5 csodálatos hely a Vértesben, amit meg kell ismerned közelebbről
Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.
Öt gyerekkel a hátam mögött úgy érzem van elég tapasztalatom, hogy kijelenthessem: szinte elképzelhetetlen, hogy egy nagyon nagy család kompromisszumok nélkül megússza a közös pihenésük megszervezését.
Nagyon ritka az a pillanat, amikor a csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően olyan úti célt találunk, ahol minden stimmel: van teljes, de legalább félpanziós, minőségi ellátás, elég nagy és jó elrendezésű a szálláshely és nekünk, szülőknek nem a nappaliban, a fürdő ajtaja elé helyezett kihúzott kanapén kell éjszakánként álomra hajtani a fejünket, valamint a tíz év korkülönbséggel bíró gyerekseregünknek a szálláshely környékén találunk olyan programokat, amelyek egyszerre több korosztály igényeit is ki tudják elégíteni és nem kell otthagynunk értük az egész éves megtakarításunkat a karácsonyi ajándékokra félretett pénztől a sulikezdésre szánt összegig.
Minekutána ilyen együttállás tényleg nagyon ritkán adódik, épp ezért, ha csak egyetlen hozzávaló hiányzik a kívánság palettáról (mindig az aktuális hangulatomtól, illetve a lehetséges alternatíváktól függ, hogy melyikről vagyok hajlandó lemondani a legkönnyebben), akkor már nagyon örülünk. Tényleg. Ahogy legutóbb is, amikor úgy döntöttünk, hogy a következő családi pihenésünk úti célja Vértesboglár lesz.
Az elmúlt években mindig messze utaztunk, ezért én az idei évben valami költségkímélőbb megoldást szerettem volna legalább a benzinköltség tekintetében. A nagy keresgélésben jött egy ajánlat a vértesboglári Kun Pista Vendégháza tulajdonosától, hogy szálljunk meg náluk, higgyük el, jó lesz az nekünk.
Őszintén szólva nem sokat gondolkoztam a válaszadáson, mert a képeket elnézve igencsak hívogatónak tűnt a szálláshely – még annak ellenére is, hogy semmilyen étkezést nem biztosítanak -, ráadásul közel esik az állandó lakóhelyünkhöz, de a környék mégis elég vadregényes ahhoz, hogy lenyűgözze a gyerekeinket. Ez utóbbit a tervezés fázisában igazából még csak remélni tudtam, a valóság azonban engem igazolt. A finom "falatokat" pedig a szerencsének és a véletlennek köszönhetjük. De minden jó, ha vége jó.
Ahol a kalandok várnak
#1 Csókakői vár
"Csókakő Várpalota és a Bakony hegyei között egy magas dombon álló kicsiny, erős épületű váracska, de én nem mentem be. A várban III. Murád khán dzsámija van, amelyről midőn a mohammedi ezán éneklését hallottam, a vár felől kérdezősködtem. Ennél előbbre nekünk már nincs várunk, mert annyira a határszélen van, hogy ide minden oldalról az ellenség kakasainak hangja hallatszik." (Múlt-kor)
Így jellemezte 1664-ben Evlia Cselebi török világutazó a 13. században emelt Csókakő várát, amely 2009 óta felújítás alatt áll, de a munkálatok ellenére szabadon látogatható.
A várat a Csák nemzetség Dudary ága építette. Később Károly Róbert kezébe került, akinek az uralkodása alatt azonban nem építették tovább. Egy évszázaddal később a Rozgonyi család birtoka lett, ekkortájt a vár területe a háromszorosára bővült.
A török uralom idején végvárként funkcionált, majd az ellenségé lett: Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt kardcsapás nélkül kaput nyitottak a magyar katonák és feladták posztjukat.A török várparancsnok irányítása alatt harminc janicsár szolgált Csókakőn, 1629-ben pedig már huszonnyolc janicsár és tizenkilenc tüzér hallgathatta naponta ötször a müezzin énekét. Később a vár jelentőségét veszítette, rommá lett.
A várat három oldalról meredek sziklafal védi, amelyet mesterséges sziklaárokkal is elhatároltak. A legrégebbi rész az úgynevezett felsővár, amely még a 13. században épült, nagyjából téglalap alakú, kb. 28 x 15 méter alaprajzú. Ennek az északkeleti sarkán trapéz alakú, háromszintes torony állt, amelyhez a palotaszárny csatlakozott. A toronytól délre helyezkedett el a várudvar, közepén a ciszternaházzal. (Wikipédia)
A felújításoknak köszönhetően a fenti rész nagyon szép állapotban van: kis falépcsőkön lehet megközelíteni a fehér falú kápolnát és a felsővárból pazar kilátás tárul a szemünk elé a Keleti-Bakonytól a Móri-árokig.
A várlátogatás laza egyórás progam, amelyet kisgyerekkel is könnyedén abszolválhatunk, de közben a nagyobbak sem dőlnek a kardjukba az unalomtól: egy kis kultúra, egy kis testmozgás, lenyűgöző természeti környezet. Nem is kell ennél több.
#2 Báraczházi barlang
Ha a gyerekeinken múlna a családi nyaralás úti céljának kiválasztása, egy medence partján, jobb (?) esetben egy természetes tó strandján üldögélnénk egy héten keresztül. De mivel én választok, így leggyakrabban hegyvidékes területen kötünk ki, ahol még mindig lehet medence a szálláson, de legalább nekünk is jut némi élvezet: Férjnek erdei túrák, nekem pedig várak formájában.
Ja, hogy hegyvidéken barlangok is lehetnek? Na, épp ezért tűnt – a kiváló szálláshely ígérete és a lakóhelyünkhöz eső közelsége mellett – jó választásnak a Vértes nekem, gyakorlott klausztrofóbiásnak. Mert ott nincsenek. Mármint barlangok. Hittem én naivan… De vannak. És amik vannak, azoknak a nagy része bejárható speciális barlangászfelszerelés nélkül is, csak a klausztrofóbiát kell a bejáratnál letenni.
A Báraczházi barlang, amely a Csákvár nyugati szélén található, 204 méter magas Guba-hegy keleti sziklafalában, 189 méter tengerszint feletti magasságban található, ősállatmaradványairól híres és fokozottan védett. A barlanghoz a Csákvárról induló zöld turista jelzésen, majd az abból kiágazó zöld barlangjelzésen juthatunk el a legkönnyebben. Persze csak akkor, ha valaki tud térképet olvasni. Aki meg nem, az is célt ér, csak kicsit lassabban. Mert minden út Rómába, akarom mondani, a barlanghoz vezet.
A barlang, amelynek hossza 87,5 méter, a vertikális kiterjedése 10,5 méter, mélysége 1,5 méter és magassága 9 méter, szabadon látogatható.
A barlang előtt található leírásból kiderül, hogy 180 féle állatfaj emléke került innen elő, köztük sok tíz-tizenkét millió évvel ezelőtt élt ősállat, például háromujjú ősló, őszsiráf, masztodon, kardfogú tigris és a csákvári hiéna maradványai is. A csákvári leletegyüttest tovább gazdagítja egy ötven-harmincezer év előtti ember ujjcsontja, pattintott vésők és állatcsontokból készült szerszámok. (Wikipédia)
#3 Bauxitföldtani Park/Gánt
Kalandozni nem csak a föld alatt lehet... szerencsére.
A gánti Bagoly-hegy egykori külszíni bauxitbányájában kiépített tanösvény kihagyhatatlan programpont, ha valaki a Vértesben jár. Az év minden napján szabadon látogatható egykori bányagödör valódi holdbéli/marsbéli/vadnyugati (kinek-kinek ízlése szerint) tájjal fogadja az ide érkezőket. Az Európában is ritkaságszámba menő szabadtéri geológiai múzeum minden szeglete lenyűgöző: fantasztikus érzés a vörösbe, narancsszínbe, lilába, rózsaszínbe hajló katlanokban kalandozni, futkározni, bújócskázni.
A tizenhárom állomásból álló tanösvény kényelmes sétával egy-másfél óra alatt bejárható. A táblákkal kijelölt útvonalon megismerkedhetünk a környék földtörténeti korszakaival, láthatjuk, hol hullámzott a Pannon-tenger – amelyben ráják és cápák úsztak egykoron -, megtudhatjuk milyen ásványokat fedeztek fel a kitermelés során és hogy mit jelent a fekübörc kifejezés.
A külszíni bauxitbánya mellett egy mesterségesen kialakított tárna található, amelyben egy, az érctelep felfedezőjéről, Balás Jenőről elnevezett múzeumot alakítottak ki. A kiállításon bányászati szerszámokat, eszközöket fényképeket láthatunk a bánya életéből, a tárna melletti udvaron pedig két bauxitszállító mozdony is helyet kapott.
Ahol megpihenhetünk
A sok-sok kaland mellett nem árt néha megpihenni sem. Minden évben a szállásvadászat a legnehezebb része a családi pihenésünk megszervezésének. Hét embernek is elég tágas, ésszerű beosztással rendelkező (minimum három hálószoba+nappali és két fürdő), igényesen (vagy egyszerűen, de legalább kultúráltan) berendezett szállást találni nem egyszerű.
A vértesboglári Kun Pista Vendégháza nagyságát, berendezését, elrendezését, környezetét tekintve tökéletes választás. Két különálló ház (a kisebbikben is három külön hálószoba egy hatalmas méretű nappali-étkező-konyhával kiegészülve, három fürdőszobával), pici, de szépen gondozott, füvesített kert, zárt parkolási lehetőség az autóval érkezők számára.
fotó: Kun Pista Vendégháza
A ház mosógéppel, mosogatógéppel, játékokkal, társasokkal, rajzlapokkal, színezőkkel, könyvekkel, színesceruzákkal felszerelt. És persze csenddel meg nyugalommal... főleg esténként, amikor végre ágyba dugtuk az összes gyereket.
Nekem fájó pont, hogy étkezést nem biztosítanak, de két közeli étteremből is lehet rendelni házhozszállítással és a személyzet nagyon segítőkész a rendrakásban, mosogatásban.
Ahol jót ehetünkA hosszú, hét-tíz napos családi nyaralásainkat mi mindig nyárra időzítjük, ezért biztos, hogy egyszer, de inkább kétszer muszáj felkeresnünk egy cukrászdát vagy fagyizót. Egyszerűen muszáj. Fagyi nélkül még a legjobb kaland sem olyan jó, fagyival tudnak igazán elmélyülni, lerakódni, na, meg persze megszépülni a közösen átélt élmények. A gyerekek szerint. Én meg hagyom magam meggyőzni. Mindig jó előre fel szoktam térképezni a szóba jöhető jelölteket, de az idén ez elmaradt, mert az önellátó szálláshely miatt az éttermekre koncentráltam. Így viszont a cukrászdák tekintetében maradt a spontaneitás. Első körben. Mert utána már teljesen tudatos volt a döntés, hogy a vértesi napokat lezáró búcsúfagyinkat a lovasberényi Hóman cukrászdában fogyasztjuk el. A családias hangulatú cukrászdában saját recept alapján készülnek a hagyományos és különleges ízesítésű jeges finomságok. Kihagyhatatlan hely, amely a környékbeli településekről is idevonzza az édesszájú helyieket és turistákat, csúcsidőszakban az óriási választék mellett komolyabb sorral is számolni kell.
