KULT
A Rovatból

Szabados Ágnes: „Hiszem, hogy az olvasás által jobb emberekké válhatunk”

Az RTL Klub híradósa 2016-ban indította el a Nincs időm olvasni kihívást. Tavaly év végén saját könyvesboltot nyitott, és már kiadóként is tevékenykedik. 2021-re pedig ismét egy nagy célt tűzött ki maga elé. Interjú.


Szabados Ágnes az RTL Klub híradósa, olvasásnépszerűsítő, könyvmenedzser, a Nincs időm olvasni kihívás alapítója. 2016-ban indította el a NIOK-ot, ami mára egy elég nagy közösséggé nőtte ki magát. Amellett, hogy Ági által közösen olvasnak, már egy egész brand kapcsolódik a kihíváshoz különböző termékekkel, olvasónaplókkal és rendezvényekkel. Ági 2020 végére pedig megnyitotta saját könyvesboltját és kiadóként is tevékenykedik.

Beszélgettünk a kezdetekről, a könyvmenedzsment szakról, a boltjáról, és arról is, miért pont Peller Mariann lett a kiadója első szerzője. De beavatott minket abba is, hogy 2021-re ismét egy nagy célt tűzött ki maga elé, méghozzá azt, hogy a gyerekek körében is igazán elterjedjen: olvasni menő.

2016-ban indítottad el a Nincs időm olvasni kihívást, mesélsz egy kicsit róla, hogy milyen céllal kezdtél bele, hogyan jött az ötlet?

- A „Nincs időm olvasni kihívás” egy olvasásnépszerűsítő akciónak indult. Magamat, illetve híradósként másokat is szerettem volna motiválni, példát mutatni, hogy a szabadidőnket hasznos elfoglaltságokkal is eltölthetjük.

Szerintem az olvasás nagyon sokat tesz hozzánk, és hiszem, hogy jobb emberekké válhatunk tőle. Rengeteg empátiát tanulhatunk a különböző könyvekből, ez pedig nagyon ráférne az emberekre, pláne mostanság.

Először azt gondoltam, hogy majd az ismerőseimmel beszélgetünk könyvekről. De akkor volt nagyon népszerű az Ice Bucket Challenge, és így jött az ötlet, hogy nagyon menő lenne, ha ez egy kihívásként indulna el. Szerettem volna, hogy legyenek feladatok, egy közös cél, mert ez talán motiválóbb is. A közös cél pedig az lett, hogy minden hónapban elolvasunk egyetlenegy könyvet, így egy év alatt lesz 12 elolvasott könyvünk, ami azért már a szakirodalom szerint is egy elit olvasói mennyiség. Aztán ebből mára egy jelenség lett. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk. Pláne, hogy ebből aztán 4 évvel később könyvesbolt, kiadó, meg könyvmenedzsment szak lesz.

- Honnan indult az olvasás szeretete, már egészen gyerekként sokat olvastál?

- Gyerekkoromban versenytáncoltam, tehát ez az időszak sokkal inkább a sporttal telt, mint a könyvekkel. Nekem a Harry Potter volt az első nagy flow-élmény, ami aztán több könyv felé lökött és megmutatta az írott szó erejét, az olvasás csodáját, amitől később könyvmoly lettem. Ez egy nagyon fontos mű az életemben. Ez ilyen 12-14 éves korom környékén volt. Nagyon jó visszaemlékezni, mert a Harry Potter volt az első könyv, amin sírtam, amit nem tudtam letenn, és ezután könnyebb volt a kötelező olvasmányokon túl lenni. Mert tudtam, hogy ezeken felül igenis lehet találni jó könyveket. Ez az élmény pedig aztán végigkísér azóta is. Kezdetben hobbi volt, aztán az utóbbi években pedig a szenvedélyem lett.

- És a szakmád is, hiszen nemrég elvégeztél egy könyvmenedzsment szakot.

- Igen, tavaly végeztem a Pécsi Tudományegyetem könyvmenedzsment szakán. Egyébként nagyon érdekes volt, mert nagyon akartam tanulni valamit és a Facebook teljesen véletlenül feldobta, egyből mondtam, hogy na igen, nekem itt a helyem. Rengeteg dologba betekintést nyertünk egyébként a könyvkiadás terén, aminek nagyon örülök.

És amúgy nagyon érdekes, hogy már az iskolapadban ülve derült ki számomra, hogy voltak, akik az előző években a Nincs időm olvasni kihívásról írták a szakdolgozatukat. Megtisztelő, ugyanakkor furcsa helyzet volt a felismerés.

- A szak elvégzése után nemsokkal, 2020 őszén nyitottad meg a könyvesboltod. Mesélnél arról, hogyan született meg a Libertine Könyvesbolt ötlete?

- Nyáron született meg bennem az ötlet, hogy szeretnék egy könyvesboltot. Azért, hogy legyen valami, ahol összpontosulni tud mindaz, amin az elmúlt 4 évben dolgoztam. A NIOK egy igazi közösségé nőtte ki magát, és szerettem volna egy helyet, ahol én is ott vagyok, ahol találkozhatunk, egy helyet a könyvklubjaimnak.

- Egy igazi könyves kuckó ez a bolt. Egyrészt a berendezés is tökéletes, tényleg nagyon szép lett. De maga a hely is elég különleges. Hogyan bukkantál rá?

- Ez egy igazi meseszerű történet volt. Ismét beigazolódott, hogy nincsenek véletlenek, merthogy az utcán egyszerűen rábukkantunk a helyre, és a kovácsoltvas kapura ki volt írva, hogy kiadó.

Ez az üzlet rám talált, ennek így kellett lennie, a jóisten is könyvesboltnak teremtette ezt a helyet.

És amellett, hogy nagyon különleges a kis terasszal, kapuval, a belső részét egy nagyon kuckósra, otthonosra álmodtuk meg. Szerettem volna, hogy több legyen, mint egy könyvesbolt, hogy idejönni életérzés legyen.

- Ehhez az is hozzátesz, hogy olyan könyveket lehet nálad kapni - természetesen az általad kiadott műveken túl - amiket nagyon szeretsz. Hogyan válogatod ki, hogy melyik könyvek kerülnek ki a polcaidra?

- Olyan könyveket lehet nálam kapni, amiket vagy olvastam, vagy olvasni fogok és rajta van a kívánságlistámon. De úgy a legegyszerűbb megfogalmazni, hogy ezek olyan könyvek, amelyekhez tudok kapcsolódni.

Valójában egy szűrő vagyok, aki kedvel engem, vagy követi a kihívást, annak tetszeni fognak ezek a könyvek. Ismerem a Libertine-ben megtalálható könyvek szerzőit, a kiadókat, folyamatosan figyelemmel kísérem a megjelenéseket, sokat olvasok ezekről. Azt szoktam mondani, hogy néha többek olvasok a könyvekről, mint könyveket.

Valahogy így épül fel ez a koncepció. Azt látom, hogy ez a vásárlóknak is egy áttekinthető mennyiség. Szeretem a nagy könyvesboltokat is, akkor, ha tudom, mit akarok, ha céltudatosan megyek és keresek egy könyvet. Az egy nagy boltban jó eséllyel meg is lesz. De, ha úgy mész, hogy nincs konkrét elképzelésed, csak szeretnél egy jó könyvet, akkor egy olyan helyen el lehet veszni. A Libertine-ben pedig minden könyvhöz tudok mondani néhány mondatot, és nagyjából rá szoktam érezni, kihez mi illik. Csak picit beszélgetni kell az emberekkel. Ez a titok.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk