KULT
A Rovatból

10 emlékezetes film az amerikai bevándorlásról

Íme néhány alkotás, amely a migráció élményét, a jelenség körüli konfliktusokat dolgozza fel.


Múlt csütörtök óta a magyar vásznakon is látható John Crowley ábrándos bevándorló-meséje, a Brooklyn. Még ha nem is a mezőny legérdekfeszítőbb darabja, három Oscar-jelölése és lelkes fogadtatása mindenesetre ékes bizonyítéka annak, hogy a ki- és bevándorlás témája még egy ilyen régimódi köntösben is számíthat a nézők figyelmére – pláne, ha az Egyesült Államok a lehetőségek hazájának romantikus szerepében tetszeleghet.

Az alábbiakban felsorolt 10 film a bevándorlás élményét vagy a jelenség körüli konfliktusokat dolgozza fel.

1. A bevándorló (Charles Chaplin, 1917)

Chaplin az 1910-es évek második felében azzal vált világszerte elismertté, hogy megalkotta a börleszk olyan sajátos elegyét, amelyben éppúgy szerephez jutottak a fenékbe billentős poénok, mint az érzelmek és a szociális érzékenység. Az 1917-es A bevándorló is ezen recept alapján készült, és korai rövidfilmjeinek ez az egyik legidőtállóbb és legkedveltebb darabja. Chaplin itt egy Amerikába érkező bevándorlót alakít, aki a hajón beleszeret egy fiatal lányba. Köztudott, Chaplin maga is bevándorlóként érkezett Angliából, ám később a McCarthy-éra „boszorkányüldözései” során Amerika-ellenesnek bélyegezték, és 1952-ben egy külföldi premier után már nem engedték vissza az országba. Chaplin Svájcban telepedett le, és itt is élt élete végéig.

2. A keresztapa II. (Francis Ford Coppola, 1974)

A Keresztapa-sorozatról talán nem a bevándorlók jutnak eszünkbe elsőként, ebben a legendás folytatásban azonban – mely sokak szerint túlszárnyalja az eredetit – az egyik cselekményszál éppen azt meséli el, hogyan lesz egy New Yorkba érkező gyámoltalan, kilencéves olasz kisgyerekből rettegett maffiavezér. A történet Szicíliában kezdődik, ahonnan a fiatal Vito Corleone, a későbbi Keresztapa a helyi maffia bosszúja elől menekül Amerikába. Az Ellis Island-et és a Kis Itáliát ábrázoló jelenetek a film legemlékezetesebb képsorai közé tartoznak, a harmadik generációs bevándorló Coppola kiemelkedő érzékenységgel ábrázolta a századeleji olasz közösséget.

3. A sebhelyesarcú (Brian De Palma, 1983)

Howard Hawks eredetijének 1983-as remake-jében olasz helyett kubai bűnözési hullám tombol, miután Fidel Castro az amerikai rokonokhoz tartó menekültekkel együtt visszaeső bűnözőket is Floridába telepít. Közöttük érkezik Amerikába Tony Montana, minden idők egyik legambíciózusabb gengsztere is, aki azonnal nekilát, hogy drogbáróként új életet kezdjen a lehetőségek hazájában. A sebhelyesarcú a feje tetejére állítja az amerikai álmot, egyben a kokainfűtött nyolcvanas évek turbókapitalizmusának kritikáját is nyújtja. A hollywoodi gengszterfilmek alkotói már a húszas-harmincas évek korai darabjaiban összefüggésbe hozták a bevándorló népcsoportokat a szervezett bűnözéssel, de ritkán tették ezt ennyire látványosan, mint A sebhelyesarcú esetében.

4. Florida, a paradicsom (Jim Jarmusch, 1984)

Jim Jarmusch számos művében vizsgálta már a különböző nemzetek és kultúrák találkozásait. A Florida, a paradicsom számunkra azért lehet érdekesebb, mert kivándorló magyarokról szól. A történet szerint Éva Amerikába utazik, és egy rövid időre kénytelen unokatestvérénél, Bélánál megszállni. Béla azonban már csak a Willie névre hallgat, és egy szót sem hajlandó magyarul beszélni. Jarmusch minimalista vígjátékában Amerika véletlenül sem paradicsomként jelenik meg: New York, Cleveland és Florida egyformán kiábrándító és sivár. A fanyar humor azonban végig jelen van a filmben, például abban a – magyarok számára biztosan felejthetetlen – jelenetben, amelyben Lotte néni minden angolul feltett kérdésre magyarul, vagy az angol és magyar sajátos keverékével válaszol.

5. Zöld kártya (Peter Weir, 1990)

„Az ellentétek vonzzák egymást” -típusú klasszikus vígjáték, amelyben egy amerikai nő, Brontë (Andy MacDowell) hozzámegy egy francia bevándorlóhoz, Georges-hoz (Gérard Depardieu). Persze csak papíron: Georges-nak a zöld kártya kell, Brontë pedig hozzájuthat élete lakásához. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a bevándorlásügyi hivatal kiszagolja a csalást, és meghallgatásra hívja a „házaspárt”. Georges-nak és Brontë-nek csak néhány napja van, hogy kívül-belül megismerjék egymást. Peter Weir az ausztrál újhullám egyik markáns alkotójaként vált elismertté, a Zöld kártya a könnyedebb alkotásai közé tartozik. 1991-ben a filmet a legjobb forgatókönyv Oscar-díjára jelölték.

6. Lone Star – Ahol a legendák születnek (John Sayles, 1996)

John Sayles filmje egy texasi seriffről szól, aki képtelen felnőni apja hírnevéhez. Amikor azonban a rendőrség egy negyvenéves csontvázra bukkan a sivatagban, a seriff gyanítani kezdi, hogy az apja (Matthew McConaughey) sem volt makulátlan. A Lone Star – Ahol a legendák születnek ugyanúgy kiváló, ha kortárs westernként, krimiként vagy szerelmi történetként tekintünk rá, de Texas és Mexikó viszonyának érzékeny ábrázolásával vált igazán emlékezetessé. Természetesen az illegális bevándorlás kérdése is felmerül, jobban mondva kulcsfontosságú lesz a rejtély megoldásában.

7. A látogató (Thomas McCarthy, 2007)

Walter Vale New York-ba utazik egy konferenciára, régi lakására érkezve azonban kellemetlen meglepetés éri: távolléte alatt beköltözött egy fiatal pár, akikről ráadásul az is kiderül, hogy illegális bevándorlók. Water szíve megesik a szerelmeseken, és megengedi, hogy maradjanak. Thomas McCarthy filmje modern tündérmese, amely a 9/11-et követő általános bizalmatlanság idején készült, mégis végtelenül humánusan, szívet melengető módon szól a témához. A főszerepért Richard Jenkins-t Oscar-díjra is jelölték, amelyet sajnos nem nyert meg, pedig visszafogott, mégis rendkívül érzelmes alakítása a film tartópillére.

8. Gran Torino (Clint Eastwood, 2008)

Clint Eastwood ezzel a filmmel akart visszavonulni a színészi pályáról – később ugyan meggondolta magát, pedig tökéletes búcsú lett volna a legendás színész keménykötésű szerepeitől. A történet szerint Walt Kowalski (Eastwood) egy idősödő, meglehetősen rasszista háborús veterán, aki szomorúan tapasztalja, hogy a szomszédságot már csaknem teljes mértékben távol-keleti bevándorlók lakják, ráadásul egyikük, egy fiatal fiú megpróbálja ellopni féltve őrzött autóját. Mikor azonban kiderül, hogy egy helyi banda kényszerítette erre, Kowalski összebarátkozik a sráccal. Eastwood filmje meglehetősen konzervatív, de szentimentális megközelítése a témának: nem ez a legmélyebb film a bevándorlók kérdéséről, de biztosan az egyik legszórakoztatóbb.

9. Sin Nombre (Cary Fukunaga, 2009)

Cary Fukunaga nálunk elsősorban a True Detective (első évadának) rendezőjeként ismert, de már 2009-ben felhívta magára a figyelmet ezzel a thriller és románc határán táncoló bevándorlótörténettel. A Sin Nombre egy hondurasi lányról szól, aki New Jersey-be szeretne eljutni, és egy mexikói bandatagról, aki a biztos halál elől menekülne északra. Akárcsak a közelmúltban a Sicario, a Sin Nombre is a mexikói anti-imázsfilmek sorát gyarapítja, vagyis garantáltan elmegy majd tőle a kedvünk, hogy Dél-Amerikának akár csak a közelébe utazzunk. A menekültlány és a bandatag szerelmét mégis sokan megkapónak fogják találni.

10. Brooklyn (John Crowley, 2015)

John Crowley legújabb filmje látszólag egy aktuális kérdéseket is feszegető kosztümös szerelmi dráma, sajnos azonban bevándorlófilmként és románcként is éppoly bátortalan, mint sodródó hősnője. A Brooklyn főszereplője Eilis, egy fiatal ír lány, aki Amerikába költözik egy jobb élet reményében. A kezdeti honvágyat legyőzi a szerelem, hamarosan azonban kényszerű döntéshelyzetbe kerül, és választania kell régi és új hazája között. A film a menjek-vagy-maradjak kérdés izgalmas kifejtését ígéri, ám végül az egész konfliktust ráhúzza egy felszínes szerelmi háromszögre. Így lett a Brooklyn a 2016-os Oscar-gála legjobb film jelöltjeinek talán legkevésbé jelentős darabja.

Ha érdekes volt a cikk, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Bakács Tibor Szőke Andrásról: Őt tartom a fő csicskának. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak
Augusztus közepén derült ki, hogy Szőke András filmrendező-színész csatlakozott a Gyopáros Alpár által vezetett Vidéki Digitális Polgári Körhöz.


A hírre Bakács Tibor a Facebookon reagált, majd a Blikknek is elmondta a véleményét.

Bejegyzésében több kérdést is feltett Szőkének. Arra volt kíváncsi, „egyetért-e a magyar szuverenitás feladásával az orosz hatalmi politika miatt”, illetve hogy „tetszenek-e neki Rákay Philip, mint a legtámogatottabb mozgóképes alkotó filmjei”. Azt is megkérdezte, „milyen pálinkát iszik, s mennyit”. Posztját azzal zárta: „nekem nem Dopeman, hanem Bandi lett a vezércsicska”.

Bakács szerint egy művészembernek nagyobb a felelőssége a közéletben, mint egy rappernek.

„Szőke Andrást nagyon régóta ismerem, és megkérdezném tőle a posztomban említetteket, hogy mi a véleménye azokról a dolgokról. Itt nem arról van szó, hogy melyik politikai párthoz tartozik, csak megdöbbentő volt számomra, hogy pont ő… Az a legkétségbeejtőbb gyanúm, hogy András nem gondolja, hogy ez a rendszer jó, hanem csak pénzre van szüksége. Nekem már tele a tököm azokkal, akik a pénz miatt össze-vissza hazudoznak, és mivel ő művész, ez jobban fáj, de joga van ehhez, viszont akkor nekem is jogom van ahhoz, hogy egy csicska! A legijesztőbb az lesz, hogy ha ez a Digitális Polgári Harcos Kör még egyszer eléri a győzelmet, akkor az egész magyar népre fogom ezt mondani” – mondta.

Hozzátette, körülbelül tíz éve nem tartja a kapcsolatot Szőkével, így nem emiatt romlott meg a viszonyuk.

„Őt tartom a fő csicskának az értelmiségieken belül, nem Dopemant, bár nem tudom, mennyire tanult. Meg kell értenem azt, hogy a pénz nagyobb úr mindennél, csak lassan jut el ez a tudatomig” – fogalmazott.

A Blikk kereste Szőke Andrást is, de a rendező nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Meglőtte a menyasszonyát, állítása szerint 5000 nővel feküdt le, és volt egy Guinness-rekordja is – 30 érdekesség a 60 éves Charlie Sheenről
Hollywood hivatalos rosszfiúja, akinek szinte az egész élete botrányokból állt, és csak a 10 évvel ezelőtt bevallott súlyos betegsége után tért jó útra. Nem semmi élet, nem semmi karrier.


1. Carlos Irwin Estevez 1965. szeptember 3-án született a félig spanyol, félig ír származású színész, Martin Sheen (született Ramon Antonio Estevez), illetve az angol és skót származású Janet Templeton gyermekeként.

2. Kék baba szindrómával született. Irwinnek hívták az orvost, aki megmentette az életét, ezért a szülei úgy döntöttek, róla nevezik el, így kapta Carlos, azaz Charlie a második keresztnevét.

3. Jó tanuló volt az általános iskolában, a középsuliban aztán elkezdtek leromlani a jegyei, mivel egyre többet lógott az órákról, hogy baseballozzon.

4. Véletlenül meglőtte a menyasszonyát, Kelly Prestont a karján. Az eset után nem sokkal a színésznő elhagyta őt, és hozzáment korábbi plátói szerelméhez, John Travoltához, és vele maradt 2020-ban bekövetkezett haláláig.

5. Keith David színésznek köszönheti az életét. A szakasz (1986) felvételein egy nyitott ajtós Huey helikopterben forgattak egy csatajelenetet, amikor a pilóta túl erősen döntötte meg a gépet, Sheen pedig ajtó felé repült. David azonban megragadta, és visszahúzta őt az ülésre.

6. Egy drogos szerepet játszott a Meglógtam a Ferrarival (1986) című filmben. Annak ellenére, hogy a való életben még nem volt drogfüggő, Sheen egy magazinnak elmondta, hogy 48 órán át nem aludt, hogy hiteles legyen a szerepben.

7. 1990-ben a családja kénytelen volt beavatkozni az életébe, hogy rávegyék, kontrollálja drog- és alkoholfüggőségét, és hogy menjen rehabilitációra. Be is jelentkezett egy 30 napos elvonóra, ami után pontosan 366 napig maradt józan. A fő célja az volt, hogy egy évet kibírjon, s miután sikerült, másnap már Nicolas Cage otthonában ivott.

8. A családjában ő az egyetlen, aki hivatalosan is Sheenre változtatta a nevét, s ezt adta tovább a gyermekeinek. Az apja még mindig hivatalosan Ramon Estevez, csak művésznévként használja a Martin Sheent, a testvérei pedig továbbra is az Estevez nevet használják, még a szintén híres bátyja, Emilio Estevez is.

9. 1998. május 20-án egy kokaintúladagolás után agyvérzést kapott, és kórházba került. Sheent egy barátja találta meg a tengerparti otthonában, majd a mentősök életmentő beavatkozást hajtottak végre rajta. A gyomormosás után is súlyos állapotban volt. Két nappal később, a kórházból való kiengedése után bejelentkezett a Promises nevű rehabilitációs központba, ahol csak egy napot töltött. Nem sokkal később a rendőrök megállították az autóját, és letartóztatták alkoholfogyasztás miatt. Sheen orvosi utasításra újra bevonult a Promisesbe, a próbaidejét pedig egy évvel meghosszabbították. Egy 2004-es interjúban a színész elismerte, hogy a túladagolást a kokain injekciózása okozta.

10. 2015. november 17-én Matt Lauer interjújában a Today című műsorban elismerte, hogy HIV-pozitív, és elmondta, hogy négy évvel korábban diagnosztizálták nála a betegséget. Azért döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza, hogy megakadályozza az embereket abban, hogy pénzért zsarolják. A bejelentése másnapján pedig felhagyott az alkoholfogyasztással.

11. Hatalmas baseballrajongó, és rendkívül jól ismeri ezt a sportot, a korábbi és jelenlegi játékosokat egyaránt. Anno annyira jól is játszott, hogy a Kansasi Egyetem ösztöndíjat ajánlott neki.

12. Az állán látható heg a Porschetolvajok (1987) forgatásán keletkezett. Egy kellék robbanószer véletlenül felrobbant, és megsebesítette az állát, amit nyolc öltéssel kellett összevarrni.

13. Fontolóra vették Maverick szerepére a Top Gun (1986) című filmben, de végül túl fiatalnak ítélték a szerephez, így a nála 3 évvel idősebb Tom Cruise kapta azt. Később Charlie azonban eljátszhatta a Top Gun paródiája, a Nagy durranás (1991) főszerepét.

14. Rebecca Gayheart és Eric Dane színészpáros 2006 májusában egy partin mutatták be neki a harmadik feleségét, Brooke Muellert. Charlie és Brooke Los Angelesben, egy zárt körű ceremónián kötöttek házasságot.

15. Gyermekei: az exbarátnőjétől, Paula Profittól Cassandra Jade Estevez (1984), Denise Richardstól Sami Sheen (2004) és Lola Rose Sheen (2005), Brooke Muellertől pedig az ikrek Bob Sheen és Max Sheen (2009).

16. Lemondott a lányairól, Samiről és Lola Rose-ról a volt neje, Denise Richards javára, aki a teljes felügyeleti jogot kérte, miután Sheent letartóztatták akkori felesége, Brooke Mueller bántalmazásáért 2009 karácsonyán.

17. Sheen mellkasán egy tetoválás látható, amely úgy néz ki, mint egy odatűzött cetli, amelyen az áll: „15 perc múlva visszajövök”.

18. A következő, neki felajánlott szerepeket utasította el többek között a karrierje során: Daniel LaRusso, Karate kölyök (1984); Henry Hill, Nagymenők (1990); Leonard Shelby, Mementó (2000); Negan, The Walking Dead; John Nash, Egy csodálatos elme (2001), Billy Hoyle, Zsákolj, ha tudsz! (1992); David Murphy, Tisztességtelen ajánlat (1993). Az utóbbi kettőt Woody Harrelson vállalta be helyette, az előbbieket pedig sorrendben Ralph Macchio, Ray Liotta, Guy Pearce, Jeffrey Dean Morgan és Russell Crowe.

19. 2019 júliusában tette le a cigit, korábban 33 évig masszívan dohányzott: 1986-ban kezdte A szakasz forgatása alatt, s később elismerte, hogy azóta óta kb. napi 40 cigarettát szívott.

20. Fontolóra vették Tom Cruise szerepére a Született július 4-én (1989) című filmben. Azt hitte, hogy a szerep már az övé, amíg Emilio Estevez be nem jelentette neki, hogy Cruise lett a befutó. Sheen annyira dühös volt, hogy évekig nem beszélt a rendező Oliver Stone-nal (vele forgatta korábban A szakaszt és a Tőzsdecápákat).

21. Ő és Denise Richards mindketten kaptak egy kis cameoszerepet a Haláli fegyver (1993) című filmben (nem közös jelenetben), évekkel azelőtt, hogy megismerkedtek és egymásba szerettek az Eltanácsolt tanácsadó (2001) forgatásán.

22. Határozottan ellenzi az oltásokat. Miután elvált Denise Richardstól, egy hivatalos értesítést küldött a lányaik orvosának, amelyben kijelentette, hogy nem járul hozzá az oltásukhoz. Úgy tűnik, hogy az ezzel kapcsolatos vita fontos szerepet játszott a házasságuk megromlásában. Richards egy 2008-as interjúban így nyilatkozott: „Amikor beoltattam Samet, azzal vádolt, hogy megmérgeztem. Amikor ezt mondta, tudtam, hogy a házasságunknak vége.”

23. 2009 decemberében letartóztatták a felesége, Brooke Mueller bántalmazásáért, amiből bírósági ügy lett. A június 7-i meghallgatásán nem vitatta a vétség vádját, ami után 30 napos börtönbüntetésre ítélték. A vádalkunak köszönhetően azonban elkerülte a próbaidőt, miután letöltötte a büntetését.

24. 2011-ben Guinness-világrekordot állított fel a Twitteren (azóta X-en) a „leggyorsabban elért 1 millió követő” kategóriában, 25 óra és 17 perc kellett neki ehhez. Azóta ketten is megelőzték már, az egyikük Barack Obama volt, jelenleg pedig Caitlyn Jenner tartja ezt a rekordot, akinek 2015-ben 4 órára és 3 percre volt szüksége ennek eléréséhez.

25. 1994. szeptember 23-án csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, a 7021 Hollywood Boulevard címen.

26. Az 1990-es évek végén egy rövid ideig Charles Sheen néven szerepelt, ami egybeesett azzal, hogy komolyabb és drámaibb szerepeket próbált elvállalni. Amikor visszatért a komédiához, felhagyott ezzel a gyakorlattal.

27. 1997. május 21-én vádat emeltek ellene, mert bántalmazta a barátnőjét, Brittany Ashlandet. Sheen további kapcsolatai között egyébként számos hírességet találni: például Robin Wrightot, Winona Rydert, Kelly Prestont és Denise Richardsot, de előszeretettel randizott pornósztárokkal is, köztük pl. Ginger Lynnel, Capri Andersonnal, Bree Olsonnal, Melanie Riosszal, Kacey Jordannel, Georgia Jonesszal vagy Brett Rossival.

28. Egyszer a Maxim magazinnak adott interjújában a szexuális partnereiről, illetve azok számáról kérdezték. „Ha azt akarod, hogy találgassak, akkor azt mondom, hogy 5000.” Sheen szerint a fénykorában olyan sok szexuális kapcsolata volt, hogy senki sem tudta felülmúlni a rekordját.

29. Mielőtt kitették volna a Két pasi – meg egy kicsi című sorozatából a botrányai miatt, ő volt a televíziózás történetében a legjobban fizetett színész egy főműsoridős sorozatban. Abban az időben epizódonként 2 millió dollárt keresett.

30. A 60. szülinapja alkalmából, szeptember 10-től látható a Netflixen az életéről szóló alias Charlie Sheen című dokumentumfilm, amelyben hét évnyi teljes józanság után őszintén beszél hírnevének növekedéséről és nyilvános bukásáról, a családtagjai és barátai társaságában, akik eddig nem hallott történeteket osztanak meg róla, a sztárságáról, a küzdelmeiről és a megváltásáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Ha Szergejnek ajándék kell, elviszi magángéppel” – Repülős Petiről szól a Bankrupt legújabb dala
A rendszerkritikus, közéleti punkrock slágereket futószalagon szállító zenekar ismét odaszúrt egyet a hatalomnak. Premier!


„Peti szeret repülni. De nem fapadoson nyomorogva, hanem privát luxus repcsivel. Peti szereti a medvét. De nem a rendes medvét, hanem a vodkaszagú, rosszarcú, részegen lövöldöző suttyó medvét. Peti nem szereti a Nyugatot. Mi meg nem szeretjük Petit, ezért írtunk róla egy számot.”

A fenti szavakkal jellemzi a Bankrupt frontembere, Sarkadi Balázs a most debütáló, Repülős Peti című dalukat. A zenekar legutóbbi slágere, a Zebra 3 hónap alatt 140 ezres nézettséget ért el „a Zebratagadó DPK legnagyobb bánatára, és a sugárhajtással közlekedő Repülős Petitől is hasonló teljesítményt várunk el, különben bekéretjük” – teszi hozzá.

A klip szokás szerint a szövegre asszociáló filmes montázs lett, és megint készült belőle angol változat Jet Set Pete címmel, ami nem egészen same in English.

Repülős Peti:

Jet Set Pete:

Repülős Peti szeptember 12-én landol majd Spotify-on és valamennyi streaming platformon. Élőben pedig a zenekar valamennyi őszi koncertjén felcsendül majd, Budapesten először szeptember 19-én, az Akváriumban. (A folyamatosan frissülő koncertlista a Bankrupt honlapján érhető el.) A borítógrafika Vass Richárd munkája, a hangfelvétel pedig a Grenma Stúdióban készült Botlik Matyival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A legjobb Guy Ritchie-film, amit nem Guy Ritchie rendezett – A Rajtakapva vicces, véres, szívvel teli és kegyetlen
Mintha a ’90-es években forgatták volna, csak most került elő: a Rekviem egy álomért, a Fekete hattyú, A pankrátor és A bálna rendezője bebizonyítja, hogy ehhez is ért.


Na, ezt nem vártuk Darren Aronofskytól! Az 56 éves direktor gyorsan nevet szerzett magának a szakmában, amikor néhány rövidfilm után 1998-ban megrendezte a Pi című agymenést, majd 2000-ben a Rekviem egy álomért című, a drog- és egyéb függőségekről szóló filmek közt alapműnek számító zseniális őrületet. Később Aronofsky olyan, főként művészi, független, de mindenképpen szerzői filmeket dobott össze, mint A forrás (2006), A pankrátor (2009), a Fekete hattyú (2010), az Anyám! (2017) vagy A bálna (2022), szóval igen, a kemény dráma műfaján belül mozgott többnyire, csak maximum megspékelte azt más zsánerek (sci-fi, fantasy, thriller, horror stb.) elemeivel. Egyetlen kivételt eddig maximum a 2014-es, nagy költségvetésű bibliai látványfilmje, a Noé jelentett, amely, bár sikeres lett a mozik kasszáinál, azért keményen megosztónak bizonyult mind a kritikusok, mind a nézők körében.

Szóval a fenti filmográfiát tekintve a Rajtakapva egyértelműen rendhagyónak, kitérőnek mondható Aronofsky pályáján belül, hiszen a filmet nézve olyan érzésünk támadhat, mintha a kilencvenes években Guy Ritchie és Quentin Tarantino együtt leforgattak volna egy filmet, ám az elveszett, és csak most, 30 évvel később került elő, s pattant fel a mozik vásznaira.

Nyilván azért is lehet ilyen benyomásunk, mivel a film cselekménye 1998-ban játszódik. De hogy Aronofsky ennyire ért a humorhoz is, azt nem sejtettük.

A Rajtakapva eredetileg Charlie Huston 2004-ben megjelent regénye, egyben a Henry Thompson-trilógia első kötete. Huston pedig abban a kivételes kegyben részesült, hogy ő maga írhatta át a könyvét forgatókönyvvé, amikor a Sony lecsapott a megfilmesítésre. Hustonnak persze volt már tapasztalata e téren is, hiszen sokat dolgozott a Powers (2015-2016) című sorozaton, valamint a Gothamen (2014-2019) is.

A sztori szerint Henry „Hank” Thompson (Austin Butler), egykori baseballjátékos egy súlyos és traumatikus baleset után lesérül, ezért kénytelen abbahagyni a sportot, jelenleg pedig egy New York-i kocsma csaposa, és bár van egy csini és határozottan jófej barátnője, Yvonne (Zoë Kravitz), végső soron nem éppen azt az életet éli, amit anno eltervezett. Egy nap a punk szomszédja, Russ (Matt Smith) rábízza Hankre a macskáját, Budot, mert neki el kell utaznia pár napra.

Amikor azonban nem sokkal később orosz maffiózók Hanken keresik Russt, majd félholtra verik, a srác gyanítani kezdi, hogy a szomszédja igen nagy bajba keveredett.

Valamit nagyon keresnek az oroszok, sőt, nemcsak ők, hanem a Puerto Ricó-iak (Bad Bunny) és egy kegyetlen hászid zsidó testvérpár (Liev Schreiber, Vincent D’Onofrio) is. Hank egyetlen reménye pedig az ügyben nyomozó detektív, Roman (Regina King).

Ennél többet nem szabad elárulni, de igazából nem is érdemes, vagy kvázi nem is lehet, annyira gubancos, fordulatos, sokrétű és káosszal teli a cselekmény, amelynek közepén akarata ellenére a boxzsákká avanzsáló Hank kerül, akit igen sokszor helyben hagynak a sztori során.

Ezért pedig nemcsak az meglepő, hogy Darren Aronofsky egy „gájricsis” vicces-véres-krimis, az alvilág furcsa figuráit mozgató filmet hozott össze, hanem az is, hogy Austin Butler végre egyáltalán nem a coolságát és a keménységét kiemelő figurát játszik.

Hanket ugyanis tényleg sokat vegzálják, ő pedig ezek hatására éppúgy reagál, ahogy egy átlagember tenné: kihívja a rendőrséget, bevallja, hogy fél, és eleinte próbál elmenekülni az őt üldözők/keresők elől. Amikor azonban igazán komolyra fordulnak a dolgok, és számára is több mint személyes üggyé válik a titokzatos kulcs által kinyitható „valami” utáni hajsza, sőt, még Russ is visszatér, végre kezdeményezővé válik, és megpróbálja rendbe hozni az életét. Persze ez sem jelenti azt, hogy mindig tudja, mit csinál…

A Rajtakapva első körben a kilencvenes évek atmoszférájával varázsolja el a nézőit: a ruhák, a kütyük, az akkori New York, sőt, még valahogy a film minősége is olyan, mintha konkrétan ’98-ban rögzítették volna mindezt – ez utóbbi Aronosfky állandó operatőre, Matthew Libatique szakértelmét dicséri. Ezután kapjuk meg a szórakoztató karaktereket, köztük olyanokat, akikért szívből tudunk szurkolni és olyanokat, akiket szívből tudunk gyűlölni. Majd egyre jobban bepörög a sztori is, de ne egy körmönfont történetre gondoljunk, már ami a karakterek döntéseit és cselekedeteit illeti, a dolgok alakulását sokkal inkább a rengeteg bénázás, véletlen, pech, avagy épp szerencse határozza meg.

Szóval Aronofskyhoz képest egy jóval könnyedebb, ugyanakkor egyáltalán nem súlytalan filmről van szó, amelynél a rendező most inkább a szórakoztatófaktort helyezte előtérbe a mondanivaló helyett. És ennek eleget is tesz.

Talán annyit lehet felróni neki, hogy néha identitászavaros, vagyis nem tudja, hogy vígjáték vagy komoly krimi akar lenni, mivel, bár a poénok folyamatosan érkeznek, a hangvétel néha olyan súyos, hogy eszünk ágában sincs nevetni, s ilyenkor kissé idegen testként löki ki a film szervezete az oda nem illő poénokat.

De ez legyen a legnagyobb baj, mivel Aronofsky profin levezényelt egy ilyen retró krimi-komédiát is, ami végig fenntartja a figyelmet, fergeteges jelenetekben bővelkedik, kiváló színészek alakítanak benne nagyot, és ami a legfontosabb, odafigyel a karaktereire, még a kevésbé fontosakra is.


Link másolása
KÖVESS MINKET: