SZEMPONT
A Rovatból

"Át kellene lyukasztani a lábát, akár a vonatjegyet" – bármikor lincshangulat alakulhat ki egy poszt alatt

Biztos, hogy a vérét kell kívánni egy kamaszfiúnak, aki felrakja a lábát az ülésre? Szerzőnk értetlenül áll a kommentelők inkvizíciós gyűlölethulláma előtt.


Mostanában egyre többször szembesülök egy olyan jelenséggel, amit leginkább a kamaszok közt folyó cyberbullyinghoz tudnék hasonlítani. De akár hívhatjuk simán örök elégedetlenkedésből fakadó trollkodásnak is, mivel itt nincs konkrét alanya a kötekedésnek, annál inkább tárgya. Amit úgy tudnék összefoglalni, hogy MINDEN. Valahogy en block kezdjük kiereszteni markunkból a problémák megoldására irányuló humánus eszközeinket. Sőt, talán mást is…

Vidéken nőttem fel, így a vidéki élet minden szépségét-másságát-nyugodtságát volt lehetőségem megtapasztalni. Gyerekkoromban megszoktam, hogy a szomszédok jól ismerik egymást, a közelben lakó gyerekek pedig összejárnak egymással focizni meg bandázás közben jókat dumálni, és ha végigmentem a kutyámmal a Fő utcán, minden második embert ismerősként köszöntöttem.A gyerekek persze akkor is fikázták egymást egymás háta mögött, és Mari néni néha annyira megorrolt a szomszéd Juli nénire, hogy kitekerte éjjel a tyúkja nyakát, rosszabb esetben Pista bácsi a fiáét a kocsmában, de ezek mind ártatlan kis összezördülések voltak ahhoz képest, ami manapság a közösségi oldalakon folyik.

Alapvetően nem a problémák forrása változott meg feltétlenül, még csak nem is az indulatok jogossága, sokkal inkább az elintézés módja és platformja…

Amikor megkezdtem felnőtt életemet egy gazdagréti panelban, úgy éreztem, mindenki össze van zárva egy marhanagy dobozba, és sosem voltam képes megszokni, hogy mindig tudtam arról, ha a szomszéd néni babfőzeléket ebédelt. Ellenben csupán egymás fültársai voltunk, nem lakótársai, mert valami rejtélyes visszafogottság okán senki sem barátkozott szívesen a szomszédaival. Ha néha összefutottunk a lépcsőházban hozzánk hasonló kisgyermekes szülőkkel, egy kósza üdvözlés után mindenki igyekezett tovább szerelme gyümölcseivel a biztonságos, személytelenségbe burkolódzó játszótérre, ahol a felületes kismamás társalgáson túl nem igazán születtek életre szóló barátságok. Annál inkább barátkoztak a partvissal, főleg az idősebb nénik, így az alattunk lakó is. Kényesen ügyelnünk kellett arra, hogy az éppen járni tanuló kislányunk lehetőleg inkább lebegjen a padló fölött., nehogy a szimpatikus néni akcióba lépjen a partvisnyéllel.

Idén lesz tizennégy éve, hogy a budapesti panelrengetegből egy pilisi településre költöztünk. Nagy reményekkel vágtam bele ismét a kertesházas éltbe: „Na, majd itt!”. Gondoltam, velünk hasonszőrű, egykori nagyvárosi lakosok kiköltöztek vidékre, és veszettül élvezik a madárcsicsergést és a jószomszédság előnyeit. Itt majd tutira mindenki hepi lesz és barátkozó. Na, de mekkorát tévedtem!

Én még ennyi kötekedő fazonnal életemben nem találkoztam, mint amennyi egy lakóparkban összegyűlik!

Ha dolgozol és nincs időd füvet nyírni, akkor beindul a közösségi oldalon a pattogás, hogy elhanyagolt a kert, méteres a fű, átnő a gaz a szomszédba. Ha viszont füvet nyírsz, nem tudsz olyan időpontot találni, ami valamelyik közelben lakó polgártársnak ne esne egybe a relaxidejével. Persze aztán bőszen ki is fejti a közösségi oldalon, hogy melyik szomszédja mennyire nem figyel mások érzéseire. Ahelyett, hogy átcsengetne, és személyesen a zajforrás okozójával meccsezné le a dolgot. Aranyszabály: hétvégén ne nyírj füvet, este ne nyírj füvet, reggel ne nyírj füvet! Amúgy napközben nyírhatsz, de akkor többnyire dolgozol. Meg amúgy is ezer fok van… Ezen felül minden másnap valamelyik elvetemült kutya a központi téma, amelyik hosszasan merészelt ugatni. Igaz, hogy előző éjjel, amikor megpróbáltak valakihez betörni, még hálásak voltunk a vehemensebb ebeknek. És ezt élénken ki is fejtettük a megfelelő közösségi csoport oldalán.

Apropó, közösségi csoport! Mivel a lakópark anno bekerült a MÁV vérkeringésébe, gyakorta utazunk vonaton. Persze a környéki közlekedésre is alakult egy csoport, ahol jelezhetjük mindenféle gondunkat-bajunkat. Sajnos van bőven miről posztolgatni, hiszen késések, kimaradó vonatok voltak, vannak és lesznek, de azért akadnak szép számmal olyan témák is, amik időről időre élénk kommentháborút gerjesztenek. Ilyenek a „cipőslábfelrakásazülésre” témájú fotók. Nyilván mindenki értesült valamilyen fórumon a szerencsétlenül járt vemhes szurikátamama esetéről. És arról is, milyen indulatokat gerjesztett. Már-már a köztörvényesekkel emlegették a fiút egy szinten, sőt, egyesek ki is végezték volna még születése előtt…Hangsúlyozom, valóban megrázó eset volt, és nem is gondolnám, hogy szemet kellene hunyni az esetleges elfojtott gyermeki agresszivitás fölött.

Ellenben elgondolkoztatott, hogy ha a neveletlen kamaszok lábfelrakása hasonlóan nyers dühöt vált ki az utca emberéből, akkor vajon milyen irányba tartunk?

A cikkem záró mondatáig mindösszesen 127(!) komment született egy, a sportcipős lábát a szemközti ülésre felrakó kamaszfiúról elcsettintett lesifotó alá, és 75 személy osztotta meg a fényképet. Többnyire gyalázkodó, anyázó, földbe döngölő, sárba tipró, a fiú vérét kívánó, szüleit átkozó megnyilvánulások. Az „ezt tanulta otthon”-tól kezdve a „a szülők ma már nem szülők, csak etetik a gyereküket”-en át egészen a „mai fiatalokból kihalt az udvariasság”-ig. Volt, aki szerint át kellene lyukasztani a lábát, akár a vonatjegyet egykor (hoppá, ez történetesen egy pedagógus véleménye volt…). Más úgy gondolta, rá kéne „b@szni a sípcsontjára lapátnyéllel”. Egyesek szerint marhavagonban lenne a helye, míg valaki azt a messzemenő következtetésre hajazó kérdést tette fel, miszerint „Ezek után szülessen még sok gyerek! Nevelni ki fogja őket? Az élet?„ Ja, és persze a liberális nevelés is említésre került. És felvetődött az is, hogy waldorfos. Azon csodálkoztam, hogy senki nem állt elő azzal a feltételezéssel, hogy Soros unokája az elvetemült fickó!

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy messzemenően egyetértek azzal, hogy (cipős) lábat nem pakolunk oda, ahova más a hátsó felét szokta. DE! Ha egy (pillanatnyi) nemtörődömségből fakadó viselkedésforma ekkora indulatok vált ki egy átlagvonat átlagutasaiból, akkor esetleg megérjük még azt is, hogy az utca emberei urambocsá meglincselik azt, aki véletlenül beléjük ütközik a járdán?

Ámbátor az is lehet, hogy csupán a virtuális arcunk ekkora. Amúgy pedig mindenki magában füstölögve, vérengző posztokon felbátorodva adja ki magából nem annyira virtuális dühét.

Mi lenne, ha átmennénk, és szólnánk a szomszédnak, a második szomszédnak, az utcában lakónak, a lábfeltevős srácnak, a minket vagy a közösséget zavaró embertársunknak,hogy aszongya: „Elnézést! Megtenné, hogy nem szombaton reggel hét órakor kezd füvet nyírni?” Vagy: „Lenne szíves máskor kiszólni a kutyának, mert senki nem tud tőle pihenni?” Esetleg: „Öreg, tedd már le onnan a csukádat, ahova mások tiszta ruhában leülnek!” Hátha a szomszéd, a srác, a gazdi, a zavaró tényező venné a lapot. Nagyobb az esélye a konstruktív és humánus problémarendezésnek, mintha utólag, egy óra múlva, másnap, máshol, mások vérgőzös egyetértésére ácsingózva átkoznánk az „elkövető” felmenőit, majd pedig elégedetten ülnénk le a kanapéra, kedvenc sorozatunkra várva, boldogan konstatálva, hogy gyermekünk békésen lövöldöz a laptop előtt…

Végszó gyanánt változtatás nélkül idézem az ominózus fénykép alatt olvasott egyetlen építő kritikát. Vagy inkább megállapítást:

„Azt hiszem, ismerem a fiút, és ha valóban ő az, akkor egy végtelenül kedves és tisztelettudó srácról beszélünk, aki kamaszként az adott szituációban nem a megfelelő viselkedési formát választotta. Ha erről figyelmeztették volna normálisan, biztos vagyok benne, hogy elszégyellve magát leveszi a lábát. De mit várunk el a fiataloktól, ha ezt látják a felnőttektől, ami itt megy? A segítő szándék, példamutatás, helyett megy a k…aanyázás, meg hogy ekkora gyökér stb. Ezt tanulják, hogyha valaki hibázik, azt ennyire földbe kell döngölni. Számomra ez elszomorító, és érzem, hogy most én leszek a következő, akit földbe döngölnek ’felnőtt’ társaim.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Azért robbant a kőolaj ára, mert az arab termelők már nem tudják hol tárolni
A szakértő szerint mivel a megtermelt olajat a Hormuzi-szorosban uralkodó bizonytalanság miatt nem tudják elszállítani, az arab országok minden lehetséges tározót feltöltöttek olajjal. Azonban emiatt a termelés visszaeshet, ami általában áremelkedéssel jár.


Miközben tankerek vesztegelnek a Hormuzi-szoros bejáratánál, a világpiaci olajár március 9-én reggel hordónként 114-116 dollár fölé is emelkedett, majd a délelőtti órákra 107,5 dolláron stabilizálódott. Ez egyetlen nap alatt 15 százalékos drágulást jelent.

A valódi pánik 8-9 nappal az Irán elleni támadások után tört ki a piacokon. A látszólagos késlekedés oka, hogy a Perzsa-öbölből a termelésüket kivinni nem tudó országok – köztük Irán, Irak, Katar és Szaúd-Arábia – egy ideig szinte zavartalanul folytatták a kitermelést, bízva a szoros gyors újranyitásában

– mondta el Holoda Attila energiaszakértő a Telexnek.

Az átmeneti időben pedig amit csak tudtak, teletöltöttek olajjal: vezetéket, tartályokat és hajókat. Mostanra azonban minden tárolókapacitás megtelt. Ha pedig le kell állítani a további termelést, mert nincs hová tenni az olajat, az tartós kínálati zavart okozhat.

Míg a földgázmezők kitermelése egyszerűbben megszakítható, egy olajmező leállítása technológiai zavarokhoz vezet: a pórusokba víz jut, és több lesz a visszamaradó, nehezen kinyerhető készlet.

Ez a helyzet élesen eltér a 2020 tavaszán tapasztaltaktól, amikor a Covid miatti kereslet-összeomlás vezetett árzuhanáshoz. Most a kereslet élénk, csupán a szállítás akadozik. A nemzetközi tengerhajózási térképek is ezt igazolják: a Hormuzi-szoros mindkét bejáratánál hajók torlódtak fel, miközben megnőtt a forgalom Ausztrália környékén, amely nagy LNG-exportőrként Katar kieső szállításait is pótolhatja.

A lap emlékeztet, hogy

a problémák a legerősebben Ázsiát sújtják, ahol a japán, tajvani, hongkongi és sanghaji tőzsdék is zuhantak. Különösen nehéz helyzetben van Tajvan, amelynek szinte teljes LNG-importja Katarból származik, amire a világ legnagyobb félvezetőgyártójának, a TSMC-nek is égető szüksége van.

Ázsia most akár felárral is venne olajat és földgázt Észak-Afrikából, de az alternatív útvonalak is kockázatosak: vagy meg kell kerülni Afrikát, vagy át kell kelni a Vörös-tengeren, ahol a jemeni húszik rendszeresen támadnak hajókat.

A nyersanyagok mellett a finomított termékek piacán is súlyos zavarok látszanak.

A térségből nem érkezik elég dízel, amelynek ára Rotterdamban közel megduplázódott, de a kerozin és a savanyú nyersolajból készített kénsav piacán is gondok vannak. Ez utóbbi alapanyagot a bányászat és a műtrágyaipar is használja, és mivel veszélyes anyagról van szó, a felhasználók jellemzően alacsony készleteket tartanak.

A szakemberek szerint csak Donald Trump amerikai elnök tudná normalizálni a helyzetet.

A piac abban bízik, hogy az Egyesült Államoknak sem érdeke a magas olajár, mivel az infláció sosem tesz jót a regnáló hatalomnak, ráadásul Trump a kampányában pont az infláció letörését ígérte. A közeledő félidős kongresszusi választások miatt az elnök az őszre már biztosan az árak normalizálódásában érdekelt. Ha végre elhallgatnak a fegyverek, az élelmiszerimportja és a kőolajexportja miatt Irán vélhetően gyorsan megnyitja a szorost - írja a lap saját elemzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bemutatjuk az új iráni vezért, aki miatt totális pánik tört ki a világgazdaságban
Alig jelentették be, hogy a meggyilkolt Ali Hámenej fia lett Irán új legfőbb vezetője, elszabadult az olajár a világpiacon. De kicsoda Modzstaba Hámenej, és miért retteg ennyire a megválasztásától a piac? Portrénkban ennek jártunk utána.


Az iráni vezetés hétfőn kora reggel jelentette be: a tíz napja meggyilkolt Ali Hámenej ajatollah helyére a fia, az 56 éves Modzstaba Hámenej lép. A bejelentést követő órákban elszabadult az olajár, gyengülésnek indult a forint, zuhanni kezdtek az ázsiai és az európai tőzsdék, Dél-Koreában a kereskedést is fel kellett függeszteni. A G7-ek pénzügyminiszterei hétfőn rendkívüli egyeztetést tartanak a Nemzetközi Energiaügynökség által koordinált stratégiai olajtartalékok közös felszabadításáról.

Úgy tűnik, a piac az iráni háború elhúzódását árazza, ezt a következtetést vonták le abból, hogy Hámenej kerül apja helyére.

A döntés a háborús válság közepette egyszerre üzen folytonosságot, a hatalom körein belüli összezárást és a keményvonalas politika fenntartását – írja a New York Times. A Washington Post is úgy látja, hogy Modzstaba megválasztása megszilárdítja a keményvonalas teokratikus uralmat, és jelzi a Forradalmi Gárda hatalmas befolyását az ország vallási és politikai életére, miközben nyíltan dacol Donald Trump amerikai elnökkel.

Az új legfőbb vezető személyét még Iránon belül is rejtély övezi. Az 56 éves, eddig a nyilvánosság elől nagyrészt rejtőzködő Modzstaba 1969-ben született Meshedben. Neveltetését a síita klérus közegében kapta, a nyolcvanas évek végén rövid ideig szolgált a Forradalmi Gárda kötelékében az irak–iráni háború végső szakaszában. A kilencvenes évektől az iráni vallási és politikai élet központjának számító Kom város szemináriumában tanult, ahol több befolyásos, radikális nézeteiről ismert ajatollah köréhez került közel.

Bár teológiai rangja és ismertsége elmaradt a rendszer legfelsőbb vallási vezetőiétől, az elmúlt két évtizedben apja, a legfőbb vezető hivatalán belül építette ki megkerülhetetlen befolyását.

Elemzők szerint egyfajta „kapuőrként” működött, aki apja nevében felügyelte a hírszerzési, biztonsági és propagandaapparátust, miközben saját, lojális hálózatot épített ki a fiatalabb generációs keményvonalasokból.

Szerepe a 2005-ös és 2009-es elnökválasztások idején került először a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába. A 2005-ös választás után Mehdi Karrubi reformista politikus nyílt levélben vádolta meg azzal, hogy a Forradalmi Gárda és a Baszidzs milícia mozgósításával avatkozott be a választásba Mahmúd Ahmadinezsád javára. A 2009-es, vitatott eredményű választást követő tömegtüntetések idején, a „zöld mozgalom” eseményein pedig már az egyik legismertebb, személyre szóló jelszó neki szólt Teherán utcáin: „Modzstaba, halj meg, és sose legyél legfőbb vezető!”

Sokan őt vádolták a tüntetések leverésének koordinálásával, és neve végérvényesen összeforrt a rendszer elnyomó gépezetével.

Az Egyesült Államok 2019-ben szankciókat vetett ki rá, mondván, apja vezetői feladatai egy részét ráruházta, ő pedig szorosan együttműködött a Forradalmi Gárda Kudsz-erőivel és a belbiztonságért felelős Baszidzs félkatonai szervezettel, hogy „előmozdítsa apja destabilizáló regionális törekvéseit és elnyomó hazai céljait”.

Modzstaba ritkán szólal meg vagy jelenik meg nyilvánosan, de mostantól nemcsak Irán vallási és politikai vezetője, hanem a fegyveres erők főparancsnoka is.

A döntést a 88 vezető síita klerikusból álló Szakértők Gyűlése hozta meg, állítólag már napokkal korábban. Csakhogy a gyűlés tagjai megosztottak voltak abban, hogy a háborús helyzetben bejelentsék-e. Sokan túl veszélyesnek tartották ezt az izraeli fenyegetések miatt.

Az Izraeli Védelmi Erők a bejelentés előtt arra figyelmeztettek, hogy „Izrael továbbra is nyomon követ bármely utódot és bárkit, aki utódot akar kijelölni”, és nem haboznak célba venni a tanácskozáson résztvevőket.

Miközben a testület kedden tanácskozott, Izrael valóban csapást mért egy kumi épületre, ahol a gyűlés hagyományosan az új vezetőről szokott szavazni. Az épület azonban üres volt, a klerikusok biztonsági okokból virtuális ülésen tárgyaltak.

A választás azt jelzi, hogy a felső papság, a nagyhatalmú Iszlám Forradalmi Gárda és befolyásos politikusok, köztük Ali Laridzsáni, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője összezártak a válság idején.

„Modzstaba megválasztása az apjával való folytonosság választása is, és ő a többi jelöltnél felkészültebb arra, hogy gyorsan megszilárdítsa a hatalmat és ellenőrzése alá vonja a rendszert” – mondta Vali R. Nasr, a Johns Hopkins Egyetem Irán-szakértője.

Az iráni kormány közlése szerint a háború kezdete óta az amerikai és izraeli légicsapások nemcsak Ali Hameneit ölték meg, hanem Modzstaba feleségét, anyját és egyik fiát is.

A dinasztikus utódlás ugyanakkor ellentmondásos.

A néhai ajatollah korábban jelezte, hogy nem akarja, hogy fia kövesse, mivel az 1979-es iszlám forradalom éppen az örökletes hatalomgyakorlás ellen jött létre. A mostani döntést a klerikusok azzal indokolták, hogy miután az ajatollahot Amerika és Izrael ölte meg, fia megválasztása az ő örökségének állítana emléket.

„Modzstaba most a legbölcsebb választás, mert behatóan ismeri a biztonsági és katonai apparátusok működtetését és összehangolását. Már eddig is ő volt ezért felelős” – mondta Mehdi Rahmati teheráni elemző a New York Times-nak. A döntés ugyanakkor tovább polarizálhatja a mélyen megosztott társadalmat.

Alan Eyre, aki az Obama-kormány idején az amerikai külügyminisztérium Irán-ügyekért felelős tisztviselője volt, a Washington Post-nak arról beszélt, „eltart majd egy ideig, amíg Modzstaba valódi hatalmat gyakorol és kiépíti a saját hatalmi bázisát”, és szerinte

az új vezető kezdetben „nagy mértékben a Forradalmi Gárda bábja” lesz.

Behnam Ben Taleblu, a Foundation for Defense of Democracies Irán-programjának igazgatója szerint a kinevezés azt mutatja, hogy a rezsim keményedik, ugyanakkor óriási nyomás alatt áll. Modzstaba a háború kezdete óta nem mutatkozott nyilvánosan, és apjának még nem tartottak állami temetést. „A rezsim még küzd – mondta Taleblu –, de fél is.”

A választási folyamat során más jelöltek is felmerültek, köztük a mérsékeltnek tartott Alireza Arafi klerikus és Hasszán Homeini, a forradalom alapítójának unokája.

Egyes elemzők szerint Modzstaba a keményvonalas háttér ellenére akár nyithat is a reformok felé.

„Ha van valaki, aki képes lehet valamiféle enyhülés felé mozdulni az Egyesült Államokkal, az ő – bármely más személy ellenállásba ütközne a hatalmi elittől és a konzervatívoktól. Szándéka, hogy szerkezeti változásokat hozzon” – nyilatkozta Abdolreza Davari, egy Hamenejhez közel álló politikus.

Washington reakciója bizonytalan. Donald Trump elnök egy keddi sajtótájékoztatón azt mondta, a harcok kezdete óta annyi lehetséges iráni vezetőt öltek meg, hogy „hamarosan már senkit sem fogunk ismerni”. Arra a kérdésre, mi lenne a legrosszabb forgatókönyv, így felelt: „Azt hiszem, a legrosszabb az lenne, ha mindezt megcsináljuk, és valaki olyasvalaki veszi át a hatalmat, aki ugyanolyan rossz, mint az előző. Ugye, ez megtörténhet. Nem akarjuk, hogy ez megtörténjen.”

Később az ABC Newsnak arról beszélt, hogy a döntésben neki is szerepet kellene kapnia. „Ha Irán következő legfőbb vezetője nem kapja meg a jóváhagyásunkat, nem marad sokáig hatalmon” – jósolta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Az árulkodó csend erősíti meg, hogy az oroszok a magyar választásokat akarják befolyásolni
Az Oroszország-szakértő szerint Oroszország általában is törekszik a választások befolyásolására, és erre több példát is látni Moldovában, Romániában, Grúziában és Madagaszkáron is. Hozzáteszi, hogy Putyin legutóbb kimondta, csak addig szállít gázt, ameddig a magyar kormány Moszkva számára kedvező politikát folytat.


Rácz András Oroszország-szakértő egy Facebook-posztban elemezte azt a sajtóértesülést, amely szerint orosz titkosszolgálati tisztek érkeztek Magyarországra a választások befolyásolására. Bejegyzését azzal a Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró által megosztott információval kezdi, miszerint az orosz katonai titkosszolgálat, a GRU három tisztje Budapestre érkezett, hogy a magyar választásokat a kormány javára befolyásolja, és erről az Egyesült Államok hivatalosan is értesítette a magyar kormányt.

A szakértő szerint az értesülés igazságát több kontextuális elem is alátámasztja. Rácz szerint egyrészt „kiindulhatunk Moszkva általános érdekeiből: soha nem volt készségesebb befolyásolási eszközük az EU-ban és a NATO-ban, mint az Orbán-kormány. Ergo, elemi érdekük, hogy Orbán maradjon hatalmon.”

Másrészt, mint írja, abból is kiindulhatunk, hogy Oroszország általában is törekszik a választások befolyásolására, és erre több példát is látni Moldovában, Romániában, Grúziában és Madagaszkáron is.

Harmadrészt, állítja Rácz, „kiindulhatunk abból, ami már hónapok óta zajlik, tehát az, hogy Moszkva aktívan kinyilvánítja, hogy a közelgő választásokon a Fidesz a favoritja.”

Példaként említi, hogy az orosz polgári hírszerzés, az SzVR már tavaly közleményben igyekezett lejáratni Magyar Pétert, és egy, a GRU-hoz köthető Telegram-csatorna is próbálta „összeukránozni” Magyart. A szakértő hozzáteszi, hogy Putyin legutóbb kimondta, Oroszország csak addig szállít gázt, ameddig a magyar kormány Moszkva számára kedvező politikát folytat.

A konkrét sztorira rátérve a szakértő azt állítja, az információt leginkább az erősíti meg, hogy érdemben senki sem cáfolta. A magyar kormányról azt írja, a hivatalos képviselői napok óta nem mondanak semmit, aminek szerinte az az oka, hogy nincs jó válasz. Úgy véli, ha elismernék a GRU-sok érkezését, azzal „gyakorlatilag beismernék a hazaárulást”, ha pedig tagadnák, azzal „implicite hazugnak neveznék az amerikaiakat”. Az Egyesült Államok kapcsán megjegyzi, hogy onnan sem érkezett cáfolat Panyi értesülésére. „A cáfolat hiánya is azt jelenti, hogy igen, az USA tényleg adott át ilyen értesülést” – vonja le a következtetést.

Az orosz nagykövetség reakcióját Rácz úgy értékeli, hogy az a szovjet diplomáciai hagyományokat folytatva „olyasmit cáfolt, ami teljesen irreleváns”. Az oroszok ugyanis azt mondták, hogy „Szergej Kirijenko vagy Vadim Titov vezetésével egyetlen orosz delegáció sem dolgozik a nagykövetségen”, ami Rácz szerint irreleváns, mert a valódi kérdés az volna, hogy érkezett-e egy háromfős GRU-s csapat a választásokat befolyásolni, amiről viszont csend van.

„Szóval módszertani értelemben ez az a pillanat, amit a csend árulkodó. Ez az a pillanat, amikor a cáfolatok hiánya adja a megerősítést”

– írja.

A poszt csúcspontjának nevezi az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának üléséről szóló hírt. Idézi a Telex tudósítását, miszerint a bizottságban elhangzott, hogy „valóban érkezett olyan jelzés egy nyugati partnertől, hogy oroszok érkeznek a választások befolyásolására”. A meglepő résznek azt tartja, ami ezután jött: a bizottságban azt is közölték, hogy a magyar szolgálatok arra jutottak, hogy a nevezett személyek nincsenek az országban.

Rácz ezt így fordítja le:

„a Nemzetbiztonsági Bizottságban sem cáfolták, hogy az oroszok a választás befolyásolására törekednének. Csak annyit állítottak, hogy a három GRU-s éppen nincs az országban... de ez könnyen belátható módon nagyon-nagyon nem ugyanaz.”

Rácz András a posztját azzal a kérdéssel zárja, hogy a magyar állam képviselői, „akiknek az ország szuverenitásán és nemzetbiztonságán, a választások tisztaságán kéne őrködniük, mégis mi a fenét csinálnak vajon...?! (És valahol csendben felsír Lánczi Tamás meg a Szuverenitásvédelmi (!) Hivatal....)”.

A parlament Nemzetbiztonsági bizottságának zárt üléséről a Telex számolt be, cikkük szerint a magyar szolgálatok valóban kaptak figyelmeztetést egy nyugati partnertől oroszok érkezéséről. A magyar fél közlése szerint a megnevezett személyek nincsenek az országban. Az ügyet elsőként Panyi Szabolcs (VSquare/Direkt36) írta meg európai nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva. Cikke szerint január végén érkezett Budapestre egy háromfős, GRU-hoz köthető csapat, akik diplomáciai fedésben dolgozhatnak, és az Egyesült Államok 2026. február 11-én osztott meg erről hírszerzési információt. A történetet több külföldi médium is szemlézte.

A budapesti orosz nagykövetség nyilvánosan azt tagadta, hogy Szergej Kirijenko vagy Vadim Titov vezetésével működne náluk delegáció. A VSquare cikke Kirijenkót, a Kreml első elnöki kabinetfőnök-helyettesét a művelet felügyelőjeként említi. A korábban a Roszatomot is vezető Kirijenko a politikai befolyásolási műveletek kulcsfigurája, Titov pedig a régi munkatársa, aki egy Kreml alá tartozó főosztályt vezet. A kormánypárti narratívához köthető Deák Dániel politológus vitatta a kiszivárgott állításokat.

Korábbi sajtóanyagok szerint a budapesti orosz nagykövetség körül évek óta megfigyelhetők szokatlan jelenségek, például létszámmozgások és tetőantennák, miközben az EU új szankciós eszközökkel reagál az orosz hibrid fenyegetésekre. A moldovai választásoknál alkalmazott orosz befolyásolási módszereket, mint a trollfarmok, aktivistahálózatok és szavazatvásárlás, a cikkek a magyarországi művelet lehetséges forgatókönyveként említik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Buda Péter egy hamis zászlós művelettől tart a választás előtt: „Elérkezhetünk oda, hogy életszerű lesz, amikor kritikus infrastruktúra mellett vagy a vasúti sínek mellett találnak egy robbanószerkezetet”
A volt nemzetbiztonsági főtiszt egy extrém forgatókönyvet vázolt fel a kampányhajrára. Szerinte egy ilyen akcióval könnyen az ellenzékre és Ukrajnára lehetne kenni a feszültséget.
M.M. / Fotó: 444 - szmo.hu
2026. március 09.



Buda Péter volt nemzetbiztonsági főtiszt, nemzetbiztonsági elemző és az orosz hibrid hadviselés szakértője a 444.hu Helyzet: van! című műsorának vendégeként fejtette ki véleményét az orosz titkosszolgálatok feltételezett magyarországi tevékenységéről.

Az elemző már korábban is beszélt arról, hogy szerinte a magyar kormány annyira fontos Vlagyimir Putyin számára, hogy „megmentéséért külön titkosszolgálati csapatot telepít Budapestre”.

Buda Péter a műsorban azzal kezdte, hogy véleménye szerint nem kellene meglepődni azon, hogy az orosz titkosszolgálatok műveletekbe kezdenek a magyar választásokon, mivel állítása szerint ezt teszik a régió összes országában. Kiemelte, hogy ezeket a műveleteket mindig az adott környezethez igazítják, a mostani helyzetet pedig az teszi különlegessé, hogy szerinte

„olyan még nem volt, hogy az oroszbarát magyar kormánynak esélye van a választás elvesztésére.” Arra a felvetésre, hogy 2022-ben miért nem volt ilyen aktivitás, úgy reagált: „feleslegesen nem égetik az üzemanyagot”, mivel akkor nem látták esélyét annak, hogy az akkori ellenzék veszélyeztetné a Fidesz hatalmát.

Az interjúban szóba került Szergej Kirijenkó, Putyin első kabinetfőnök-helyettesének személye is, akit Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró információi szerint a Kreml a magyar kampány befolyásolásával bízott meg. Buda Péter szerint Kirijenkó nevének felmerülése komoly jelentőséggel bír. „Az, hogy az ő neve is megjelenik ebben, az azt jelenti, hogy nincs a véletlenre bízva. Tehát nem egy-két kósza titkosszolgálati műveletről van szó, hogy »toljanak meg valamit«, hanem annak a fajta külpolitikai stratégiának van alá rendelve, amelynek közvetlen felügyelete Putyin alá van rendelve” – mondta a szakértő. Hozzátette, a Kirijenkó által levezényelt moldovai beavatkozás „makettszerűen” mutathatja, mire lehet számítani Magyarországon is.

Buda szerint ezeknek a műveleteknek az elsődleges frontvonala a nyilvánosság, a szürke és fekete propaganda. Úgy véli, az ellenzék jobban felkészülhetett volna, ha időben elmagyarázzák az embereknek, hogy mire számíthatnak, ezzel „kipukkasztani” lehetett volna a dezinformációs kampányok hatását.

Kiemelte, hogy „nem mi kezdtük” a háborút, hanem „mi meg akarjuk védeni a Nyugatot”. Álláspontja szerint egy információs háború még mindig jobb, mint egy valóságos. A módszerekről szólva kifejtette: „Tulajdonképpen a gyakorlat az ugyanaz, mint a szovjet időkben volt, nyilván alkalmazkodva a mai digitális technikákhoz. Ha ezeket megismerjük, akkor azonnal fel fogjuk ismerni, hogy kinek a keze van emögött. Ezek a fajta aktív intézkedések a propagandáktól – beleértve a szürke és fekete propagandáktól – a dezinformáción keresztül, a hamisítványok felhasználásával történő lejáratáson át a befolyásolási műveleteken keresztül egészen a szabotázs akciókig terjednek.”

Példaként említette az úgynevezett STORM 15-16 csoportot, amely megbízhatónak tűnő honlapokat hoz létre információk terjesztésére, valamint az ukrán pénzszállító lekapcsolásának ügyét, amelyet szerinte egy korábbi, Magyar Péter ukrán finanszírozásáról szóló írással készítettek elő.

Arra a kérdésre, hogy elképzelhető-e együttműködés a magyar kormány és az orosz szolgálatok között ebben az ügyben, mivel a NAV és a TEK is részt vett az akcióban, Buda Péter azt válaszolta: „Természetesen”. Hozzátette azonban, hogy ez a kooperáció szerinte inkább politikai szinten képzelhető el, és nem tartja valószínűnek a magyar szolgálatok operatív részvételét.

A szakértő a választások előtti utolsó két hetet kritikusnak tartja, és felvázolt egy lehetséges eszkalációt is, az úgynevezett „hamis zászlós műveleteket”. „Elérkezhetünk egy olyan dramaturgiai pillanathoz, amikor a közvélemény számára életszerű lesz, hogy valamelyik rendvédelmi szerv, vagy a honvédség talál egy kritikus infrastruktúra mellett vagy a vasúti sínek mellett egy robbanószerkezetet, éppen, mikor odaérkezne a vonat.

Ez egy extrém forgatókönyv, de nagyon sokáig azt sem hittük, hogy eljutunk odáig, ahova most eljutottunk. Érdemes ezzel hipotézisszerűen foglalkozni” – figyelmeztetett. Szerinte egy ilyen eseménnyel könnyen össze lehetne mosni az ukránellenes hangulatot az ellenzék kritikájával.

Buda Péter úgy látja, a politikai küzdelem a választással nem ér véget. Ha egy Oroszországtól kevésbé függő kormány kerülne hatalomra, szerinte a társadalom destabilizációjára irányuló műveletek léphetnek életbe.

A magyar titkosszolgálatokon belüli esetleges megosztottsággal kapcsolatban bizakodóan nyilatkozott: „Én hiszek abban, hogy vannak olyan kollégák, akik felesküdtek az Alkotmányra és azt komolyan gondolták, tiszta az értékrendjük”.

A magyar-amerikai viszonyra gyakorolt hatásról szólva elmondta, az amerikai szolgálatok bizonyára közelről figyelik az eseményeket.

„Egy NATO országba ilyen szinten beengedni Oroszországot, mint amennyire bent van már most és amennyire még inkább bent lesz, ha nem vigyázunk, ez az egész NATO-t veszélyezteti és ezen keresztül az Egyesült Államokat is veszélyezteti. Az USA jelenlegi vezetésében is tisztában vannak azzal, hogy Oroszországból valódi barát, valódi szövetséges nem lesz”

– fogalmazott.


Link másolása
KÖVESS MINKET: