SZEMPONT
A Rovatból

Menjek/Maradjak: A külföldre költözésnek vaskosabb ára van

New York után a Londonban élő magyarokról forgatott a Menjek/Maradjak csapata. Velük beszélgettünk.


Telt ház a Toldi Moziban, egy dokumentumfilm miatt – akárcsak az első nyilvános vetítésnél, június 13-án, a Trafóban.

A téma, ami a vászon elé ültetett több száz embert egy órára, az elvándorlás, az újkori mobilitás, ahogy az alkotók, a Speak Easy Project tagjai megfogalmazzák. Hernáth Csaba, Imre Loránd Balázs és Józsa László három éve foglalkoznak a témával, és próbálják filmben, kis történeteken keresztül bemutatni, hogy mi motiválja azokat, akik a külföldre költözés mellett döntenek, milyen napi nehézségekkel kell szembenézniük.

A Menjek/Maradjak első része két New Yorkban élő magyar fiatal portréja volt, a második Londonban játszódik. Hernáth Csabával és Józsa Lászlóval beszélgettünk.

SZM: Azt már többször elmeséltétek, hogy a film ötlete Laciban merült fel egy repülőgépen, Londonból hazafelé tartva, merthogy olyan érzése volt, mintha egy ingajáraton ülne. De hogyan lett ebből film? Mi minden kellett hozzá?

JL: Bátorság. Ez egy kis alkotócsapat, ahol nagy szükség van az összhangra, egyetértésre, de ugyanúgy a nagy vitákra is. De ezért a filmért volt, hogy napokat nem aludtunk, volt, hogy éjszakákat költöztünk, volt, hogy a saját pénzünket fektettük bele. Mindenki nagyot vállalt: Csabának ez volt az első operatőri filmes munkája, Lócinak az első rendezése, nekem az első produceri munkám. Elhittük, hogy ezt meg tudjuk csinálni.

stabfoto_london

SZM: Egyébként ki mit csinál, amikor épp nem a filmen dolgozik?

JL: Mindhárman kommunikációs szakemberek vagyunk, a reklámszakma különböző területein tevékenykedtünk. Én gyártásvezető, ügynökségi producer vagyok eredetileg, Lóci PR vonalon dolgozott eddig, Csaba pedig operatőr és vágó reklámipari termékeknél.

SZM: És ez egy párhuzamos élet a projekt mellett, vagy feladtátok a film érdekében?

JL: Most álltunk saját lábra, és most már mindannyian csak a Speak Easy Projectben vagyunk érdekeltek. De a cégünk nem csak és kizárólag a Menjek / Maradjak sorozattal foglalkozik, hanem vállal egyéb megbízásokat is, van, amikor non-profit alapon is. Például partnerei vagyunk a Suhanj! Alapítványnak, a Mosoly Alapítványnak, a Gyermekmentő Rohamkocsi Alapítványnak. A piaci megrendelések meg pont azért fontosak, hogy legyen tere a lelkesedésből, elhivatottságból vállalt feladatoknak.

HCS: A korábbi létünket úgy kell elképzelni, hogy mondjuk 10-től este 6-ig mindenki dolgozott a saját főállású munkahelyén, aztán munka után rögtön nekiültünk vágni a filmünket, és hajnal 2-ig ezzel foglalkoztunk. Ez így ment jó pár hétig, aztán egyszer csak eredményként ott volt az első, a New York-epizód.

SZM: Meg egy nagyfokú kialvatlanság...

JL: Csaba kórházba is került.

HCS: Nyilván nem a munka okozta a betegségemet közvetlenül, de az, hogy nem pihentettem a szervezetemet, az közrejátszott abban, hogy végül kialakult nálam egy komolyabb probléma.

JL: Az látszott már korábban is, hogy az ilyen nagy társadalmi projekteket nem lehet hosszú távon munka után, a szabadidőnk terhére felvállalni, ezért is kerestük és keressük most is azt a fenntartható modellt, amiben működhetünk, akár mások bevonásával. Forrásokat, szervezeteket, alkotókat szeretnénk találni. Ez annál egy nagyobb társadalmi ügy, minthogy három ember a nyakába vegye.

Mi is az a Menjek / Maradjak?

A Menjek / Maradjak egy dokumentumfilm-sorozat, amelyet a Speak Easy Project alkotócsoport tagjai – Imre Loránd Balázs, Hernáth Csaba és Józsa László – álmodtak meg és készítenek. Célja, hogy az újkori mobilitást, közismertebb nevén elvándorlást személyes történeteken keresztül bemutassa, megalapozza a témával kapcsolatos párbeszédet.

Az első epizód New Yorkban készült, a filmet az MTVA több csatornája is műsorára tűzte, az interneten pedig több mint 90 000-en látták eddig. A második részt Londonban forgatták, hat szereplő mindennapjait végigkísérve.

Az alkotók jelenleg párhuzamosan több projektben gondolkodnak: legközelebb Berlinben szeretnének forgatni, de készülnek egy Magyarországon rögzítendő epizódra is, és szeretnék feldolgozni azt is, milyen a helyzet keleten, például Tel-Avivban.

VIDEO: Menjek / Maradjak // New York

SZM: Mik voltak a személyes szálak, ami miatt nektek ez az egész témakör fontossá vált? Voltak-e nektek külföldi tapasztalataitok?

HCS: Mivel 10 évvel vagyok fiatalabb Laciéknál, míg nekik megvannak a személyes tapasztalataik, mert éltek már külföldön, és sok olyan ismerősük is van, aki már elment, én inkább mostanában találkozom egyre többet azzal, hogy a környezetemben többen azon gondolkodnak, hogy külföldre költözzenek. Én pedig sajnálom, ha még egy jó fej emberrel kevesebb marad ebben az országban, azzal együtt, hogy nem buzdítok senkit sem költözésre, sem maradásra. Nekem a projekt kapcsán pont az a személyes élményem, hogy itthon is lehet alkotni és értéket teremteni, ehhez nem kell lelépni innen.

SZM: Mennyire befolyásolt Benneteket maga a filmkészítési folyamat? Amikor Londonban forgattatok, nem jött-e olyan érzés, hogy nem is rossz ez a hely, lehet, hogy itt kellene maradni?

HCS: Inkább misztikumok és sztereotípiák dőltek le. Nagyon jól kirajzolódott, hogy tőlünk nyugatabbra sincs kolbászból a kerítés. Továbbra is szeretnék világot látni, utazni frankó dolog, de elkezdtem azt látni, hogy a külföldre költözésnek vaskosabb ára van. Ugyanakkor kezdek ráérezni arra, amiről a filmjeink is szólnak, hogy ennek az újfajta migrációnak már egész más a dinamikája. Ha elmegyek, az nem feltétlenül szól örökre, nem kell külföldön meghalnom, ha később úgy döntök, hogy szívesen kipróbálnék egy másik közeget, és megalapítanám mondjuk a Speak Easy olasz irodáját.

london_niki

SZM: A filmvetítés utáni pódiumbeszélgetésnél elhangzott, hogy a rendezőtök, Lóci, épp a bemutató utáni napon Berlinbe költözött – de azért vélhetően ez nem a film hirtelen jött hatása, hanem egy előre tervezett, megfontolt lépés, akár összefüggésben az egyéb terveitekkel.

JL: Lóci részben már a következő filmünket készíti elő, amit Berlinben forgatunk majd. De annyira pici helyen élünk, fura lenne, ha mindenkinek itt lenne a helye, főleg egy ilyen nyitott játszótéren, mint az Európai Unió. Eltöltöttünk negyven évet meglehetősen zártan, most nyitottá vált a világ, amivel a társadalom egy része nem tud mit kezdeni. Társadalom-kutatók is úgy gondolják, hogy azt csak öt-tíz év múlva lehet megmondani, hogy amit most tapasztalunk, az egy tragikus vagy egy nagyon pozitív folyamat.

HCS: Az erről szóló diskurzusban a szélsőségek jellemzőek. Az én célom pont az lenne a filmmel, hogy árnyalja a szélsőségeket. Ha megnézzük a kommenteket a film alatt, vagy a Facebook-oldalunkon, akkor azt látjuk, hogy elképesztő szélsőségek csapnak össze. Én ettől sokáig kétségbe estem, de Laci felnyitotta a szememet, hogy pont ezért csináltuk a filmeket, hogy elindítsunk egyfajta párbeszédet. Remélem, hogy egyszer csak eljutunk oda, hogy sok új, árnyaltabb nézőpont tud kialakulni.

SZM: A címben már eleve egy ellentétpárral szembesülünk: Menjek / Maradjak. A filmet nézve az nagyon tetten érhető volt, hogy semmiképp sem szeretettétek volna letenni a voksotokat egyik vagy másik lehetőség mellett – ami nyilván a dokumentumfilmezés sajátossága. De nem szabad vagy nem lehet ebben állást foglalni?

JL: Nem vagyunk szakértői a témának, filmesek vagyunk, akik meg tudnak mutatni néhány történetet. Bízunk benne, hogy ez a sorozat sok epizódot megél és a sok szereplő valamiféle olvasatot tud adni a nagy egészről. Egyelőre ott tartunk, hogy ha megjelenik egy cikk a filmünkről, akkor egymás alatti kommentben olvasható, hogy kormánymegrendelésre dolgoztunk, és hogy az ellenzék megbízásából foglalkozunk a témával. Közben mi csak bemutatunk sztorikat, és senkinek nem mondjuk meg, hogy A vagy B lehetőséget válassza. Nincsenek is igazából kézzel fogható kapaszkodók, amik segítenék a megértést. Három éve foglalkozunk a témával, és most először találkoztunk egy nagyobb kutatással, amit az MTA Társadalomkutató Központja készített, és ennek az új típusú migrációs jelenségnek az okait vizsgálja, de amúgy nem voltak eddig egzakt számadatok, felmérések, amik erre a témára épülnének.

VIDEO: Menjek / Maradjak // London - trailer

Miről szól a londoni epizód?

A Menjek / Maradjak // London hat Londonba költözött magyar fiatal életét mutatja be: Niki rúdtáncosként dolgozik, Márk kínai orvoslással és terápiával foglalkozik, Attila sofőrködik, Luca zenész és zenetanár, Tobi egyetemista, Csaba szakács és vállalkozó egyszerre.

A szereplők beszélnek arról, miért döntöttek London mellett, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük, mennyiben más az életük ott, mint idehaza, hogyan viszonyulnak a honvágyhoz, van-e összetartó magyar közösség a nagyvárosban.

A filmet egy hónapon keresztül forgatták, költségeit részben alapítványi támogatásból, részben közösségi kampányból befolyt összegből fedezték. A rendezője Imre Loránd Balázs, operatőre és vágója Hernáth Csaba, producere Józsa László. A filmet június 13-án mutatták be a Trafóban, telt ház előtt.

A következő vetítés július 11-én, este 8 órakor lesz a Toldi Moziban. Részletek az esemény Facebook oldalán.

SZM: A londoni epizód végén látunk egy utókövetést – skype-on bejelentkeznek a főszereplők, és pár mondatban elmesélik, hogy mi történt velük a forgatás óta. Innen tudhatjuk meg, hogy a hat érintettből időközben már több hazaköltözött. Tervezitek-e, hogy a szereplőitek életét hosszabb távon is nyomon követitek?

HCS: Simán lehet erről szó. Nincs előre lefektetett menetrend, képlékeny még, hogyan folytatjuk a sorozatot, és mindig örülünk az ötleteknek, javaslatoknak, amiket akár meg is fogadunk.

JL: Tervezünk egy olyan részt, amit Magyarországon forgatnánk, részben olyanokkal, akik gondolkodnak az elköltözésen, részben pedig már visszatértekkel. Az egészen biztos, hogy az utóbbiak között megszólaltatjuk majd a korábbi szereplőinket is.

SZM: Hány nap, hány munkaóra van ebben a filmben?

HCS: Akartam egy pontos nyilvántartást vezetni erről...

JL: Csaba és Lóci a vágószobában töltött rengeteg időt, én a telefonnal a kezemben, Zsuzsa a mailek előtt. Mondhatjuk, hogy az utóbbi két évben az életünk egyharmadát erre áldoztuk. Londonban a forgatás alatt például alig aludtunk. Volt rajtunk egy iszonyatos nyomás, hogy egy hónapunk van mindent rögzíteni, ezért az alvás másodlagossá vált.

SZM: A stábotok három főből állt?

JL: Londonban a forgatócsoporthoz tartozott a hangmérnökünk is, jött velünk még három másik kollégánk, volt aki werkfotókat készített – de mi hárman foglalkozunk a projekttel már három éve.

SZM: Ráadásul úgy, hogy még Londonban forgatva is a saját pénzeteket költöttétek a filmre, nem tudva, hogy megtérül-e valaha is.

JL: Jó ideig igen. A Badur Alapítványnál Londonban olvastak rólunk egy cikket, megtetszett nekik a kezdeményezés, és szerettek volna mögénk állni. De már a forgatás utolsó napjaiban jártunk, mire eldőlt, hogy támogatást kapunk tőlük.

SZM: Mennyibe került a Menjek / Maradjak londoni epizódja összesen?

JL: Kb. 15 ezer fontból készült a film, amit mi előfinanszíroztunk. Tartottunk Londonban egy adománygyűjtő bulit, ott befolyt az összeg egy része, és jól jött az alapítványi támogatás is. De a nem forintosítható elemek között van például a mi alkotógárdánk munkadíja, és nagyon-nagyon sok ember önkéntes munkája.

adomanygyujto_lada
stab_munkaban_london

SZM: Mennyire állt össze előzetesen, hogy mit fogtok forgatni? Mikor felültetek a repülőre, tudtátok-e már, hogy kik lesznek a szereplők, milyen jelenetekre lesz szükség?

HCS: A szereplőket addigra kiválasztottuk, és nagyjából a jelentek is összeálltak. De az első londoni napunk azzal telt, hogy beültünk egy kávézóba, órákon át vitatkoztunk, és folyamatábra-szerűen rajzolgattunk, hogy hogyan álljon majd össze a film.

SZM: Ha csak egyetlen momentumot kellene kiemelni, ami a forgatással, a filmmel kapcsolatos, mi lenne az?

HCS: Naponta éreztük, hogy rajtunk van egy nagy felelősség. New Yorkban még úgy vágtunk bele a forgatásba, hogy ha nem sikerül, nem olyan az eredmény, mint reméltük, hát akkor kidobtunk sok pénzt az ablakon, de így jártunk. Londonban már más volt a helyzet, ott ez nem volt opció. Több száz ember adott a közösségi kampányunkba pénzt, több ezren figyelték, mit csinálunk, nem beszélve arról a több száz emberről, akik szereplőnek jelentkeztek a filmbe, de végül nem kerültek be – ők mind kíváncsian várták, mi lesz a vége, ezért úgy éreztük, hogy nem állhatunk elő akármivel.

SZM: Nemrég mesélt nekünk arról Geszti Péter, hogy a Hungarian in Europe c. dalukhoz készített közösségi videoklip elemeit hogyan gyűjtötték össze a külföldön élő magyaroktól. Ti gondolkodtok-e hasonló közösségi megoldás bevetésében a következő részeknél?

JL: Ez az egyik lehetséges lépés számunkra, hogy hogyan tudunk valódi dialógust kialakítani. Fontos célunk az elejétől fogva, hogy ilyen témával foglalkozó tartalmat ne csak mi állítsunk elő. Online vonalon elég sok dolog születik, de örülünk, ha vizuális alkotások is készülnek. Egyébként a mi cégünknek is van már egy közösségi filmes vállalkozása, aminek most próbáljuk megtalálni a kereteit, így ez a megoldás abszolút nem idegen tőlünk. Ha lenne kicsit több erőforrásunk, biztosan ez lenne az egyik megvalósítandó irány.

forgatas_skype

SZM: Ti magatok posztoltátok a Facebook-oldalatokon, hogy véletlen-e, hogy épp a filmbemutató után egy nappal látott napvilágot egy hír, ami az országból elvándoroltak számát becsli meg. Mennyire gyakran, és milyen formában találkoztok a témával? Érzékelitek-e, hogy a téma bekerült a fősodorba?

JL: Már a kezdeteknél éreztük, hogy nagyon érzékeny területre tévedtünk, de hogy ennyire, azt most kezd kiderülni. Az látszik, hogy ma ez az egyik legfontosabb társadalmi probléma, ami az egész országot érinti. Ráadásul annak ellenére, hogy külföldön forgattunk, a történetek nagyon sokat elárulnak arról, hogy milyen Magyarországon élni, általában arról, hogy milyenek vagyunk mi magyarok.

HCS: A filmjeink azért nem csak arról szólnak, hogy mi a migráció. Bennük van az önkeresés, hogy ki hol boldog, minek az árán, mi a karrier, mi az élet.

SZM: Hangsúlyoztátok, hogy a projektetek egy fontos társadalmi problémával foglalkozik, társadalmi felelősségvállalásnak is tekinthetjük a munkátokat. De mi a cél? Az, hogy még nagyon sok városban forgathassatok a migrációról, elvándorlásról, vagy az, hogy mondjuk három év múlva ez már ne legyen központi téma?

HCS: Az lenne jó, ha három év múlva ezt a kérdéskört már sokkal kisebb hevülettel, normálisan kezelnénk itt Magyarországon. Ha az elvándorlás alatt nem azt értenénk, hogy az országot tehetséges emberek elhagyják szinte fejvesztve menekülve, hanem egy árnyaltabban értelmezett, indulatokkal kevésbé övezett dinamikus folyamat volna, amivel elmenő, visszatérő és maradó is jól jár.

JL: Nem gondoljuk, hogy életünk végéig Menjek / Maradjak sorozatot fogunk gyártani. De az biztos, hogy jelenleg nem tudjuk, hogy hol van ennek a folyamatnak vége, hogy egyáltalán most melyik szakaszában vagyunk. Biztos, hogy ez a típusú európai mobilitás nem fog megszűnni, pláne nem egyik napról a másikra, de az is biztos, hogy van ezen a téren tanulnivalónk.

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Otthon Start: Legalább nettó 500 ezer forintos jövedelem kell majd az 50 milliós lakáshitelhez
A szülői segítség jól jön majd az önerőhöz, de egy 8-10 éves gyerek nevére nem vehet majd lakást a 3%-os kedvezményes hitellel a szülő, mert a tanulói jogviszony nem minősül járulékfizetésnek - mondja a szakértő. Így kiesnek az egyetemisták is.


A kormány új lakástámogatási programot indít szeptembertől Otthon Start néven. 50 millió forintig lehet felvenni államilag támogatott, végig fix 3 százalékos kamatozású lakáshitelt, mindössze 10 százalékos önrésszel. Se házasság, se gyerekvállalás nem feltétel, elég, legalább két év magyarországi TB-jogviszony, és az, hogy az első saját ingatlan vásárlására kerüljön sor, illetve ha van  is tulajdonrésze a jelentkezőnek, az nem érheti el az 50 százalékot. A támogatás 100 millió forint alatti lakásokra használható fel, ahol a négyzetméterár nem haladja meg az 1,5 millió forintot.

Fülöp Norbertet, a BiztosDöntés.hu vezető elemzőjét kérdeztük, kinek és hogyan érdemes élni az új lehetőséggel.

– Amikor Gulyás Gergely ismertette az Otthon Start programot, azt mondta, hogy az egyetlen feltétele a 3%-os hitel felvételének a két év TB-jogviszony. Tényleg csak ennyi?

– Valójában a bank minden esetben hitelképességi vizsgálatot végez, és az ő felelőssége eldönteni, hogy hitelez-e valakinek. Tehát

attól, hogy valaki megfelel a meghirdetett személyi feltételeknek, még egyáltalán nem biztos, hogy meg is kapja a kölcsönt. Ez mindig a bank döntése.

Mondok egy példát: lehet, hogy valaki az első ingatlanját vásárolná, van két év TB-jogviszonya, az önerő is rendelkezésre áll, de a bankszámláján látszik, hogy rendszeresen szerencsejátékozik. Ilyen esetben a bank akár el is utasíthatja a kérelmét.

– Azaz csak a kormány részéről egyetlen feltétel a két év TB jogviszony, ez nem jelenti azt, hogy a bank ne támaszthatna további elvárásokat.

– Pontosan. A bank dönti el, hogy kinek hitelez, csak a bank adhat végül zöld utat. Senki más nem kötelezheti arra, hogy hitelt helyezzen ki. Ugyanakkor azt is mondhatjuk, hogy ha valakinek megvan a jövedelme, a TB-jogviszonya, és nem követ el olyan hibákat, amelyek hitelképtelenné teszik, például ha nincs KHR-listán, akkor jó eséllyel megkapja a hitelt. A bank számára biztosítékot jelent, hogy 10% önerőt be kell fizetni. Ha minden kötél szakad, és felmondják a hitelszerződést, akkor az ingatlant értékesítik, a bank kártalanítja magát, és a fennmaradó összeget az adós megkapja. Ebben nincs különbség a többi lakáshitelhez képest.

– Milyen jövedelem mellett reális egy ilyen kölcsön felvétele? Egy 50 milliós hitelhez mennyi a minimális jövedelem, amit igazolni kell?

– Ha 3%-os kamattal számolunk, 50 millió forintos hitel és 25 éves futamidő esetén a havi törlesztőrészlet körülbelül 237 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy

legalább nettó 500 ezer forintos jövedelemmel kell rendelkeznie az igénylőnek, de inkább egy kicsit többel, ha a maximális hitelt szeretné felvenni.

Ez egyébként országos szinten még viszonylag reális. Más kérdés, hogy egy fiatal, aki az első ingatlanját szeretné megvásárolni, rendelkezik-e ekkora jövedelemmel. De azt gondolom, nem kötelező az 50 millió forintot felvenni. Lakáshitelből akár 100 milliót is fel lehet venni piaci alapon, mégsem élnek ezzel tömegesen. Itt is így van: az 50 millió forint egy felső korlát.

– Ha valakinek van 5 millió Ft önrésze, és felveszi a maximális hitelt, 55 millióért kereshet lakást. A fővárosban még ez sem könnyű feladat, tehát most is azok járhatnak jobban, akik számíthatnak még családi támogatásra is.

– Ha például egy szülő tudja támogatni a gyermekét valamennyi összeggel, ami sok esetben nem is irreális, akkor a fiatal kedvezőbb feltételekkel juthat hitelhez. Mivel a támogatott hitel kamata jóval alacsonyabb a piacinál, kevesebb jövedelem is elegendő lehet. Ebben az esetben tehát valóban komoly segítség ez a program.

De ha nincs önerő, akkor hiába az olcsó a hitel, az illető nem fogja tudni felvenni.

Tehát ez a konstrukció azoknak jelent segítséget, akik amúgy is tervezték az ingatlanvásárlást, van is némi önerőjük, és most szeretnék elindítani ezt a folyamatot. Nekik ezáltal alacsonyabb lesz a havi törlesztőrészletük, és kisebb jövedelemmel is elérhető a hitel.

– Megtehetem-e azt, hogy az 8-10 éves gyerekem nevére veszek lakást, és ehhez elintézem neki az 50 milliós hitelt? Hiszen a gyereknek elvileg megvan a TB-jogviszonya, igaz, keresete nincs.

- Nem, ha a gyerek tanuló, akkor hiába van egészégbiztosítása, az nem minősül járulékfizetésnek.

– Akkor kiesnek az egyetemisták is. Mi a helyzet azzal a házaspárral, ahol eddig csak az egyikük volt a tulajdonos?

- Amennyiben van egy házaspár, és az egyik fél nevén van egy ingatlan, ő a tulajdonos, és a másiknak semmi köze az az ingatlanhoz, akkor ő maga vásárolhat, és igénybe veheti a kedvezményes kölcsönt.

- És ha a másik részben tulajdonos?

– 50%-ot elérő lakástulajdonnal már nem lehet igénybe venni a támogatást.

– Az 50% tehát már nem fér bele, de a 49,9 százalék igen? Eszerint ha egy házaspárbák az egyik félnek 51%-a, a másiknak 49%-a van a közös ingatlanban, akkor utóbbi élhet a lehetőséggel, és vehet új lakást?

– Érdekes szituáció, de elméletileg igen. A bank viszont sokszor automatikusan adóstársnak vonja be a házastársat is. Ez már problémát okozhat, mert akkor a másik félnek is meg kellene felelnie a feltételeknek.

Ezt el lehet kerülni, ha vagyonjogi szerződésben rögzítik, hogy a másik félnek nincs köze az új ingatlanhoz, ezt a bank el szokta fogadni.

De nem biztos, hogy minden házaspár számára kívánatos ilyen megállapodás, amiben jogilag rögzítik, hogy az új ingatlan nem számít közös vagyonnak.

– Ha egy fiatal megveszi az első, kisebb lakását, akkor feltételezhető, hogy nem marad ott 25 évig. Később családot alapíthat, amihez nagyobb lakás kell. Ilyenkor mi történik a 3 százalékos hitellel, átviheti az új ingatlanra?

– Ezt jelenleg még nem tudjuk. Később fog kiderülni, hogy lesz-e például lakhatási kötelezettség, mint a CSOK esetében, ahol tíz éven belül csak akkor lehet eladni az ingatlant, ha a támogatást másik megfelelő lakásra viszik át. Ezek a szabályok várhatóan szeptember környékén lesznek ismertek.

– Amit viszont tudni lehet, hogy itt nem kötik meg a vásárló kezét: nem kell új építésű lakást venni.

– Igen, ez óriási engedmény, ahogy az is, hogy nincs gyermekvállalási kötelezettség, és nem szükséges házasnak sem lenni. Ez egy kedvező árú lakáshitel azok számára, akik az első ingatlanjukat vásárolják. Így kell felfogni.

– Hosszú futamidőről van szó. Ma már nem azt a világot éljük, hogy valaki egy munkahelyen dolgozik nyugdíjig. Léteznek ugyan biztosítások a rövid távú munkanélküliségre, ám ezek sokszor nem nyújtanak elegendő védelmet. Ezt is mérlegelnie kell annak, aki hitelt vesz fel, nem?

– Minden hitelfelvétel előtt ezeket a szempontokat mérlegelni kell. Úgy kell bevállalni a havi törlesztőrészleteket, hogy az ember képes legyen kezelni váratlan helyzeteket is.

Az lenne az ideális, ha a törlesztők mellett fél évnyi tartalék is rendelkezésre állna. Azaz, ha valaki elveszíti az állását vagy keresőképtelenné válik, akkor fél évig képes legyen fenntartani magát.

Nem érdemes az összes pénzt önerőként felhasználni. Érdemes inkább egy kicsivel több hitelt felvenni, és a megmaradt tartalékot megőrizni, például állampapírban vagy más gyorsan likvidálható eszközben. Így biztosítható az esetleges keresetkiesés finanszírozása. A hitelfedezeti biztosítások is hasznosak lehetnek, főleg baleset vagy betegség esetén, de munkanélküliségre általában csak rövid ideig nyújtanak fedezetet. Persze a pár hónap törlesztőrészlet kifizetése is komoly segítséget jelenthet.

– Az Otthon Start összevonható a CSOK-kal és más kedvezményekkel. Ha valaki komplexebb megoldásban gondolkodik, érdemes-e szakemberhez fordulni, aki a jövedelmi viszonyok ismeretében segít kiválasztani az optimális kombinációt?

– Igen, mindenképpen érdemes egy független tanácsadóhoz vagy a banki ügyintézőhöz fordulni. Ma már teljesen megszokott, hogy a támogatott hiteleket és más konstrukciókat kombinálják. Például egy pár babaváró hitelt vesz fel, és ezt használja önerőként. Vagy a támogatott hitel nem elegendő, ezért piaci hitelt is felvesznek mellé. Sok bank kedvezményt ad a lakáshitel kamatából, ha a babaváró hitelt is náluk vették fel. Az árazás tehát egyre bonyolultabb, ezért

egy szakember nagyon sokat tud segíteni, és sok esetben ez nem is kerül pénzbe.

– A jelenlegi gazdasági környezet mennyiben befolyásolja a hitelfelvételi hajlandóságot? Ez az új konstrukció beindíthatja a hitelpiacot?

– A gazdasági környezet természetesen hatással van az ingatlanpiacra. Az év elején volt egy nagy fellendülés, amikor sokan kivonták a pénzüket az állampapírokból, és inkább ingatlanba fektettek, főleg a befektetők. Emiatt az ingatlanárak jelentősen emelkedtek, különösen azokban a régiókban, ahol a befektetők megjelentek. Most, hogy ez lecsengett, ez az új konstrukció, várhatóan növeli majd az első lakásvásárlók arányát. Az azonban kérdés, hogy ez ellensúlyozni tudja-e a befektetők visszafogottabb aktivitását. Összességében tehát várható némi élénkülés, de nem számítok piacrobbanásra a közeljövőben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Kuncze Gábor a Pride-ról: A rendőrség meg sem próbál büntetni, akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek
A volt belügyminiszter szerint súlyos tévedés volt Orbán Viktor részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott, a rendőrség pedig a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.


A rendőrség már napok óta hallgat arról, számíthatnak-e büntetésre azok, akik részt vettek a Pride-on, pedig korábban a kormány még a gyülekezési törvényt is megváltoztatta, hogy lehetővé tegye arcfelismerő kamerák bevetését a betiltott rendezvényeken, Tuzson Bence igazságügyi miniszter kijelentette, szabálysértésnek minősül, ha valaki részt vesz a felvonuláson.

Kuncze Gábor 1994 és 1998 között volt Magyarország belügyminisztere. Őt kérdeztük arról, szerinte kell-e bárkinek is büntetéstől tartania, és hogyan értékeli a rendőrség szombati fellépését.

– Miközben a rendőrség folyamatosan azt kommunikálta, hogy a szombati rendezvényt betiltotta, meg sem próbálta feloszlatni a tömeget, ehelyett biztosította az útvonalat. Mi történhetett?

– Ennek a hátterét természetesen nem ismerjük pontosan, de a rendőrség a törvényben foglalt feladatainak megfelelően járt el. Ha elolvassuk a vitában megszólaló jogászokat (nem politikusokat), nekik egyöntetűen az a véleményük, hogy a főváros, vagy bármely önkormányzat a saját területén nem köteles engedélyt kérni rendezvény megtartására. Természetesen, ha közterületet vesznek igénybe, akkor a rendőrségnek jelen kell lennie a rend fenntartása érdekében. Ezen túlmenően a rendőrségnek jelen esetben nem voltak további feladatai.

A rend fenntartását viszont kiválóan ellátták: elterelték a tömeget, és így megelőztek egy spontán összetűzést a szélsőjobboldali tüntetők és a demonstrálók között.

Ez a döntés a rendőrség részéről dicséretes és szakszerű volt.

– Számomra úgy tűnik, mintha a rendőrségnek lenne egy politikai „énje”, amelyik azt kommunikálta, hogy ez egy betiltott rendezvény, miközben engedélyt adott a szélsőjobboldalnak szinte ugyanarra a területre, és van egy szakmai énje, amelyik közben rendben végzi a dolgát.

– Inkább az ön szavaival élve, a rendőrségnek van egy „énje”, és van egy „felettes énje”. Az „énje” az, amelyik ismeri a jogszabályokat és azok szerint cselekszik. Felettesei pedig törvényes felügyeletet gyakorolnak felette, és a dolgok így mennek a maguk útján. Természetesen előfordulnak túlkapások is, láttunk ilyeneket az elmúlt 30 évben bőven, de jelen esetben a rendőrség a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.

Hogy a korábbi napokban és hetekben milyen politikai handabandák kísérték ezt az egészet, az egy más kérdés.

Valószínűleg a rendőrség az utasításoknak megfelelően kommunikált, de a rendezvény során a törvények szerint végezte a dolgát.

– Akkor nézzük ezt a „felettes ént”, amely most akár ismét előtérbe kerülhet, és azt mondhatja: nosza, kezdjünk el büntetni. Az arcfelismerő rendszer használata kapcsán ez egyáltalán lehetséges? Van rá jogszabály, ezt tudjuk, de technikailag kivitelezhető-e, hogy több tízezer emberrel szemben indítsanak eljárást? Van erre elegendő emberi erőforrás, papír, infrastruktúra?

– A rendőrség jelenleg nem akar büntetni. Természetesen lehet büntetni felvételek alapján, például ha valaki közterületen súlyosan megszegi a közlekedési szabályokat, a rendőrség büntethet, és az meg is áll jogilag. De jelen esetben nincs olyan felvétel. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy ha valakinek az volt az ötlete, hogy Budapestet Peking mintájára kamerákkal figyelje meg, az is problémás lenne. Ráadásul maga a rendőrség terelte más útvonalra az embereket. Ha például az Erzsébet hídra terelés ott helyben született döntés volt, akkor utólag nehezen lehetett volna oda kamerákat felszerelni. De ezt nem tudom biztosan.

Viszont, ha a rendőrség mégis ezzel próbálkozna, akkor újra életbe lép a jogállam.

Az ügyek eljutnak a bíróságra, és ott azt vizsgálják majd, hogy a demonstráció törvényes volt-e. Véleményem szerint a bíróság azt fogja megállapítani, hogy az volt, így nincs alapja bírság kiszabásának. Egyébként is, engedély nélküli demonstráción való részvétel miatt büntetni a fővárosi rendezvény résztvevőit, ez teljesen kizárt. Ha a rendőrség önállóan jár el, ebbe bele sem kezd.

– A feljelentéseiről elhíresült Tényi István ezúttal azt javasolta, hogy gyakoroljanak közkegyelmet a Pride-on résztvevőkkel szemben.

– Ez a javaslat körülbelül olyan, mint amikor azt mondták, hogy „Orbán Viktor mesterterve valósult meg”, miszerint ő szándékosan idézte elő ezt a helyzetet, hogy az ellenzéket egy ernyő alá sodorja, ami egyszerűen nevetséges. A közkegyelemre való hivatkozás is hasonló. Ha közkegyelem alapján mindenkit mentesítenének, azzal úgy tüntetnék fel magukat, mint nagyvonalú, megértő szereplők, miközben

valójában elkerülnék azt a vitát, hogy egyáltalán joguk volt-e szankcionálni.

Egyébként közkegyelmet már gyakoroltak korábban. A taxisblokád idején is, majd a 2006-os zavargások résztvevőit részesítette a Fidesz 2010 után, közkegyelemben. De mekkora különbség van a két korábbi eset és a mostani között! A szombati rendezvényen semmilyen atrocitás nem történt, rendben lezajlott, míg 2006-ban súlyos összecsapások voltak. A közkegyelem mostani emlegetése egyszerű kimenekülési kísérlet. A Fidesz így próbálja menteni a menthetőt.

– Van-e annak jogi lehetősége, hogy valaki azt mondja: „én nem kérek közkegyelmet”, és jogi útra tereli az ügyet?

– Ahhoz, hogy jogi útra lehessen terelni az ügyet, előbb valakit konkrétan fel kell jelenteni a részvételéért, névvel, címmel. A trükk éppen az, hogy a közkegyelemre hivatkozva nem indítanak eljárást senki ellen.

– Orbán Viktor eleinte kijelentette, hogy nem lesz Pride, kár is készülni rá. Aztán, ahogy haladtak az események, előálltak azzal, hogy nem fognak beavatkozni, mert „nem szokás Magyarországon bántani egymást”. Majd szombaton minden eddiginél nagyobb Pride-ot rendeztek. Hogyan lehet definiálni egy olyan államhatalmat, amely képtelen érvényt szerezni a saját akaratának?

– Én ezt kissé másként látom. Az állam képes cselekedni, és képes nagyokat hibázni is. Ha hibázik, a legszerencsésebb, ha ezt belátja, és visszavonul. Most ez történt. Súlyos tévedés volt a miniszterelnök részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott.

Ez egyértelműen politikai haszonszerzési kísérlet volt, semmilyen más célja nem volt.

Amikor kiderült, hogy ez nem fog működni, nem visszavonultak, hanem fenyegetőzéssel és törvénykezéssel próbálták érvényt szerezni az akaratuknak. Mikor ez sem vált be, kommunikációs trükkökkel próbálják visszavonulásukat győzelemként beállítani. De a valóság az, hogy egy nagyon rossz elképzelés megbukott. Akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek. Ami ennél is fontosabb: a civil társadalom és a jogállam viszont győzött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pankotai Lili szerint annyira jók lettek a pontjai, hogy „csak isten közbenjárásával” nem fogják felvenni a Közszolgálati Egyetemre
A diáklány úgy látja: ma Magyarországon a szavazatleadásnál nem a hitelesség számít, hanem az, hogy leváltják-e Orbán Viktort.
F. O. - szmo.hu
2025. július 04.



Pankotai Lilit ismét feljelentették, ezúttal egy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen amiatt, hogy részt vett a budapesti Pride-on. A fiatal aktivista azt mondja, nem érte meglepetésként az ügy: „A kormány előzetes kommunikációja alapján számítottam valami hasonlóra. Arra kifejezetten büszke vagyok, hogy ezt elsőként sikerült behúznom. Nem ijedtem meg” - mondta a wmn.hu-nak adott interjúban.

Elmondása szerint az elmúlt hónapokban több hasonló eset is történt, amikor feljelentették, volt rá példa, hogy civil állampolgár, máskor képviselő kezdeményezte az eljárást. „Sajnos van már ebben gyakorlatom” – fogalmazott. Úgy látja,

társadalmi szinten is aggasztó, ha az emberek megfigyelik egymást, és feljelentik a másikat a hatóságoknál. „Bizony szarban a haza, ha itt tartunk”

– mondta.

A korábbi felszólalása, amely a 2022. október 23-i tanártüntetésen hangzott el, országosan ismertté tette őt, azóta azonban több támadás is érte. Bár az utóbbi egy évben jobban viseli a nyilvánosságot, még mindig nehezen dolgozza fel az eseményeket. Legfőképp az érintette meg, hogy az iskoláját is el kellett hagynia. „A perekkel kapcsolatban érzem, ahogy újra és újra végighallgatom a történteket, hogy én ezt a mai napig nem dolgoztam fel.”

Különösen nagy élményt jelentett számára, amikor a budapesti Pride-on több százezer ember között élhette meg a közösség szolidaritását.

Úgy fogalmazott: „Az is csodálatos volt. Semmi nem tudja azt felülmúlni, ami ott volt.” Fontosnak tartja, hogy ez az összetartás az online térben is érezhető maradt. Bár szívesen megköszönné mindenkinek egyenként a támogatást, ezt nem tudja személyesen megtenni.

A közéleti szerepvállalása miatt gyakran kapja meg azt a kritikát, hogy diákként ne politizáljon. Ezzel kapcsolatban azt mondta: „Ha egy csettintésre eltűnne az összes politikus, aktivista, akik fiatal korukban kiálltak ügyekért, akkor nagyon kevés politikai személy maradna a történelmünkben vagy a jelenünkben.” Szerinte már középiskolásként is fontos lehet, hogy valaki közügyekkel foglalkozzon.

A jelenlegi politikai közbeszédről úgy nyilatkozott, hogy

ma már kevésbé mernek durvább eszközökhöz nyúlni, ő pedig nem fél, és nem is tudná magát cenzúrázni.

„Ez egy szabálysértési ügy, amiből nekem ez a negyedik vagy az ötödik” – tette hozzá.

Pankotai szerint a korosztályán belül többféle hozzáállás létezik a közélethez. Vannak, akik már külföldre költöztek, mások a mindennapi életükkel foglalkoznak, és kevésbé figyelnek a politikára. De van egy harmadik csoport is, amely pontosan tisztában van a jelenlegi helyzettel. „Ők nem feltétlenül olvasnak sok hírt, nem így informálódnak, nem ezek alapján foglalnak állást. (…) Viszont annyira képben vannak, hogy tudják, annak, ami jelenleg Magyarországon a politikában folyik, sürgősen véget kell vetni.”

Az érettségi után kihagyott egy évet, nyelvet tanult, dolgozott és utazott.

Mostanra megérkeztek a pontszámai, és úgy érzi, nagy eséllyel bekerül az általa megjelölt képzésre: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karára.

A jövőjével kapcsolatban egyelőre nem tervez konkrétan. „Mindig azon a területen szeretnék dolgozni, ahol a leghatékonyabban lehet az emberek érdekét érvényesíteni” – mondta.

A jelenlegi politikai környezetben azonban nem látja hatékonynak a pártpolitikát, és nem is tudná magát populistaként meghatározni. Szerinte ma Magyarországon a szavazatleadásnál nem a hitelesség számít, hanem az, hogy leváltják-e Orbán Viktort.

Úgy gondolja, most a véleménynyilvánítás és a tartalomgyártás lehet a legjobb eszköz. Ha a jövőben változik a politikai kultúra, el tudja képzelni, hogy politikusként dolgozzon, de ha nem történik szemléletváltás, akkor nem akar részt venni a pártpolitikai működésben. „Ebben a színházban, ami jelenleg nemcsak Magyarországon, de az egész világon a politikát jellemzi, nem vagyok hajlandó beszállni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Timothy Garton Ash: Orbán Viktor Milosevics sorsára juthat jövőre
Egyre világosabb, hogy a nagyhatalmak saját céljaik mentén próbálják befolyásolni az uniós országokat. Ash szerint Európa sorsa a következő években dőlhet el.


Timothy Garton Ash oxfordi professzor szerint ma Európában valóságos eszmei harc zajlik: a liberális és antiliberális, valamint az internacionalista és nacionalista nézőpontok csapnak össze. A világhírű történész szerint az Ukrajna elleni orosz invázió új korszakot nyitott a kontinensen – egy olyan időszakot, amelynek tétje Európa jövője, írja a HVG.

A professzor a Financial Times-ban megjelent véleménycikkében arról ír, hogy a földrész vezetői csak három komoly világpolitikai sokk után ismerték fel a rájuk leselkedő veszélyeket. Ezeket Vlagyimir Putyin orosz, Hszi Csin-ping kínai és Donald Trump amerikai elnök lépései idézték elő. Timothy Garton Ash szerint különösen érdekes, hogy az antiliberális erőket egyszerre támogatja Moszkva és Washington.

A történész kiemeli: Oroszország revansista törekvéseket folytat, vagyis annyi területet akar visszaszerezni a hajdani birodalomból, amennyit csak tud. Ebben jelenleg is hibrid háború eszközeit használja – ilyen például a szabotázs, a gyújtogatás, a digitális támadások és a dezinformáció. Putyin egyik fő szövetségese Kína, de India, Dél-Afrika és Brazília is egyre fontosabb szereplője ennek az új világrendnek.

Ash szerint az Egyesült Államok három szinten jelent kihívást a liberális Európa számára: geopolitikailag Ukrajna és a biztonsági garanciák miatt, gazdaságilag a vámok és a nacionalista piacvédelem révén, ideológiailag pedig azért, mert nyíltan az antiliberális európai pártok mellé állt.

A populista mozgalmakat főként a vidéki, szegényebb, kevésbé iskolázott rétegek támogatják – sokan közülük a migráció miatt érzik magukat kiszolgáltatottnak. A fiatalok ezzel szemben attól félnek, hogy rosszabb körülmények között élnek majd, mint a szüleik, ezért egyre többen állnak be az elitellenes pártok mögé.

A középpártiság hívei gyakran követik el azt a hibát, hogy bevándorlás témájában a szélsőjobboldali retorikát veszik át – véli Ash. Szerinte ugyanakkor fontos lenne, hogy egyszerre lépjenek fel hatékonyan az illegális határátlépések ellen, és közben elmagyarázzák, miért van szükség külső munkaerőre.

A professzor úgy látja, szükség van erős, hiteles politikai vezetőkre, mert például Orbán Viktor a legsikeresebb demagóg Európában – de most kihívója akadt Magyar Péter személyében.

A jövő évi választás szerinte nem lesz sem szabad, sem tisztességes, mégis „meg lehet vívni a kellőképpen népszerűtlen hatalom ellen” – ahogy azt Szlobodan Milosevics is megtapasztalta 2000-ben.

Lengyelországban egyre több fiatalnak van elege abból, hogy két idős politikus, Jaroslaw Kaczynski és Donald Tusk folyamatosan civakodik. Franciaországban pedig az lesz a meghatározó, hogy ki száll szembe Marine Le Pennel vagy Jordan Bardellával az elnökválasztáson.

Ash szerint ha a liberális Európa sikerrel jár a nemzeti küzdelmekben, támogatja Ukrajnát, és az USA-ban négy év múlva a transzatlanti együttműködés hívei kerülnek fölénybe, akkor „egy ragyogó új korszak kezdete lehet a földrészen”. Hozzáteszi: „Nem valószínű, de elképzelhető.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: