10 emlékezetes film az amerikai bevándorlásról
Múlt csütörtök óta a magyar vásznakon is látható John Crowley ábrándos bevándorló-meséje, a Brooklyn. Még ha nem is a mezőny legérdekfeszítőbb darabja, három Oscar-jelölése és lelkes fogadtatása mindenesetre ékes bizonyítéka annak, hogy a ki- és bevándorlás témája még egy ilyen régimódi köntösben is számíthat a nézők figyelmére – pláne, ha az Egyesült Államok a lehetőségek hazájának romantikus szerepében tetszeleghet.
Az alábbiakban felsorolt 10 film a bevándorlás élményét vagy a jelenség körüli konfliktusokat dolgozza fel.
1. A bevándorló (Charles Chaplin, 1917)
Chaplin az 1910-es évek második felében azzal vált világszerte elismertté, hogy megalkotta a börleszk olyan sajátos elegyét, amelyben éppúgy szerephez jutottak a fenékbe billentős poénok, mint az érzelmek és a szociális érzékenység. Az 1917-es A bevándorló is ezen recept alapján készült, és korai rövidfilmjeinek ez az egyik legidőtállóbb és legkedveltebb darabja. Chaplin itt egy Amerikába érkező bevándorlót alakít, aki a hajón beleszeret egy fiatal lányba. Köztudott, Chaplin maga is bevándorlóként érkezett Angliából, ám később a McCarthy-éra „boszorkányüldözései” során Amerika-ellenesnek bélyegezték, és 1952-ben egy külföldi premier után már nem engedték vissza az országba. Chaplin Svájcban telepedett le, és itt is élt élete végéig.
2. A keresztapa II. (Francis Ford Coppola, 1974)
A Keresztapa-sorozatról talán nem a bevándorlók jutnak eszünkbe elsőként, ebben a legendás folytatásban azonban – mely sokak szerint túlszárnyalja az eredetit – az egyik cselekményszál éppen azt meséli el, hogyan lesz egy New Yorkba érkező gyámoltalan, kilencéves olasz kisgyerekből rettegett maffiavezér. A történet Szicíliában kezdődik, ahonnan a fiatal Vito Corleone, a későbbi Keresztapa a helyi maffia bosszúja elől menekül Amerikába. Az Ellis Island-et és a Kis Itáliát ábrázoló jelenetek a film legemlékezetesebb képsorai közé tartoznak, a harmadik generációs bevándorló Coppola kiemelkedő érzékenységgel ábrázolta a századeleji olasz közösséget.
3. A sebhelyesarcú (Brian De Palma, 1983)
Howard Hawks eredetijének 1983-as remake-jében olasz helyett kubai bűnözési hullám tombol, miután Fidel Castro az amerikai rokonokhoz tartó menekültekkel együtt visszaeső bűnözőket is Floridába telepít. Közöttük érkezik Amerikába Tony Montana, minden idők egyik legambíciózusabb gengsztere is, aki azonnal nekilát, hogy drogbáróként új életet kezdjen a lehetőségek hazájában. A sebhelyesarcú a feje tetejére állítja az amerikai álmot, egyben a kokainfűtött nyolcvanas évek turbókapitalizmusának kritikáját is nyújtja. A hollywoodi gengszterfilmek alkotói már a húszas-harmincas évek korai darabjaiban összefüggésbe hozták a bevándorló népcsoportokat a szervezett bűnözéssel, de ritkán tették ezt ennyire látványosan, mint A sebhelyesarcú esetében.
4. Florida, a paradicsom (Jim Jarmusch, 1984)
Jim Jarmusch számos művében vizsgálta már a különböző nemzetek és kultúrák találkozásait. A Florida, a paradicsom számunkra azért lehet érdekesebb, mert kivándorló magyarokról szól. A történet szerint Éva Amerikába utazik, és egy rövid időre kénytelen unokatestvérénél, Bélánál megszállni. Béla azonban már csak a Willie névre hallgat, és egy szót sem hajlandó magyarul beszélni. Jarmusch minimalista vígjátékában Amerika véletlenül sem paradicsomként jelenik meg: New York, Cleveland és Florida egyformán kiábrándító és sivár. A fanyar humor azonban végig jelen van a filmben, például abban a – magyarok számára biztosan felejthetetlen – jelenetben, amelyben Lotte néni minden angolul feltett kérdésre magyarul, vagy az angol és magyar sajátos keverékével válaszol.
5. Zöld kártya (Peter Weir, 1990)
„Az ellentétek vonzzák egymást” -típusú klasszikus vígjáték, amelyben egy amerikai nő, Brontë (Andy MacDowell) hozzámegy egy francia bevándorlóhoz, Georges-hoz (Gérard Depardieu). Persze csak papíron: Georges-nak a zöld kártya kell, Brontë pedig hozzájuthat élete lakásához. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a bevándorlásügyi hivatal kiszagolja a csalást, és meghallgatásra hívja a „házaspárt”. Georges-nak és Brontë-nek csak néhány napja van, hogy kívül-belül megismerjék egymást. Peter Weir az ausztrál újhullám egyik markáns alkotójaként vált elismertté, a Zöld kártya a könnyedebb alkotásai közé tartozik. 1991-ben a filmet a legjobb forgatókönyv Oscar-díjára jelölték.
6. Lone Star – Ahol a legendák születnek (John Sayles, 1996)
John Sayles filmje egy texasi seriffről szól, aki képtelen felnőni apja hírnevéhez. Amikor azonban a rendőrség egy negyvenéves csontvázra bukkan a sivatagban, a seriff gyanítani kezdi, hogy az apja (Matthew McConaughey) sem volt makulátlan. A Lone Star – Ahol a legendák születnek ugyanúgy kiváló, ha kortárs westernként, krimiként vagy szerelmi történetként tekintünk rá, de Texas és Mexikó viszonyának érzékeny ábrázolásával vált igazán emlékezetessé. Természetesen az illegális bevándorlás kérdése is felmerül, jobban mondva kulcsfontosságú lesz a rejtély megoldásában.
7. A látogató (Thomas McCarthy, 2007)
Walter Vale New York-ba utazik egy konferenciára, régi lakására érkezve azonban kellemetlen meglepetés éri: távolléte alatt beköltözött egy fiatal pár, akikről ráadásul az is kiderül, hogy illegális bevándorlók. Water szíve megesik a szerelmeseken, és megengedi, hogy maradjanak. Thomas McCarthy filmje modern tündérmese, amely a 9/11-et követő általános bizalmatlanság idején készült, mégis végtelenül humánusan, szívet melengető módon szól a témához. A főszerepért Richard Jenkins-t Oscar-díjra is jelölték, amelyet sajnos nem nyert meg, pedig visszafogott, mégis rendkívül érzelmes alakítása a film tartópillére.
8. Gran Torino (Clint Eastwood, 2008)
Clint Eastwood ezzel a filmmel akart visszavonulni a színészi pályáról – később ugyan meggondolta magát, pedig tökéletes búcsú lett volna a legendás színész keménykötésű szerepeitől. A történet szerint Walt Kowalski (Eastwood) egy idősödő, meglehetősen rasszista háborús veterán, aki szomorúan tapasztalja, hogy a szomszédságot már csaknem teljes mértékben távol-keleti bevándorlók lakják, ráadásul egyikük, egy fiatal fiú megpróbálja ellopni féltve őrzött autóját. Mikor azonban kiderül, hogy egy helyi banda kényszerítette erre, Kowalski összebarátkozik a sráccal. Eastwood filmje meglehetősen konzervatív, de szentimentális megközelítése a témának: nem ez a legmélyebb film a bevándorlók kérdéséről, de biztosan az egyik legszórakoztatóbb.
9. Sin Nombre (Cary Fukunaga, 2009)
Cary Fukunaga nálunk elsősorban a True Detective (első évadának) rendezőjeként ismert, de már 2009-ben felhívta magára a figyelmet ezzel a thriller és románc határán táncoló bevándorlótörténettel. A Sin Nombre egy hondurasi lányról szól, aki New Jersey-be szeretne eljutni, és egy mexikói bandatagról, aki a biztos halál elől menekülne északra. Akárcsak a közelmúltban a Sicario, a Sin Nombre is a mexikói anti-imázsfilmek sorát gyarapítja, vagyis garantáltan elmegy majd tőle a kedvünk, hogy Dél-Amerikának akár csak a közelébe utazzunk. A menekültlány és a bandatag szerelmét mégis sokan megkapónak fogják találni.
10. Brooklyn (John Crowley, 2015)
John Crowley legújabb filmje látszólag egy aktuális kérdéseket is feszegető kosztümös szerelmi dráma, sajnos azonban bevándorlófilmként és románcként is éppoly bátortalan, mint sodródó hősnője. A Brooklyn főszereplője Eilis, egy fiatal ír lány, aki Amerikába költözik egy jobb élet reményében. A kezdeti honvágyat legyőzi a szerelem, hamarosan azonban kényszerű döntéshelyzetbe kerül, és választania kell régi és új hazája között. A film a menjek-vagy-maradjak kérdés izgalmas kifejtését ígéri, ám végül az egész konfliktust ráhúzza egy felszínes szerelmi háromszögre. Így lett a Brooklyn a 2016-os Oscar-gála legjobb film jelöltjeinek talán legkevésbé jelentős darabja.
Ha érdekes volt a cikk, oszd meg másokkal is!
