„Szeretlek, de szakítani akarok veled, bocsi!”
Szeretlek, DE szakítok veled. Neked is mondták már? Te is hallottad ezt, így, együtt?
Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka? Miért szakít valaki a párjával, ha tényleg szereti? Hogyan lehet elhagyni azt, aki nem közömbös a számunkra? Ezt a témát járjuk most körbe, és felvázoljuk, mi állhat az ilyen típusú szakítás hátterében.
1. Nem elég erős a szerelem
Sokan mondják, hogy önmagában a vonzalom nem elég. Óriási a különbség aközött, hogy vágysz valakire, vele akarsz lenni, és aközött, hogy azért is teszel, hogy együtt maradjatok, és ne hunyjon ki köztetek a szerelem lángja.
Két alapvető helyzet állhat elő: vagy te érzed azt, hogy nem elég erős a szerelmetek, vagy a másik. Az is lehet, hogy ez rajtad múlik, az is, hogy a párodon, és lehet, hogy mindkettőtökön. Az a fél, aki előbb megérzi, hogy ez nem az igazi, és foglalkoztatja is kérdés, előbb-utóbb eljátszik a szakítás gondolatával.
Ha az érzelem az egyik fél részéről nem elég erős, illetve ha az egyikőtök nem tesz túl sokat azért, hogy a kapcsolat erősödjön, épüljön és megmaradjon, akkor könnyen közétek férkőzhet egy harmadik, aki okot szolgáltathat a szakításra.
2. "Szeretlek, de nem tudok veled élni."
A szerelmi kapcsolatban lévők nem mindig alkalmasak az együttélésre vagy a hosszú távú kapcsolatra. Már a kapcsolat elején érdemes figyelni azokra a jelekre, amelyekből következtetni lehet arra, kivel milyen lehet együtt élni. És ha ezek a jelek negatívak, ha kényelmetlenül érzed magad miattuk, ha valami nem tetszik, akkor erről muszáj beszélni. Amennyiben a helyzet nem változik pozitív irányba, azon is jó, ha elgondolkodsz: biztosan össze kell költöznötök?
Az együttélésnél fontos tényező, hogy ki mennyire veszi ki a részét az anyagiakból, a házimunkából és a mindennapi szervezési teendőkből. (Ezeket még összeköltözés előtt tisztázzátok!) Az is lényeges, hogy milyen módon tudjátok kezelni a konfliktusokat, képesek vagytok-e összefogni közös célok érdekében, együtt megoldani problémákat és váratlan helyzeteket, elfogadjátok-e, hogy a másik is önálló személyiség és szüksége van saját mozgástérre, egyfajta szabadságra, mennyire toleráljátok egymás rossz szokásait. Tudjátok-e segíteni, építeni, emelni egymást? És nem csak egyik fél a másikat! Tudtok-e mindketten áldozatot hozni vagy éppen kompromisszumot kötni a kapcsolatért? Az sem elhanyagolható szempont, hogy egymás családjának tagjaival hogyan jöttök ki, és ők hogyan bánnak veletek.
Ha azt érzed, hogy másik lenyesi a szárnyaidat, ha nem tudod mellette a legjobbat kihozni magadból, ha nem teremtő, hanem romboló az együttlétetek, ha szeretitek egymást, de csak összeveszni tudtok, amikor nem értetek egyet valamiben, ha a párod lenyűgöző személyiség, de társként kiborít, ha a párod imádni való ember, de úgy érzed, szülőként nem áll a helyzet magaslatán és a többi, akkor akármennyire szereted, lehet, hogy a szakítás a legjobb, amit tehettek egymásért.