5 kínos irodai baki, amit pályakezdőként elkövethetsz – és 5 tipp, hogyan kerüld el őket
Este hét, irodai túlóra, vészes fáradtság. Az utolsó üzenetet küldöm el a főnöknek, benne egy screenshottal a legutóbbi Facebook statisztikákról.
Nyugodt vagyok, mindjárt otthon, vár az olívás pizza, cicák, kutyák, szerelmek, a boldogság maga. Megnyomom, hogy küldés, hátradőlök, és gondolatban megindítom az estét. És akkor bevillannak az emlékképek: milyen oldalak voltak megnyitva a gépemen? Orális szexről olvastam cikket? Tiffany-jegygyűrűket nézegettem? Repjegyek a próbaidő alatt… És félmeztelen pasik dögivel?
Villámcsapásként ér a felismerés: mindez rajta volt a képen, amit elküldtem az igazgatónak – az első munkahelyemen, a legelső főnökömnek. Ekkor jön a pánik, a meghiúsult e-mail visszahívás, aztán egy újabb pánik, walk of shame, és az álmatlan éjszaka: milyen álarcban dolgozzak ezután?!
Y generációs nyűglődőként jól emlékszem, milyen volt bekerülni az első irodai munkaközösségbe. Fél lábbal még az egyetemen, keresgéltem az utam – az állandó dilemma közepette, hol jobb, hol baloldalt nyugodtam meg picit, de egy dolgot soha nem sikerült elkerülnöm: a kínos beégéseket az irodában. Íme, 5 munkahelyi baki, amit érdemes még időben megelőzni.
1. Ha becsukod a szemed, akkor is látnak
Gyerekkoromban rengeteget bújócskáztam, és akkor azt gondoltam, ha becsukom a szemem, engem sem fognak észrevenni.
Nagy tanulság, hogy ezzel ne kísérletezzünk felnőtt fejjel, mert az ciki.
Egyszóval, ha konferenciahívásod van, és másnapos vagy, ne kezdj el tárgyalni a nemzetközi főnökökkel úgy, hogy a homlokod az asztalon nyugszik, te pedig, mint rongybaba fekszel a székeden. Vagy legalább is, mikor a 20. percben megkérdezik, hogy „Are you O.K.?”, gondold végig, van-e rá esély, hogy (kamerás) videóhívással van dolgod.
Amennyiben igen, emeld fel a fejed, és higgadtan kérj bocsánatot. A levonható tanulság: a konferenciahívás ingoványos talaj, minden esetben vedd szemügyre, milyen készülékek világítanak a közeledben!
2. Nekem Te ne..!
A Skype valóban nem a barátunk. Ha a főnököddel és a haveroddal chatelsz egyszerre, próbáld meg élesen szétválasztani a kettőt. Ha tehát azt szeretnéd közölni a barátoddal:
akkor az enter gombot a jó helyen és a megfelelő időpontban nyomd meg! Különben kínos lesz. És végtelenül kimagyarázhatatlan – pláne, ha utána ismét a rossz címzettnek küldöd el, hogy „Atyaég Balázs, képzeld, mit műveltem!”.
Egyszóval a tanulság mindebből az:
legyen egy irodai és egy privát skype-fiókod, és soha, ismétlem, soha ne használd a kettőt párhuzamosan!
3. Laza vagyok, majd szétesem
Ha egy friss munkahely open-office területén, a mosdó felé sétálva azt gondolnád, kötelező valami vicces vagy jó fej gesztust tenned a munkatársak felé, tévedsz!
Ha például mókásan integetsz egy-két kollégának, azt kizárólag akkor tedd, ha nem található életnagyságú bábu a vécé előtt. Amennyiben igen, és Te egy legyintéssel ledöntöd azt, majd végignézed, ahogy dominószerűen hullanak a monitorok, ne gondolkozz: mondj fel, és fuss.
Vagy inkább figyelj oda, és ne akarj mindig szuperkedves és laza lenni – senki nem várja el tőled!
4. A központi e-mail cím csapdája
Óvakodj a jelszóváltoztatástól! A legelső munkahelyem 2. napján történt, hogy kaptam egy üzenetet, amelyben arra kértek, változtassam meg a Google jelszavam. Mondván, hogy miért ne tennék eleget a kérésnek, nyomtam egy okét, és bevégeztem a feladatot.
Ami kár volt, mert a céges jelszót sikerült totálisan átalakítanom.
De a legnagyobb baki mégsem ez volt: mikor a főnököm az open office-ban - tehát mindenki előtt - egy „sebaj” kíséretében rákérdezett, mi az új jelszó, kénytelen voltam nyíltan bevallani, hogy a legelső kutyám neve (Rexi), én, és a születési dátumom az.
A mai napig látom magam előtt azt a sokkhatás alá került tekintet, és higgyétek el, nem szeretnék újra találkozni vele. A Google jelszó tehát tabu, munkahelyi kontextusban tartsd magad távol tőle!
5. Az irodában tiszták az üvegablakok, nem érdemes nekifutni
Este hét, megint egy túlóra, de azért brainstormingolunk egyet. Maradt még 10 percem, elszaladok hát a mosdóba... Szépen lassan megmosom az arcom, sminkelek, készülődöm, élvezem, hogy van egy szusszanás a napomban.
Egyszer csak megállok, az órámra nézek, és rádöbbenek, hogy elnéztem az időpontot – már 15 perce tart az ötletelés. Mint a szélvész, rohanok-szaladok a tárgyaló felé, mikor valami hirtelen elállja az utam.
Az üvegajtó az, sunyi módon nincs is tárva nyitva előttem.
Bentről hatan nézik végig, ahogy elvágódom, az agyam némi rázkódást szenved el, mindenem fáj, de a Taft még mindig tart. És a büszkeségem is…
Tartsd meg Te is a magadét: soha ne felejtsd el, hogy az irodában tényleg tiszták az üvegfelületek! És soha ne feledd azt sem, hogy bármilyen ciki dologba is keveredsz, abból legalább mindig lesz egy jó irodai story!
