KULT
A Rovatból

Álruhában járta a cigány közösségeket a legendás kutató

Erdős Kamill fényképeiből nyílt kiállítás a Néprajzi Múzeumban.


Megnéztük a „szőke cigány”, azaz Erdős Kamill fotóiból nyílt időszaki kiállítást a Néprajzi Múzeumban. A tárlaton ráadásul arra is választ kaptunk, mi történt fél évszázad elteltével a képek szereplőivel.

Az Istennel talállak, testvérem! – Cigány történetek című kiállításon Schleicher Vera kurátor vezetett körbe bennünket. Nézd meg velünk milyen különleges fényképek születtek Erdős Kamill és a cigány közösségek barátságából.

Erdős Kamill néprajzkutatói redkívülisége abból áll, hogy a cigány/romani nyelv több változatát is tökéletesen beszélte, jól ismerte ennek a kultúrának a belső törvényszerűségeit. Így egy olyan korszakban tudott hiteles néprajzi anyagot rögzíteni, amikor – évszázados kirekesztettségük következményeként – a cigány közösségek még zártak voltak, az idegent gyanakodva fogadták, a fényképezéstől pedig féltek.

Erdős az 1950-es években kezdett a magyarországi cigányság iránt érdeklődni. Katonatiszti pályára készült, ám a francia hadifogságból súlyos tüdőbajjal tért haza. Rossz egészségi állapota hozta össze a cigány emberekkel. A kiállításon láthattuk Baranyi Dezsőről és Kolompár Jánosról készült fotóit is, akikkel különböző kórházakban kötött életreszóló barátságot.

Nekik köszönhetően sajátította el a romani és oláh cigány nyelvjárásokat. Illetve e barátságot vezették el a cigány közösségekbe, ahol Erdős a betegsége révén a halálraítéltek könnyedségével tudott elvegyülni. Nyaranta bajuszt növesztett, beszerzett egy zöld szalagos kalapot,

lengyel cigány grófnak, néha felvidéki félcigánynak adta ki magát, és elindult felfedezni, megfigyelni a cigányok életét.

A kiállítás jól hangsúlyozza azt a sajátos testvériséget, amelyet Erdős a társadalom peremére szorult emberek iránt érzett. Erre utal a kiállítás főcíme is - Istennel talállak, testvérem!/Devlesa arakhavtu, phrala! – egy bevett cigány köszönési forma, amelyet Erdős Kamill akkor használt, amikor cigány barátaival levelezett, vagy amikor ismeretlen cigány közösségekbe toppant be.

Bár néprajzi kiállításról van szó, a hangsúly egyértelműen az emberi kapcsolatokon van: a cigány-cigány, cigány-nem cigány, cigány-a cigányság iránt érdeklődő kutató viszonya bontakozik ki előttünk a tárlaton.

A kiállítás bemutatja Erdős Kamill átütő erejű tudományos eredményét is. Schleicher Vera felhívta rá a figyelmünket, hogy Erdős előtte senki nem rendszerezte ilyen részletesen a magyarországi cigányság csoportjait. Ez ráadásul egybeesett a cigány közösségeknek azzal az igényével is, amit a mai napig így fogalmaznak meg:

“Ne vegyenek bennünket egy kalap alá!”

A kiállításon meghallgathattuk Erdős Kamill Kossuth Rádióban sugárzott előadását, ami annak idején nagy vihart kavart. A tótkomlósiak szenvedélyes levélben kérték ki maguknak, hogy Erdős - minden rossz szándék nélkül - együtt emlegette őket a végegyházi és kétegyházi cigányokkal. Ezeket a levelek el is olvashattuk a kiállításon, köztük egy nyolcadik osztályos tanuló sorait is.

A tárlaton Erdős Kamill fényképei alapján körülbelül 30 történet bontakozik ki. Amikor a múzeum etnográfusai a fotókat történetekké formálták, támaszkodtak Erdős kisszámú tanulmányára, feldolgozatlan hangfelvételeire, eredeti terepnaplóira és hézagos bejegyzéseire.

Schleicher Vera viszont elmesélte, a legtöbb megoldást az nyújtotta, hogy

visszavitték a fotóalbumokat azokba a közösségekbe, ahol Erdős Kamill 50 évvel ezelőtt járt, és felkutatták azokat, akik még emlékezhetnek a fényképekre.

Szerencsére többen is voltak, akik felismerték hozzátartozóikat, így hirtelen neve, egyénisége, története lett a képek szereplőinek. Schleicher Vera arról is beszélt, hogy az etnográfusokat is megrázta milyen keveseket találtak életben. Ugyanis

a fotókon szereplők többsége a rossz egészségi állapotok és szociális körülmények miatt már nem él.

Kanalas Teréz azon kevesek egyike, akivel személyesen is kapcsolatba tudtak lépni. Terka életét végigkísérte a zene és az ének. A kiállításon több cigány éneket is meghallgathattunk, megnézhettünk az előadásában.

A tárlat feltárta a szélesen mosolygó 11 éves cigány kislány, Kató további sorsát is. Kató szépen táncolt és énekelt, de édesapja nem egyezett bele, hogy a kislány kiszakadjon a biztonságot jelentő családi közegből és budapesten tanulhasson tovább. Felnőttként Kató termelőszövetkezetben dolgozott, férjhez ment és négy gyermeke született. 58 éves korában halt meg.

A személyes portrékon túl egy-egy település, cigánytelep életét is megismerhettük, köztük a Tótkomlósi, vagy a Kétegyházi cigányságot.

Erdős Kamillnak sikerült megörökítenie sátoros cigányokat is, akik akkoriban már ritka jelenségnek számítottak.

Bár a kiállítás egyértelműen az emberi kapcsolatokra fókuszál, bemutat számos néprajzi témát, cigány esküvőket, hiedelmeket, mesterségeket is.

Az a bizalmi kapcsolat, amit Erdős kiépitett a cigány emberekkel páratlanul hiteles soha nem látott anyag birtokába juttatta. A tárlaton megismerhettünk cigány siratókat, és az ő nevéhez fűződik a cigány holokausztot feldolgozó első két ballada gyűjtése is.

Bepillantást nyerhetünk Erdős Kamill otthonába is, ahol egy múzeológus ambícióival rendszerezte a terepen gyűjtött tárgyakat. E tárgyak közt érlelődött meg benne a cigány múzeum terve, ami a mai napig nem valósult meg.

A kiállítás külön szekciót szentel a “szőke cigányoknak”, akiket maguk a cigányok is szépnek, különlegesnek tartottak. Erdős Kamill fehér bőrével, világosszőke hajával, lókupec kalapjával azt testesítette meg, amire testvérei is vágytak. E képek pedig elgondolkodtatják a nézőt: vajon a cigány emberek is választhatnak identitást?

Ahogy Erdős Kamill elboldogult a cigányok között, ők is elboldogulhatnak a többségi társadalom kultúrájában? Vagy ehhez szőkének kell születni?

A kiállítás egyik falán párhuzamban láthattuk Erdős Kamill fotóit a korban készült más a cigányságot megörökítő szocio-, néprajzi és optimista hangvételű fotókkal. Ám mi is érzékeltük, hogy ezek nagyon különböznek Erdős fotóitól. Egyszerűen hiányzik belőlük az az intim testvériség, ami Erdőst a cigány emberekhez fűzte.

A kiállítást szívből ajánlom, mert valóban egy nagyon különleges anyagról van szó, és Erdős egyszerre progresszív és szubjektív kutatásának eredményeit most először ismerheti meg a közönség.

A tárlat a Néprajzi Múzeum, illetve a hagyatékot őrző gyulai Erkel Ferenc Múzeum közös projektje, és a tervek szerint vándorkiállítást szerveznek az anyagból. A fotók így tárlat formájában is visszatérhetnének az Erdős által megörökített cigány közösségekhez, és persze az érdeklődők szélesebb köréhez is eljuthatnak majd. Részletek a Néprajzi Múzeum honlapján.

Orosz Emese cikke, fotók: Nagy Boglárka


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Váratlan műsorváltozás az RTL-en: ma este több sikerműsor is elmarad
Az ugrás és A mi kis falunk ismétlése ma elmarad, helyettük a Tottenham–PSG UEFA Szuperkupa-meccset láthatják a nézők. A mérkőzés 20:15-től élőben megy, a késő esti híradó pedig 23:20-kor kezdődik.


Szerda estére változtatott a műsorrendjén az RTL, így a nézők most nem láthatják Az ugrás és A mi kis falunk ismétlését, vette észre a Média klub.

Az ugrás tavaly tél végén indult Gundel Takács Gábor vezetésével. A játékban a versenyzők egy öt méter magas, mesterséges híd egyik végéből indulnak, és a másikig kell eljutniuk. Tíz szinten, a híd adott pontján mindig a helyes állítást kell kiválasztaniuk, hogy megtalálják az egyetlen igaz átjárót. Aki téved, a mélybe esik, aki végig helyesen dönt, elviheti az ötmillió forintos főnyereményt. A vetélkedő idén új évaddal tért vissza, de a mai adás kimarad, ahogy A mi kis falunk ismétlése is.

A helyüket az UEFA Szuperkupa döntőjének élő közvetítése veszi át, amelyen a Tottenham és a PSG csap össze.

Ez egyben a 2025/2026-os Bajnokok Ligája-szezon kezdete is, amelynek fináléját Budapesten rendezik. A mérkőzés 20:15-kor kezdődik a Fókusz után. Az RTL Híradó ezen az estén 22:50 helyett 23:20-kor kerül adásba. Az ugrás és A mi kis falunk csütörtökön a megszokott időpontban folytatódik.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.

Link másolása
KÖVESS MINKET: