KULT

Beckham: a világ egyik legismertebb brandje, betegesen rendmániás, és tudja magáról, hogy nem okos

David Beckham volt az első igazi szupersztár futballista, aki kitaposta az utat a ma népszerű sportikonoknak. Nemcsak a pályán, de azon kívül is tudott bizonyítani, sikeres üzletember, családfő és mindemellett egy hangyányit hangyás is. Dokumentumfilm a Netflixen.

Link másolása

Az új Netflix-sorozat nem cicózik. Négy hosszú részen keresztül mutatja be David életének fontosabb eseményeit. Lebilincselő, összeszedett, igaz, néha hollywoodi eszközökkel operál a doksi, pont olyan, mint a témája, csilli-villi, és nem is olyan butácska, ahogyan azt elsőre gondolnánk. Nem voltam vele tisztában, ki is Fisher Stevens rendező, ezért utánajártam, és eléggé meglepett a dolog.

Fisher Stevens színész nevére kevesen emlékeznek, de ő az a tipikus „láttam már sok mindenben”-mellékszereplő.

Akinek az arcára és a karaktereire jobban emlékszünk, mint a nevére. Ő játszotta többek között a nagy sikerű HBO-sorozat, az Utódlás nyálkás PR-osát, Hugót, vagy a Fekete Lista Marvin Gerardját, de több Wes Anderson-filmben is feltűnt, általában ő „comic relief” mellékkarakter, de jellegzetes arca és vicces szerepei miatt mindenki emlékszik rá. Nos, Mr. Stevens nem csak színész, de rendez is, több tévésorozatot, zenei klipet és dokumentumfilmet köszönhetünk neki egy-két játékfilm mellett. Ő rendezte az Al Pacino, Christopher Walken és Alan Arkin nevével fémjelzett Született gengsztereket, vagy a Justin Timberlake főszereplésével készült Apple Original filmet, a Palmert is. Ilyen tapasztalatok mellett nem csoda, hogy kisujjból kirázta ezt a remek kis dokumentum-sorozatot a Netflixnek.

A négy rész Becks karrierjének négy nagyon fontos eseményére koncentrál, persze kicsit Davidet beállítva a pozitív szereplőnek. Az első epizódból viszonylag gyorsan megtudhatjuk, hogy mennyire betegesen maximalista ember, otthon mindennek rendben és tisztának kell lennie. Nem tudom, mennyi a megrendezett „show” ebből, de én kinézem belőle, hogy tényleg ő rak rendet este azután, amit a családja napközben „széthord”.

Minden a helyén, a ruhák elő vannak készítve egy hétre előre, a konyha olyan, mintha nem főzne benne senki.

Persze biztos vagyok benne, hogy ha éppen fáradt, vagy nem ér rá, akkor van erre is embere, de amilyen perfekcionista, mindent ellenőriz és javít. Megismerjük a múltját, szüleivel való kapcsolatát és azt, hogy gyerekkorától Manchester United-játékosnak nevelte az apja. Ő ültette el a csíráját annak, hogy számára az egyetlen létező angol csapat a vörös ördögök. Látjuk, hogyan mutatkozott be 17 évesen a Manchester Unitedben, majd végigkövetjük egészen az 1998-as világbajnokság híres kiállításáig az Argentína elleni rangadón. Bemutatják kapcsolatát a válogatott futballal, azt, hogy mennyire akart világbajnokságot nyerni Angliának, és ez mindig kútba esett.

A következő etapban a sikereit követhetjük végig a Unitedben, egészen a 2002-es világbajnokságig, majd a Sir Alex Fergusonnal (MUN legendás edzője, aki felfedezte őt) történő összetűzésükig. A folytatásban megtudjuk, hogyan került végül a Real Madridba, és ott milyen volt az élete. A vége pedig a leszállóágat ismerteti, a Los Angeles-i kalandot, a kölcsönjátékot Milánóban, majd pedig az utolsó nagy igazolását a PSG-be, ahol karrierjének utolsó mérkőzésén ünnepelhette a francia csapat az első bajnoki címét 18 év után. Beckhamnek ugyan nem volt nagy szerepe ebben, de kellettek azért az ő passzai is.

Kifejezetten tetszett, hogy külön hangsúlyt fektet a sorozat a családra és a csapattársakra. Nagyon ügyes a vágás és a struktúra szerkesztése, sokszor kerül kontrasztba, mit mond a feleség, a férj és a korabeli média ugyanarról a témáról. Hogy miként támadta egy időben egy egész ország őket, és mennyi mindent kellett elviselniük. Victoria Beckhamen kívül megszólal David édesanyja és édesapja, megtudjuk, ők hogyan élték meg a Beckham-jelenséget, a sikert és a vele járó nehézségeket. A futball szerelmesei pedig hihetetlen nevekkel fognak találkozni a ’90-es és 2000-es évekből.

Eric Cantona, Gary Neville, Phill Neville, Paul Scholes, Rio Ferdinand> és Sir Alex Ferguson a United-érából tud részletesebb infókat megosztani velünk Becks-ről, Paul Ince a válogatottról, míg Luis Figo, Roberto Carlos és Ronaldo (a brazil) a Real időszakról nosztalgiáznak kicsit.

Vicces, hogy pont Ryan Giggst nem szólaltatják meg (érthető módon, ő már nem létezik a média számára, a többszörös családon belüli erőszak vádjának köszönhetően – ami alól azóta tisztázódott egyébként), ő volt a Unitedban Beckham párja a bal oldalon. Giggs fiatalkorától a Unitedben játszott, és onnan is vonult vissza 41 évesen. Érezni, hogy Beckham is erre a jövőre számított, csak hát jött az a bizonyos cipőtámadás, és minden ugrott 2003-ban. Kicsit jobban hangsúlyozhatták volna, hogy Beckham hiányának köszönhetjük azt, hogy a Manchester United anno leigazolt valami fiatal portugál gyereket a lisszaboni Sporting csapatától, bizonyos C. Ronaldót. Ami szintén egy új korszakot nyitott számukra.

A megszólaltatott futballisták sok érdekességet mondanak, illetve nem csak dicsérik Davidet. Főleg Sir Alex, akin érződik, hogy még mindig neheztel Beckhamre az életmódja miatt. Tudniillik David volt az első igazi futball szupersztár. Ő taposta ki az utat Christiano Ronaldónak és Kylian Mbappénak is. A kétezres években érezhetően a Beckham-brand építésére ment el sok-sok ideje és energiája. Ezt Sir Alex nagyon rosszul kezelte, a drákói módszereibe nem fért bele, hogy David ennyire extravagáns életet élt. Modellként dolgozott, megszámlálhatatlan márkát hirdetett, saját márkákat indított, feleségével igazi filmekbe illő álompárt alkottak.

Ahogy Roberto Carlos fogalmazott, amikor a Madrid megvette Beckhamet, és elmentek világ körüli túrára, minden országban sorozatban húsz reklámot látott Daviddel, a saját arcképével meg jó, ha egyszer-kétszer találkozott. Nem lehet elmondani mennyire imádták az emberek a Beckham-brandet.

Nem volt annyira jó futballista, mint amekkora felhajtás volt körülötte, de tudta, hogy kell eladni magát.

Az alkotók megkérdezték a Real Madrid akkori elnökét, az enyhén maffiózó imázst árasztó Florentino Pérezt, hogy minek kellett Beckham, amikor az ő posztján ott van a még jobb játékosnak tartott Figo. Pérez csak annyit válaszol: Daviddel megháromszorozták a klub bevételeit, szinte a megvételének napján. Ennyit jelentett akkor a Realnak ő, nemcsak egy játékost igazoltak, hanem egy médiagépezettel megtámogatott brandet is megvettek. Igaz, a futballsikerek nehezen jöttek a galaktikus időkben a spanyol csapatnak, de gazdaságilag megállíthatatlan volt a klub.

Érintőlegesen kitér David afférjára is a doksi, amitől 2004-ben volt hangos média, de nem mondják ki, hogy valójában mi is történt a zárt ajtók mögött, egy biztos: a Beckham házaspár együtt maradt, és azóta született még egy gyermekük. Szép a sorozat íve, átgondolt a struktúra, látjuk, hogyan jutott el egy fodrász és egy beépített konyhákat építő vállalkozó fia a világhírnévig, és mit kezdett magával a visszavonulása óta. Az utolsó epizódban elmondják, hogy amint visszavonult, Amerikában belekezdett egy új projektbe, az Inter Miami futball csapat alapításába, ami azóta leigazolta például Lionel Messit is.

David az archív televízióinterjúkban nem tűnik intelligens embernek, és ő sem vallja magát annak, de elég jó üzletembernek bizonyult.

Azóta pedig még rendesen kommunikálni is megtanult, Fisher Stevens is kiemeli, hogy sokkal választékosabban beszél és az orgánuma is mélyebb, mint korábban. Jobban megélt a focin kívüli bevételeiből, hozzáment egy szép, intelligens és gazdag nőhöz, rengeteg munkával és elhivatottsággal rendelkezik, amit élmény nézni.

Az egyik legviccesebb pillanat az, amikor Victoria van a kamerák előtt, és éppen arról beszél, hogy ő is egy munkáscsaládból jön, mint a férje. David orvul beszól az ajtóból, hogy milyen kocsival is vitték Victoriát iskolába a szülei? Ekkor, hosszú terelgetés után elhangzik egy márka, aminek hatására kevesek fogják azt gondolni, hogy az Adams-család munkáscsalád lehetett. Aki szereti a focit, vagy ne adj' isten Manchester United-rajongó, vagy csak követi a Beckham-családot a médiában, azoknak mind tud valami érdekeset mutatni a netflixes Beckham-minisorozat. Tiszta szívvel tudom ajánlani, vicces, megható és ügyes.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Dabney Coleman, az Aranyoskám és a Gengszterkorzó sztárja
A színészt utoljára a Yellowstone című sorozatban láthattuk. 92 éves volt.

Link másolása

92 éves korában pénteken Dabney Coleman, a Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Halálhírét lánya, Quincy Coleman jelentette be – írja az MTI.

Coleman karrierje 1952-ben indult, és azóta több mint száz filmben szerepelt. Olyan klasszikusokban láthattuk, mint a Pokoli torony (1974), a Kilenctől ötig (1980), Az aranytó (1981), Aranyoskám (1982), Háborús játékok (1983) és a Gengszterkorzó (2010).

A színész a legjobb férfi főszerepért 1988-ban Golden Globe-díjat kapott a The Slap Maxwell Story című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel korábban pedig Emmy-díjat nyert a Sworn to Silence című tévéfilmben nyújtott teljesítményéért.

Coleman gyakran alakított cinikus, szarkasztikus karaktereket. Ezt a képességét kamatoztatta olyan filmekben, mint az Aranyoskám és a Kilenctől ötig, ahol emlékezetes negatív figurákat formált meg.

Dabney Coleman hangját több animációs filmben és sorozatban is hallhattuk. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok hadseregében szolgált. A hadseregben töltött idő segített neki fegyelmet és kitartást tanulni, ami később a színészi karrierjében is hasznosnak bizonyult.

Coleman utoljára Yellowstone című tévésorozatban tűnt fel, amelyben egy rész erejéig a főhős John Dutton apját játszotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: