"Csak a színpadon mertem bikiniben mutatkozni" – 50 felett fedezték fel a testépítő szupernagyit
Nem egy tipikus nagyiba futok bele, mikor belépek Veronika külvárosi fodrászüzletébe - tökéletes frizura, egy nagyon bájos helló, és egy dekoratív fiatal nő fogad. Veronika tíz éve dolgozik itt, egyedül, a tízemeletes panelház legalsó szintjén. A legtöbb vendége nemcsak haj-, de lélekápolásra is hozzá jár, nem véletlenül: sok barátságot kötött az üzletben, ahol az ideje nagy részét tölti.
Volt férje szinte mindentől féltette, máshova alig-alig mozdulhatott ki, szinte a barátnős programoktól is eltiltva élt. Lassan egy éve már, hogy Veronika özvegy, és a hirtelen változást nehéz volt feldolgozni: először az altatókhoz fordult, majd jött egy barát, aki a felszabadult időt, energiát és megszűnt korlátokat kihasználva egy izgalmasabb utat mutatott. Veronika 52 éves, nagymama, fodrászmester és a testépítő bajnokság egyik nagy felfedezettje.
A súlyzó könnyebb, mint a whiskys pohár
A fodrászüzlet, ahova belépek, kissé sötét, de barátságos helyiség. Miközben Veronika készülődik, és a szoknyák közül válogat – amiket ma már hordhat, hiszen nincs ellenőrzés alatt - a fellógatott fotókon időzik a tekintetem: vendégek, barátok, unokák mindenütt.
Rengeteget mesélnek nekem az emberek, mindenkit meghallgatok, és ápolom a lelküket. Viszont ma már nem csak hallgatóság vagyok. Mióta elkezdtem a testépítést, sok-sok női vendégemtől hallom, hogy motiválom őket, hogy erőt adok nekik, és én biztatom őket a változtatásra. A legtöbben látták, hogy másfél éve honnan indultam, és azt is, hogyan érzem magam ma, milyen életet élek, és persze, hogy a sport hogyan változtatott a testalkatomon és a lelki állapotomon is. Azt mondják, reményt adok nekik, és ez csodálatos érzéssel tölt el.
Mosolyogva fürkészem a családi fotókat – Veronika három fiút nevelt fel, és az unokákról készült képek is visszaköszönnek a falon. A srácok nagy szurkolói a testépítésben, sőt azt is nevetve mesélik, ha a haverok jó nőnek titulálják az édesanyjukat. Mindannyian örülnek neki, hogy valamit végre önmagáért tesz. Férje sokáig szorult ápolásra, Veronika szinte minden szabadidejét ennek szentelte. Utána nehéz volt mit kezdenie a külvilággal.
Fotók: Mervai Márk
A férjem szinte soha nem engedett el sehová. Gondolkoztam rajta korábban is, hogy sportolni kezdjek, vagy fitneszklubba járjak, de ő azt mondta, nem mehetek férfiak közé – a legtöbb helyen pedig férfiak vannak, így kénytelen voltam otthon maradni. Az életem tehát a szalon-otthon egymásutániságából állt, a barátnőimmel is alig tudtam kimozdulni. Pár hete viszont flitteres bikiniben pózoltam a színpadon, egy testépítő versenyen. És nem éreztem magam kakukktojásnak – számomra már ez is hihetetlen eredmény!
Beszélgetés közben elindulunk a megszokott útvonalon, a közeli fitneszterem felé. Veronika 52 éves, bombázó - sorra nézik meg a férfiak, amitől már szinte én kerülök zavarba.
A férjem mindenkire féltékeny volt – előfordult, hogy bejött az üzletbe leellenőrizni, mert a férfi vendégektől féltett. Nem vehettem fel túl csinos ruhát, nehezen engedett el a barátnőkkel, egyszóval sok mindent kontrollált az életemben. Mikor beteg lett, minden szabadidőmben őt ápoltam, amit szívesen tettem és ő is hálás volt érte. Aztán mikor elment, nem tudtam mihez kezdjek magammal. Gyógyszer, altató vagy alkohol, jött a kérdés. Akkor a fiaim viccből próbáltak rávenni, hogy igyak egy pohár whiskyt, de attól meg rosszul lettem. Valahogy muszáj volt mégis kikapcsolnom: nekikezdtem a jógának, de az nem volt elég, nem tudtam kitombolni magam. És ekkor jöttek a súlyzók. Az edzőteremben jó zene dübörgött és segített felszabadulni. Így ismertem meg Verát, az edzőmet, aki segített a versenyfelkészülésben.
Kerti munka vs. súlyemelés
Mikor megérkeztünk, és beléptünk a terembe, családias légkör, sok kedves „helló, Veronika”, és az edző fogad. Ganyu Veronika (továbbiakban: Vera), megismerkedésük kezdetétől missziójának érezte, hogy ledöntse a gátlásokat Veronikában, és megpróbálja kihozni belőle a lehetetlent. Először csak heti 3-4 alkalommal edzettek, és az étkezési szabályokat még nem sikerült betartani. Veronika ráadásul mindenki előtt szégyenlős volt…
Vegyülni az emberek, a férfiak közt, azt csinálni és viselni, amit szeretnék, először ez is furcsa volt… Mielőtt Pestre költöztem, hosszú évekig éltem egy kis faluban, Tápiószelén. Ott neveltem a három fiamat, műveltem a kertet, etettem a disznókat, tyúkokat stb. Akkoriban nem is gondoltam volna, hogy az a rengeteg fizikai munka a hasznomra válik egyszer – Vera, az edzőm szerint mindenkinél gyorsabban jöttem bele a súlyok emelésébe, és mivel a genetikám is szerencsésnek mondható, látta bennem potenciált a versenyzésre. A legfőbb cél azonban az önbizalmam helyrerakása volt.
Vera támogatóan viselkedik a beszélgetésünk során is. Több idősebb korú, teljesen kezdő, vagy nem feltétlenül jó adottságokkal megáldott versenyzője is van. Számára ez nem feltétlenül munka, inkább egyfajta küldetés.
Itt állt előttem egy gyönyörű nő, egy nagymama, felnevelt három fiút, vezeti a saját fodrászszalonját, az önbizalma mégis végtelenül kicsi, amit először el sem akartam hinni. Éreztem, hogy segítenem kell neki. Amellett, hogy Veronika jó genetikával megáldott, hihetetlenül kitartó is – tudtam, hogy végig fogja csinálni a versenyfelkészülést, és ha sikerül, egy kicsit kinyílik előtte a világ, és le tudunk küzdeni néhányat abból a milliónyi gátlásból, amely az évek során kialakult benne. És akkor belevágtunk az edzésbe, a versenyfelkészülésbe.
Brutális diéta, nulla előélet
Veronika soha életében nem sportolt, és az egészséges étrend is ismeretlen volt számára. Mégis, a gátlásoktól és félelmektől nehezebb volt megszabadulnia. A nőre, akinek néhány éve még a pesti tömegközlekedés is kihívást jelentett, egy testépítő verseny várt, flitteres bikiniben.
Engem is meglepett, hogy Vera ilyen lehetőségeket látott bennem. Az első reakcióm egy kérdés volt: Mi ez, valami nagymama bajnokság? Aztán kiderült, hogy a negyvenesek kategóriájában indulok, a BodySport (országos) Kupán, külön engedéllyel, merthogy már a legidősebb kategóriában is túlkorosnak számítok. Szóval tele voltam kétellyel és félelemmel – nem hittem magamban, de aztán mégis belevágtunk. Heti minimum öt edzés várt rám: két és fél órákat töltöttem a teremben, a napi munka előtt és után. De nem ez jelentette a legnagyobb kihívást: a teljes étrendváltoztatás volt, amibe majdnem belehaltam.
Soha életemben nem figyeltem rá, hogy mit, hogyan, mennyit eszem – tele volt a szekrényem csokival, zsírosan főztem, nem érdekeltek a kalóriák. Szinte lehetetlen volt betartani a meghatározott étrendet: titokban odamászkáltam a recepciós pulthoz, hogy adjanak legalább egy proteinszeletet, de olyan mértékben szurkolt és támogatott mindenki a teremben, hogy viccelődve csak annyit mondtak: „Nem lehet Veronika, tudod, hogy figyelnek”. Vera odaadása persze megkönnyítette a dolgom: ha kellett, az éjszaka közepén is felhívhattam. Számára az első az volt, hogy ez egy teljesen egészséges, naturális felkészülés legyen, és ami a legfontosabb: tudjam élvezni az átváltozást.
Akit egész éltében gnómnak neveztek
Mikor a bajnokság előtt, itt a fitneszklubban kiléptem az öltözőből, a falatnyi bikinit viselve, tapsolni kezdtek a vendégek a teremben. Hihetetlen élmény volt, hogy ilyen sokan támogatnak! Ettől függetlenül, én törölközőbe csavartam magam, annyira szégyenlős voltam mások előtt – csak a színpadon mertem bikiniben mutatkozni.
Veronika már a súlyokat emelgeti előttem a teremben, és mintha hirtelen átalakult volna, alig ismerek rá: egy eltökélt erős nőnek látom, akiben nincs semmi félelem. A gátlásokkal teli, "bocshogyélek" nagymama hirtelen megszűnt létezni. A kérdéseimre azért továbbra is szerényen válaszol.
Egy falatka bikiniben mutatkozni – soha nem hittem volna, hogy ez menni fog. Ahhoz képest, hogy a pasiaim örök életemben gnómnak neveztek, legyőztem a félelmeimet, és végigcsináltam ezt az egészet. Nem tudok elég hálásnak lenni – Verának köszönhetem, hogy 52 évesen képes voltam egy új emberré átváltozni.
A nagy nap
A verseny napján is Vera töltötte belém az erőt. Az étkezési szabályokat volt a legnehezebb betartani. Előző nap nem ehettem, viszont 3-4 liter vizet kellett fogyasztanom… Másnap reggel a saját látványomtól is megijedtem, de Vera mindvégig biztatott. Tudta, hogy a végeredmény jó és látványos lesz. Ez a folyamat játszódott le egyébként a felkészüléskor is: én magam lassan kezdtem el észlelni, hogy változom. Időközönként meglepődve kiabáltam Verának, hogy nézd, vannak izmaim! Ő pedig csak mosolygott, és lelkesített a további munkára.
Ahogy Veronika a fizikai átalakulásáról mesél, úgy változik meg a testtartása és a hangszíne is – lassan kezdem megérteni, hogy ez a felkészülés egyfajta belső átváltozást is jelent, és, hogy valahogy így néz ki, amikor egy nő ötven felett kap lehetőséget az önmegvalósításra.
Aznap, a versenyen is kételkedtem önmagamban: csak ne legyek kakukktojás, mondogattam. Aztán kaptam Verától egy üveg Nutellát, és ez volt a varázsütés - sikerült legalább fizikailag helyrerázódnom. A lelki erőt csak a színpad hozta meg: felléptem rá, és azon kaptam magam, hogy egy falatka flitteres bikiniben állok a közönség előtt… a férfiak előtt… mindenki előtt. Végig az járt a fejemben, hogy milyen hálás vagyok Verának, hogy ezt képes volt kihozni belőlem.
A végeredmény példaértékű: Veronika erős középmezőnyben végzett, az országos bajnokságon, 52 évesen, a negyvenes kategóriában. Míg ő annak örül, hogy nem lógott ki a mezőnyből, az edző a súlyos gátlások és félelmek leküzdése miatt a legboldogabb.
Egy fotó a versenyről
Flitter után cipellő
Nincs megállás: a következő cél is kirajzolódott már a fejemben: szeretnék megtanulni társas táncolni, és elindulni egy újabb versenyen. Edzések közben is táncra perdülök, és ez egy új kihívást jelent majd az életemben. Más jellegű kihívást, de újabb gátlások leküzdését.
A "bocshogyélek" nő, aki nem állhatott szóba idegen férfiakkal, és az élet számos területén korlátozva volt, a testépítő bajnokság után most egy még nagyobb nyitottságot igénylő feladatra vállalkozik. Ráadásul párban, talán egy idegennel. Súlyos gátlásokat küzdött le, mikor belevágott a testépítésbe, és ha nem is lesz országunk bajnoka, egy egészen biztos: Veronika jó barát, szuper nagymama, sikeres fodrász, és középmezőnyben végzett egy országos testépítő bajnokságon, ötvenkét évesen, nulla előélettel. A gátlásos nagyiból - az edző szavait idézve - díva lett.
