SZEMPONT
A Rovatból

Menjek/Maradjak: A külföldre költözésnek vaskosabb ára van

New York után a Londonban élő magyarokról forgatott a Menjek/Maradjak csapata. Velük beszélgettünk.


Telt ház a Toldi Moziban, egy dokumentumfilm miatt – akárcsak az első nyilvános vetítésnél, június 13-án, a Trafóban.

A téma, ami a vászon elé ültetett több száz embert egy órára, az elvándorlás, az újkori mobilitás, ahogy az alkotók, a Speak Easy Project tagjai megfogalmazzák. Hernáth Csaba, Imre Loránd Balázs és Józsa László három éve foglalkoznak a témával, és próbálják filmben, kis történeteken keresztül bemutatni, hogy mi motiválja azokat, akik a külföldre költözés mellett döntenek, milyen napi nehézségekkel kell szembenézniük.

A Menjek/Maradjak első része két New Yorkban élő magyar fiatal portréja volt, a második Londonban játszódik. Hernáth Csabával és Józsa Lászlóval beszélgettünk.

SZM: Azt már többször elmeséltétek, hogy a film ötlete Laciban merült fel egy repülőgépen, Londonból hazafelé tartva, merthogy olyan érzése volt, mintha egy ingajáraton ülne. De hogyan lett ebből film? Mi minden kellett hozzá?

JL: Bátorság. Ez egy kis alkotócsapat, ahol nagy szükség van az összhangra, egyetértésre, de ugyanúgy a nagy vitákra is. De ezért a filmért volt, hogy napokat nem aludtunk, volt, hogy éjszakákat költöztünk, volt, hogy a saját pénzünket fektettük bele. Mindenki nagyot vállalt: Csabának ez volt az első operatőri filmes munkája, Lócinak az első rendezése, nekem az első produceri munkám. Elhittük, hogy ezt meg tudjuk csinálni.

stabfoto_london

SZM: Egyébként ki mit csinál, amikor épp nem a filmen dolgozik?

JL: Mindhárman kommunikációs szakemberek vagyunk, a reklámszakma különböző területein tevékenykedtünk. Én gyártásvezető, ügynökségi producer vagyok eredetileg, Lóci PR vonalon dolgozott eddig, Csaba pedig operatőr és vágó reklámipari termékeknél.

SZM: És ez egy párhuzamos élet a projekt mellett, vagy feladtátok a film érdekében?

JL: Most álltunk saját lábra, és most már mindannyian csak a Speak Easy Projectben vagyunk érdekeltek. De a cégünk nem csak és kizárólag a Menjek / Maradjak sorozattal foglalkozik, hanem vállal egyéb megbízásokat is, van, amikor non-profit alapon is. Például partnerei vagyunk a Suhanj! Alapítványnak, a Mosoly Alapítványnak, a Gyermekmentő Rohamkocsi Alapítványnak. A piaci megrendelések meg pont azért fontosak, hogy legyen tere a lelkesedésből, elhivatottságból vállalt feladatoknak.

HCS: A korábbi létünket úgy kell elképzelni, hogy mondjuk 10-től este 6-ig mindenki dolgozott a saját főállású munkahelyén, aztán munka után rögtön nekiültünk vágni a filmünket, és hajnal 2-ig ezzel foglalkoztunk. Ez így ment jó pár hétig, aztán egyszer csak eredményként ott volt az első, a New York-epizód.

SZM: Meg egy nagyfokú kialvatlanság...

JL: Csaba kórházba is került.

HCS: Nyilván nem a munka okozta a betegségemet közvetlenül, de az, hogy nem pihentettem a szervezetemet, az közrejátszott abban, hogy végül kialakult nálam egy komolyabb probléma.

JL: Az látszott már korábban is, hogy az ilyen nagy társadalmi projekteket nem lehet hosszú távon munka után, a szabadidőnk terhére felvállalni, ezért is kerestük és keressük most is azt a fenntartható modellt, amiben működhetünk, akár mások bevonásával. Forrásokat, szervezeteket, alkotókat szeretnénk találni. Ez annál egy nagyobb társadalmi ügy, minthogy három ember a nyakába vegye.

Mi is az a Menjek / Maradjak?

A Menjek / Maradjak egy dokumentumfilm-sorozat, amelyet a Speak Easy Project alkotócsoport tagjai – Imre Loránd Balázs, Hernáth Csaba és Józsa László – álmodtak meg és készítenek. Célja, hogy az újkori mobilitást, közismertebb nevén elvándorlást személyes történeteken keresztül bemutassa, megalapozza a témával kapcsolatos párbeszédet.

Az első epizód New Yorkban készült, a filmet az MTVA több csatornája is műsorára tűzte, az interneten pedig több mint 90 000-en látták eddig. A második részt Londonban forgatták, hat szereplő mindennapjait végigkísérve.

Az alkotók jelenleg párhuzamosan több projektben gondolkodnak: legközelebb Berlinben szeretnének forgatni, de készülnek egy Magyarországon rögzítendő epizódra is, és szeretnék feldolgozni azt is, milyen a helyzet keleten, például Tel-Avivban.

VIDEO: Menjek / Maradjak // New York

SZM: Mik voltak a személyes szálak, ami miatt nektek ez az egész témakör fontossá vált? Voltak-e nektek külföldi tapasztalataitok?

HCS: Mivel 10 évvel vagyok fiatalabb Laciéknál, míg nekik megvannak a személyes tapasztalataik, mert éltek már külföldön, és sok olyan ismerősük is van, aki már elment, én inkább mostanában találkozom egyre többet azzal, hogy a környezetemben többen azon gondolkodnak, hogy külföldre költözzenek. Én pedig sajnálom, ha még egy jó fej emberrel kevesebb marad ebben az országban, azzal együtt, hogy nem buzdítok senkit sem költözésre, sem maradásra. Nekem a projekt kapcsán pont az a személyes élményem, hogy itthon is lehet alkotni és értéket teremteni, ehhez nem kell lelépni innen.

SZM: Mennyire befolyásolt Benneteket maga a filmkészítési folyamat? Amikor Londonban forgattatok, nem jött-e olyan érzés, hogy nem is rossz ez a hely, lehet, hogy itt kellene maradni?

HCS: Inkább misztikumok és sztereotípiák dőltek le. Nagyon jól kirajzolódott, hogy tőlünk nyugatabbra sincs kolbászból a kerítés. Továbbra is szeretnék világot látni, utazni frankó dolog, de elkezdtem azt látni, hogy a külföldre költözésnek vaskosabb ára van. Ugyanakkor kezdek ráérezni arra, amiről a filmjeink is szólnak, hogy ennek az újfajta migrációnak már egész más a dinamikája. Ha elmegyek, az nem feltétlenül szól örökre, nem kell külföldön meghalnom, ha később úgy döntök, hogy szívesen kipróbálnék egy másik közeget, és megalapítanám mondjuk a Speak Easy olasz irodáját.

london_niki

SZM: A filmvetítés utáni pódiumbeszélgetésnél elhangzott, hogy a rendezőtök, Lóci, épp a bemutató utáni napon Berlinbe költözött – de azért vélhetően ez nem a film hirtelen jött hatása, hanem egy előre tervezett, megfontolt lépés, akár összefüggésben az egyéb terveitekkel.

JL: Lóci részben már a következő filmünket készíti elő, amit Berlinben forgatunk majd. De annyira pici helyen élünk, fura lenne, ha mindenkinek itt lenne a helye, főleg egy ilyen nyitott játszótéren, mint az Európai Unió. Eltöltöttünk negyven évet meglehetősen zártan, most nyitottá vált a világ, amivel a társadalom egy része nem tud mit kezdeni. Társadalom-kutatók is úgy gondolják, hogy azt csak öt-tíz év múlva lehet megmondani, hogy amit most tapasztalunk, az egy tragikus vagy egy nagyon pozitív folyamat.

HCS: Az erről szóló diskurzusban a szélsőségek jellemzőek. Az én célom pont az lenne a filmmel, hogy árnyalja a szélsőségeket. Ha megnézzük a kommenteket a film alatt, vagy a Facebook-oldalunkon, akkor azt látjuk, hogy elképesztő szélsőségek csapnak össze. Én ettől sokáig kétségbe estem, de Laci felnyitotta a szememet, hogy pont ezért csináltuk a filmeket, hogy elindítsunk egyfajta párbeszédet. Remélem, hogy egyszer csak eljutunk oda, hogy sok új, árnyaltabb nézőpont tud kialakulni.

SZM: A címben már eleve egy ellentétpárral szembesülünk: Menjek / Maradjak. A filmet nézve az nagyon tetten érhető volt, hogy semmiképp sem szeretettétek volna letenni a voksotokat egyik vagy másik lehetőség mellett – ami nyilván a dokumentumfilmezés sajátossága. De nem szabad vagy nem lehet ebben állást foglalni?

JL: Nem vagyunk szakértői a témának, filmesek vagyunk, akik meg tudnak mutatni néhány történetet. Bízunk benne, hogy ez a sorozat sok epizódot megél és a sok szereplő valamiféle olvasatot tud adni a nagy egészről. Egyelőre ott tartunk, hogy ha megjelenik egy cikk a filmünkről, akkor egymás alatti kommentben olvasható, hogy kormánymegrendelésre dolgoztunk, és hogy az ellenzék megbízásából foglalkozunk a témával. Közben mi csak bemutatunk sztorikat, és senkinek nem mondjuk meg, hogy A vagy B lehetőséget válassza. Nincsenek is igazából kézzel fogható kapaszkodók, amik segítenék a megértést. Három éve foglalkozunk a témával, és most először találkoztunk egy nagyobb kutatással, amit az MTA Társadalomkutató Központja készített, és ennek az új típusú migrációs jelenségnek az okait vizsgálja, de amúgy nem voltak eddig egzakt számadatok, felmérések, amik erre a témára épülnének.

VIDEO: Menjek / Maradjak // London - trailer

Miről szól a londoni epizód?

A Menjek / Maradjak // London hat Londonba költözött magyar fiatal életét mutatja be: Niki rúdtáncosként dolgozik, Márk kínai orvoslással és terápiával foglalkozik, Attila sofőrködik, Luca zenész és zenetanár, Tobi egyetemista, Csaba szakács és vállalkozó egyszerre.

A szereplők beszélnek arról, miért döntöttek London mellett, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük, mennyiben más az életük ott, mint idehaza, hogyan viszonyulnak a honvágyhoz, van-e összetartó magyar közösség a nagyvárosban.

A filmet egy hónapon keresztül forgatták, költségeit részben alapítványi támogatásból, részben közösségi kampányból befolyt összegből fedezték. A rendezője Imre Loránd Balázs, operatőre és vágója Hernáth Csaba, producere Józsa László. A filmet június 13-án mutatták be a Trafóban, telt ház előtt.

A következő vetítés július 11-én, este 8 órakor lesz a Toldi Moziban. Részletek az esemény Facebook oldalán.

SZM: A londoni epizód végén látunk egy utókövetést – skype-on bejelentkeznek a főszereplők, és pár mondatban elmesélik, hogy mi történt velük a forgatás óta. Innen tudhatjuk meg, hogy a hat érintettből időközben már több hazaköltözött. Tervezitek-e, hogy a szereplőitek életét hosszabb távon is nyomon követitek?

HCS: Simán lehet erről szó. Nincs előre lefektetett menetrend, képlékeny még, hogyan folytatjuk a sorozatot, és mindig örülünk az ötleteknek, javaslatoknak, amiket akár meg is fogadunk.

JL: Tervezünk egy olyan részt, amit Magyarországon forgatnánk, részben olyanokkal, akik gondolkodnak az elköltözésen, részben pedig már visszatértekkel. Az egészen biztos, hogy az utóbbiak között megszólaltatjuk majd a korábbi szereplőinket is.

SZM: Hány nap, hány munkaóra van ebben a filmben?

HCS: Akartam egy pontos nyilvántartást vezetni erről...

JL: Csaba és Lóci a vágószobában töltött rengeteg időt, én a telefonnal a kezemben, Zsuzsa a mailek előtt. Mondhatjuk, hogy az utóbbi két évben az életünk egyharmadát erre áldoztuk. Londonban a forgatás alatt például alig aludtunk. Volt rajtunk egy iszonyatos nyomás, hogy egy hónapunk van mindent rögzíteni, ezért az alvás másodlagossá vált.

SZM: A stábotok három főből állt?

JL: Londonban a forgatócsoporthoz tartozott a hangmérnökünk is, jött velünk még három másik kollégánk, volt aki werkfotókat készített – de mi hárman foglalkozunk a projekttel már három éve.

SZM: Ráadásul úgy, hogy még Londonban forgatva is a saját pénzeteket költöttétek a filmre, nem tudva, hogy megtérül-e valaha is.

JL: Jó ideig igen. A Badur Alapítványnál Londonban olvastak rólunk egy cikket, megtetszett nekik a kezdeményezés, és szerettek volna mögénk állni. De már a forgatás utolsó napjaiban jártunk, mire eldőlt, hogy támogatást kapunk tőlük.

SZM: Mennyibe került a Menjek / Maradjak londoni epizódja összesen?

JL: Kb. 15 ezer fontból készült a film, amit mi előfinanszíroztunk. Tartottunk Londonban egy adománygyűjtő bulit, ott befolyt az összeg egy része, és jól jött az alapítványi támogatás is. De a nem forintosítható elemek között van például a mi alkotógárdánk munkadíja, és nagyon-nagyon sok ember önkéntes munkája.

adomanygyujto_lada
stab_munkaban_london

SZM: Mennyire állt össze előzetesen, hogy mit fogtok forgatni? Mikor felültetek a repülőre, tudtátok-e már, hogy kik lesznek a szereplők, milyen jelenetekre lesz szükség?

HCS: A szereplőket addigra kiválasztottuk, és nagyjából a jelentek is összeálltak. De az első londoni napunk azzal telt, hogy beültünk egy kávézóba, órákon át vitatkoztunk, és folyamatábra-szerűen rajzolgattunk, hogy hogyan álljon majd össze a film.

SZM: Ha csak egyetlen momentumot kellene kiemelni, ami a forgatással, a filmmel kapcsolatos, mi lenne az?

HCS: Naponta éreztük, hogy rajtunk van egy nagy felelősség. New Yorkban még úgy vágtunk bele a forgatásba, hogy ha nem sikerül, nem olyan az eredmény, mint reméltük, hát akkor kidobtunk sok pénzt az ablakon, de így jártunk. Londonban már más volt a helyzet, ott ez nem volt opció. Több száz ember adott a közösségi kampányunkba pénzt, több ezren figyelték, mit csinálunk, nem beszélve arról a több száz emberről, akik szereplőnek jelentkeztek a filmbe, de végül nem kerültek be – ők mind kíváncsian várták, mi lesz a vége, ezért úgy éreztük, hogy nem állhatunk elő akármivel.

SZM: Nemrég mesélt nekünk arról Geszti Péter, hogy a Hungarian in Europe c. dalukhoz készített közösségi videoklip elemeit hogyan gyűjtötték össze a külföldön élő magyaroktól. Ti gondolkodtok-e hasonló közösségi megoldás bevetésében a következő részeknél?

JL: Ez az egyik lehetséges lépés számunkra, hogy hogyan tudunk valódi dialógust kialakítani. Fontos célunk az elejétől fogva, hogy ilyen témával foglalkozó tartalmat ne csak mi állítsunk elő. Online vonalon elég sok dolog születik, de örülünk, ha vizuális alkotások is készülnek. Egyébként a mi cégünknek is van már egy közösségi filmes vállalkozása, aminek most próbáljuk megtalálni a kereteit, így ez a megoldás abszolút nem idegen tőlünk. Ha lenne kicsit több erőforrásunk, biztosan ez lenne az egyik megvalósítandó irány.

forgatas_skype

SZM: Ti magatok posztoltátok a Facebook-oldalatokon, hogy véletlen-e, hogy épp a filmbemutató után egy nappal látott napvilágot egy hír, ami az országból elvándoroltak számát becsli meg. Mennyire gyakran, és milyen formában találkoztok a témával? Érzékelitek-e, hogy a téma bekerült a fősodorba?

JL: Már a kezdeteknél éreztük, hogy nagyon érzékeny területre tévedtünk, de hogy ennyire, azt most kezd kiderülni. Az látszik, hogy ma ez az egyik legfontosabb társadalmi probléma, ami az egész országot érinti. Ráadásul annak ellenére, hogy külföldön forgattunk, a történetek nagyon sokat elárulnak arról, hogy milyen Magyarországon élni, általában arról, hogy milyenek vagyunk mi magyarok.

HCS: A filmjeink azért nem csak arról szólnak, hogy mi a migráció. Bennük van az önkeresés, hogy ki hol boldog, minek az árán, mi a karrier, mi az élet.

SZM: Hangsúlyoztátok, hogy a projektetek egy fontos társadalmi problémával foglalkozik, társadalmi felelősségvállalásnak is tekinthetjük a munkátokat. De mi a cél? Az, hogy még nagyon sok városban forgathassatok a migrációról, elvándorlásról, vagy az, hogy mondjuk három év múlva ez már ne legyen központi téma?

HCS: Az lenne jó, ha három év múlva ezt a kérdéskört már sokkal kisebb hevülettel, normálisan kezelnénk itt Magyarországon. Ha az elvándorlás alatt nem azt értenénk, hogy az országot tehetséges emberek elhagyják szinte fejvesztve menekülve, hanem egy árnyaltabban értelmezett, indulatokkal kevésbé övezett dinamikus folyamat volna, amivel elmenő, visszatérő és maradó is jól jár.

JL: Nem gondoljuk, hogy életünk végéig Menjek / Maradjak sorozatot fogunk gyártani. De az biztos, hogy jelenleg nem tudjuk, hogy hol van ennek a folyamatnak vége, hogy egyáltalán most melyik szakaszában vagyunk. Biztos, hogy ez a típusú európai mobilitás nem fog megszűnni, pláne nem egyik napról a másikra, de az is biztos, hogy van ezen a téren tanulnivalónk.

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor Melléthei-Barna Márton visszalépéséről: A lex Sógort továbbra is ajánljuk a kormány figyelmébe
A Második Reformkor Párt elnöke reagált Melléthei-Barna Márton visszalépésére, és a kormányzati összeférhetetlenséget szabályozó törvényjavaslatát sürgette. A „Lex Sógor” néven ismertté vált javaslat megtiltaná, hogy közeli hozzátartozók egyszerre töltsenek be magas állami pozíciót.
F O. / Fotó: - szmo.hu
2026. május 08.



Vona Gábor a közösségi médiában reagált arra a hírre, hogy Melléthei-Barna Márton visszalépett az igazságügyi miniszteri jelöltségtől. A Második Reformkor Párt elnöke elismerően nyilatkozott a döntésről.

„Melléthei-Barna Márton Facebook-oldalán jelentette be, hogy lemond miniszteri jelöltségéről. A korrekt lépéséhez gratulálok!” – írta.

Vona felidézte, hogy már a jelölés nyilvánosságra kerülésekor azonnal jelezte aggályait. Mint mondta, a 2RK elnökeként már akkor szóvá tette – miközben a jelölt szakmai rátermettségét nem vonta kétségbe –, hogy a családi kapcsolat Magyar Péterrel problémás. Úgy vélte, a helyzet politikailag kényes.

Úgy vélte, a helyzet „nem elegáns, nem európai és óriási támadási felület.”

A sajtóban már a kormányalakítás előtt megjelentek a hírek, hogy a TISZA Párt jogi igazgatója, Magyar Péter sógora lehet az új igazságügyi miniszter, ami több politikai reakciót és közéleti vitát váltott ki a nepotizmus és az összeférhetetlenség kérdéséről. Vona szerint a helyzet kezelésére pártja konkrét javaslattal is előállt.

„‘Lex Sógor’ munkacímmel még törvényjavaslatot is készítettünk a kollégáimmal, amely összeférhetetlenné tenné a hozzátartozók egy kormányban való szerepvállalását”

– áll a posztban.

A pártelnök kitért a kritikájára érkezett reakciókra is. Azt írta, érdemes visszanézni, hogy a TISZA Párt egyes támogatói milyen indulatosan reagáltak a felvetéseire. „Szerencsére voltak azért higgadtabbak is” – tette hozzá. Tanulságként azt vonta le, hogy a politikai egyet nem értést mindenkinek higgadtabban kellene kezelnie.

Vona Gábor szerint az esetből több következtetést is le lehet vonni. Egyrészt azt üzeni a „mostani bólogatójánosoknak”, hogy érdemes felvállalni a kritikát, mert lehet értelme. Másrészt úgy látja, a történtek bizonyítják, hogy szükség van egy másfajta ellenzéki magatartásra.

Szerinte „ezért van szükség konstruktív ellenzékre, amely nem dehumanizáló módon támad, hanem kulturáltan kritizál és ad alternatívát.”

A poszt végén a pártelnök sok sikert kívánt Melléthei-Barna Mártonnak. Vona azt írta, azt hallották, hogy Melléthei-Barna Márton az elszámoltatásban vállalt volna oroszlánszerepet.

„Ha így van, remélem, máshol, más formában hozzáteszi a magáét. Mert a politikai bűncselekményeknek kell legyen következménye!” – fogalmazott.

Bejegyzését egy politikai üzenettel zárta: „A Fideszt kormányról leváltotta az ország, most ellenzékből is le kell!”

Végül hozzátette, kíváncsian várják az új jelöltet a fontos pozícióra. Melléthei-Barna visszalépésére Magyar Péter is reagált, és azt ígérte, másnap bejelenti az új igazságügyi miniszterjelölt személyét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Urbán Ágnes: A TV2-t el fogják adni, Mészáros Lőrincnek nem érdeke tovább működtetni
A médiakutató szerint a kormánypárti médiarendszer a vártnál is gyorsabban és látványosabban omlik össze. Urbán Ágnes arra számít, hogy a Tv2-nél a Tények megszűnésénél jóval jelentősebb változások lesznek, a nyomtatott lapok pedig sorra eltűnnek majd.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. május 08.



A Tények megszűntetésének bejelentése sokakat váratlanul ért, és a hozzá fűzött magyarázat is furcsán hatott, ami szerint Vaszily Miklós egyszer csak rádöbbent a brand eróziójára, és ígéretet tett arra, hogy a tanulságok levonása után „az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő” hírszolgáltatást nyújtanak majd. A propaganda-híradó arcait, Marsi Anikót és Gönczi Gábort már a választások másnapján eltűntették a képernyőről, majd a Rogán Antalhoz közvetlenül kötődő hírigazgatót, Szalai Vivient is menesztették.

Megmenthető-e a csatorna úgy, hogy a tulajdonos személye nem változik? Miért omlik össze ennyire gyorsan a kormánypárti médiabirodalom? És mi lesz a következő nagy változás? Erről beszélgettünk Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével.

A TV2 megszünteti a Tényeket és átprofilírozza magát. Még a választások előtt beszéltünk arról, hogy egy esetleges változás után gyorsan össze fog dőlni a kormánypárti médiabirodalom. Úgy tűnik, igaza lett.

— Számítottam rá, hogy gyorsan történnek a dolgok, de arra nem, hogy ennyire gyorsan. Ez a tempó még az én várakozásaimat is felülmúlja.

Lehetett látni, hogy ez az egész kormánypárti médiabirodalom szakmailag és üzletileg is légvárra épült.

Ennek nem volt valós alapja, nem volt mögötte közönségigény. Ezért gondoltam azt, hogy a leggyorsabban fog összeomlani, ha egyszer elindul ez a dominó.

Mi kényszeríti a TV2 vezetőit az előremenekülésre? Nyilván nem arról van szó, hogy már most el is fogyott a pénz. Látják, hogy az üzleti modelljük fenntarthatatlan?

— Abban az értelemben most fogyott el a pénz, hogy a folyamatos pénzforrás fogyott el. Látható, hogy vége van az állami bevételeknek. Ilyenkor egy olyan üzletember, akibe szorult némi racionalitás, nem akarja mindenáron az összes tartalékot felélni. Inkább gyorsan döntéseket hoz, hogy legyen erőforrása a teljes átstrukturálásra. Tényleg öngyilkos megoldás lett volna, ha semmit nem csinálnak, csak várják a csodát. Az nem lett volna reális forgatókönyv, hogy ölbe tett kézzel várnak, amíg az utolsó fillér el nem tűnik a bankszámlájukról. Itt most lépni kellett.

Itt kétfajta tőkéről beszélhetünk: a pénzről és a bizalmi tőkéről. Olyan arcok tűntek el vagy léptek hátrébb, mint Marsi Anikó vagy Gönczi Gábor, de a vezetőség, például Vaszily Miklós, maradt. Tovább lehet vinni ezt a brandet, megmaradhat a TV2?

— Azért azt ne felejtsük el, hogy a TV2 elsősorban és alapvetően nem politikai termék, hanem egy kereskedelmi televízió. A műsorstruktúrájában nagyon erősen dominálnak a szórakoztató műsorok, és a legtöbb néző ezt várja el tőlük. Persze, mi tudjuk, hogy ki az a Vaszily Miklós, és gondolkozunk azon, hogy vajon egy ennyire meggyengült branddel mit lehet kezdeni.

Meggyőződésem, hogy azok az emberek, akik napi szinten nézik a TV2-t a különböző műsoraik miatt, nem annyira foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Nagy részüknek fogalmuk sincs, ki az a Vaszily Miklós, és fogalmuk sincs, hogy a TV2 Mészáros Lőrinchez köthető. A téma iránt érdeklődőknek, a tájékozottaknak ez talán fontos, de az átlag TV2-néző kevésbé van kihegyezve ezekre a kérdésekre.

Minden kétséget kizáróan ki fog derülni, hogy ki a TV2 valódi tulajdonosa?

— Én azt gondolom, hogy igen. Sőt, még ennél is tovább megyek:

szerintem a TV2-t el fogják adni.

Minden tudásunk szerint Mészáros Lőrincé a TV2, de erre valójában csak indirekt bizonyítékaink vannak, nem láttunk olyan céges papírt, amin ez 100%-ig rajta lenne. Gyakorlatilag tekinthetjük úgy, hogy övé a tévé. Őszintén szólva egyáltalán nem látom be, hogy Mészáros Lőrincnek milyen érdekeltsége lenne abban, hogy ezt tovább működtesse. Meg merem kockáztatni, hogy a TV2 esetében nagyon reális forgatókönyv most az új tulajdonos keresése. Ugyanakkor ha le tudná passzolni egy tulajdonosnak, akár egy külföldi befektetőnek, akkor elég jelentős bevételhez jutna, ami a családi kasszában valószínűleg jól jönne.

A reklámpiacot eddig torzították az állami megrendelések. Ha ez megszűnik, a TV2 a nézettségével természetesen szerezhet bevételeket. De mennyire akarnak majd a cégek egy ilyen hírű televíziónál hirdetni? Vagy csak a nézettség számít, a pedigré nem?

— Nagyon nehéz ezt megmondani. Számítok arra, hogy valamennyire vissza fognak esni a klasszikus kereskedelmi bevételek is. Leginkább azért, mert hosszú ideje lehetett hallani olyan piaci pletykákat, hogy különböző nagyvállalatokhoz érkeztek üzenetek, hogy muszáj a Fidesz-közeli médiában hirdetni. Különösen abban az esetben, ha hirdetnek független médiában is, elvárás volt velük szemben, hogy a Fidesz-közeli médiában is hirdessenek. Nem nagyon volt olyan nagy cég, amelyik konfrontálódni akart volna a magyar kormánnyal. Amennyire én hallom, ezt az elvárást többé-kevésbé teljesítették is.

Azok, akik eddig csak kényszerből hirdettek a Fidesz-közeli médiában, és egyébként nem remélték ott a célcsoportjuk megtalálását, szerintem nagyon gyorsan le fogják állítani a költést.

De van egy csomó olyan cég a piacon, amelyiknek el kell érnie a társadalom széles rétegét: bankok, távközlési cégek, kiskereskedelmi láncok. Nem hiszem, hogy le akarnak mondani több százezer elért nézőről csak azért, mert a televízió tulajdonosi szerkezetének és múltjának rossz az optikája. De még egyszer hangsúlyozom, ez elsősorban kereskedelmi televízió, és a műsoridejének kilencven-egynéhány százalékában kifejezetten szórakoztató tartalmakat sugároz.

— Eközben felébredt a Gazdasági Versenyhivatal, és a Blikk felvásárlása kapcsán vizsgálódik. Mindezt egy olyan jogszabály ellenére, ami ezt elvileg nem tenné lehetővé. Vissza lehet ezt csinálni?

— Hogy vissza lehet-e csinálni, vagy hogy mi történhet, ennek a megbecslésére nem vállalkozom. Ez egy iszonyatosan izgalmas és furcsa jogi helyzet lesz. Nem vagyok jogász, így nem tudok forgatókönyveket felvázolni a kifutásáról. Az azonban biztos, és ez egy fontos adalék a jogi alaphoz, hogy született egy Európai Médiaszabadság Törvény, az EMFA (European Media Freedom Act), ami tavaly augusztus óta hatályos. Mivel ez jogi formáját tekintve egy rendelet, az uniós tagországokban közvetlenül hatályos. Abban a pillanatban, amikor hatályba lépett, automatikusan Magyarországon is hatályba lépett. Még úgy is, hogy a magyar jogalkotó nem implementálta, nem változtatott a magyar médiatörvényen, pedig kellett volna. A Ringier-Indamedia-deal októberben volt, tehát már bőven augusztus után, emiatt az EMFA megteremtette a jogalapot arra, hogy vizsgálatot lehessen indítani. Azt sejtem, hogy a GVH vagy tudta ezt eddig is, csak próbálta elkerülni, vagy mivel márciusban érkezett hozzájuk egy bejelentés, utólag döbbentek rá, hogy itt valóban van egy európai jogból származó jogalap, és nekik ezzel dolguk van. De nem látok bele, hogy melyik történt.

— Balásy Gyula nevét pár napja az is ismeri, aki eddig sosem hallott róla. Megdöbbentő volt látni azokat az ábrákat, amelyek bemutatták, hogy a cégei a magyar reklámpiac bevételének több mint a felét uralták az állami megrendelésekkel. Ez a tér most felszabadul?

— Az biztos, hogy a piac összemérete csökkenni fog, kisebb lesz a volumene, egész egyszerűen azért, mert ez az őrületes állami pénzforrás véget ért. Ugyanakkor fontos látni, hogy kereskedelmi cégek is szerződtek a Balásy-féle ügynökségekkel, pont azért, mert próbáltak igazodni. Éppen valamelyik nap jelentette be két cég, a Kifli és a Használtautó.hu, hogy szerződést is bontottak. Nem tudom pontosan, mennyi ilyen cég lehetett, de ezek most majd normálisan működő, korrekt ügynökségeket fognak keresni. Ilyen szempontból növekedhet a piac. Hosszabb távon, ahogy elkezd gyógyulni a magyar gazdaság, és beindulnak a fejlesztések, az szépen lassan beindíthatja a reklámpiaci költést is.

Az igazi, normális piaci alapon működő cégeknek sokkal jobb lesz, mert egy tisztességesebben és egészségesebben működő piacon fognak dolgozni.

De újraosztani a Balásy-cégek portfólióját nyilván nem lehet, hiszen annak nagy része állami pénzekről szólt.

Eltűntek az óriási politikai propaganda-plakátok is az utcákról. Ez rengeteg felületet jelentett. Most több a plakáthely, mint amennyit a piac fel tud szívni?

— Valóban az a helyzet, hogy itt állnak üresen a plakáthelyek, és valószínűleg nincs kinek eladni őket. El tudok képzelni egy olyan forgatókönyvet, hogy elkezdenek eltűnni az óriásplakátok, vagy legalábbis egy részük. Ennek lehet szabályozási oka is, például ha a Tisza Párt vagy az önkormányzatok településkép-védelmi szempontból szűkítik a számukat. De az is lehet, hogy egyszerűen kereslet nélkül maradnak a helyek, és a plakátcégek kénytelenek lesznek felszámolni őket. Az a benyomásom, hogy ilyen mennyiségben sima piaci, kereskedelmi hirdetők nem fognak óriásplakát-helyet vásárolni.

Mi lesz a következő lépés? Beharangozták, hogy újabb és újabb pentitók fognak vallani.

— Hogy a szappanopera műfajban mi fog történni, ki fog legközelebb bemenni egy nagy adag papírzsebkendővel valamelyik stúdióba, azt abszolút nem látom. Viszont amire mindenképpen számítok, az az, hogy a KESMA, vagy ha úgy tetszik, a MediaWorks portfóliójában jelentős változások lesznek. Elsősorban és időben legelőször azt sejtem, hogy a nyomtatott lapokkal fog történni valami.

A megyei lapokkal?

— Igen, például a megyei lapokkal, az országos terjesztésű napilapokkal. Ott van a Metropol, a bulvár, mint a Bors, vagy a Magyar Nemzet.

Nagyon sok nyomtatott lap meg fog szűnni.

A nyomtatott lapokkal az a baj, hogy ez egy nagyon drága műfaj. Egy online portált a töredékéből lehet üzemeltetni, nem is beszélve a különböző YouTube-csatornákról, beszélgetős műsorokról, amelyeknek elenyésző költségük van. Viszont egy nyomtatott napilap, részben a nyomtatás, de főleg a terjesztés miatt, tehát hogy fizikailag elvinni minden áldott nap az ország minden szegletébe, annyira drága történet, hogy ezt nem fogják tudni kigazdálkodni. Ha egy nagy piaci változásra kell előrejelzést tenni, akkor azt sejtem, hogy ezek fognak leghamarabb eltűnni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk