SZEMPONT
A Rovatból

„A magyar alvilág azért nem tud jelentős tényezővé válni, mert nem tart össze” – Dezső Andrással a kokainról szóló új könyvéről beszélgettünk

Dezső András nem fél az alvilág bosszújától, mesél legújabb könyvéről, elmondja, mi volt a kommunista elit kedvenc drogja, és hogy miért nem tartott a többi kollégával a Telexhez.


- Jó pár éve fordítottam Edward Follis visszaemlékezéseit, aki az amerikai drogellenes hatóság, a DEA ügynökeként körbenyomozta a világot. A könyvében említi a Juarez drogkartell elleni munkáját is, és elég durva dolgokat írt arról, hogyan bántak el a mexikóiak a nekik útban lévő emberekkel. Adja magát a kérdés: mennyire veszélyes Magyarországon a maffiáról és a kokainról írni könyveket?

- Engem szerencsére semmilyen baj nem ért eddig. Magyarországon messze nem olyan veszélyes a közeg, mint Mexikóban, messze nincs akkora tétje, nincs annyi pénz benne.

Ha visszagondolunk a 90-es évek valóban véres olajszőkítő korszakára, azzal is foglalkoztak az akkor aktív bűnügyi újságírók, és nekik sem esett bajuk.

- Ennek mi az oka? A magyarok nem olyan kemények?

- Nem lehet összehasonlítani Mexikót és Magyarországot. De ne is menjünk ilyen messze. Nézzük Szerbiát, ami szerintem veszélyesebb terület. Ott is van újságíró, aki az alvilággal foglalkozik, kap fenyegetéseket, de nem esik bántódása.

Ha valaki a szervezett bűnözéssel foglalkozik, akkor általában eszes emberekről ír.

Az alvilág nem hülyegyerekekből áll. Fel tudják mérni, hogy a cselekedeteiknek milyen súlya van.

Azt is fel tudják mérni, milyen súlyos következményekkel járhat, ha mondjuk egy rendőrt vagy újságírót bántanak. Egészen más ez, mint amikor bűnözők más bűnözőket fenyegetnek.

Az más kérdés, hogy lehetnek kirívó esetek, mint például a Kuciak-gyilkosság Szlovákiában. De annak is éppen azért lett akkora visszhangja és olyan következménye, mert ott is kirívó egy ilyen eset. Ha általános lenne, akkor nem is volna ekkora hírértéke.

Másrészt a könyvben olyan esetekről van szó, amelyek a közelmúltban vagy régebben történtek, és többnyire lezárt ügyek, amelyeknek a szereplői rács mögött vannak.

Nem az volt a célom, hogy megírjam, ki az név szerint, aki éppen most kokainnal kereskedik. Ehelyett inkább bemutatok konkrét eseteket, illetve különféle portrékon keresztül jellemzem, hogy miként kell elképzelni egy magyar „kokainbárót”.

- Mi a helyzet a Magyarországon dolgozó külföldi bandákkal? Te is említed a könyvben például a Nigériaiakat. Tőlük sem kell tartani?

- Vannak, akiktől lehetne félnivalóm. Tudok például olyan szerb bűnözőkről, akik aktívak Magyarországon, és igen, a nigériai maffia is jelen van egész Európában. A kábítószer kereskedelemben a profitszerzés a lényeg, nem az erőszak. A kilencvenes években, amikor az alvilági körök védelmi pénzeket szedtek, vagy a biztonsági piacot uralták, akkor jellemző volt a fizikai erőszak. De a kábítószer-kereskedelem az üzleti vállalkozás.

Ezek az ügyletek jórészt láthatatlanul zajlanak, így nagyon kicsi a lebukás veszélye.

Általában akkor bukik le valaki, ha nyomot hagy maga után, vagy a saját emberei, esetleg a konkurencia felnyomja.

Még csak az sincs, hogy fel lehetne sorolni, kikből áll ma a magyar alvilág. A 90-es években ez még működött.

- Magyarországon, ha a drog korai használatáról beszélünk, elsősorban a morfinisták jutnak eszünkbe. Csáth Géza például. A kokain mikor jelent meg itthon?

- Például Csáth Géza is használt kokaint, azzal próbált leszokni a morfiumról. Európában és Magyarországon a kokain először az 1800-as évek végén jelent meg, de ekkor még jellemzően a gyógyszerészek, orvosok használták drogként.

Általánosan, mint kábítószer, az első világháború végén tűnt fel, és a 20-as években terjedt el egész Európában. Az első világháború végén, mint ismeretes, az ország egy része rövid ideig román megszállás alá került, és a román katonák például hoztak magukkal kokaint. De hoztak haza a külföldre járó magyar üzletemberek is. Ők tovább adták a budapesti éjszakai életben a táncos lányoknak, prostituáltaknak. Gyakorlatilag a lányok kezdték terjeszteni a port, hogy meg tudják vásárolni a saját adagjukat. Kialakult a kereslet, és a kereslet hatására megjelentek a csempészek is.

A szervezet csúcsán gyakran olyan gyógyszerészek álltak, akik legálisan, nagykereskedelmi mennyiségben hozzá tudtak jutni az anyaghoz. A 20-as évek közepétől a 30-as évek közepéig aztán nagyon erősen jelen volt Magyarországon az anyag.

- A 20-as 30-as években a hazai alvilág mennyire volt „durva”? Mert a korabeli irodalom hatására erről inkább romantikus elképzeléseink vannak. Molnár, Szép Ernő írásai... Ligeti csibészek, apacsok, vagányok...

- Tényleg rejtői alakok voltak.

„Úriemberek”, abban az értelemben, hogy ők még az öklüket használták a konfliktusok rendezésére, nem lőtték tarkón egymást.

Az a fajta kegyetlenség nem volt jellemző, ami mondjuk ugyanabban a korszakban Amerikában Al Capone bandáját jellemezte. A hazai alvilág inkább betörőkből, szélhámosokból, tolvajokból állt.

Talán annyiban is illik rá a romantikus jelző, hogy egész Budapest éjszakai életét nagy pezsgés, vidámság jellemezte. A mostani – koronavírus előtti – bulinegyed semmi ahhoz képest, ami akkor ment.

- A könyvben írod, hogy a kommunizmus alatt az utcáról eltűnt a kokain. Ugyanakkor a rezsim nem maradt teljesen „tiszta”.

- Igen. A Medimpexen keresztül legálisan exportáltunk metakvalont az USA-ba. Csakhogy a katonai titkosszolgálatnak volt egy svájci fedőcége, ezen keresztül illegálisan a hivatalosnál jóval nagyobb mennyiséget exportáltunk. Az USA-ba így szállított illegális drog mennyisége 1979-ben és 1980-ban megközelítette az évi huszonöt tonnát.

A metakvalon rendkívül erős nyugtató- és altatószer, ami a hatvanas–hetvenes években lett különösen népszerű drog. Ez a gyógyszer szerepel A Wall Street farkasa című filmben is.

De az utcákról a kokain tényleg eltűnt. Legfeljebb a nyugatra szakadt honfitársaink hoztak néha-néha, ha hazalátogathattak. Illetve ismerhették azok az üzletemberek, filmesek, zenészek, akik ki tudtak utazni külföldre.

- A pártelit sem élt vele? Hiszen ők azért sok mindenhez hozzájutottak, amihez halandó ember nem.

- Bármilyen meglepő, nem. Én is azt gondoltam, de semmilyen erre utaló bizonyítékot nem találtam.

Ők maradtak annál a drognál, amit ma is a legnagyobb mennyiségben fogyasztunk, ez az alkohol.

A kábítószerek közül a marihuána, hasis volt ismert a kommunista rendszer alatt is, de azt is csak egy nagyon szűk kör tudta megszerezni. Vagy az LSD-t, de ahhoz is legfeljebb csak alkalomszerűen és olyan művészkörökben lehetett hozzáférni, amelynek tagjai megfordultak külföldön és néha csempésztek haza ilyen drogot.

- Ami kicsit szíven ütött a könyvedben, hogy egy interjú alanyod, egy hölgy arról beszélt, a magyar bűnözők azért nem tudnak komoly szintre jutni nemzetközi szinten, mert nem tartanak össze.

- Igen. Ez engem is meglepett. De tényleg az az igazság, hogy egy ország elitje leképezi az egész országot.

Tehát az, amit mondjuk a politikában látsz, hogy nem tartanak össze, az minden szinten jelen van, az alvilágban is.

Például az albánok össze tudnak tartani, és nagyon komoly nemzetközi bűnszervezeteket építenek ki. Az albán maffia van olyan erős, mint a kolumbiaiak vagy a mexikóiak.

De ez igaz a lengyelekre vagy a románokra is. Erősebb bennük a nemzeti öntudat. A magyarok simán felnyomják egymást a hatóságoknál.

- Akkor talán ennyi jó van a „turáni átokban”, hogy emiatt nincs komoly szervezett alvilág Magyarországon.

- Tulajdonképpen igen.

- Manapság leginkább akkor találkozunk a hazai hírekben a kokainnal, ha telefonnal felvesznek egy-egy politikust kokózás közben. A hazai politikai elit és celebvilág hány százalékát érintheti a probléma?

- Százalékot nem tudok mondani, de az biztos, hogy jelen van, mondjuk annyira, mint a szivar vagy bármilyen más legális élvezeti cikk. A kokain is élvezeti cikk a celebek, topmenedzserek világában. Ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek állandó használók lennének, hanem például elmennek egy adriai jachtkirándulásra, és ott a kokain is előkerülhet.

Vannak olyan körök, ahol annyira természetes, hogy ez egyfajta bizalmi kérdés is. Ha valaki nem kokainozik, akkor úgy érezheti, hogy nincs benne ebben a körben, és majd nem kap üzleti megrendeléseket ebben a körben, ezért inkább kokainozik, hogy a többiek érezzék, megbízhatnak benne.

És persze státuszszimbólum is, mert drága és jelzésértékű, ha valaki megengedheti magának.

- Mekkora a lebukás veszélye? Ha te ennyire tudod ezeket, nyilván a rendőrség is tudhatja.

- Kicsi. A státusz védi az embert. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy rendőrségi kapcsolatai vannak. Például adott egy társaság, akik egy luxusszálloda bárjában jönnek össze rendszeresen. Ilyen helyre eleve nem megy be a rendőr. Teljesen védett helyzetben van a fogyasztó.

Nem úgy, mint egy diszkóban az egyszerű, vidéki gyerekek, akik kipróbálják a bika nevű dizájner drogot, vagy egy autó feltörő, akit elkapnak, és megmotozáskor előkerül tőle a kábítószer.

Azokat az öltönyös embereket, akik megengedhetik maguknak a kokaint, nem fogják csak úgy megállítani és igazoltatni, mint mondjuk az egyszerű füvezőket, akik balhésabban is néznek ki.

De a vásárlók általában amúgy sem kerülnek rendőrkézre. Ha a rendőrség lekapcsol egy kokain dílert, nem arra kíváncsiak, hogy kinek adott el, hanem hogy kitől vásárolt, mert a rendőr mindig felfelé néz, azt keresi, akitől a díler vette.

- Maffia, kokain... megvan az új téma?

- Nagyon tetszik, hogy a könyvben alaposabban utána lehet menni egy-egy történetnek, mint a cikkekben. Ezért mindenképp szívesen folytatnám a könyvírást. Vannak ötleteim, de korai beszélni róluk, mivel még a kiadóval sem egyeztettem.

Ami biztos: olyan zárt világokat szeretek bemutatni, amiket én sem ismerek, vagy legalábbis nem olyan jól. Ezekbe belelátni, ezekben elmélyedni.

- Kicsit más téma, de nem lehet elmenni mellette: Milyen az élet az Index után? Te azok közé tartozol, akik nem tartottak a „maggal”, hanem a HVG-nél helyezkedtél el.

- Amikor mindaz történt, ami történt, én ezer százalékkal belevetettem magamat a könyvírásba. Mondhatjuk úgy, a könyvbe menekültem.

A mostani Indexet nem szeretném minősíteni. Ilyen az élet, én már a HVG csapatánál vagyok.

Nagyon örülök a Telexnek, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült beindítani. Azért sem tartottam velük, mert a könyvre kellett koncentrálnom, és egy teljesen új dolgot beindítani, az egész embert kíván.

Most leköt a könyv. Szerintem majd hónapok múlva fog kijönni belőlem mindaz, ami az indexes sztorival kapcsolatban lecsapódott bennem. Egyébként az Index-ügy fontos hatása, hogy emiatt sokkal intenzívebben kezdtem dolgozni a könyvön.

Éreztem ugyanis, hogy itt az ideje kifejleszteni egy új „lábat”, hogy ne függjek annyira csak egy dologtól.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: