Aki 52 másodperc alatt átöltöztet egy színészt
Nem erre számítottam. Rájöttem, volt valami, amiről kizárólag sztereotípiákban tudtam gondolkodni.
Mindig úgy képzeltem ugyanis, hogy az öltöztetők néniknek kontyba tekert ősz hajuk van, és magas szárú fűzős cipőben cammognak komótosan a lépcsőkön. Állnak a kulisszák mögött, szájukban gombostű, a könyökükről cérna lóg. Lassú, nyugodt mozdulatokkal tűznek fel egy hajtást, és ráncos kezükkel simítják végig a színészek hátán a ruhát, miután rájuk adták. A színházi munka mindig néma háttérmunkásai. Mekkorát tévedtem!
Tóth Hajninak, a Katona József Színház egyik öltöztetőjének nincsen kontya. Nincsenek ráncai. A fiatal nő szélsebesen jár a lépcsőkön, miközben a jelmezeket hordja le a színpad mögé a fogasokra; alig tudom követni a Katona labirintusnak tűnő épületében, jobbára a hangja után megyek. Mert egyáltalán nem szótlan, szívesen és sokat beszél élete nagy szerelméről: a színházról. Nyolc éve öltöztet itt.
Egy ismerősöm hívta fel Hajnira a figyelmet, amikor megemlítettem, milyen jó volna egyszer látni, mi történik egy színházban az előadások alatt. Ki lehet például az öltöztető a Katonában és mit csinál egészen pontosan? A kérdésre gyorsan jött a válasz egy telefonszámmal. "Mit fogunk látni?" - kérdeztem Hajnitól. "A két Korea egyesítése című darab ruháit, és azt, hogyan öltöztetek át egy színészt. Ebben a darabban nagyon fontos a jelenlétünk."
Hol van már az az idő, amikor a régi Nemzeti Színházban az 1930-as években az Akadémia növendékei nem használhatták a liftet az átöltözésnél. Gobbi Hilda írta az önéletrajzában, hogy egy-egy jelenet között úgy rohantak fel a lépcsőn, hogy közben már vetkőztek is, a ruhát rájuk dobták, ő pedig a lépcsőfokokon elhelyezett festékeket sebtében kente fel az arcára.
"A gyors öltözés azt jelenti, hogy maximum 2-3 percünk van. Ez alatt tetőtől talpig át lehet öltözni." Megkérdezem Hajnitól, mi volt eddig a legrövidebb idő, ami alatt minden ruhadarabot lecseréltek. "Nagy Ervint A talizmán című előadáson kellett átöltöztetni egy teljes öltönyből egy másik teljes öltönybe, vagyis a nyakkendőtől az ingen át a cipőig mindent cseréltünk.
A Katonában az öltöztetők a harmadik próbától követik a darabot, és már az elején úgynevezett jelzés jelmezeket adnak, olyanokat, mint amilyeneket később az előadáson használnak. A laikusok szeretik azt hinni, hogy a színészek rengeteget improvizálnak, pedig az öltözések és a színpadi események pontosan begyakorolt mozdulatsorokból állnak. "Mindig mindent ugyanúgy csinálok, az első jelmezes próbától kezdve" - mondja Hajni. "Mindig ugyanazt a ruhadarabot adom fel elsőként, és a ruhák sorrendje is mindig ugyanaz. Ugyanott és ugyanúgy állok, a próbákon és az előadásokon is, mert az biztonságérzetet nyújt a színészeknek."
Az öltöztetői munka lényege, hogy megteremtse a biztonságos hátteret a színészek számára, akik így a szerepre koncentrálhatnak. "A mi munkánk nem annyira látványos, ezért nem olyan gyakori róla a visszajelzés. Ha valaki elismerésre vágyik, akkor inkább színpadon kellene állnia. Akinek szereplési vágya van, abból szerintem soha nem lesz jó háttérmunkás. Én azért vagyok itt, mert nagyon szeretek próbákat nézni, és szeretem látni, hogyan alakul ki egy darab."
Azt hittem, Hajni titkos rémálma az, hogy nem talál egy ruhát. Ismét tévedtem. Attól retteg, hogy szerepelnie kell és elfelejti a szövegét. Többször szerették volna, hogy statisztáljon, hiába. Utoljára Gothár Péter próbálkozott azzal, hogy színpadra állítsa Hajnit, akinek még a jelmeze is megvolt. Nem ment. Ledermedt a lámpáktól, az emberektől.
Nem színpadra termett és nem szakmabeli, de imádja a színházat. "Büfés voltam a Katonában egy vagy két évadon keresztül. Mindig nagyon vonzottak a ruhák és izgalmasnak találtam, hogy az öltöztetők azért kapják a fizetésüket, hogy felhúzzák a cipzárt a színészek ruháján. Amikor elment babázni az elődöm, megkértem a főnökömet, hogy hadd próbálhassam ki ezt a munkát.
Először mindent elrontottam. A főnököm azt mondta, látja, hogy azért rontok el mindent, mert nagyon jól akarom csinálni. De soha többet nem hibázhatok. Erre törekszem azóta is."
Mit véthet el egy öltöztető? Hajni kezdőként az egyik vidéki fellépés előtt a főszereplő ruháját hagyta itthon, az asszisztens vitte utánuk. "Azután kimostam valakinek a tiszta selyem ruháját….”
Hajni rendszerint ráérez arra, hogy melyik színésznek milyen típusú törődésre van szüksége.
Van, aki azt szereti, ha az izgalmát úgy csökkentheti, hogy beszélget vele. Van, akihez viszont egy szót sem szól, csak öltözteti, úgy, hogy az neki kényelmes legyen.
Mivel rövid idő alatt kell átöltöztetni egy színészt, nagy lélekjelenlétre van szükség: ha bármi leszakad bárkiről, semmiképpen nem szabad pánikba esni. Az is előfordul, hogy Hajni valakiről nem tud levenni egy ruhadarabot. Ilyenkor egy mozdulattal letépi. És ha elszakad valami? Mindig van az öltöztetőknél varrókészlet, villámgyorsan összefércelik, hogy ne essen le az alatt az idő alatt a színészről, amíg kint van a színpadon. Ha pedig úgy szakad el egy ing, hogy nem lehet megjavítani, visz másikat, mert tudja, hogy a pontosan ugyanolyan párját hol találja.
A Katona József Színháznak három hatalmas jelmezraktára van. Hajni nyolc évre visszamenőleg minden ruhadarabot megismer, ami a kezén keresztülment, sőt, arra is emlékszik, ki viselte. Villámgyorsan veszi le az állványokról a vállfára simított ruhákat A két Korea… című darabhoz. Tudja, melyik öltözéknek hol a helye.
„Amikor idekerültem, akkor úgy mondták, hogy akkor kérem a Garasnak »a vihar« kabátját. Én soha nem találkoztam Garas Dezsővel, és nem láttam A vihar című darabot. Ám lassan megtanultam, hogy a korábbi előadásokon mit használtak, mert a színháznak vannak ilyen kedves, visszatérő jelmezei: például a Szent György és a sárkány jelmezei, az Állatfarm ruhadarabjai…”
Tóth Anita azt a kis retikült használja, ami Az óra, amikor még semmit nem tudtunk egymásról című darabban is szerepelt. A színészek szívesen viselik a színpadon a korábbi előadásokon szereplő kellékeket és ruhadarabokat. „Azt szeretem ebben a színházban, hogy itt abszolút újrahasznosítás folyik,
egy most futó darabban például Keresztes Tomi viseli Máté Gábor ikonikus »Ivanov-köpenyét«, amiben már benne van a szerep.
Ezt én érzem, és maximálisan megértem..."
Hajni tervezéssel is próbálkozott, de rájött, hogy az nem az ő műfaja. Úgy véli, túl nagy felelősséggel jár és sokkal kevesebbet lát az ember a próbafolyamatból. Rájött, hogy számára az a legszebb, hogy végigkísérhet egy-egy előadást a produkció megszületésétől. „Mivel mindig új darabokat próbálunk, soha nem tűnik monotonnak a munkám. Ez az egyik szépsége: soha nem tudom megunni.”
A Katonában több korosztály dolgozik együtt a Színművészeti Egyetem hallgatóitól az idős színészekig, ez pedig rendkívül nyitottá teszi a színház munkatársait.
"Rengeteg időt elvesz a színház, de ezért bőségesen kárpótol az, hogy végigkísérhetem az előadásokat. Imádom a színházat. Könnyen az ember második otthonává válik."
