SZEMPONT
A Rovatból

Menjek/Maradjak: A külföldre költözésnek vaskosabb ára van

New York után a Londonban élő magyarokról forgatott a Menjek/Maradjak csapata. Velük beszélgettünk.


Telt ház a Toldi Moziban, egy dokumentumfilm miatt – akárcsak az első nyilvános vetítésnél, június 13-án, a Trafóban.

A téma, ami a vászon elé ültetett több száz embert egy órára, az elvándorlás, az újkori mobilitás, ahogy az alkotók, a Speak Easy Project tagjai megfogalmazzák. Hernáth Csaba, Imre Loránd Balázs és Józsa László három éve foglalkoznak a témával, és próbálják filmben, kis történeteken keresztül bemutatni, hogy mi motiválja azokat, akik a külföldre költözés mellett döntenek, milyen napi nehézségekkel kell szembenézniük.

A Menjek/Maradjak első része két New Yorkban élő magyar fiatal portréja volt, a második Londonban játszódik. Hernáth Csabával és Józsa Lászlóval beszélgettünk.

SZM: Azt már többször elmeséltétek, hogy a film ötlete Laciban merült fel egy repülőgépen, Londonból hazafelé tartva, merthogy olyan érzése volt, mintha egy ingajáraton ülne. De hogyan lett ebből film? Mi minden kellett hozzá?

JL: Bátorság. Ez egy kis alkotócsapat, ahol nagy szükség van az összhangra, egyetértésre, de ugyanúgy a nagy vitákra is. De ezért a filmért volt, hogy napokat nem aludtunk, volt, hogy éjszakákat költöztünk, volt, hogy a saját pénzünket fektettük bele. Mindenki nagyot vállalt: Csabának ez volt az első operatőri filmes munkája, Lócinak az első rendezése, nekem az első produceri munkám. Elhittük, hogy ezt meg tudjuk csinálni.

stabfoto_london

SZM: Egyébként ki mit csinál, amikor épp nem a filmen dolgozik?

JL: Mindhárman kommunikációs szakemberek vagyunk, a reklámszakma különböző területein tevékenykedtünk. Én gyártásvezető, ügynökségi producer vagyok eredetileg, Lóci PR vonalon dolgozott eddig, Csaba pedig operatőr és vágó reklámipari termékeknél.

SZM: És ez egy párhuzamos élet a projekt mellett, vagy feladtátok a film érdekében?

JL: Most álltunk saját lábra, és most már mindannyian csak a Speak Easy Projectben vagyunk érdekeltek. De a cégünk nem csak és kizárólag a Menjek / Maradjak sorozattal foglalkozik, hanem vállal egyéb megbízásokat is, van, amikor non-profit alapon is. Például partnerei vagyunk a Suhanj! Alapítványnak, a Mosoly Alapítványnak, a Gyermekmentő Rohamkocsi Alapítványnak. A piaci megrendelések meg pont azért fontosak, hogy legyen tere a lelkesedésből, elhivatottságból vállalt feladatoknak.

HCS: A korábbi létünket úgy kell elképzelni, hogy mondjuk 10-től este 6-ig mindenki dolgozott a saját főállású munkahelyén, aztán munka után rögtön nekiültünk vágni a filmünket, és hajnal 2-ig ezzel foglalkoztunk. Ez így ment jó pár hétig, aztán egyszer csak eredményként ott volt az első, a New York-epizód.

SZM: Meg egy nagyfokú kialvatlanság...

JL: Csaba kórházba is került.

HCS: Nyilván nem a munka okozta a betegségemet közvetlenül, de az, hogy nem pihentettem a szervezetemet, az közrejátszott abban, hogy végül kialakult nálam egy komolyabb probléma.

JL: Az látszott már korábban is, hogy az ilyen nagy társadalmi projekteket nem lehet hosszú távon munka után, a szabadidőnk terhére felvállalni, ezért is kerestük és keressük most is azt a fenntartható modellt, amiben működhetünk, akár mások bevonásával. Forrásokat, szervezeteket, alkotókat szeretnénk találni. Ez annál egy nagyobb társadalmi ügy, minthogy három ember a nyakába vegye.

Mi is az a Menjek / Maradjak?

A Menjek / Maradjak egy dokumentumfilm-sorozat, amelyet a Speak Easy Project alkotócsoport tagjai – Imre Loránd Balázs, Hernáth Csaba és Józsa László – álmodtak meg és készítenek. Célja, hogy az újkori mobilitást, közismertebb nevén elvándorlást személyes történeteken keresztül bemutassa, megalapozza a témával kapcsolatos párbeszédet.

Az első epizód New Yorkban készült, a filmet az MTVA több csatornája is műsorára tűzte, az interneten pedig több mint 90 000-en látták eddig. A második részt Londonban forgatták, hat szereplő mindennapjait végigkísérve.

Az alkotók jelenleg párhuzamosan több projektben gondolkodnak: legközelebb Berlinben szeretnének forgatni, de készülnek egy Magyarországon rögzítendő epizódra is, és szeretnék feldolgozni azt is, milyen a helyzet keleten, például Tel-Avivban.

VIDEO: Menjek / Maradjak // New York

SZM: Mik voltak a személyes szálak, ami miatt nektek ez az egész témakör fontossá vált? Voltak-e nektek külföldi tapasztalataitok?

HCS: Mivel 10 évvel vagyok fiatalabb Laciéknál, míg nekik megvannak a személyes tapasztalataik, mert éltek már külföldön, és sok olyan ismerősük is van, aki már elment, én inkább mostanában találkozom egyre többet azzal, hogy a környezetemben többen azon gondolkodnak, hogy külföldre költözzenek. Én pedig sajnálom, ha még egy jó fej emberrel kevesebb marad ebben az országban, azzal együtt, hogy nem buzdítok senkit sem költözésre, sem maradásra. Nekem a projekt kapcsán pont az a személyes élményem, hogy itthon is lehet alkotni és értéket teremteni, ehhez nem kell lelépni innen.

SZM: Mennyire befolyásolt Benneteket maga a filmkészítési folyamat? Amikor Londonban forgattatok, nem jött-e olyan érzés, hogy nem is rossz ez a hely, lehet, hogy itt kellene maradni?

HCS: Inkább misztikumok és sztereotípiák dőltek le. Nagyon jól kirajzolódott, hogy tőlünk nyugatabbra sincs kolbászból a kerítés. Továbbra is szeretnék világot látni, utazni frankó dolog, de elkezdtem azt látni, hogy a külföldre költözésnek vaskosabb ára van. Ugyanakkor kezdek ráérezni arra, amiről a filmjeink is szólnak, hogy ennek az újfajta migrációnak már egész más a dinamikája. Ha elmegyek, az nem feltétlenül szól örökre, nem kell külföldön meghalnom, ha később úgy döntök, hogy szívesen kipróbálnék egy másik közeget, és megalapítanám mondjuk a Speak Easy olasz irodáját.

london_niki

SZM: A filmvetítés utáni pódiumbeszélgetésnél elhangzott, hogy a rendezőtök, Lóci, épp a bemutató utáni napon Berlinbe költözött – de azért vélhetően ez nem a film hirtelen jött hatása, hanem egy előre tervezett, megfontolt lépés, akár összefüggésben az egyéb terveitekkel.

JL: Lóci részben már a következő filmünket készíti elő, amit Berlinben forgatunk majd. De annyira pici helyen élünk, fura lenne, ha mindenkinek itt lenne a helye, főleg egy ilyen nyitott játszótéren, mint az Európai Unió. Eltöltöttünk negyven évet meglehetősen zártan, most nyitottá vált a világ, amivel a társadalom egy része nem tud mit kezdeni. Társadalom-kutatók is úgy gondolják, hogy azt csak öt-tíz év múlva lehet megmondani, hogy amit most tapasztalunk, az egy tragikus vagy egy nagyon pozitív folyamat.

HCS: Az erről szóló diskurzusban a szélsőségek jellemzőek. Az én célom pont az lenne a filmmel, hogy árnyalja a szélsőségeket. Ha megnézzük a kommenteket a film alatt, vagy a Facebook-oldalunkon, akkor azt látjuk, hogy elképesztő szélsőségek csapnak össze. Én ettől sokáig kétségbe estem, de Laci felnyitotta a szememet, hogy pont ezért csináltuk a filmeket, hogy elindítsunk egyfajta párbeszédet. Remélem, hogy egyszer csak eljutunk oda, hogy sok új, árnyaltabb nézőpont tud kialakulni.

SZM: A címben már eleve egy ellentétpárral szembesülünk: Menjek / Maradjak. A filmet nézve az nagyon tetten érhető volt, hogy semmiképp sem szeretettétek volna letenni a voksotokat egyik vagy másik lehetőség mellett – ami nyilván a dokumentumfilmezés sajátossága. De nem szabad vagy nem lehet ebben állást foglalni?

JL: Nem vagyunk szakértői a témának, filmesek vagyunk, akik meg tudnak mutatni néhány történetet. Bízunk benne, hogy ez a sorozat sok epizódot megél és a sok szereplő valamiféle olvasatot tud adni a nagy egészről. Egyelőre ott tartunk, hogy ha megjelenik egy cikk a filmünkről, akkor egymás alatti kommentben olvasható, hogy kormánymegrendelésre dolgoztunk, és hogy az ellenzék megbízásából foglalkozunk a témával. Közben mi csak bemutatunk sztorikat, és senkinek nem mondjuk meg, hogy A vagy B lehetőséget válassza. Nincsenek is igazából kézzel fogható kapaszkodók, amik segítenék a megértést. Három éve foglalkozunk a témával, és most először találkoztunk egy nagyobb kutatással, amit az MTA Társadalomkutató Központja készített, és ennek az új típusú migrációs jelenségnek az okait vizsgálja, de amúgy nem voltak eddig egzakt számadatok, felmérések, amik erre a témára épülnének.

VIDEO: Menjek / Maradjak // London - trailer

Miről szól a londoni epizód?

A Menjek / Maradjak // London hat Londonba költözött magyar fiatal életét mutatja be: Niki rúdtáncosként dolgozik, Márk kínai orvoslással és terápiával foglalkozik, Attila sofőrködik, Luca zenész és zenetanár, Tobi egyetemista, Csaba szakács és vállalkozó egyszerre.

A szereplők beszélnek arról, miért döntöttek London mellett, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük, mennyiben más az életük ott, mint idehaza, hogyan viszonyulnak a honvágyhoz, van-e összetartó magyar közösség a nagyvárosban.

A filmet egy hónapon keresztül forgatták, költségeit részben alapítványi támogatásból, részben közösségi kampányból befolyt összegből fedezték. A rendezője Imre Loránd Balázs, operatőre és vágója Hernáth Csaba, producere Józsa László. A filmet június 13-án mutatták be a Trafóban, telt ház előtt.

A következő vetítés július 11-én, este 8 órakor lesz a Toldi Moziban. Részletek az esemény Facebook oldalán.

SZM: A londoni epizód végén látunk egy utókövetést – skype-on bejelentkeznek a főszereplők, és pár mondatban elmesélik, hogy mi történt velük a forgatás óta. Innen tudhatjuk meg, hogy a hat érintettből időközben már több hazaköltözött. Tervezitek-e, hogy a szereplőitek életét hosszabb távon is nyomon követitek?

HCS: Simán lehet erről szó. Nincs előre lefektetett menetrend, képlékeny még, hogyan folytatjuk a sorozatot, és mindig örülünk az ötleteknek, javaslatoknak, amiket akár meg is fogadunk.

JL: Tervezünk egy olyan részt, amit Magyarországon forgatnánk, részben olyanokkal, akik gondolkodnak az elköltözésen, részben pedig már visszatértekkel. Az egészen biztos, hogy az utóbbiak között megszólaltatjuk majd a korábbi szereplőinket is.

SZM: Hány nap, hány munkaóra van ebben a filmben?

HCS: Akartam egy pontos nyilvántartást vezetni erről...

JL: Csaba és Lóci a vágószobában töltött rengeteg időt, én a telefonnal a kezemben, Zsuzsa a mailek előtt. Mondhatjuk, hogy az utóbbi két évben az életünk egyharmadát erre áldoztuk. Londonban a forgatás alatt például alig aludtunk. Volt rajtunk egy iszonyatos nyomás, hogy egy hónapunk van mindent rögzíteni, ezért az alvás másodlagossá vált.

SZM: A stábotok három főből állt?

JL: Londonban a forgatócsoporthoz tartozott a hangmérnökünk is, jött velünk még három másik kollégánk, volt aki werkfotókat készített – de mi hárman foglalkozunk a projekttel már három éve.

SZM: Ráadásul úgy, hogy még Londonban forgatva is a saját pénzeteket költöttétek a filmre, nem tudva, hogy megtérül-e valaha is.

JL: Jó ideig igen. A Badur Alapítványnál Londonban olvastak rólunk egy cikket, megtetszett nekik a kezdeményezés, és szerettek volna mögénk állni. De már a forgatás utolsó napjaiban jártunk, mire eldőlt, hogy támogatást kapunk tőlük.

SZM: Mennyibe került a Menjek / Maradjak londoni epizódja összesen?

JL: Kb. 15 ezer fontból készült a film, amit mi előfinanszíroztunk. Tartottunk Londonban egy adománygyűjtő bulit, ott befolyt az összeg egy része, és jól jött az alapítványi támogatás is. De a nem forintosítható elemek között van például a mi alkotógárdánk munkadíja, és nagyon-nagyon sok ember önkéntes munkája.

adomanygyujto_lada
stab_munkaban_london

SZM: Mennyire állt össze előzetesen, hogy mit fogtok forgatni? Mikor felültetek a repülőre, tudtátok-e már, hogy kik lesznek a szereplők, milyen jelenetekre lesz szükség?

HCS: A szereplőket addigra kiválasztottuk, és nagyjából a jelentek is összeálltak. De az első londoni napunk azzal telt, hogy beültünk egy kávézóba, órákon át vitatkoztunk, és folyamatábra-szerűen rajzolgattunk, hogy hogyan álljon majd össze a film.

SZM: Ha csak egyetlen momentumot kellene kiemelni, ami a forgatással, a filmmel kapcsolatos, mi lenne az?

HCS: Naponta éreztük, hogy rajtunk van egy nagy felelősség. New Yorkban még úgy vágtunk bele a forgatásba, hogy ha nem sikerül, nem olyan az eredmény, mint reméltük, hát akkor kidobtunk sok pénzt az ablakon, de így jártunk. Londonban már más volt a helyzet, ott ez nem volt opció. Több száz ember adott a közösségi kampányunkba pénzt, több ezren figyelték, mit csinálunk, nem beszélve arról a több száz emberről, akik szereplőnek jelentkeztek a filmbe, de végül nem kerültek be – ők mind kíváncsian várták, mi lesz a vége, ezért úgy éreztük, hogy nem állhatunk elő akármivel.

SZM: Nemrég mesélt nekünk arról Geszti Péter, hogy a Hungarian in Europe c. dalukhoz készített közösségi videoklip elemeit hogyan gyűjtötték össze a külföldön élő magyaroktól. Ti gondolkodtok-e hasonló közösségi megoldás bevetésében a következő részeknél?

JL: Ez az egyik lehetséges lépés számunkra, hogy hogyan tudunk valódi dialógust kialakítani. Fontos célunk az elejétől fogva, hogy ilyen témával foglalkozó tartalmat ne csak mi állítsunk elő. Online vonalon elég sok dolog születik, de örülünk, ha vizuális alkotások is készülnek. Egyébként a mi cégünknek is van már egy közösségi filmes vállalkozása, aminek most próbáljuk megtalálni a kereteit, így ez a megoldás abszolút nem idegen tőlünk. Ha lenne kicsit több erőforrásunk, biztosan ez lenne az egyik megvalósítandó irány.

forgatas_skype

SZM: Ti magatok posztoltátok a Facebook-oldalatokon, hogy véletlen-e, hogy épp a filmbemutató után egy nappal látott napvilágot egy hír, ami az országból elvándoroltak számát becsli meg. Mennyire gyakran, és milyen formában találkoztok a témával? Érzékelitek-e, hogy a téma bekerült a fősodorba?

JL: Már a kezdeteknél éreztük, hogy nagyon érzékeny területre tévedtünk, de hogy ennyire, azt most kezd kiderülni. Az látszik, hogy ma ez az egyik legfontosabb társadalmi probléma, ami az egész országot érinti. Ráadásul annak ellenére, hogy külföldön forgattunk, a történetek nagyon sokat elárulnak arról, hogy milyen Magyarországon élni, általában arról, hogy milyenek vagyunk mi magyarok.

HCS: A filmjeink azért nem csak arról szólnak, hogy mi a migráció. Bennük van az önkeresés, hogy ki hol boldog, minek az árán, mi a karrier, mi az élet.

SZM: Hangsúlyoztátok, hogy a projektetek egy fontos társadalmi problémával foglalkozik, társadalmi felelősségvállalásnak is tekinthetjük a munkátokat. De mi a cél? Az, hogy még nagyon sok városban forgathassatok a migrációról, elvándorlásról, vagy az, hogy mondjuk három év múlva ez már ne legyen központi téma?

HCS: Az lenne jó, ha három év múlva ezt a kérdéskört már sokkal kisebb hevülettel, normálisan kezelnénk itt Magyarországon. Ha az elvándorlás alatt nem azt értenénk, hogy az országot tehetséges emberek elhagyják szinte fejvesztve menekülve, hanem egy árnyaltabban értelmezett, indulatokkal kevésbé övezett dinamikus folyamat volna, amivel elmenő, visszatérő és maradó is jól jár.

JL: Nem gondoljuk, hogy életünk végéig Menjek / Maradjak sorozatot fogunk gyártani. De az biztos, hogy jelenleg nem tudjuk, hogy hol van ennek a folyamatnak vége, hogy egyáltalán most melyik szakaszában vagyunk. Biztos, hogy ez a típusú európai mobilitás nem fog megszűnni, pláne nem egyik napról a másikra, de az is biztos, hogy van ezen a téren tanulnivalónk.

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Most hogy a p*csaba szavazzak rátok?” - Tisza-szavazókat bizonytalanított el a Sziget ellehetetlenítése
A Tisza és a Fidesz egyformán tartózkodott, jó eséllyel megpecsételve a Sziget sorsát. Szokatlan módon ezúttal még Magyar Péter hozzászólásai alatt is nagy a vita, és jónéhányan felteszik a kérdést: mit mond el ez a történet a jövő évi választások szempontjából?
kádé - szmo.hu
2025. október 30.



Komoly megosztottságot okozott a Tisza táborán belül az, ahogy a párt budapesti frakciója a Sziget sorsáról szavazott szerda este a Fővárosi Közgyűlésben.

A TISZA Budapest facebook-oldalára kitett poszt alatt elkeseredett kommentek sorát lehet olvasni. „Ugyanolyanok vagytok, mint a Fidesz. -1 szavazat” - írta az egyik hozzászóló. „Most veszítitek el azokat a szavazatokat, amivel meg lehet nyerni a jövő évi választást” - vélte egy másik. „Köszönjük, hogy sikerült a Fidesz szintjére süllyedni, és nem lesz Sziget fesztivál miattatok. Üdv, egy Tisza szavazó” - fogalmazott egy harmadik. „2024 február óta követem Pétert, de ma elbizonytalanodtam, ezek alapján ti sem az embereket képviselitek, hanem a saját politikai csatáitokat helyezitek előtérbe. Érdemes itt kommenteket olvasni és tanulni belőle!” - tette hozzá még valaki.

A szerda esti szavazás során a két legnagyobb fővárosi frakció, a Tisza és a Fidesz frakciója egyformán szavazott: tartózkodással. És ezzel Karácsony Gergely főpolgármester szerint megpecsételték a Sziget sorsát.

„Akkor hát nem lesz Sziget. Nem lesz fővárosi bevétel, a nemzetgazdaság is elesik több tízmilliárd forinttól és a budapestiek is a kedvezményektől. Ez mind nem lesz, mert a két legnagyobb fővárosi frakció, a Tisza és a Fidesz így döntött!” - írta a szavazás után Karácsony.

„Fontos lesz, hogy levonjuk majd ennek a (nem) döntésnek a tanulságait, hogy legyen szembesülés és szembesítés is, hogy mit mond el mindez a felelősségről, a kormányzóképességről, az alázatról, a szakértelemről, a bizalomról és úgy általában, ennek a városnak és az országnak a jövőjéről” - tette még hozzá a főpolgármester.

Mindez sok hozzászóló szerint is messze túlmutat a Sziget ügyén, és arról is szól, mire számíthat az ország, ha jövő tavasszal a Tisza nyer.

De mi is történt pontosan?

Október 13-án Karácsony Gergely bejelentette, hogy kérdésessé vált a Sziget sorsa, ugyanis a külföldi tulajdonos úgy döntött, kiszáll, „a jövőben már nem kívánja megszervezni a fesztivált”. Ez egy levélből derült ki, amit a fővárosnak küldtek. Ebben azt kezdeményezték, hogy bontsák fel a még jövőre is érvényes területhasználati megállapodást.

A szakmán belül sokakat nem ért teljesen váratlanul, hogy a külföldi tulajdonos kivonul. A Sziget már tavaly is masszívan veszteséges volt, és a trendet idén sem sikerült megfordítani. Ennek sok oka van, például az, hogy a legnagyobb külföldi sztárok szívesebben adnak saját aréna-koncerteket, több lett a külföldi versenytárs, emelkedtek a gázsik, a Covid után megváltoztak a fiatalok bulizásai szokásai, a hatalmas infláció után Magyarország ma már árakban is jóval kevésbé versenyképes a külföldi bulizók szemében, miközben sok magyar számára a Sziget már megfizethetetlenné vált. Az sem segített, hogy ez a fesztivál hat napos maradt, miközben a hasonló nagy rendezvények Európában maximum 3-4 naposak, ami a szervezőknek és a bulizóknak is kisebb kiadásokkal jár.

Rendszerint a következő Sziget szervezése már akkor megkezdődik, amikor az előző véget ér. Idén azonban nem ez történt. A külföldi tulajdonos halogatta a döntéseket, a magyar menedzsment pedig érezve a bajt, megpróbált valamilyen menekülő tervet találni. Logikusnak tűnt, hogy a fesztivál alapítójához, Gerendai Károlyhoz fordulnak, aki még 2017-ben szállt ki, és azóta sikeres gasztronómiai vállalkozásokat működtet, valamint egy nagy strandot fejleszt Budapest határában. Gerendai szívügyének tekinti a Sziget ügyét, amit saját gyerekének tart.

Pénzügyileg ugyanakkor rendkívül kockázatos megkísérelni a fesztivál megmentését, főleg úgy, hogy ekkora csúszásban van a jövő évi szervezés.

A konkurencia már javában köti a szerződéseket a 2026-os fellépőkkel, és megindult a promóció, valamint a jegyértékesítés is. De Gerendainak saját bevallása szerint egyedül pénze sincs elég, hogy belevágjon. Más befektetőket is meg kell győznie. Azt mondta, számít azokra, akiknek komoly érdeke, hogy a fesztivál megmaradjon, például a legnagyobb beszállítókra, és közösen, afféle magyar összefogásként esetleg lenne esélyük.

A Sziget sok milliárdos vállalkozás, és nehezen érthető, miért a jövőre 200 millió forintos kiadást jelentő területhasználati engedélyen úszhat el. Ugyanis a vita ekörül folyt, és a szavazás is konkrétan erről szólt.

A fesztiválnak ugyanis érvényes területhasználati megállapodása van a fővárossal, ami jövőre járna el. Ez azt jelenti, hogy a külföldi tulajdonosnak ezt a 200 millió forintot elvileg mindenképpen ki kell fizetnie, akkor is ha kiszáll, akkor is, ha nem. Az más kérdés, hogy ha nem rendezi meg a fesztivált, nem használja a területet, akkor a bíróságon érvényesíthető lenne-e a főváros követelése, vagy mi történik, ha a cég a milliárdos veszteségekre hivatkozva csődöt jelent. Könnyen lehet, hogy ebben az esetben Budapest egy fillért sem látna ebből a pénzből.

Mégis ez a 200 millió forint volt a legfontosabb érve a vitában mind a Fidesznek, mind a Tiszának.

„Ma is azért harcoltunk Fővárosi Közgyűlésen, hogy a budapestieknek minél több pénz maradhasson a zsebében, és minél élhetőbb legyen a főváros” - közölte a szavazás után Facebook-oldalán Szentkirályi Alexandra. „A fővárosi képviselők nem lehetnek milliárdosok lobbistái” - írta Magyar Péter.

Mindkét párt azt kommunikálja, hogy Karácsony Gergely és Gerendai Károly a kivonuló amerikai tulajdonos érdekében lobbizik a 200 millió forintos területhasználati díj elengedése érdekében, miközben nincs garancia arra, hogy a Szigetet jövőre valaki más valóban megrendezi.

Délelőtti meghallgatásán Gerendai Károly azzal érvelt, csak hosszú távú területhasználati megállapodással lehet esély arra, hogy befektetőket találjon. Igaz, korábban arról is nyilatkozott, hogy az amerikai tulajdonos az eladás feltételéül szabta az érvényes megállapodás felbontását. Az nem teljesen világos, hogyha a külföldi tulajdonos kivonul, és a Szigetet valóban megrendezné valaki más, akkor miért ilyen fontos az amerikai cégnek a 200 millió forint elengedése, hiszen ez a kötelezettség is a vásárlóra szállna. Persze ha az eladás meghiúsul, akkor elvileg ezt is ki kellene fizetnie, de ahogy fentebb írtuk, ez alól találhat más kibúvót.

Gerendaiék szempontjából a 200 milliós kötelezettség komoly kockázat. Mivel még mindig nem világos, hogy milyen konstrukcióban mentenék meg a fesztivált, van esély rá, hogy egy évet kihagynak, és csak a 2027-es Szigetet sikerül összehozni. Ha pedig mégis sikerül megrendezni, az első évben még szinte biztosan veszteségesek lesznek. Viszont a területhasználati díjat jövőre így is be kellene fizetniük.

Megoldásként Karácsony Gergely azt javasolta, hogy bontsák fel a területhasználati szerződést, és új feltételekkel kössenek egy 10 évre szóló újat, ami az első három évben haladékot adna a befizetésre, így segítené az újrakezdést.

Ez a javaslat többször is elbukott a főváros Tulajdonosi Bizottságában, ahol a fideszesek és a tiszások nagyjából ugyanúgy érveltek, ahogy a tegnapi közgyűlésben.

A Tisza szerdán már azt javasolta, hogy a fizettessék ki a kormánnyal azt a pénzt, amiről a főváros így lemond. Ehhez azonban be kellett volna vonni a tárgyalásokba a kormányt is, miközben szorít a idő.

Talán a tiszások is belátták, hogy ennek kevés az esélye, mert az ezután benyújtott módosító indítványukban már a saját nevükben tettek vállalásokat, azt feltételezve, hogy jövőre nyernek. Ennek részleteiről a szavazás után Magyar Péter egy posztban írt. „Vállaltuk, hogy a leendő TISZA-kormány a Magyar Turisztikai Ügynökségen keresztül 2026 és 2027 júniusáig a díjkedvezményt átutalja a fővárosnak, ezért cserébe pedig annyit kértünk: az új befektető vállalja, hogy 2027 végéig a kétévi kedvezmény teljes összegét utólagosan visszafizeti a fővárosnak, amely azt visszautalja az MTÜ-nek. Sőt, még azt is felajánlottuk, hogy a díjkedvezménnyel érintett időszakot 2028-ig meghosszabbítjuk – kizárólag azért, hogy a budapestiek ne szenvedjenek kárt.”

Csakhogy Karácsony Gergelyék szerint a Tisza nem vállalhat ilyen kötelezettségeket úgy, hogy még kormányra sem került. Legalábbis az új befektetők aligha vehetnék készpénznek ezeket az ígéreteket. Így a javaslatot a főpolgármester szavazásra sem bocsájtotta.

Karácsony Gergely szerint a tiszások naponta váltogatták a véleményüket, „egy pontban voltak következetesek: ne kelljen felelősséget vállalniuk semmiért, áttolták volna a döntés terhét a mostani kormányra, a következő kormányra, a főpolgármesterre, a befektetőre, bárkire. Miközben Budapest egyik legfontosabb, tízezreket megmozgató kulturális eseményét hagyják kidobni a kukába, percekkel később majdnem négyszázmillió forintot elköltöttek volna a kötényes törökfürdőzés biztosítására. Ez is egy értékválasztás.”

Magyar Péter egész másképp látja. Szerint ami történt, az két dolgot jelenthet: „vagy Gerendai Károlynak nincs valós szándéka a Sziget megmentésére, vagy Karácsony Gergely valamilyen háttéralkun keresztül tudatosan a milliárdos magánbefektetőnek próbál kedvezményeket biztosítani.”

„Megvolt a konkrét kompromisszumos javaslat, ami nem a milliárdos magánbefektető és a kivonuló amerikai cég érdekét védte volna, hanem a budapesti adófizetők érdekét is. Ott volt Karácsony Gergely asztalán a konkrét javaslatunk és nem volt hajlandó szavazásra bocsátani, pedig más frakciók is ezt kérték” - írta a Tisza Párt elnöke, aki szerint „ezzel egyértelműen kiderült, hogy „Karácsony Gergely miatt került veszélybe a Sziget Fesztivál jövője.”

Ezt a magyarázatot azonban a jelek szerint a Tisza saját szavazói közül sem fogadják el sokan. A Tisza Budapest facebook-oldalán a legnépszerűbb hozzászólás így szól:

„Ti teljesen inkompentensek vagytok? Hogy a viharba támogassalak igy titeket, de komolyan?! Melyik üzletember vállal garanciát a következő 2-3 évre egy olyan vállalkozás megmentesekor, ami éppen becsődölt? Hogy lehettek annyira szűklatókörűek, hogy nem számoltok a gazdasági következményekkel? Ok, Sziget kuka. Budapestnek így milyen bevétele lesz ebből? Ki fogja majd a területet akar a mostani ár egyharmadáért kibérelni? Elárulom, senki! És akkor még a gazdasági következményekről nem is beszéltünk. Augusztusban az airbnb-k, hotelek, fürdők, éttermek a Szigetre érkező turistákkal voltak tele. Ez a bevétel nem fog hiányozni? Önös politikai érdekből ilyet csinálni komolyan mondom, elképesztő.”

„Most hogy a p*csaba szavazzak rátok, ha ennyire képtelenek vagytok bármilyen kompromisszumra és zéró gazdasági mindsettel akartok egy országot elvezetni. Szégyen!”

És más is részletesen megindokolta, miért hiba szerinte, ami történt.

„Ezt most mint Tisza szimpatizáns, és a Tiszát rendszeres havi adománnyal is támogató szimpatizáns írom: teljesen felesleges KariGerire mutogatnotok. Ez bizony most egy Fidesz-Tisza koalíció volt a Sziget ellehetetlenítésére. Ami kurva nagy csalódás számomra. Hangsúlyozom, nem a Fidesz miatt, mert azoktól nem vártam semmi jót. És ezt most nem magam miatt írom, mert az elmúlt két évben nem voltam kint, az idei line up 90%-a például semmit nem mondott nekem, ebből látszik, hogy öregszem. Na de ez sok fiatalnál jelenthet red flaget, így fél évvel a választások előtt, és 1-2% lemorzsolódás is rengeteget számíthat a kormány/rendszerváltás kárára. Kurva szar döntés volt. Csak remélni tudom, hogy látva a negatív reakciókat, sürgősen észhez tértek, különben bajok lehetnek...”

Hogy most mi lesz, azt egyelőre nem lehet tudni. Bár Karácsony Gergely gyakorlatilag elköszönt a Szigettől, Gerendai Károly azt mondta, még gondolkodik.

„Rövidesen, napokon belül elérünk ahhoz a ponthoz, ahol már egyértelműen nem lehet megcsinálni a fesztivált. Úgy meg már nyilván nem veszem át a céget sem – hiszen csak azért nincs értelme, hogy aztán én számoljam fel és küldjem el az ott dolgozókat. Szóval elég frusztráló most ez az időprés. Ha ugyanis november elején nem tudunk elkezdeni jegyet árulni, akkor nem lesz Sziget” - nyilatkozta még a szavazás előtt a VálaszOnline-nak.

Mostani állapot szerint csak akkor lehet esély a Sziget megmentésére, ha a Tisza változtat az álláspontján, és egy rendkívüli közgyűlésen újratárgyalják az ügyet. Nem példátlan, hogy a belső reakciókat látva Magyar Péter meggondolja magát egy ügyben, de hogy most is ez történik-e, azt egyelőre lehetetlen megmondani.

FRISSÍTÉS:

Csütörtökön 11 óra után Magyar Péter az alábbi posztot tette közzé:

"Gerendai Károllyal abban maradtunk, hogy jövőre találkozunk a Sziget Fesztiválon.

Az eredetileg javasolt 2035-ös visszafizetési határidő helyett a Fesztivál az alábbi bontásban fizeti vissza a fővárostól kapott díjkedvezményt: 2028-ban 33%, 2029-ben 33%, 2030-ban a fennmaradó részt.

- Minden magyar fiatal megkapja a diákkedvezményt, aki kiváltja a BudapestGO-t

ui.: igenis lehetett olyan megoldást találni, hogy a főváros a közpénzek gondos gazdájaként járjon el és a Sziget Fesztivál továbbra is az egyik legsikeresebb magyar kulturális és zenei rendezvény legyen."


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
A drogháború fokozódik: Trump válogatás nélkül megöleti azoknak a hajóknak a legénységét, amelyek drogot csempészhetnek
A hajókat légicsapásokkal semmisítik meg, az amerikai elnök szerint a megölt áldozatok ellenséges harcosok. Napokon belül az Egyesült Államok legmodernebb repülőgéphordozó-anyahajója is bekapcsolódik az akcióba.


Egyetlen nap alatt 14 újabb emberrel végzett az amerikai hadsereg olyan hajókon, amelyeket drogcsempészettel gyanúsítanak. Akárcsak korábban, a halálos csapásokról készült videókat most is közzétették, a vádak bizonyítékát viszont egyáltalán nen.

Pete Hegseth védelmi miniszter szerint három csapás során négy hajót találtak el nemzetközi vizeken. Volt egy túlélő is, akit azonban nem az amerikai hadsereg mentett ki, hanem a mexikóiak.

„A négy hajót ismerték a hírszerzőink; ismert kábítószer-csempészési útvonalakon haladtak, és drogot szállítottak” — írta Hegseth a közösségi médiában közzétett bejegyzésében. Szerinte az első megsemmisített hajón nyolc férfi volt, a második négy, a harmadikon pedig három.

A Dél-Amerika partjainál folytatott akció halálos áldozatainak száma így már 57-re emelkedett.

Kezdetben a Karib-tengeren, Venezuela partjai közelében csaptak le a gyanúsnak ítélt hajókra, de aztán kiterjesztették a hatókört Kolumbia partjaira is. Az akciókban harci helikopterek és MQ-9 Reaper drónok vesznek részt.

A Fox News riportja a legújabb támadásról

Hegseth a közösségi médiában közzétett bejegyzésében a hajókartelek elleni csapásokat az elmúlt 24 év közel-keleti és afganisztáni háborúihoz hasonlította. „Ezek a drog-terroristák több amerikai életet oltottak ki, mint az al-Kaida, és ugyanúgy fogunk velük bánni” — jelentette ki.

Trump pedig a második támadást bejelentő bejegyzésében minden drogfutárt megfenyegetett: „FIGYELMEZTETÉS – HA OLYAN DROGOT SZÁLLÍTASZ, AMELYEK AMERIKAIAKAT MEGHALHATNAK, AKKOR VADÁSZUNK RÁD!” - írta.

Az amerikai katonai akciót azonban sok szakértő illegálisnak tartja, mert katonai erővel nem célozhatnak meg szándékosan olyan civileket, akik nem vesznek részt közvetlenül fegyveres összecsapásokban, még akkor sem, ha bűncselekménnyel gyanúsítják őket.

A Human Rights Watch jogvédő szervezet jogellenes, törvénytelen gyilkosságoknak minősítette a történteket. „Az amerikai tisztviselők nem ölhetik meg azonnal azokat az embereket, akiket kábítószer-csempészettel vádolnak” – mondta Sarah Yager, a Human Rights Watch washingtoni igazgatója. „A kábítószerek Egyesült Államokba jutásának problémája nem fegyveres konfliktus, és az amerikai tisztviselők nem kerülhetik meg emberi jogi kötelezettségeiket azzal, hogy az ellenkezőjét színlelik.”

Van olyan videófelvétel, amin az látszik, hogy két ember a fedélzetén pihent, mielőtt felrobbant a hajójuk. Gustavo Petro kolumbiai elnök pedig azt állítja, a szeptember 15‑én megölt emberek egyike egy kolumbiai halász volt. Kolumbia emiatt az Egyesült Államokat gyilkossággal vádolja.

Korábban Amerika hagyományosan a Parti Őrség és időnként a haditengerészet segítségével lépett fel a tengeri drogcsempészet ellen, elfogva a hajókat. Ha a gyanú beigazolódott, a legénység tagjait letartóztatták, ugyanúgy, ahogyan a rendőrség is letartóztatja az utcai dílereket. Az azonban fel sem merül, hogy az utcán egyszerűen kivégezzék őket.

Trump januári hivatalba lépése óta egy sor latin‑amerikai drogkartellt és bűnbandát – köztük a Tren de Araguát – minősített terroristának. Az a törvény, amely felhatalmazza a kormányzatot, hogy egy csoportot külföldi terrorszervezetnek minősítsen, lehetővé teszi a vagyonuk befagyasztását, és bűncselekménnyé teszi a csoport támogatását. Arra azonban nem jogosít fel, hogy embereket, akiket a csoporthoz tartozónak gyanítanak, minden további ok nélkül megöljenek.

Emiatt a Trump kormányzat még tovább ment, és kijelentették, hogy a drogcsempészeket „ellenséges harcosoknak” tekintik.

Arra hivatkoznak, hogy Trump „megállapította”, a kartellek kábítószer‑kereskedelme fegyveres támadásnak minősül az Egyesült Államok ellen, és hogy az ország formális fegyveres konfliktusban áll a kartellekkel, így a hajók legénysége legálisan célba vehető.

Olyan jogi érvelés azonban sem nyilvánosan, sem a Kongresszus előtt nem hangzott el, amely megmagyarázná, hogyan lehet a kábítószer‑kereskedelmet fegyveres támadásnak tekinteni, és miért lehetnek „ellenséges harcosok” azok, akik illegális fogyasztási cikket szállító hajón tartózkodnak.

Az amerikai elnök jogi érvek helyett azt állítja, hogy minden egyes megsemmisített hajóval 25 ezer amerikai életet mentenek meg.

Csakhogy ez a szám sem stimmel, mivel évente körülbelül 100 ezer amerikai hal meg drogtúladagolás következtében, de ezeknek a halálozásoknak a többsége a fentanilhoz kötődik, amely mexikói laborokból származik, míg Dél-Amerikában, ahonnan a hajók érkeznek, kokaint termelnek.

A nemzetközi tiltakozás ellenére úgy tűnik, a katonai csapásokat fokozzák. A védelmi miniszter a múlt héten elrendelte a Gerald R. Ford repülőgép‑hordozó anyahajó, valamint a hozzá tartozó hadihajók és támadó repülőgépek Latin‑Amerika partjaihoz vezénylését. A flotta eddig Horvátország partjainál állomásozott, és 7-10 nap alatt érhet Dél-Amerikához.

A Gerald R. Ford az amerikai haditengerészet legmodernebb és technológiailag legfejlettebb repülőgép-hordozója.

A fedélzetén nagyjából 5000 tengerész szolgál, és több mint 75 támadó, felderítő és kiszolgáló repülőgépet üzemeltet, köztük F/A‑18‑as vadászgépeket.

Érkezésével látványosan tovább erősítik a térségben állomásozó amerikai erőket. Augusztus vége óta az amerikai hadsereg már 10 ezer katonát telepített a Karib‑térségbe: körülbelül a felük nyolc hadihajón szolgál, a másik felük Puerto Ricóban állomásozik.

A New York Times úgy értesült, hogy a Trump‑kormányzat azt is fontolgatja, hogy szárazföldi csapásokat mér Venezuelában a droglétesítményekre, és erővel eltávoldítja az ország vezetőjét, Nicolás Madurót. A művelet támogatói között van állítólag Marco Rubio külügyminiszter és John Ratcliffe, a CIA igazgatója is.

Az amerikai hadsereg a lap információi szerint már összeállított egy listát a venezuelai drog‑célpontokról, amelyeket meg tudna támadni, és ezt a csomagot bemutatta Trump elnöknek, aki azonban erről egyelőre nem hozott döntést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Görög Zita is üzent Nagy Ferónak: Bízom benne, hogy átgondolja szavait, mert tetteinek súlya alapvetően befolyásolhatja a közélet tisztaságát
A modell-műsorvezető a zenész több, a Szőlő utcai ügyről tett kijelentésére is reagált. Végül meghívta Ferót Lánczi Zsuzsa, az Árvácska Alapítvány nemrég elhunyt alapítójának búcsúztatására.


Görög Zita sem hagyta szó nélkül Nagy Feró szavait a Szőlő utcai ügy kapcsán. Mint megírtuk, a Beatrice frontembere még a múlt heti Békemeneten mondta el a véleményét, amin aztán több ismert ember is felháborodott. Többek közt úgy fogalmazott: „Ő csak kereste a pénzt ezzel, lányokat futtatott, a lányok is keresnek pénzt, mindenki jól járt, nem?” A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette.

A közéleti kérdésekben gyakran megszólaló Görög Zita korábban már elmondta, mit gondol a Szőlő utcai botrányról. Most Instagram-oldalán osztott meg egy hosszú sztori-sorozatot, amely csak 24 órán keresztül látható. Terjedelmes sorait kifejezetten Nagy Ferónak címezte.

„Tiszelt Nagy Feró! Engedje meg, hogy reagáljak a Szőlő utcai ügyben elhangzott szavaira, miszerint »mindenki jól járt, nem?« Erkölcsileg rendkívül aggályos, ha egy gyermekotthon vezetője visszaél pozíciójával és gyermekvédelmi intézményben felnőtt, kiszolgálatott fiatalokat futtat prostituáltként. Ezek a lányok a társadalom védelmet igénylő tagjai, életük legnehezebb szakaszán vannak túl, család, biztonság és önbizalom nélkül”

– kezdte a modell-műsorvezető.

Ezután kitért arra, hogy a prostitúcióval kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatások szerint a nők túlnyomó többsége nem önszántából, hanem kényszer, traumatizáló élethelyzet, kizsákmányolás vagy gazdasági kényszer miatt kerül ebbe a körbe. Mint írja, a prostitúció "szabad választása" társadalmi mítosz, hiszen a legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb nők örében a gazdasági kényszer, az erőszak, a gyermekkori trauma és a kapcsolati manipuláció meghatározó tényező.

„A vezető feladata minden körülmények között a fiatalok védelme, támogatása, értékrendjük, önbizalmuk erősítése, nem pedig kihasználásuk vagy kényszermunka, emberkereskedelem szervezése, akár anyagi előnyért, akár bármilyen más érdekből. Egy ilyen emberi cselekedet az emberi méltóság, az emberi jogok és az erkölcs szempontjából mély, helyrehozhatatlan rombolást jelent, és hosszú távú lelki károkat okoz az áldozatoknak.”

Görög Zita szerint erkölcsileg, jogilag és emberileg is súlyosan elítélendő, ha valaki ebben a pozícióban visszaél hatalmával, és vagy fiatalkorúakat vagy fiatalokat kényszerít eladhatóvá, kiszolgáltatottá tenni önmagukat.

„Ez sérti a bizalmat, az emberi méltóságot, az önrendelkezés jogát – mindezt olyan helyzetben, ahol az érintett személyek védelme lenne a feladat. Az ilyen cselekedet nem csupán jogsértő, hanem szembemegy az alapvető társadalmi, erkölcsi normákkal”

– írja a műsorvezető.

Nagy Feró arra is utalt, szerinte senki nem kényszerített prostitúcióra akaratuk ellenére fiatalokat a Szőlő utcai intézményben, hiszen ha így lett volna, bementek volna a rendőrségre és elmondták volna ezt. Görög Zita erre úgy reagált, hogy az intézményi nevelésben felnövekvő gyermekek gyakran a nevelőkhöz tudnak érzelmileg kapcsolódni, mert a családi mintáik hiányosak vagy károk. Ha viszont a nevelők visszaélnek ezzel a bizalommal, az súlyosan sérti a gyermekek érzelmi stabilitását és kötődési képességét.

„Ez a visszaélés gyakran rejtve marad, mert a fiatalok félnek, vagy nem tudják, hogyan jelezzék a problémát, illetve sokszor nem is érzik problémának, hiszen bíznak abban a felnőttben, aki eddigi életükben figyelmével kitüntette őket.”

Felhívta a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a nevelői szerepben dolgozók felelősségteljes és etikus magatartása, valamint a gyermekvédelem és a társadalmi támogatási rendszerek fejlesztése a sérülékeny gyermekek biztonságáért és jövőjéért.

„Fontos, hogy a közszereplők, akiknek nagy társadalmi hatása van, sohasem relativizálják az áldozatok helyzetét vagy az elkövetők felelősségét. Bízom benne, hogy átgondolja szavait, mert tetteinek súlya, főként ebben a kiemelten érzékeny témában alapvetően befolyásolhatja a közélet tisztaságát”

– üzente a Beatrice frontemberének.

Feró azt mondta, ő „próbálta megvédeni” azokat a lányokat, akik felnőttek már, és „ha segítségre szorulnak, akkor szóljanak” neki, mert a kapcsolatai révén segítene rajtuk. Erre a modell ezt írta:

„Kedves Feró! Ezek után nem ön lesz, akinek szólni fognak, mert eddig sem mertek szinte senkinek, épp ezért marad fedve ezeknek a bűnöknek a többsége.”

Görög Zita végül meghívta Nagy Ferót Lánczi Zsuzsa, az Árvácska Alapítvány október 18-án elhunyt alapítójának búcsúztatására.

„Ő azokért a fiatalokért tett és dolgozott, akik az intézményekből kikerülve keresték helyüket a világban. Tisztelettel kérem, kísérje velem el Zsuzsát utolsó útjára, ezzel leróhatja tiszteletét egy olyan ember iránt, aki egész életét áldozta mindazokért, akiknek a lelkében zúgó viharokat csak kevesek értették.”

– zárta Instasztori-sorozatát a modell.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pletser Tamás: Teljesen leállíthatja az orosz olaj vásárlását a MOL, kérdés, mennyi időt ad az USA az átállásra Orbán Viktornak
Ha novemberben életbe lépnek az új amerikai szankciók, a MOL nem tud majd fizetni az orosz olajért - mondja a szakértő. Orbán Viktor még kialkudhat egy kis időt Magyarországnak Trumpnál, de jövőre megtörténhet a teljes átállás.


Orbán Viktor a jövő héten Amerikába utazik, és személyesen próbálja meggyőzni Donald Trumpot, hogy hibát követett el a legújabb Oroszország-elleni szankciókkal - erről a miniszterelnök Rómában, a pápalátogatás után beszélt. Azt Szijjártó Péter sem árulta el, hogy pontosan milyen hatása lehet a Lukoil és a Rosznyeft elleni amerikai szankcióknak a magyar olajellátottságra. Annyit mondott, még semmilyen kiesést nem jelentenek, mert még nem léptek hatályba.

Az mindenesetre nem sok jót jelent, hogy Matthew Whitaker, az Egyesült Államok NATO-nagykövete a Fox Newsnak arról beszélt, Amerika elvárja Magyarországtól, Szlovákiától és Törökországtól, hogy kidolgozzanak és végrehajtsanak egy olyan tervet, ami fokozatosan leválasztja őket az orosz energiahordozókról, és magyar kormány szerinte eddig „semmilyen tervet nem készített. Tény, hogy az ország nyersolajimportjának 92 százaléka tavaly is Oroszországból származott. Pletser Tamást, az Erste olaj- és gázipari elemzőjét kérdeztük a szankciók utáni helyzetről.

– Milyen eszközei vannak az USA-nak, hogy betartassa a november 21-én életbe lépő új szankciókat a Lukoil és a Rosznyeft ellen?

– A másodlagos szankciók nagyon hatékonyan tudnak ilyenkor működni. Közvetítő cégeket, bankokat, biztosítókat, szállító cégeket szankcionálnak, ezek nagyon fájdalmasan érinthetik azokat az országokat és az energiacégeiket, amelyek nem akarnak majd leválni az orosz olajról és gázról.

– Magyarországot és a MOL-t is tudják ezzel presszionálni?

– Valószínűleg igen, bár nem tudom, a MOL-nak milyen bankokkal és egyéb cégekkel vanak szerződései, hol vezetik a számláikat, de azt mindenki megérezné, ha kizárnák a dollár-rendszerből.

És amíg a világgazdaság elszámolásainak 80%-a dollárban történik, addig nincs miről beszélni. A dolláron keresztül az USA bárkire nyomást tud gyakorolni.

– Nem is igen lehet akkor elkerülni?

– Ha több zsák készpénzzel vagy arannyal fizetnénk, lehetne, de ez nyilván komolytalan kategória, egyszer régebben Irán barterügyletekkel akarta megkerülni a rá kirótt szankciókat, az se működött.

– Mit tehet a MOL? Átáll az adriai olajra? Mennyibe kerül az átállás, és meddig tarthat?

– 500 millió dollár körüli összegről lehet beszélni, és jelen állás szerint 2026 végéig ez az átállás megtörténhet. Ezt előrébb hozni talán lehet pár hónappal. Közben pedig folynak a tárgyalások a horvátokkal is. A Janafnak most mi vagyunk az egyetlen nagy ügyfele, mert a szerbek felé a szankciók óta nem megy olaj, a NIS vezeték nem működik.

– Kinek jobbak az alkupozíciói? A horvátoknak vagy a MOL-nak?

– Egyértelműen a horvátoknak. Főleg, ha a Barátságon keresztül nem jön majd olaj, és teljesen le kell válni róla.

– Van lehetőség máshonnan is olajat venni?

– Igen, vizsgálják is ezt. A MOL-nak évi 11-12 millió tonna nyersolajat importál, ez a hazai és a pozsonyi finomítóba megy.

Az lehetséges például, hogy az azeri vagy kazah olajat „elswapolják”, vagyis egyfajta csereügyletet hajtanak végre, ez azt jelentené, hogy névleg az azeriektől és a kazahoktól vásárolunk olajat, ám az az olaj Oroszországba megy, onnan pedig továbbra is jön ugyanennyi orosz olaj.

A másik csereügylet-lehetőség, hogy Odesszán keresztül jönne a nem orosz olaj, és az Odessza–Brody, illetve a Barátság vezetéken keresztül ide, illetve a pozsonyi finomítóba. Az utóbbi nem tűnik túl biztonságosnak, mert Oroszország többször is lőtte a kikötőt, nehogy Ukrajna azeri finomított terméket vegyen.

– A szerbek ezek szerint még nálunk is kellemetlenebb helyzetbe kerülnek. Ha a NIS nem működik, a MOL tud nekik szállítani? Különös tekintettel a közelmúltban történt tűzesetre a Dunai Finomítóban.

– Nehezebb a helyzetük, ráadásul ha a százhalombattai javítások elhúzódnak, akkor a MOL arra kényszerülhet, hogy hozzányúljon a stratégiai készletekhez. Azokból pedig nem lehet exportálni - vagyis Szerbia felé nem tud szállítani.

– Meddig tarthat a javítás a finomítóban? Mit lehet tudni a károkról?

– Erre a hétre ígértek tájékoztatást a MOL-tól. Az biztos, hogy nem kicsik a károk, nem egy-két hét lesz, mire kijavítják. Én úgy hallottam, hogy a lelke a finomítónak, az atmoszférikus desztilláció nem sérült, és ezért nem kellett leállítani az egészet. Részleges leállások lehetnek, és a károk teljes felmérése után lehet majd megmondani, meddig tart a javítás.

Három torony van, és a harmadikat érte a tűzkár, én azt valószínűsítem, hogy hónapokig eltarthat majd a javítás, nagyon érzékeny rendszerekről van szó.

– Ezalatt megtörténhet az átállás az adriai olajra is? Vagy ez merész feltételezés?

– Szerintem most kisebb bajuk is nagyobb annál, hogy két ilyen nagy projektet egyszerre tudjanak megvalósítani. Mind az eszközök, mind a technológia, mind a javítással foglalkozó cégek kérdése érzékeny dolog, kevesen foglalkoznak ezzel, nagyon komplex rendszerekről van szó. Az biztos, hogy ez a tűzeset púp volt a MOL hátára, senkinek nem hiányzott. Szerintem a baleset intő jel volt arra nézve, hogy mindenre nagyon oda kell figyelni, és semmilyen karbantartást, javítást nem lehet félvállról venni, mert nagyon kis hiba is nagyon komoly balesetekhez és termeléskieséshez vezethet.

– Orbán Viktor bejelentette, hogy jövő héten tárgyalhat Trumppal Washingtonban. Mit tekinthet sikernek a magyar kormányfő ezen a tárgyaláson?

– Nem jósolnék, ismerve Trump elnök pálfordulásait,

de ha így marad minden, ahogy most áll, akkor esetleg kaphat Magyarország egy esélyt a határidő kitolására.

Tehát mondjuk nem januárral kell megkezdeni a leválást az orosz energiahordozókról, hanem áprilisban vagy májusban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk