Az első pláza Budapesten
A történet mindig ott kezdődik, hogy megnyit az áruház, pedig érdekes az is, minek a helyére húzták fel: Budapest egyik első mozgókép színháza, az 1912-ben megnyílt Apolló Mozi állt a helyén. Akkor még nem létezett a mai Blaha Lujza tér, ott kezdődött a Népszínház utca, az akkor még álló Népszínházzal szemben.
A Projectograph cég égisze alatt nyílt Apolló Mozi furcsa, kevert műfajú intézményként működött: a rövid, néhány perces szkeccsfilmek külső helyszíneit vászonra vetítették, míg a belső jeleneteket színpadon játszották, élőben. A mozi-orfeum törzsgárdájába tartozott többek közt Kabos Gyula és Gózon Gyula, itt készítette első filmjeit a később Michael Curtis néven Oscar-díjat nyert Kertész Mihály, a Casablanca rendezője.
A mozi 1915-ben alakult kabarévá a Vígszínház későbbi igazgatója, Roboz Imre vezetésével, aki többek közt Mály Gerőt és Berky Lilit is leszerződtette az Apollóhoz. A jelenetek, kuplék, dalok írói között szerepel Karinthy Frigyes, de még Móricz Zsigmond is írt egyfelvonásosokat a kabaré számára. 1918-ban Apolló Színpadra nevezték át, de 1922-ben kereshetett is új helyet a társulat, ekkor kezdték ugyanis építeni a Corvint.
A Corvin Áruház 1926. március elsején nyitotta meg kapuit. Üzemeltetésére a hamburgi M.J. Emden & Söhne cég hozott létre részvénytársaságot 1922-ben. Az épületet Reiss Zoltán tervei alapján építették meg, és klasszicizáló stílusú, díszes palotahomlokzatot kapott. A látszólag egyemeletes homlokzat valójában négy emeletet rejtett maga mögött, ablakai teljes négy emelet magasságban összefüggtek, és ezeket alig észrevehető fabetétek választották el. A bejárat mögött kétszintes, üvegtetős csarnokrész fogadta a vásárlókat. A belső tereket és felületeket Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid plasztikusművész munkái díszítették.
Első igazgatója, a többségi német tulajdonos által kinevezett Lewin Miksa német vállalkozó "speciális szaküzletek elmés közösségének" nevezte az áruházat, ami a '30-as években már 52 osztályával, és három utcafronton összesen 33 kirakatával csábította a vásárlókat. Nemcsak hagyományos ruhaboltok, kalapszalon, méteráruüzlet, de étterem, kávéház, vasúti menetjegyiroda, gyorsfényképészet, szőnyegbolt, színházjegyeket árusító kioszk, és háztartási edényeket forgalmazó üzlet is működött a komplexumban. Divatbemutatókat és képzőművészeti kiállításokat is rendeztek a palotaszerű épületben, a vásárlókat délutánonként szalonzenével szórakoztatták.
1931-ben itt helyezték üzembe az ország első mozgólépcsőjét. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de öt évvel korábban, 1926. december 23-án a közelben, a Rákóczi út-Nagykörút sarkán létesítették az ország első villanyrendőrét.
Az áruház 1944 karácsonyán bezárt. Kiégett ugyan, de viszonylag kevés sérüléssel vészelte át az ostromot. Német tulajdonként 1947-ben jóvátétel fejében szovjet tulajdonba került, a magyar állam 1952-ben kapta vissza. Az újjáépítés után az Állami Áruházak csoport tagjaként, néhány évig Budapest Nagyáruház néven működött.
1956-ban sokkal súlyosabb károkat szenvedett az épület, mint a világháború alatt. A forradalmat követően sokáig nem került sor átfogó felújításra, ami azt eredményezte, hogy az áruház a hatvanas évek közepére gyakorlatilag életveszélyessé vált. A rekonstrukciót nem lehetett tovább halogatni. Eleinte az eredeti állapot helyreállításában gondolkodtak, de a szakértői vélemények szerint ez csakis az áruház legalább két éves zárva tartása mellett lett volna kivitelezhető, amiről az üzlethálózat államosítás utáni megritkulása miatt szó sem lehetett. Kényszermegoldásként így merült fel az alumínium borítás ötlete.
1948-ban
Az 50-es években
A 60-as években
A Corvin Áruház alumínium páncélban
Az áruház felújítására kiírt pályázatot a Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat 85 millió forintos rekonstrukciós terve nyerte. Az illetékes minisztérium azonban pénz helyett utasítást küldött: 85 helyett 50 millió forintos költségvetésű B tervet követelt. Miután ez is elkészült, jött az újabb ukáz: C tervet, de gyorsan, 35 milliós felső limittel.
Ezt a változatot végül el is fogadták. 1966-ban, ugyanabban az évben, amikor a Centrum Áruházak Vállalat felvette a Centrum Corvin Áruház nevet és önelszámoló egységeként működött tovább, felkerült a homlokzatra a "luxalonnak" vagy "lux-flexnek" nevezett, sokat vitatott alumíniumborítás. Az álfalat annak idején szerencsére az eredeti épület károsítása nélkül építették meg, lényegében bármikor eltávolítható. Tudják ezt az illetékesek is, igazán kár, hogy nem nagyon érdekli őket.
A rendszerváltás után a Centrum Áruházakat átszervezték. ’91-től Centrum Áruházak Kft. néven folytatták működésüket, később részvénytársasággá alakultak, ’92-ben megkezdődött az áruház privatizációja. 1997-ben a Skála-Coop többségi tulajdont szerzett a Centrum Áruházakban, majd a két vállalat ’99-ben fuzionált, így a Corvin Áruház a Skála áruházlánc tagja lett. A főhomlokzat 2003-ban miniszteri rendelettel védettséget kapott.
2005-ben aztán a Skála belátta, hogy a fúzió és az új üzletpolitika kudarcot vallott, és az ingatlanjai eladása, illetve bérbeadása mellett döntött. A felújításra szoruló áruházat a Tranzit Outlet vette bérbe 2005. február 15-től, de nem sokkal később az összes boltjukat, így a Corvinban levőt is bezárták. 2006. decembere óta, 5 hónap zárva tartás után ismét Skála áruházként működik.
Az áruház 2006 decemberében megújult: a földszint nagy részén Kaiser’s, Libri és Photo Hall, az emeleteken a ruházatitól a műszakiig különböző osztályok, a Skála mellett pedig több kisebb szolgáltató cég is működik. A kínai érdekeltségű tulajdonosi kör dacára nem kizárólag kínai termékek kaphatók. 2007 májusában a 4. emeleten nyílt meg a Corvintető, azon a 600 m2-es részen, ahol korábban óvoda működött a dolgozók gyerekei számára.
És a jövő? Konkrét tervekről nem tudni. Időnként valaki nagyot álmodik (azt mégse írhatom, hogy elgurult a gyógyszere), és ilyen tervek készülnek. A magam részéről beérném egy egyszerű "alubugyi"-mentesítéssel.
De hogy ne zárjuk ilyen gyászos hangulatban ezt a visszaemlékezést, következzen pár régi hirdetés és kósza fotó (többségük a kitűnő és hiánypótló Retronomról).
Nyomj egy lájkot, ha érdekes volt a cikk!
Fotó: Draskovics Ádám
