"Aki nem beszéli jól az anyanyelvét, milyen nyelvet tud?" – Dolmány Attila kemény szavakkal védi a magyar szinkront
Mi is beszámoltunk róla júliusban, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium azzal az ötlettel állt elő, hogy a magyarok idegennyelv-tudásának fejlesztését azzal segítené, hogy a jövőben a szinkron helyett a feliratos filmeket helyezné előtérbe, vagyis nem támogatnák a magyar szinkront. A szinkroniparban dolgozók nevében Rajkai Zoltán színész, a Szinkronikum Egyesület Szídosz-Szinkron Alapszervezetének elnöke adott ki közleményt. Leírta, nem ért egyet azzal, hogy az idegennyelv-tanulás miatt feliratozzák a filmeket, a szinkront háttérbe szorítva. Azt írta: "A magyar szinkron a magyar kultúra része több mint 80 éve, egyidős a magyar televíziózás történetével. Tehát kulturális örökségünk, hasonlóan sok más európai országhoz, ahol szintén szinkronizálnak".
A színész mellett sokan álltak ki, úgy gondolják, nem a szinkron tehet arról, hogy valaki nem tanul meg idegen nyelvet. A neten böngészve simán lehet feliratos, eredeti nyelvű filmeket találni, és ezért nem kell arra kényszeríteni mondjuk az időseket, hogy törökül nézzék a Szulejmánt. Most az egyik legnépszerűbb magyar hang, Dolmány Attila ragadta magához a szót. Hosszú Facebook-posztban osztotta meg a véleményét a szinkronról és annak népművelő erejéről.
"Régen szóltam. Semmiért. Egészen. Színházért talán... Le is tiltottak, néha valóban jogosan, néha „baráti” orgánumok. De most egy kicsit besokalltam. Most egy kicsit kinyitom a számat. Lenne még másért is miért, de..." - kezdte a bejegyzését
Leírta, napi szinten találkozik olyan emberekkel, akik a hangja miatt szeretnének megismerkedni vele a vonaton, és szereti ezt az érzést. Meg azt, hogy a külföldi turistákat útba tudja igazítani az ő nyelvükön, de nem feliratos filmekből tanulta meg, hogyan tegye. "Ellenben a gyerekeimnek elmesélhetek magyarul egy mesét. Hogy nem kell (majd?) lefordítanom „külföldiről”, hogy mit jelent a: „lélekemelés”, a „stampedli”, a „purzicsán”, a „sercli”, a „druszám” , a „baba”, a „szeretet” (húúú, de elcsépelt), a „fordulj”, vagy az „állj”, „menj”, „remélj”, küzdj”, „család”, „anya, apa”... ( ezek épp tök lényegtelen szavak)" - írta.
"Hát mit mondjak a gyereknek? Azt mondom neki, hogy először az anyanyelveden beszélj jól, aztán hozzá jön a többi! (...) Büszke vagyok arra, hogy az én gyermekeimet a szép, magyar beszéd, a jól megírt szöveg, a hangzatos hangsúly és az én kollégáim magyar nyelvi és intonációs, retorikai, és egyéb tudása tették gyermekből felnőtté!
Teszem fel a naiv kérdést: aki nem beszéli jól az anyanyelvét, milyen nyelvet tud?"
- vetette föl.
"A magyar nyelv művelésének már-már ősivé váló formája a 21. században, azt kell mondjam, leginkább jogosult és legegyszerűbb, legközvetlenebb módja a magyar szinkron! Ez a – hangsúlyozom - akár pedagógiailag is legkézzelfoghatóbb, legszemélyesebb, leginteraktívabb nyelvművelési formája a magyar identitás kifejezésének - immár több mint 80 éve!!! Adjuk meg ennek a kultúrtörténeti világnak végre azt, ami valóban jár!!! És a nyelvtudás akaratának, választásának jogát is… Hiszen erre is van lehetőségünk… 21. század. A választások lehetőségének kora" - írta a bejegyzésben.
A poszt igazán megosztóra sikerült. Többek között Garai Róbert színész, rendező is kommentelt. Ő azt írta, össze kellene fognia minden színháznak, színésznek, színházi embernek, és sztrájkot kellene hirdetniük: egy napra le kellene állnia minden színháznak. Míg Nagy Zsolt színész ezt írta: "Nehogy már a szinkron ápolja az anyanyelvet! A szinkron az egy olyan munka, amit a színészek fizetés-kiegészítés gyanánt végeznek. Néhányan fullba nyomják. Vannak nagyon jó, lelkiismeretes, profi munkák, de a nagy része rossz. Drukkolok, hogy többet keressetek, de a szinkron műfajnak nem."
Dolmány Attila teljes írását, és a hozzászolásokat ide kattintva tudod elolvasni.
