KÖZÖSSÉG
A Rovatból

3 szívszorító történet gyermekek szervátültetéséről

Borzasztó dráma, amikor valamelyik létfontosságú szerv leáll - de a történet jól is végződhet. A fiataloknak a Tappancs Egyesület segít.


Legtöbbünknek az egészséges szív, máj, vese, tüdő olyan természetes, hogy eszünkbe sem jut, hogy milyen az, ha ezekkel a kulcsfontosságú szervekkel van baj. Nem is beszélve arról, hogyha a családban lévő gyerekeket sújtja ez a probléma. Szabina, Jenny és Lili szüleinek sem fordult meg ilyesmi a fejében. Egészen addig, amíg ez az aggodalom nem vált az életük ugyanolyan hétköznapi részévé, mint a levegővétel.

Szabina története

„Két hónapos koromig minden rendben ment, de ekkor a szüleim egyszer csak azzal szembesültek, hogy egy ultrahang-vizsgálaton az orvosok fejüket csóválva állnak a monitor előtt. Így kezdődött az én történetem” – meséli a most huszonnégy éves, csinos, mosolygós, szőke lány, Szabina.

„Tizenhat éves koromban jött el az a pillant, amitől már régóta rettegtünk. Amikor

"
a vesém és a májam úgy döntöttek, ennyi volt, hamarosan felmondják a szolgálatot. Hideg zuhanyként kaptuk a diagnózist, egy lehetőség maradt: a szervátültetés.

Már a szó hallatára is nagyon megijedtünk. Ráadásul nekem két szervre kellett várnom: májra és vesére. A megfelelő donorra való várakozás alatt már dialízisre is szükség volt. Mindig éjszaka mentünk, hogy tudjak iskolába járni” – mesél a bizonytalan időszakról Szabina.

„Sosem fogom elfelejteni 2008. június 17-ét. Fél kilenckor csörrent meg a telefon, egy női hang érdeklődött, hogy vagyok, majd egyszer csak azt mondta: volna itt egy új máj és vese, mit szólnál hozzá?”

Szabina

Szabina

Mi a dialízis?

"Amikor belém szúrnak, hogy kimossanak." (Egy 9 éves fiú)

"Hogy cső van mindenhol és gépre teszik az embert. Azért, mert beteg. Amikor valakit dializálnak, az rossz neki. Ahogy nekem. Úgy lesz rossz, hogy nem ihat. És hogy szurkálják nagy tűvel." (Egy 7 éves lány)

"Akit dializálnak, kínozzák. Akit transzplantálnak, azt is kínozzák, csak azt rövidebb ideig." (Egy 12 éves lány)

"Megtisztítja a vérünket, ha kezd leállni a vesénk és nem válogatja ki rendesen a pisit." (Egy 8 éves fiú)

Mit gondolsz az új vesédről?

"Hogy jó. Mert műanyagból van..." (Egy 7 éves lány)

"Húsból van, és úgy terem valahol. Szerintem pár évig működni fog." (Egy 11 éves fiú)

"Az jó, hogy megkaptam, hogy én kaptam meg, a rossz pedig az, hogy másik gyereknek kellett meghalnia." (Egy 9 éves fiú)

Forrás: Tappancs Egyesület

Nincs még egy olyan misztikumokkal átszőtt orvosi beavatkozás, mint a szervátültetés. A kórházi sorozatok kedvelt témája, hiszen rengeteg feszült, hajszálon múló, kétségekkel és várakozással teli helyzet írható a forgatókönyvbe: meddig bírja a meghibásodott szerv, lesz-e donor, mit él át a szervátültetésre váró családja, mit él át a donor családja, találkozik-e a két család, befogadja-e a szervezet az új szervet. De ez a forgatókönyv sajnos nem mindig fikció.

Jenny története

„Jenny-ről pár héttel a születés után derült ki, hogy egy mucoviscidozis nevű betegségben szenved. A szervezetében a váladék sokkal sűrűbb, mint egy egészséges emberben. Ez kihat minden életfontosságú szervére, de főleg a tüdejére és emésztésére” – kezdi Jenny történetét édesanyja, Ildikó.

„Nyolcéves korától Jenny állapota rohamosan romlott. Tizennégy éves korára már nagyon beteg volt. Vénás antibiotikumos kezelés, kórházban töltött hetek, gyomorszonda, végül oxigénpalack következett. Mindemellett

"
Jenny kitűnő tanuló volt, felvették a szentendrei gimnáziumba, ahova oxigénpalackkal együtt felvételizett.

Jenny

Jenny

Minden rossz ellenére igyekeztünk sokat nevetni együtt. Én pedig rengeteget sírtam, persze úgy, hogy Jenny nem látta. 2006. február 16-án hajnali 1 órakor megszólalt végre a telefon, hogy mehetünk Bécsbe. Nagyon-nagyon örültünk neki. Nemsokára megérkezett a mentő, és a hatalmas hóban elindultunk a határ felé, hogy Jenny új tüdőt kaphasson.”

Lili története

„Lili 1996. február elsején született egészségesen. Másfél éves korában derült ki, hogy PSC-s. Ez egy olyan betegség, ami a májban levő epeutak állandó gyulladását okozza, és hosszú távon májkárosodáshoz vezet. 2006-ban derült ki, májátültetésre van szükség. Onnantól kezdve egy rossz hírekkel, ugyanakkor reménnyel teli időszak következett.

"
Lili tartotta bennünk a lelket, volt olyan műtét, amire mosolyogva ment, és kért bennünket, hogy túró rudival töltsük fel a hűtőt, hogy mikor felébred, rögtön ehessen.

A gyomorszondán kívül az éhezést viselte nagyon nehezen. Az orvosokat az alapján osztályozta, hogy ki mit engedett enni. Volt olyan, hogy éjfélig egyfolytában csak evett, amikor újabb műtét közeledett” – gondol vissza Lili anyukája, Rita.

Lili

Lili

Egy részlet Lili naplójából

Január 21. hétfő 18:30

Nemrég csörgött a telefon és van máj, most kicsit izgulok!!!!!!!!!

Január 22. 00:15

Most apa ír, mert branül van a jobb kezemben és rohadtul fáj!

Most leírja apa, mit fogok főzetni Andikámmal:

1.Tojásos gombás nokedli

2.Rakott krumpli

3.Milánói …”

(itt még következik egy hosszú lista)

A Trappancs Egyesület

Feszt Tímea transzplantációs koordinátorként dolgozott a budapesti Transzplantációs Klinikán tizenkét évig. Ő indította útjára a szervátültetésen átesett, vagy még szervre váró tinédzsereket és fiatalokat összefogó Trappancs Egyesületet.

„Ezeknek a gyerekeknek a gyermekkoruk egy része a betegségről, kórházról, műtétekről szólt. A sikeres szervátültetés után számukra kinyílik egy ismeretlen világ, ahova a betegség miatt megcsappant önbizalommal lépnek. A Trappancs Egyesület segítséget nyújt abban, hogy a szervátültetésen átesett tinédzserek beilleszkedjenek a közösségbe, és a lehető legteljesebb életet élhessék. Ennek az egyik kiváló eszköze a játék és a sport” – mondja Tímea, aki azt vallja, ő „csak” annyit tesz, hogy szereti a gyerekeket.

„A gyerekek talán kicsit könnyebben élik meg a szervre várás időszakát, főleg kisebb korban, mert nem teljesen értik, hogy mi történik velük. Ettől persze még ijesztőbb az egész, de ők inkább a betegség fizikai részétől szenvednek, a szabályoktól, a vérvételektől, a kórházban tartózkodástól.„

Alexandra

A képen Alexandra, - egy másik tappancsos kislány, aki szervátültetésen esett át, és most sikeres sportoló

t3

Tímea azt mondja, minden gyereknek a saját korának megfelelően kell elmagyarázni, mi történik vele, ez a szülők feladata. Ahogy az is, hogy együtt birkózzanak meg a legnyomasztóbb kérdéssel, a mikorral.

„Lesz-e időben megfelelő donor szerv, ha lesz, akkor MIKOR, és a szervátültetés után minden rendben lesz-e? Ezekre a kérdéseke senki nem tud választ adni, de biztatni és a pozitív példákkal tartani az erőt a családokban is nagy segítség számukra” – magyarázza Tímea a kérdéseket.

Szabina, Jenny és Lili: két happy end, egy tragédia

Szabina ma versenyszerűen tollasozik és bowlingozik. Sikert sikerre halmoz. 2013-ban Dél-Afrikában a Világjátékokon három aranyérmet szerzett.

Jenny leérettségizett és dolgozik. Már több mint 10 év telt el a tüdőtranszplantáció óta. Mostanra elkerülhetetlenné vált a veseátültetés. Jenny édesapja veséjét kapta meg 2015 elején, és jól van.

Lili 2014-ben kapott új májat Essenben. 2015. februárjában hozták haza mentőrepülővel Budapestre. 2015. április 9-én kivették a lépét. A szíve döntött úgy, hogy elfáradt, és feladta a harcot. Lili most a mennyországban eszi a tojásos gombás nokedlit, a rakott krumplit, a milánóit és a hűtőnyi túró rudit.

Tények a szervátültetéssel kapcsolatban

• Egyre növekszik az élődonoros transzplantációk száma.

• A donorok legtöbbje nem balesetek során veszti életét, a leggyakoribb ok az agyérzés.

• Magyarország az Eurotransplant hálózat tagja, így a megfelelő donor megtalálásának valószínűsége sokkal magasabb.

• A transzplantáció után a szervátültetettnek nem kell hosszú ideig burokban élnie: néhány hónap múlva visszatérhetnek a régi kerékvágásba.

• A hazánkban jogerős transzplantációs törvény a feltételezett beleegyezésen alapszik, vagyis aki életében nem tiltakozik, annak a szervei a család belegyezésével eltávolíthatók. Életeket, családokat menthetnek meg.

Forrás: Tappancs Egyesület

t2

Szabina, Jenny, Lili és a többi fiatal hős történetét, hihetetlen sporteredményeik beszámolóit, a harcokról írt beszámolókat a szervátültetett gyermekekért és ifjúságért létrehozott Trappancs Egyesület honlapján olvashatjátok tovább.

Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Annyit vártunk erre, és most itt van” – Leírhatatlan boldogságban él új családjában a kisfiú, aki születésétől kezdve évekig egy kórházi ágyban lakott
A pár második hete viszi bölcsibe, utána minden nap a játszótéren kötnek ki, mielőtt hazamennek Komlóra. Az ügyvéd közben az örökbefogadás lezárását várja.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. november 12.



Reggel bölcsi, aztán irány a közeli játszótér Komlón: Melinda és Jani második hete ezzel kezdik a napot a kisfiúval. A hinta a kedvenc, minden ülésre fel kell ülni. A bölcsiben is hintázott, ott Zsófi lökte, derül ki a Házon kívül riportjából, amit arról a kisfiúról készítettek, aki születésétől kezdve egy kórházi ágyban élt, majd újdonsült nevelőszülei hosszú küzdelem után fogadhatták örökbe.

A játszótéren találkoznak az ügyvéddel is, aki hónapok óta mellettük áll. Azt mondja, várják az örökbefogadási ügy lezárását és az illesztést, hogy a határozat kézhezvétele után a gyermeket családként magukhoz vehessék. Arról is beszél, hogy sok ember összefogása után nyitottabb lett a gyermekvédelem: megkérdezik a szakmai civil szervezeteket, az örökbefogadókat és a nevelőszülőket, és bevonják őket a gyakorlat alakításába.

Hazafelé a kocsiban Melinda felidézi, hogy minden egy puszival kezdődött a pécsi kórház gyermekosztályán. Éjszakás volt, játszottak, a kisfiú odahajolt, puszit akart adni. Az osztályon ez nem szokás, de ő sem bírta ki, és „szétpuszilgatta”. Ahogy ránézett, megfogta az arcát, egy pillanat alatt eldőlt benne: hazaviszi.

Ma már azon kapják magukat, hogy a hátsó ülésen ott szuszog valaki. Otthon a legapróbb dolgok is új élménynek számítanak. Este Melinda tízpercenként benéz a szobába, figyeli a gyerek nyugodt alvását.

Előfordul, hogy a kocsiban alszik el, mire hazaérnek. A ház új terep. Felfedezi az emeletet, megnézi a polcokat is. Az egyik polc azóta készült el, mióta utoljára járt itt.

„Amikor szomorú vagyok, vagy rossz napom volt, belegondolok, hogy mindjárt hazamegyek, és átölelhetem végre. Azt látom anyuékon, hogy boldogok nagyon” - mondja Nóri, a kisfiú új testvére.

A kisfiú még csak egy-egy szó mond, de gyorsan tanul. Mindent mond új családtagjai után, nincs olyan szó, amit ne próbálna kimondani, és szépen meg is jegyzi. Az étvágya is megjött, azonban sírni még nem tud. A kórházban hagyott gyerekek egy idő után nem sírnak. Ő több mint három évig lakott egy kórházi szobában. Most már azonban van kiktől várni a vigasztalást.

„Ha valamit nem lehet, legörbül a szája, főleg ha Nórihoz vagy Olivérhez szeretne felmenni és nem szabad, látszik az arcán, de nem sír. Tényleg meg kell tanulnia sírni tulajdonképpen” - mondja Melinda.

„Annyit vártunk erre, és most itt van. Megvan. Itt van, igen. Ez leírhatatlan boldogság”

– teszi hozzá az anyuka.

Jani az idősebb gyerekek nevelőapja. Arra a kérdésre, hogy ez a kisfiú a közös gyerekük lesz-e, a válasz: igen, igen. Szerintük meg volt írva, hogy oda kell menni dolgozni, meg kell ismerni a kisfiút, és haza kell hozni egy kicsit hétvégére. Sorsszerűnek látják, hogy ennek így kellett lennie.

A Házon kívül teljes riportját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
100 nap után hazamehetett egy 690 grammal született baba a Honvédkórházból
Alexa 23 hét 4 napra született, több mint három hónapot töltött a koraszülött intenzív osztályon. Most végre eljött a nagy nap, amikor édesanyjával együtt hazatérhetett a családjához.


Örömteli hírről számoltak be a Honvédkórház Facebook-oldalán: több mint három hónap után hazaengedtek egy koraszülött csecsemőt.

A kis Alexa 23 hét 4 napos várandósság után 690 grammal született meg a kórházban. Édesanyjával kereken 100 napot töltött a Perinatális Intenzív Centrum (PIC) osztályon, ahonnan 2975 grammal mehetett haza.

A bejegyzés szerint szülei mellett két nővére is várta otthon a babát. A kórház jó egészséget és sok boldogságot kívánt a családnak.

A kislányról születéskori és mostani fotókat is megosztottak, így jól látható a fejlődése.

Az Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház Perinatális Intenzív Centruma (PIC) a legmagasabb, 3-as progresszivitási szinten látja el a legkisebb, az életképesség határán született újszülötteket is. A kórház struktúrájához szervezetten kapcsolódik a koraszülött-utógondozás és a fejlődésneurológiai követés is, amely a hazaadást követően támogatja a családot.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy tanyán találták meg a 7 éves kisfiút, akit több száz önkéntes keresett Lajosmizsén
Drónokkal és kutyákkal is kutattak az autista gyermek után. A helyi rendőrség a Facebookon mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen módon segítették a keresést.


Épségben előkerült az a 7 éves kisfiú, aki csütörtök délután tűnt el Lajozsmizsén. A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság korábbi tájékoztatása szerint az autista gyerek egy tanyasi házból szaladt el 15 óra körül. A szülők bejelentése után a rendőrök nagy erőkkel, önkéntesek segítségével kezdték el keresni. Kutyákkal, hőkamerás drónnal is próbáltak a nyomára bukkanni.

Az összefogásnak meg is lett az eredménye: pár órával később már azt közölte a rendőrség, hogy épen, egészségesen előkerült a kisfiú.

A Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság pénteken a Facebookon számolt be a keresés részleteiről. A posztban, amit „Egy kisfiú eltűnésének margójára” címmel tettek közzé, megköszönték „a civilek, civil szervezetek, társszervek és szolgálaton kívüli kollégák azonnali segítségnyújtását.”

A rendőrség közlése szerint „a gyermek a lajosmizsei otthonából tűnt el pillanatok alatt, annak ellenére, hogy szerető szülei minden pillanatban vigyáznak rá.” A bejelentés után azonnal megkezdték a keresést, amihez segítséget kértek „a jó szándékú emberektől”.

A felhívásukra érkezett reakciókról azt írták: „Segítségkérő Facebook-posztunkra rövid időn belül több százan reagáltak: civilek, civil szervezetek, önkéntesek, kutyás keresőcsapatok és hőkamerás drónokkal érkező segítők indultak útnak az ország különböző pontjairól.” Hozzáteszik, hogy „akik pedig nem tudtak személyesen részt venni, bátorító, támogató üzenetekkel, megosztásokkal segítették a keresést”, amely végül sikerrel zárult.

„A kisfiú szerencsére néhány órán belül épségben előkerült; egy közeli tanyán találták meg, és jól van”

– írták a posztban, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik segítették a munkájukat.

Hosszú listában sorolták fel a keresésben részt vevők segítségét, melyek között polgárőrök, tűzoltók, családsegítők, önkormányzati dolgozók, vadásztársaság tagjai és különböző mentő egyesületek képviselői is vannak.

„Számunkra, rendőrök számára felemelő és megható volt átélni ezt a példátlan összefogást, és azt gondoljuk mindenki ugyanígy érzett. Az összefogásnak valóban teremtő ereje van. Hálásan köszönjük mindenkinek – annak a legalább 300-400 önkéntesnek, szervezetnek – a segítséget”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Új szerepet vállalt a „nyugdíjas” Zacher Gábor
Az ország toxikológusa ugyan már elérte a nyugdíjkorhatárt, de továbbra is dolgozik, sőt, most újabb feladatot vállalt el. Jószolgálati nagykövetként fogja segíteni az Országos Mentőszolgálat Alapítvány munkáját.


Nemrég írtunk arról, hogy Zacher Gábor, az ismert toxikológus elérte a nyugdíjkorhatárt, ebből az alkalomból pedig a mentős kollégák megható meglepetéssel köszöntötték. Egy álriasztással csalták a kedvenc kávézójába, ahol bajtársai és Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója várták.

Zacher Gábor azonban még hallani sem akar a visszavonulásról. Mivel további szolgálatteljesítésének egészségügyi akadálya nincs, a mentőszolgálat engedélyével továbbra is gyakorolhatja hivatását a Központi Mentőállomás rohamkocsiján. A mentőorvos korábban már tisztázta a félreértéseket, és jelezte, hogy csupán papíron lett nyugdíjas, de a munkát nem hagyja abba.

„Abszolút minden megy tovább, csak nyugdíjasként. El nem tudnám képzelni, hogy otthon legyek heti hét napot. Egyelőre szellemileg és fizikálisan is bírom a történetet”

– mondta a Blikknek.

Ezt a szándékát a tettei is igazolták: egy október végi interjúban elmondta, hogy a hatvani kórház sürgősségi osztályán továbbra is vállal havi négy műszakot, és mentőorvosként is dolgozik. „Én nem ismerem a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidőt, fiatal orvos koromban volt, hogy bementem péntek reggel és hétfőn jöttem csak haza” – jellemezte a munkabírását.

Most az is kiderült, hogy az orvos újabb feladatot is vállalt: ő lett az Országos Mentőszolgálat Alapítvány jószolgálati nagykövete.

Dr. Czakler Éva, az OMSZA alelnöke szerint Zacher Gábor hitelesen képviseli az egészségügyi témákat. Nagykövetként a jövőben az egészségtudatosság népszerűsítését, a lakosság tájékoztatását és a támogatók bevonását segíti. Az első közös akciójuk egy adventi jótékonysági kampány lesz, amellyel a mentők áldozatos munkájára hívják fel a figyelmet.

„Számomra nem is volt kérdés, hogy elfogadom-e a felkérést”

– mondta az új megbízatásáról.

Zacher Gábor emellett hamarosan új könyvvel is jelentkezik: november végén jelenik meg a Kálmán Norberttel közösen írt, Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom című kötete, amely a mentőmunka hétköznapjait mutatja be az 1980-as évektől napjainkig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk