KULT
A Rovatból

Beckham: a világ egyik legismertebb brandje, betegesen rendmániás, és tudja magáról, hogy nem okos

David Beckham volt az első igazi szupersztár futballista, aki kitaposta az utat a ma népszerű sportikonoknak. Nemcsak a pályán, de azon kívül is tudott bizonyítani, sikeres üzletember, családfő és mindemellett egy hangyányit hangyás is. Dokumentumfilm a Netflixen.


Az új Netflix-sorozat nem cicózik. Négy hosszú részen keresztül mutatja be David életének fontosabb eseményeit. Lebilincselő, összeszedett, igaz, néha hollywoodi eszközökkel operál a doksi, pont olyan, mint a témája, csilli-villi, és nem is olyan butácska, ahogyan azt elsőre gondolnánk. Nem voltam vele tisztában, ki is Fisher Stevens rendező, ezért utánajártam, és eléggé meglepett a dolog.

Fisher Stevens színész nevére kevesen emlékeznek, de ő az a tipikus „láttam már sok mindenben”-mellékszereplő.

Akinek az arcára és a karaktereire jobban emlékszünk, mint a nevére. Ő játszotta többek között a nagy sikerű HBO-sorozat, az Utódlás nyálkás PR-osát, Hugót, vagy a Fekete Lista Marvin Gerardját, de több Wes Anderson-filmben is feltűnt, általában ő „comic relief” mellékkarakter, de jellegzetes arca és vicces szerepei miatt mindenki emlékszik rá. Nos, Mr. Stevens nem csak színész, de rendez is, több tévésorozatot, zenei klipet és dokumentumfilmet köszönhetünk neki egy-két játékfilm mellett. Ő rendezte az Al Pacino, Christopher Walken és Alan Arkin nevével fémjelzett Született gengsztereket, vagy a Justin Timberlake főszereplésével készült Apple Original filmet, a Palmert is. Ilyen tapasztalatok mellett nem csoda, hogy kisujjból kirázta ezt a remek kis dokumentum-sorozatot a Netflixnek.

A négy rész Becks karrierjének négy nagyon fontos eseményére koncentrál, persze kicsit Davidet beállítva a pozitív szereplőnek. Az első epizódból viszonylag gyorsan megtudhatjuk, hogy mennyire betegesen maximalista ember, otthon mindennek rendben és tisztának kell lennie. Nem tudom, mennyi a megrendezett „show” ebből, de én kinézem belőle, hogy tényleg ő rak rendet este azután, amit a családja napközben „széthord”.

Minden a helyén, a ruhák elő vannak készítve egy hétre előre, a konyha olyan, mintha nem főzne benne senki.

Persze biztos vagyok benne, hogy ha éppen fáradt, vagy nem ér rá, akkor van erre is embere, de amilyen perfekcionista, mindent ellenőriz és javít. Megismerjük a múltját, szüleivel való kapcsolatát és azt, hogy gyerekkorától Manchester United-játékosnak nevelte az apja. Ő ültette el a csíráját annak, hogy számára az egyetlen létező angol csapat a vörös ördögök. Látjuk, hogyan mutatkozott be 17 évesen a Manchester Unitedben, majd végigkövetjük egészen az 1998-as világbajnokság híres kiállításáig az Argentína elleni rangadón. Bemutatják kapcsolatát a válogatott futballal, azt, hogy mennyire akart világbajnokságot nyerni Angliának, és ez mindig kútba esett.

A következő etapban a sikereit követhetjük végig a Unitedben, egészen a 2002-es világbajnokságig, majd a Sir Alex Fergusonnal (MUN legendás edzője, aki felfedezte őt) történő összetűzésükig. A folytatásban megtudjuk, hogyan került végül a Real Madridba, és ott milyen volt az élete. A vége pedig a leszállóágat ismerteti, a Los Angeles-i kalandot, a kölcsönjátékot Milánóban, majd pedig az utolsó nagy igazolását a PSG-be, ahol karrierjének utolsó mérkőzésén ünnepelhette a francia csapat az első bajnoki címét 18 év után. Beckhamnek ugyan nem volt nagy szerepe ebben, de kellettek azért az ő passzai is.

Kifejezetten tetszett, hogy külön hangsúlyt fektet a sorozat a családra és a csapattársakra. Nagyon ügyes a vágás és a struktúra szerkesztése, sokszor kerül kontrasztba, mit mond a feleség, a férj és a korabeli média ugyanarról a témáról. Hogy miként támadta egy időben egy egész ország őket, és mennyi mindent kellett elviselniük. Victoria Beckhamen kívül megszólal David édesanyja és édesapja, megtudjuk, ők hogyan élték meg a Beckham-jelenséget, a sikert és a vele járó nehézségeket. A futball szerelmesei pedig hihetetlen nevekkel fognak találkozni a ’90-es és 2000-es évekből.

Eric Cantona, Gary Neville, Phill Neville, Paul Scholes, Rio Ferdinand> és Sir Alex Ferguson a United-érából tud részletesebb infókat megosztani velünk Becks-ről, Paul Ince a válogatottról, míg Luis Figo, Roberto Carlos és Ronaldo (a brazil) a Real időszakról nosztalgiáznak kicsit.

Vicces, hogy pont Ryan Giggst nem szólaltatják meg (érthető módon, ő már nem létezik a média számára, a többszörös családon belüli erőszak vádjának köszönhetően – ami alól azóta tisztázódott egyébként), ő volt a Unitedban Beckham párja a bal oldalon. Giggs fiatalkorától a Unitedben játszott, és onnan is vonult vissza 41 évesen. Érezni, hogy Beckham is erre a jövőre számított, csak hát jött az a bizonyos cipőtámadás, és minden ugrott 2003-ban. Kicsit jobban hangsúlyozhatták volna, hogy Beckham hiányának köszönhetjük azt, hogy a Manchester United anno leigazolt valami fiatal portugál gyereket a lisszaboni Sporting csapatától, bizonyos C. Ronaldót. Ami szintén egy új korszakot nyitott számukra.

A megszólaltatott futballisták sok érdekességet mondanak, illetve nem csak dicsérik Davidet. Főleg Sir Alex, akin érződik, hogy még mindig neheztel Beckhamre az életmódja miatt. Tudniillik David volt az első igazi futball szupersztár. Ő taposta ki az utat Christiano Ronaldónak és Kylian Mbappénak is. A kétezres években érezhetően a Beckham-brand építésére ment el sok-sok ideje és energiája. Ezt Sir Alex nagyon rosszul kezelte, a drákói módszereibe nem fért bele, hogy David ennyire extravagáns életet élt. Modellként dolgozott, megszámlálhatatlan márkát hirdetett, saját márkákat indított, feleségével igazi filmekbe illő álompárt alkottak.

Ahogy Roberto Carlos fogalmazott, amikor a Madrid megvette Beckhamet, és elmentek világ körüli túrára, minden országban sorozatban húsz reklámot látott Daviddel, a saját arcképével meg jó, ha egyszer-kétszer találkozott. Nem lehet elmondani mennyire imádták az emberek a Beckham-brandet.

Nem volt annyira jó futballista, mint amekkora felhajtás volt körülötte, de tudta, hogy kell eladni magát.

Az alkotók megkérdezték a Real Madrid akkori elnökét, az enyhén maffiózó imázst árasztó Florentino Pérezt, hogy minek kellett Beckham, amikor az ő posztján ott van a még jobb játékosnak tartott Figo. Pérez csak annyit válaszol: Daviddel megháromszorozták a klub bevételeit, szinte a megvételének napján. Ennyit jelentett akkor a Realnak ő, nemcsak egy játékost igazoltak, hanem egy médiagépezettel megtámogatott brandet is megvettek. Igaz, a futballsikerek nehezen jöttek a galaktikus időkben a spanyol csapatnak, de gazdaságilag megállíthatatlan volt a klub.

Érintőlegesen kitér David afférjára is a doksi, amitől 2004-ben volt hangos média, de nem mondják ki, hogy valójában mi is történt a zárt ajtók mögött, egy biztos: a Beckham házaspár együtt maradt, és azóta született még egy gyermekük. Szép a sorozat íve, átgondolt a struktúra, látjuk, hogyan jutott el egy fodrász és egy beépített konyhákat építő vállalkozó fia a világhírnévig, és mit kezdett magával a visszavonulása óta. Az utolsó epizódban elmondják, hogy amint visszavonult, Amerikában belekezdett egy új projektbe, az Inter Miami futball csapat alapításába, ami azóta leigazolta például Lionel Messit is.

David az archív televízióinterjúkban nem tűnik intelligens embernek, és ő sem vallja magát annak, de elég jó üzletembernek bizonyult.

Azóta pedig még rendesen kommunikálni is megtanult, Fisher Stevens is kiemeli, hogy sokkal választékosabban beszél és az orgánuma is mélyebb, mint korábban. Jobban megélt a focin kívüli bevételeiből, hozzáment egy szép, intelligens és gazdag nőhöz, rengeteg munkával és elhivatottsággal rendelkezik, amit élmény nézni.

Az egyik legviccesebb pillanat az, amikor Victoria van a kamerák előtt, és éppen arról beszél, hogy ő is egy munkáscsaládból jön, mint a férje. David orvul beszól az ajtóból, hogy milyen kocsival is vitték Victoriát iskolába a szülei? Ekkor, hosszú terelgetés után elhangzik egy márka, aminek hatására kevesek fogják azt gondolni, hogy az Adams-család munkáscsalád lehetett. Aki szereti a focit, vagy ne adj' isten Manchester United-rajongó, vagy csak követi a Beckham-családot a médiában, azoknak mind tud valami érdekeset mutatni a netflixes Beckham-minisorozat. Tiszta szívvel tudom ajánlani, vicces, megható és ügyes.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Letartóztatták utcai zenélésért, kórházba került alultápláltság miatt, és egy építkezésről lopott benzint – A Pink Floyd legendája, David Gilmour 80 éves
A létminimumon (vagy azalatt) tengődő utcai zenészből a világ egyik legnagyobb rocklegendájává vált. Micsoda életút!


David Jon Gilmour 1946. március 6-án született az angliai Cambridge-ben. Édesapja, Douglas Gilmour a Cambridge-i Egyetem állattani tanszékének vezető oktatója volt, édesanyja, Sylvia Wilson pedig előbb tanárnőként, majd később a BBC tévécsatorna filmvágójaként dolgozott. Davidnek három testvére van: Peter, Mark és Catharine, a születésekor pedig a család Trumpingtonban élt, s több költözés után kerültek Grantchesterbe.

A szülők korán felfigyeltek a fiuk zenei érdeklődésére, és arra ösztönözték, hogy fejlessze azt. Így 1954-ben megvehette első kislemezét, Bill Haley Rock Around the Clock című dalát. Lelkesedését a következő évben Elvis Presley Heartbreak Hotel című dala keltette fel, az Everly Brothers Bye Bye Love című dala pedig a gitározás iránti szenvedélyét indította be. Gilmour kölcsönkért egy gitárt a szomszédjától, hogy gyakorolhasson rajta, de soha nem adta vissza. Nem sokkal később Pete Seeger (akit Edward Norton alakított a Sehol se otthon című filmben) könyvével és lemezével kezdett el önállóan gitározni tanulni.

11 éves korában a cambridge-i The Perse Schoolba kezdett járni, ami nem tetszett neki, bár az is igaz, hogy ott találkozott két osztálytársával, akik később a Pink Floyd tagjai lettek: Syd Barrett-tel és Roger Watersszel.

1962-ben Gilmour elkezdte tanulmányozni a modern nyelveket a Cambridgeshire College of Arts and Technologyn, és bár nem fejezte be a tanfolyamot, végül megtanult folyékonyan franciául. Barrett egyébként szintén e főiskola hallgatója volt, a két fiú pedig az ebédszüneteket gitározással töltötte.

Éhkoppon Párizsban

Ugyanebben az évben Gilmour csatlakozott egy blueszenekarhoz, a Jokers Wildhoz, 19 évesen pedig stoppal eljutott a franciaországi Saint-Tropez-ba. Itt csatlakozott hozzá Barrett is, ám nem sokkal később letartóztatták őket utcai zenélés miatt. Gilmour és Barrett később Párizsba utaztak, ahol egy hétig a városon kívül táboroztak, és meglátogatták a Louvre-t is, ebben az időszakban Gilmour a divattervező Ossie Clark sofőrjeként és asszisztensként dolgozott. Ez a bohém életmód azonban kevésbé romantikusnak bizonyult, mint várták, Gilmour például egyszer kórházba is került alultápláltság miatt.

1967 közepén aztán ismét Franciaországba utazott Rick Willsszel és Willie Wilsonnal, a Jokers Wild egykori tagjaival. Flowers, majd Bullitt néven léptek fel, bár a klubtulajdonosok nem voltak hajlandók fizetni nekik, ráadásul nem sokkal a párizsi érkezésük után tolvajok ellopták a felszerelésüket. A franciaországi tartózkodása alatt azonban Gilmour két dalban is énekelt a Tele szívvel – Két hét szeptemberben (1967) című film zenéjében, amelynek főszereplője Brigitte Bardot volt. Amikor még abban az évben a Bullitt-tal visszatért Angliába, nem volt pénzük benzinre sem, ezért egy szakaszon nekik kellett tolniuk a furgonjukat (egy építkezésről loptak benzint korábban, azzal jutottak el idáig).

A rózsaszín legenda

1967-ben a Pink Floyd zenekar, amelyet Gilmour cambridge-i iskolatársai, Syd Barrett és Roger Waters, valamint Nick Mason és Richard Wright alkottak, kiadta a debütáló stúdióalbumát, a The Piper at the Gates of Dawnt. Amikor David újra Londonba került, megnézte a banda egyik dalának felvételét, és megdöbbent, amikor Barrett, aki akkor már mentális problémákkal küzdött, úgy tűnt, nem ismeri fel őt.

1967 decemberében meghívták Gilmourt is a Pink Floydba zenélni, hogy helyettesítse az egyre kiszámíthatatlanabb Barrettet, ekkor egy rövid ideig öttagú lett a zenekar. Kezdetben az volt a terv, hogy Barrett továbbra is dalszerző marad, de nem lép fel a színpadon. 1968 márciusára azonban a Barrett-tel való együttműködés túlságosan nehézkessé vált, ezért ő beleegyezett, hogy elhagyja a bandát. Így Gilmour lett a gitáros és az egyik énekes (Waters és Wright mellett). A The Dark Side of the Moon és a Wish You Were Here albumok megjelenése után aztán Waters vette át az irányítást a zenekar felett, és a legtöbb dalt ő szerezte.

1985-ben aztán Waters bejelentette egy közleményben, hogy kilép a zenekarból, akkori állítása szerint pedig a Pink Floyd már nem életképes kreatív erő, s azt feltételezte, hogy nélküle feloszlik a banda. Gilmour és Nick Mason azonban azt nyilatkozták, hogy Waters nélkül is életben tartják a zenekart, e bejelentést követően pedig nagy csata kezdődött.

Főként jogi hercehurcák a rockbanda nevének használatáról. Gilmour és Mason akkor fontolóra vették, hogy Wrightot is bevonják a

Pink Floyd visszatérésébe, ami segítene a név használatáért folyó küzdelemben. Persze, mint az köztudott, ez a trió nyerte a jogi csatát, így megtarthatták a Pink Floyd nevet, Waters azonban fix díjat kapott minden koncertjük után, amelyen az ő ötleteit használták, mint például a felfújható disznókat, a helikoptert, az égő repülőgépet stb.

Gilmour azonban így szinte teljes ellenőrzést szerzett a zenekar felett, és rögvest meg is írta az A Momentary Lapse of Reason (1987) című albumot, amelyhez Mason és Wright is hozzájárultak, bár az album első bemutató koncertjein egyikük sem lépett fel, mivel hosszú ideje nem játszottak, ezért nem voltak olyan állapotban, hogy a színpadra lépjenek.

A következő albumukat csak hét évvel később, 1994-ben adták ki, ez volt a The Division Bell, ami szintén óriási siker lett, a lemez és a hozzá kapcsolódó turné egyaránt olyan dalokkal, mint a What Do You Want From Me, a Take It Back, a Coming Back To Life vagy a High Hopes.

Két feleség, nyolc gyerek

Talán az eddigiekből az sem meglepő, hogy Gilmour nem éppen a tipikus rockzenészek léha életét élte, mindössze kétszer nősült élete során, a második feleségével pedig már több mint 30 éve együtt vannak. Először 1975. július 7-én, tehát 29 évesen állt az oltár elé, akkor az amerikai modell és művésszel, Virginia „Ginger” Hasenbeinnel. 15 évig tartó házasságuk alatt négy gyermekük született: Alice (1976), Clare (1979), Sara (1983) és Matthew (1986). Gingerrel végül 1990-ben váltak el.

Négy évvel később, 1994-ben aztán feleségül vette az angol írónőt, Polly Samsont, aki számos dalához írt dalszöveget, köztük néhányhoz a Pink Floyd albumain is.

Gilmournak és Samsonnak négy gyermekük van: Charles (1991, aki az írónő előző kapcsolatából született, David pedig örökbe fogadta őt), Joe (1995), Gabriel (1997), valamint Romany (2002), akinek a születésekor az apja már 56 éves volt.

Gilmour egyébként tapasztalt pilóta és repülésrajongó. Cége, az Intrepid Aviation égisze alatt történelmi repülőgépek gyűjteményét állította össze. Később eladta a céget, amelyet hobbiszinten indított, mert úgy érezte, hogy túlságosan kereskedelmi jellegűvé vált ahhoz, hogy élvezhesse.

A Sunday Times Rich List szerint a nettó vagyona nagyjából 115 millió font.

Szinte biztos, hogy nem tudtad…

Lazának és szerénynek tűnő megjelenése ellenére David Gilmour zenei karrierjén kívüli élete tele van meglepő furcsaságokkal. Mielőtt a Pink Floyd gitárosaként befutott, a ’60-as évek végén rövid ideig modellként dolgozott, a rockrajongók azonban talán örülnek, hogy nem a Vogue borítóján kötött ki, hanem koncertek színpadán és a stúdiók mikrofonjai előtt.

További érdekesség vele kapcsolatban, amit sokan nem tudnak, hogy az ismert és többszörös Oscar-jelölt színésznő, Naomi Watts (Mulholland Drive: A sötétség útja, A kör, King Kong, A lehetetlen, Birdman, Twin Peaks, A megfigyelő) Gilmour keresztlánya. Naomi apja, Peter Watts a 70-es években a Pink Floyd roadie-ja volt, ami később váratlan, de tartós köteléket teremtett a hollywoodi sztár és a legendás zenész között.

Gilmour másik, gyakran figyelmen kívül hagyott oldala, hogy mélyen elkötelezett a jótékonysági munkában, különösen a környezetvédelem terén.

Ismert állatjogi aktivista, számos, a vadon élő és háziállatok védelmével foglalkozó szervezetet támogat. 2003-ban például 3,6 millió fontért eladta a londoni kastélyát, a bevételt pedig a Crisis nevű, a hajléktalanság problémájával foglalkozó brit jótékonysági szervezetnek adományozta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Évekkel a halála előtt megjósolta Bajor Imre, hogy fogytán az ideje: „Reálisan gondolkodom, tudom, hogy csak pár évem van”
A nemzet komikusa már 48 évesen érezte, hogy az őrült tempó végzetes lehet. A folyamatos munka és stressz végül felőrölte az egészségét.
Szabó Anikó, Fotó: ATV - szmo.hu
2026. március 09.



„Egyszerűen nem halhatok meg, és ezt nagyon komolyan mondom.”

Ezt a szívszorító vallomást adta Bajor Imre a Best magazinnak nem sokkal a halála előtt.

„Volt idő, amikor gyakran változott a hangulatom, és nemegyszer szinte vágytam a halálra. Az igazság azonban, hogy rettegek tőle.

Úgy képzelem, hogy rám nem vár a halál előtt hosszú szenvedés, egy pillanat lesz, és vége.

Vagy néha abba a hiú ábrándba ringatom magam, és bízom abban, hogy heteken belül a tudósok feltalálnak egy kapszulát, amit ha beveszek, meggyógyulok.”

Ma, március 9-én lenne 69 éves a nemzet komikusa, akinek pályája egy pesti lokálból indult, és a legnagyobbak közé emelte.

Minden a Balettcipőben kezdődött, ahol Verebes István felfigyelt a közönséget szórakoztató tehetséges fiatalemberre.

„Nagyon fiatal, ismeretlen fiú voltam, és már akkor is én szórakoztattam az ott lévő társaságot. Pista kérdezte, mivel foglalkozom, mert ez hihetetlen, amit ott előadok”

– emlékezett vissza később Bajor Imre.

A színész 1976-ban, 19 évesen az Állami Déryné Színházban kezdte pályáját. Majd Verebes István ajánlására szerepet kapott a Játékszínben. Innen egyenes út vezetett az országos ismertségig:

a Szomszédok című teleregényben 77 epizódon át alakította a „Csóközön”-nel köszönő Oli urat, a Rádiókabaréban pedig az „én, a Gyula meg az Ottó, a Tóth Ottó” refrénnel vált halhatatlanná.

Később a Heti Hetes oszlopos tagja lett, és olyan filmekben szerepelt, mint a Pasik, a Meseautó remake-je, vagy a 2005-ben bemutatott Le a fejjel! című vígjáték.

A közönség a mindig vidám, viccelődő sztárt látta, de a felszín alatt egészen más zajlott.

„Persze mindig is tudtam, ha valaki állandó stresszben él, abból előbb-utóbb baj lesz, az nem úszhatja meg. Én tizennyolc éves korom óta, amióta színész lettem, örök stresszben élek. Ilyenkor görcsbe rándul a gyomrom, izgulok, félek”

– vallotta be őszintén.

Már a negyvenes évei végén megdöbbentő jóslatot tett saját életéről.

„Reálisan gondolkodom, tudom, hogy csak pár évem van, nem több. 48 éves elmúltam, fizikailag nem bírom már az őrült tempót.”

A figyelmeztető jelek ellenére sem vett vissza a tempóból, játszott, fellépett, kisebb falvakba is elment, ha ott várták. A megállás nélkül végzett munka azonban lassan felőrölte a szervezetét.

52 évesen bokatörést szenvedett, majd idegkimerüléssel került kórházba, végül mély depresszióba zuhant. Egy időre teljesen eltűnt a nyilvánosság elől.

„Nem tudom, ezt az óriási pofont miért kaptam, mert egész életemben igyekeztem jó lenni, senkit nem bántani. Mi, színészek, más tésztából vagyunk gyúrva, mint a hétköznapi emberek. Az örökös túlhajszoltság és a megfelelési kényszer felemészti az összes idegszálunkat.”

A gödörből felesége, Ildikó segítette ki, akivel egy Szulák Andrea-féle házibuliban ismerkedett meg. Mellette álltak gyermekei, Lili lánya és Marci fia, valamint közeli barátai, köztük Hernádi Judit, Gálvölgyi János és Koós János is. „Magam előtt is be kellett ismernem, hogy a feleségem nélkül semmire nem mennék, mivel még egy olyan alapvető dolgot, mint egy sms-küldés, sem tudok önállóan megoldani” – mondta róla önironikusan. Önmagával és a szakmával szemben is kíméletlenül őszinte volt, még a legkényesebb témákban is. „A régi nagy színészkollégák is állandóan ittak, csak letagadták. Azt válaszoltam: a büfé és a pénztár. Én voltam az első Magyarországon, aki ezt be merte vállalni! Kaptam is érte egy fegyelmit.”

A lassítás az őrült tempón már későn jött. 2014 elején agydaganatot diagnosztizáltak nála.

Kínába utazott egy különleges kezelés reményében, de már nem kaphatta meg. Utolsó televíziós interjúját Rónai Egonnak adta az ATV-ben.

2014. augusztus 6-án, 57 évesen hunyt el. A Karinthy-gyűrűvel és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével is kitüntetett színészt a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Biztos voltam benne, hogy ki fognak rúgni” – 50 évesen vallott a siker sötét oldaláról a 90-es évek egyik legnagyobb sztárja
Freddie Prinze Jr. a Tudom, mit tettél tavaly nyáron forgatásának kezdeti nehézségeiről beszélt. A színész tavaly visszatért a szerephez, így a kerek évforduló apropóján értékelte át karrierjét.


Ma, március 8-án tölti be 50. életévét Freddie Prinze Jr., a ’90-es évek egyik legmeghatározóbb arca, akinek neve egybeforrt a tinédzser-romkomok és a slasher-horrorok aranykorával. A kerek évforduló azonban nem csupán a nosztalgiáról szól. A színész tavaly nyáron tért vissza a mozivászonra, és egy sor őszinte interjúban beszélt arról a belső vívódásról, amely a karrierjét végigkísérte. Kevesen tudják, de az a film, amely világsztárrá tette, majdnem a pályája végét is jelentette.

„Az első három-négy hétben biztos voltam benne, hogy ki fognak rúgni… aztán egy kicsit megnyugodtam…”

– vallotta be a Men’s Health magazinnak adott interjújában az 1997-es Tudom, mit tettél tavaly nyáron forgatásának kezdeti időszakáról.

Freddie Prinze Jr. tavaly nyáron ismét Ray Bronson bőrébe bújt a Tudom, mit tettél tavaly nyáron hivatalos folytatásában, amely július 14-én debütált Los Angelesben, és végül világszerte 64,8 millió dolláros bevételt termelt. A vörös szőnyegen már jóval magabiztosabban beszélt a műfaj változásairól. Amikor arról kérdezték, mit szóltak a gyerekei az eredeti, 1997-es filmhez, őszinte nevetéssel válaszolt. „Nevettek rajta, mert olyanok, mint James Wan, megcsinálták a Fűrészt, és az megváltoztatta a műfajt” – mondta a Good Morning America riportjában.

Szerinte a horror a leggyorsabban fejlődő műfaj, és a film új, fiatal szereplőgárdája abszolút megérdemelte a stafétát. „Sokkal jobbak voltak, mint én az ő korukban.”

A Men’s Health számára azt is elárulta, hogy sosem élvezte igazán a rivaldafényt. „Nem élvezem, ha magamat nézem a vásznon… Régebben elmentem a premierekre a vörös szőnyegig, aztán elmentem bowlingozni, amíg a film ment.”

Ez a távolságtartás jellemezte akkor is, amikor az 1997-es, 126 millió dolláros bevételt hozó horrorral, majd az 1999-es, 103,2 millió dollárt termelő A csaj nem jár egyedül című romkommal a csúcsra ért. Karrierjét a 2002-es Scooby-Doo, a maga 275,7 millió dolláros globális bevételével koronázta meg, amelyben Fred Jones szerepében egy újabb generáció számára vált ismertté.

„Az a film nélkül nem lett volna A csaj nem jár egyedül… Minden tapasztalat formált, és ma sokkal jobban szeretem a mostani színészi énem.”

2016-ban Back to the Kitchen címmel adott ki szakácskönyvet, amely a családi főzés iránti szenvedélyéről tanúskodik. A kötet előszavát felesége, Sarah Michelle Gellar írta, aki egy bensőséges mondattal foglalta össze férje lényegét: „Ha elfelejtené elmondani: az igazi titkos hozzávalója a szeretet.” Emellett Prinze Jr. a podcastok világában is otthonra lelt. A That Was Pretty Scary című műsorában a horror műfaját elemzi, míg a Wrestling with Freddie a pankráció kulisszatitkaiba avatja be a hallgatókat. A WWE-nél szerzett tapasztalatairól markáns véleménye van. „Régi vágású cég. Ki kell érdemelned a tiszteletet.”

1997-ben, a Tudom, mit tettél tavaly nyáron forgatásán ismerkedett meg Sarah Michelle Gellarral, akivel 2002 szeptembere óta házasok, és két gyermeket nevelnek. Gellar tavaly, Prinze Jr. 49. születésnapján egy egyszerű, de sokatmondó üzenettel köszöntötte férjét az Instagramon: „Olyan hálás vagyok, hogy együtt öregedhetünk.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A megtörhetetlen hang: Koncz Zsuzsa 80 éves
A Kossuth-díjas énekesnő nyolcvan évesen is aktívan turnézik, többek között a legendás, 1973-ban betiltott Jelbeszéd című lemezének anyagával. Társadalomkritikus megszólalásai ma is heves reakciókat váltanak ki kormánypárti politikusokból.


Ma, 2026. március 7-én, szombaton ünnepli 80. születésnapját Koncz Zsuzsa, a magyar könnyűzene egyik legkövetkezetesebb és leghitelesebb hangja, akinek dalai több mint öt évtizede egyszerre közérzet-krónikák és személyes vallomások.

A pélyi lánytól a betiltott Jelbeszédig, az Aréna-koncertekig és a mai napig tartó telt házakig egy olyan életmű rajzolódik ki, amelynek minden korszaka a jelenhez beszél.

A pálya a Heves megyei Pélyen indult, ahonnan az út a hatvanas évek elején az első Ki Mit Tud?-ig vezetett.

Itt gimnáziumi osztálytársnőjével, Gergely Ágival „két Gézengúz” néven arattak sikert, ami után sorra hívták az akkor még amatőr Illés, Omega és Metro zenekarok. Miközben az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karára járt, az Illéssel felvett Rohan az idő című dalával berobbant a köztudatba; a számot hivatalos életrajza „a magyar nyelvű rockzene első, minden eladási rekordot megdöntő felvételeként” rögzíti.

Az igazi áttörést 1967 hozta el, amikor főszerepet kapott az Ezek a fiatalok című filmben. Ez lett az első magyar beat–rock LP zenéje és egyben Koncz pályájának mérföldköve.

Itt énekelt először olyan, Bródy János szövegeivel fémjelzett, társadalmi ihletésű dalokat, mint a Szőke Anni balladája vagy a Mr. Alkohol, amelyek kijelölték azt a kritikus, reflektív hangot, ami a védjegyévé vált. Miközben a színpadon egyre karakteresebb előadóvá érett, a magánéletét következetesen óvta a nyilvánosságtól.

„A dalaim a közönségemé, az életem meg az enyém” – foglalta össze ezt a kettősséget egy interjúban. Ez a hang pedig hamarosan a Kádár-kori kultúrpolitika ingerküszöbét is elérte.

1973-ban, az Illés, a Tolcsvay-trió és a Trió közreműködésével készült el a Jelbeszéd című lemez, rajta olyan, azóta legendássá vált dalokkal, mint a Ha én rózsa volnék vagy a Kertész leszek.

Az albumot politikai okokra hivatkozva betiltották, és egészen 1983-ig kellett várni, hogy újra megjelenhessen. A betiltás ténye szimbólummá tette a lemezt, amelynek ötvenedik évfordulóját 2024-ben Jelbeszéd 2.0 címmel nagyszabású Aréna-koncerttel ünnepelték, a program azóta is sikerrel fut országszerte.

Ez a pálya nemcsak a közönség szeretetét, de a legmagasabb állami és nemzetközi elismeréseket is meghozta: 1977-ben Liszt Ferenc-díjat, 1989-ben Érdemes művész címet kapott, 2008-ban pedig Kossuth-díjjal és Prima Primissima díjjal is kitüntették.

2001-ben a Francia Becsületrend lovagi fokozatát vehette át, 2020 óta Budapest, június óta pedig a II. kerület díszpolgára is.

Nyolcvan évvel a háta mögött is fáradhatatlanul koncertezik, és tudatosan építi műsorát, amelyben a klasszikusok mellett az új daloknak is helyet szorít.

„A daloknak most tehát első hallásra meg kell fogniuk a közönséget, ami nem kis feladat. Ám azt tapasztalom, hogy a mai Magyarország közegében és hangulatában az újabb dalaimnak komoly vivőerejük van” – mondta erről egy tavalyi interjúban.

A közélethez való viszonya ma is aktív, ami a jelenkori politikai csatatéren is láthatóvá teszi. Amikor Deutsch Tamás egy nyilvános listán ellenzéki véleményformálónak nevezte, Koncz Zsuzsa higgadtan reagált.

„Nagyon megnyugtató és nagyon biztató, hogy most már le is írták… Azt tudom mondani ilyenkor, hogy ez becsület és dicsőség dolga” – mondta a Klikk TV Mélyvíz című műsorában.

Via Koncz Zsuzsa hivatalos honlapja


Link másolása
KÖVESS MINKET: