A mikroagresszió is annak a jele lehet a többivel együtt, hogy a kolléganőd pszichopata manipulátor: kis odaszúrásokat mond, félmondatokkal hiteltelenít („Te ezt nem érted, majd én…”), „vicceskedő” megszégyenítéssel él a közös meetingen, állandó „javítgatgat”, aíkkor is, ha nem hibáztál.

A cél sokszor nem az, hogy egyszer nagyot üssön, hanem hogy folyamatosan rontsa a megítélésedet.

A beszédstílusának árulkodó mintái: „túl profi”, „túl sima”, mégis üres.

A munkahelyi pszichopátiás mintázatokról szóló összefoglalók gyakran említik a felszínes bájt, a manipulációt és a felelősség elhárítását (különösen „sikeres pszichopatáknál”).

Figyelmeztető jel lehet: sok ígéret, sok a szöveg, kevés a konkrétum és a beváltott ígéret, konfliktusban azonnali szerepcserét vet be, és támadóból áldozatnak állítja be magát.

A nonverbális jelek közül feltűnő a merev testtartás, a merev tekintet, a mozdulatlan fej beszélgetés közben és a kontrollált jelenlét.

Kevés a spontán nonverbális jel, jellemző lehet a pókerarc, hirtelen váltogatja az érzelmeket, és váratlanul fagyossá válhat a légkör.

A női pszichopatákra jellemzőek a szexuális határátlépés finom formái is.

Klinikai és bűnügyi vizsgálatok gyakran írják le, hogy bizonyos manipulatív stratégiák a másik fél megmentő szerepére építenek, illetve megjelenhet szexualizált kommunikáció is (finom utalások, testbeszéd, célzott figyelem). A munkahelyen ez lehet flört-szerű „ráhangolás”, aminek később zsarolási értéke lesz („te is partner voltál benne”).

A következő kommunikációs manipulációkra is figyelj:

1. „Te vagy az egyetlen, akiben megbízom” – majd információt szed ki, amit később ellened fordít.

2. „Nem akarok keverni, de…” – trianguláció és pletykaindítás.

3. „Csak vicceltem” – mikro-megalázás után felelősséglemosás.

4. „Ha ezt megteszed velem, én…” – érzelmi zsarolás, önsértéssel fenyegetés (ez önmagában nem pszichopátia, de munkahelyen mindig vörös zászló).

4. „Bizonyítsd, hogy mellettem vagy” – szabályszegésbe húzás, majd „beáldozás”.

Így kerüld el, hogy „kicsináljon”: működő stratégiák

1. Játékszabály: „ne adj muníciót”

2. Ne ossz meg vele bizalmas magáninfót, bizonytalanságot, konfliktust.

3. A „barátnős összekacsintás” gyakran adatgyűjtés.

4. Írásos nyomvonal: dokumentálj profin. Gaslighting és karaktergyilkosság ellen a legjobb ellenszer: tények.

5. Döntéseket, feladatokat, határidőket mindig írásban rögzíts („megerősítésként összefoglalom…”).

6. Konfliktusnál: dátum, idő, résztvevők, pontos idézetek.

7. Tanúk és transzparencia: kerüld a „kettesben intézzük el” helyzeteket

8. Kritikus egyeztetéseknél legyen harmadik fél, vagy legalább írásos összefoglaló.

9. Meeting után: rövid összefoglaló a csapatnak.

10. Kommunikációs stílus: „szürke szikla” (Gray Rock) munkahelyi verzióban

11. Rövid, udvarias, tényszerű válaszok.

12. Ne vigyél érzelmeket a vele való kommunikációba, mert akkor nincsen, amit szándékosan félreérthet.

13. Ha provokál: „Értem. A feladat X. A következő lépés Y.”

14. Határhúzás: nemet mondani magyarázkodás nélkül. A manipulatív kolléga a magyarázatodban talál kapaszkodót. „Most nem fér bele.” „Ezt a vezetőmmel egyeztetem.” „Ezt írásban küldd el.”

15. Ne szállj be a pletykába, és ne játszd a döntőbíró szerepét a konfliktusokban.

A trianguláció ellenszere:

„Ezt beszéld meg vele közvetlenül.”

„Én ebben nem foglalok állást, nincs elég információm.”

Amikor már nem elég az egyéni taktika, ha rendszeres a bántalmazás, a bizonyítékoddal menj a közvetlen felettsedhez vagy HR-hez, a munkahelyi eljárásrend szerint.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Bányászoknak szánt munkaruha volt, ma már százmilliókat ér egy szakadt darab: érdekességek a Levi’s elképesztő történetéből
Levi Strauss valószínűleg álmában sem gondolta, hogy a találmánya meghódítja a világot. Pedig a farmere örökre megváltoztatta a divatot.


Van az a pont, amikor egy agyonhordott, foltos, szakadt farmerért valaki kifizet 412 ezer dollárt. Ez a pont novemberben jött el, amikor Kurt Cobain nadrágját elárverezték, és ezzel a Levi’s története megint szintet lépett: a bányászok melósruhájából végleg múzeumi tárgy lett. Pedig az egész egyáltalán nem így indult. Amikor 1853-ban a német bevándorló Levi Strauss megnyitotta a boltját San Franciscóban, még csak szárazárut forgalmazott. Húsz évvel később, 1873-ban viszont

a szabó Jacob Davis-szel közösen szabadalmaztatták a szegecselt farmernadrágot, amit direkt melósoknak, például bányászoknak szántak

– írja a The Fact Site. Ekkor még „waist overalls”-nak, vagyis derékoverallnak hívták, és a divathoz annyi köze volt, mint gumicsizmának az asztalhoz.

A legenda az 501-es modellel indult, aminek szabadalmi dátumát a márka azóta is „501 Day” néven ünnepli. A nadrág sikerének titka az apró, de zseniális részletekben rejlik, amik aztán szép lassan szabvánnyá váltak. 1922-ig például a farmereket nadrágtartóval hordták, de ekkor jött a Levi’s, és rárakta az övbújtatókat a nadrágra, lényegében kinyírva a nadrágtartós éra egy jó részét.

A hátsó zsebeken lévő, dupla íves varrás, az „arcuate”, nemcsak dísz, hanem a zseb bélését is a helyén tartja. A szegecsek eredetileg azért kerültek rá, hogy ne szakadjon szét a nadrág, ma már inkább csak jól néznek ki. Persze ez sem volt zökkenőmentes:

a fém szegecsek összekaristolták a bútorokat és a nyergeket, ezért 1937-ben áttértek a rejtett szegecselésre, amit a hatvanas évek közepén végleg leváltott a bartack nevű megerősített varrás.

Hogy a konkurencia ne tudja egy az egyben másolni őket, 1936-ban a jobb hátsó zsebre odabiggyesztették az azóta is ikonikus piros címkét. És az a pici, ötödiknek csúfolt zseb? Az valójában órazseb volt, ahová a láncon lógó zsebórát lehetett becsúsztatni.

A márka annyira bízott a termék strapabíróságában, hogy 1928-ig „Two Horse Brand” néven futottak, a logójukon pedig két ló próbált – sikertelenül – szétszakítani egy nadrágot. A világhírnevet végül a második világháború hozta el, amikor a tengerentúlon állomásozó amerikai katonákon keresztül az egész világ megismerte a kék farmert. Ekkor

a márka rájött, hogy a nőknek is van lábuk és pénzük, így 1934-ben piacra dobták a Lady Levi’s farmert,

bár a klasszikus 501-es női verziójára egészen 1981-ig kellett várni.

A Levi’s mára annyira beépült a kultúrába, hogy a San Francisco 49ers stadionját is Levi’s Stadiumnak hívják, ahol a múlt hétvégén Bad Bunny zseniális félidős performanszával Super Bowlt, máskor Wrestlemaniát is rendeztek.

De a márka nemcsak a nevét adja, hanem aktívan alakítja is a jelent: 2018-ban Justin Timberlake-kel hoztak össze egy kollekciót, 2019-ben pedig a Google-lel fejlesztettek okosdzsekit, aminek a mandzsettáját simogatva lehetett vezérelni a telefont. A márka igazi kulturális súlyát mégis az aukciós árak mutatják a legélesebben: 2016-ban Albert Einstein barna bőrdzsekijéért 110 ezer fontot adtak, de eladták már Mark Hamill Star Wars-os és Heath Ledger Brokeback Mountain-ös farmerjét is több tízezer dollárért. De a csúcs a már említett Kurt Cobain-farmer volt, ami bizonyítja, hogy egy Levi’s ma már nemcsak egy nadrág, hanem egy darab történelem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk