Boros Misi: Nem mi vagyunk a főszereplők, mi csak közvetítjük a zenét
Mivel valaha én is zongorázni tanultam, külön öröm számomra, amikor ennek a hangszernek a mestereit kérdezhetem. Akkor is, ha a mester adott esettben a fiam lehetne. Ebből is látszik, hogy a kor csak egy adat, semmi jelentősége. Legnagyobb örömömre Misi beleegyezett, hogy tegeződjünk.
- Amikor apukádat felhívtam telefonon, hogy egyeztessek az interjúról, azt kérte, délután legyen, mert délelőtt iskolában vagy. Azt olvastam, hogy napi 5-6 órát gyakorolsz a zongorán, és akkor még nem beszéltünk a fellépésekről és a velük járó utazgatásról. Hogy tudsz időt szakítani a tanulásra?
- Magántanuló vagyok a Pécsi Művészeti Gimnáziumban. Ezért felmentést kaptam az összes óráról, kivéve a zenei tantárgyakat, amelyek körülbelül heti 10 órát tesznek ki. Ez mindenképp megkönnyíti a helyzetemet, de ettől függetlenül sokat bejárok az iskolába, mert érettségiznem kell, és az osztálytársaimmal, iskolatársaimmal is szeretek találkozni. A dolgozatokat megírom évközben, így kapok osztályzatokat, tehát nem kell év végi vizsgát tennem az egyes tárgyakból.
- Hogy alakítod a tanulmányaidat? Arra készülsz, hogy érettségi után csak a zenére koncentrálsz, vagy azért úgy tanulsz, hogy ha arról van szó, más irányba is mehess?
- Természetesen szeretném megismerni, hogy mi van még a világban a zenén túl. Nagyon fontos, hogy mindenben tájékozottak legyünk, és ebben sokat segít az iskola. De a továbbtanulási cél egyértelműen a zene.
- Már a Virtuózok előtt is versenyeztél, koncerteztél. Gondolom, a műsor után ez meghatványozódott.
- Igen. Számomra hatalmas öröm, hogy ilyen sok helyen nyílt alkalmam föllépni. Nagyon köszönöm a sok támogatást, elsősorban Peller Mariannak, a Virtuózok megálmodójának, aki mindenben támogat.
- Fel voltál készülve mindarra, ami Virtuózok után várt rád?
- Igen. Az az igazság, hogy még most is, ha visszatekintek erre az időszakra, nagyon feldob mindaz, ami akkor és ott történet. Nagyon jó élmény volt a műsort követő évben a sok külföldi és belföldi fellépés.
Egészen különleges érzés itthon játszani. Sok energiát ad, hogy személyesen is találkozhatok a közönséggel.
- Ezek szerint Te élvezed ezt. Vannak olyan művészek is, akik szeretik megtartani a nézők és a színpad közötti két lépés távolságot.
- Ez is egy nézet, de én nem ezt képviselem. Szerintem teljesen természetes, hogy találkozunk a közönséggel, hiszen nem mi vagyunk a főszereplők, mi csak közvetítjük a zenét. Az a mi fontos szerepünk, hogy eljátsszuk azt a sok csodás darabot, amit az elmúlt évszázadokban leírtak. Boldog vagyok, hogy utána találkozhatom a közönséggel, mert nagyon sok impulzus ér, rengeteg emberrel megismerkedhetem.
Véleményem szerint nem csak, hogy lehet találkozni a közönséggel a koncert után a művésznek, hanem kell is.
Nem is csak találkozni, hanem beszélgetni elsősorban.
- Nagyon fiatalon csöppentél a sűrűjébe. Itthon játszol a Zeneakadémián, a Müpában, bejártad a fél világot, rendszeresen találkozol sztárokkal. Nem félsz attól, hogy ha így haladsz, túl hamar elfogy a motivációd?
- (nevet) Dehogy. Mindig van motiváció. Elsősorban az, hogy a zeneirodalom végtelen. Mindig vannak új darabok, mindig hatalmas anyag áll előttem. Bármennyit is dolgozom és gyakorlok, még mindig csak töredékét tudom a rendelkezésre álló daraboknak.
- Számodra mi a fontosabb a zongorázásban? Amennyire lehet, hűségesen visszaadni a művet a szerző szándékai szerint, vagy a darabokon keresztül önmagadat kifejezni?
- Ez egy nagyon-nagyon jó kérdés.
Az esetek többségében nem tudhatjuk száz százalékban, mit akart a szerző.
Bartókról vagy Rachmaninovról vannak felvételek persze, de a régieknél nincs ilyen segítség. A kotta nagyon kevés, de biztos alap, a notáció a zenének csak töredékét képes átadni. A többit nekünk kell hozzátenni. A leírt elemek, a hangjegyek és a zeneutasítások megkérdőjelezhetetlenek, nekünk viszont bele kell vinnünk a saját énünket, és azt, ami nincs leírva, de amit ott látunk a zene mögött.
- Az imént már emlegettem, hogy találkoztál sztárokkal. Például részt vehettél Lang Lang mesterkurzusán.
- Ez még 2013-ban történt, amikor 10 éves voltam. Körülbelül 300-an küldtek videót Lang Lang alapítványának, én is beküldtem több művet. A 300-ból 50- jelentkezőt kiválasztott egy zsűri, és a maradékból maga Lang Lang választotta ki azt a 12-őt, köztük engem is, akik elutazhattak erre a mesterkurzusra Münchenbe, Németországba. A mesterkurzus egy hetes program volt, de maga a művészúr csak egy délután tudott eljönni, úgyhogy személyenként körülbelül 20 percet foglakozott mindenkivel a Müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskola nagytermében összegyűlt közönség előtt. Azért a nyilvános mesterkurzus előtt és után volt alkalmunk beszélgetni vele.
- A Virtuózokból tartod a kapcsolatot valakivel? Akár a versenytársakkal, akár a zsűri tagjaival?
- Természetesen. Tartjuk a kapcsolatot, találkozunk, vannak közös fellépéseink a zsűri tagjaival is, ilye volt például az újévi koncert. A Virtuózok alatt ismerkedtem meg személyesen Bogányi Gergely művész úrral, akivel azóta is nagyon szoros emberi és a szakmai kapcsolatban vagyok.
- Gondolom, sokat tanulsz tőle.
- Rengeteget. De természetesen változatlanul tanulok Megyimóreczné Schmidt Ildikónál is, akivel már jóval a Virtuózok előtt elkezdtük a közös munkát.
- Szombaton a Te koncerted nyitja meg a zongora mini maratont a budapesti Festetics Palotában. Nem akármilyen társaságba kerültél, hiszen rajtad kívül Király Csaba, Balog József és Dráfi Kálmán lép fel ezen a rendezvénysorozaton. Mit hallhatunk tőled?
- Az „MVM koncertek – A zongora” sorozatba tartozik ez a koncert. Szombat délelőtt 11-kor fogok játszani. Mozart A-moll szonátáját, Schubert 664-es A-dúr szonátáját adom elő az első részben, a másodikban pedig Liszt etűdöket fogok játszani, illetve 6 Paganini etűdöt. Óriási megtiszteltetés, hogy ilyen nagy nevek mellett vehetek részt ezen a rendezvényen.
- Tekintsünk kicsit messzebb: milyen fontos fellépésekre készülsz idén?
- Több mindent tervezünk, de konkrétumokról még nem szeretnék beszélni. Aminek nagyon örülök az az, hogy most rengeteg időm van gyakorolni, új darabokat tanulni, a zenének élhetek.
- Egy zongoristának van „szerep álma”? Olyan darab, amit feltétlenül eljátszanál?
- Ha zenéről beszélünk, nagyon sok a cél és az álom, mert egész egyszerűen olyan sok jó zene létezik, és annyi újdonság, hogy az valami elképesztő. Mostanában sok Liszt-darabot játszottam. Minél több Liszt-művet szeretnék megtanulni, amiként minél több Chopin etűdöt is. A januári szólókoncert-sorozatomon játszottam még Bach szvitteket illetve Schubert B-dúr szonátáját is.
Ugyanezt szeretném folytatni, minél több művet megtanulni a nagy mesterektől.
