A vírusok génjei sokkal gyakrabban épülnek be a megtámadott élőlények génjeibe, mint eddig gondolták
Régóta ismert, hogy bizonyos egerek DNS-szekvenciájában olyan vírusok nyomai is megtalálhatóak, amelyek elődeiket fertőzték meg valamikor. Most első ízben sikerült ezt a folyamatot menet közben megfigyelni.
A nagojai egyetem kutatói az agyvelő- és szívizomgyulladást okozó encephalomyocarditis virust (EMCV) tanulmányozták, amely rágcsálókban kering, de számos állatot, sőt az embereket is képes megfertőzni.
Elsőként mutatták ki, hogy az EMCV beépülhet az egerek heresejtjeinek genomjába.
Hondo és kollégái hím egereket fertőztek meg a vírussal, és a túlélőknek lehetővé tették, hogy párosodjanak. Virális genetikai szekvenciákat fedeztek fel az utódok fülkagylóiban.
A kutatók szerint ez a kísérlet azt mutatja, hogy az állatok DNS-ének sokkal nagyobb része származik vírusoktól, mint azt eddig gondoltuk. Azt is sugallja, hogy a vírusjárványok módosíthatják az állatok jellemzőit génjeik megváltoztatásával.
„A jövő vírusos járványai valószínűleg nagyon gyorsan képesek megváltoztatni az emlősök alaktanát vagy funkcióit a leszármazottakban”
– nyilatkozta a New Scientist-nek Hondo Eijcsi professzor.
Eddig a tudomány azt tartotta, hogy a vírusos gének átadása az utódok genomjába csupán több százezer évenként történik meg.
De nem ez az egyetlen dolog, amiért a japán kutatók felfedezése meglepő. Mint John Coffin, a massachusetts-i Tufts orvosi egyetem tanára felhívta a figyelmet, az EMCV vírusnak nem is lehetne ilyen könnyen integrálódnia a genomba, mivel az állati genom DNS-láncolatokból áll, tehát csak ilyenek adódhatnak hozzá, számos vírus genomja pedig RNS-ekből áll.
